- Meghallgatnál? 

- Nem, nem vagyok köteles meghallgatni téged, kérlek ne is próbálkozz az este folyamán. - úgy nézett rám mint aki nem akar hinni a fülének.

- Fejezd ezt be. 

- Elnézést rosszul hallottam.Mit parancsolsz? - tettem felé egy lépést Dan pedig felált.

Richard kiváncsian nézte és hallgatott.

- Azt mondtam fejezd be ezt a viselkedést.

- Álljunk meg egy pillanatra, te azt mondod, nem, nem, nem te azt parancsolod nekem, hogy fejezzem be. Mit fejezzek be Dan? Nekem te nem parancsolsz, látod ezt a gyűrűt az újamon? - felmutattam a kezemet. - Kibaszott sok éve vándorol olyan nők közt mint én, ami azt jelenti, hogy a férjem után én vagyok az első ember aki ezen a klánon belül bekussoltathat bárkit is, szóval ha azt mondom, hogy kurvára befogja mindenki a pofáját akkor onnantól egy szót sem akarok már hallani. - Dan ránézett Richardra aki nevetett.

Ma valami kurva vicces számára, de kiváncsi vagyok mire vége az estének merre görbül majd a szája.

- A feleségemnek igaza van, hatalmában áll parancsokat ossztani a klánon kelül.És most, hogy Dant sikerült elhallgattatnod had kérdezzem meg, hogy mi a bajod? Vagy netán nekem is szeretnéd megparancsolni?

- Az a bajom, hogy rászáltál Rosera mikor ő sosem ártott neked. Mit hittél? Hogy majd meglátom a videót és sirva fakadok? Roset hibáztatva amiért több évvel ezelőtt belefutott egy olyan társaságba ahol senki sem tisztel senkit és semmit? Ami történt az nem más mint egy elkényeztetett gyerek szórakozása.

- Nos, a buli innentől extra privátra vált. Jóéjt, köszönjük, hogy eljöttetek. Ha gondoljátok maradjatok, bulizzatok, videózzatok. Rose bal profilja az előnyösebb. - ezzel a gúnyos megjegyzéssel zárta majd felállt és megragadta kezemet amivel egy időben Will is felált.

- Nem Will, ma nem fogunk boxolni.

- Gyertek, Nath hazavisz titeket. - mondtam barátaimnak. Nem hagyom, hogy itt maradjanak.

Richard autója hangal jelezte, hogy nyitva van. - Szálj be.

Beszálltam de nem tudtam mit tartogat a ma este, ha haérünk és Richard megtudja, hogy történt egy kis változás annak nem fog örülni.

- Elkényeztetett gyerek vagyok? - hallottam ahogy nem túl hangosan de nekem szegezi a kérdést.Nem válaszoltam.

- Szerinted egy elkényeztetett gyerek vagyok? - hirtelen összeszoritottam a szemeimet olyan hangosan üvöltötte, hogy beleremegtem. Féltem, pedig még csak most kezdődik.

- Alapból az a véleményem, hogy ilyet normális ember nem csinál. De tudom, ez egy másik világ és nem érdekel mit csináltál régen, nem ez a baj hanem az, hogy valamiért azt gondoltad, hogy majd Roset okolom. 

- Mi lett volna ha hamarabb mondom el, ha a megismerkedésünk után közlöm veled?  - kérdezte.

- Ha igy lett volna, mi sosem jövünk  össze, ez egyértemlű. - válaszoltam.

- Akkor most hálásnak kellene lennem? 

- Talán igen. Tudod, mikor ma délután Rose elmondta részletesen, hogy mit tettetek vele, mérgemben kidobtam a karikagyűrűmet. - talán félnem kellett volna hiszen szikráztak szemei, de állok elébe bármi is történjen. - Az a nő akit megaláztál és be akartál feketíteni, visszahúzta az újamra, ő mondta, hogy ezt ne tegyem még egyszer meg, ha csak dühből tettem is. - eleredtek könnyeim s futó záporként folytak végig kipirosodott arcomon, némán. Nem voltam szomorú inkább csak dühös és csalódott. Tudom ki ő, tudom milyen és miket tett vagy éppenséggel miket tesz, nem vagyok ostoba sem álszent. A sebességváltóról lassan átvezette övét az ölemben pihenő kezemre, ahogy újai az enyémet érintették s lassan rákulcsolta övéit, enyhe szoritást éreztem ami egyre csak erősödött.

Beérünk a kapun, Richard megált a ház előtt és kiszállt. Én indultam meg hamarabb, hogy beirjam a kódot és nyiljon az ajtó, hátha igy előnyöm lesz.A házba érve sötétség fogadott, felkapcsoltam a villanyt Richard értetlenül nézett körbe. - Miért van sötét? Anyád fent van? - ránéztem majd el is kaptam róla tekintetem, nem tudtam mit mondjak, csak a következő lépésen járt az eszem.  - Miért nem indulsz el felfelé a lányunkhoz? - tudja, érzem, hogy belém lát. Leszegeztem szemeimet a padlóra, nem mertem rá nézni. - Nézz rám. - Közelebb lépett, közvetlen elém, éreztem a bőréből sugárzó hőt, éreztem mentolos leheletét az ajkaimon a cigaretta füstjével keveredve amit az idefelé vezető úton szívott. - Fent van a lányunk Reederica? - most úgy beszél, úgy mint az a másik férfi. - Hol van a lányunk Reederica? - fenyegető lassúsággal és beteges nyugodtsággal mondta szinte suttogva. Ha ezzel az volt a célja, hogy megrémitsen akkor nagyon jól csinálja. 

Mosolyra húzta száját majd rámarkolt torkomra. - Már értem, szeretted volna ha kettesben töltjük az éjszakát. - suttogta mély hangán, közben végid húzta kezét derekamon, a vékony anyag miatt szinte olyan mintha bőrömet csiklandozná. - Olyan rég hallottalak úgy sikítani, hogy beleremegjen a ház.

Mesélni valóm az volna, mondhatnám de nem fogom. A hiba nem ott van, hogy egyes férfiak igényei túl tesznek a normálison, de talán még ott sincs hiba, hogy vannak olyan nők akiknek a normális nem elég. Talán nincs is hiba, talán úgy a jó minden ahogy van. Talán egy normális férfit nem is tudnék szeretni.

Hátra léptem egyet. - Anyáméknál van.

- Jó helyen van. - mondta majd közelebb lépett, hogy leszűkitse a köztünk lévő távolságot

- Miért nem mondtad el hamarabb? - próbáltam kitérni két keze és szándéka alól. - Miért igy kellett megtudnom és miért  most?

- Sok a miért. - lassú léptek egymás után akárcsak egy érzéki tánc úgy jött utánam ahogy próbáltam távolabb lépni. - De már mondtad, mert akkor nem lennél velem. Én pedig tudtam mikor megláttalak, hogy kellesz nekem.

Istenem ha hallasz kérlek mond meg, miért csinálja ezt? Ennyire egyszerű vagyok számára, megfejt mint egy ócska kis feladványt egy gagyi napi lap hátulján. Elég pár szava és megadom magam. - Ezt ne csináld. - Figyelmeztettem s közben megálltam, nem léptem el.

Jobb kezét tarkómra vezette, majd le engedte hátamon. - Mond újra.

- Ne csináld ezt.

- Te pedig ne nevezz elkényeztetett gyereknek többé. -  méregzöld szeme fogva tartotta tekintetem. - Én olyan dolgokat láttam amit te a leg vadabb álmaidban sem.

Kicsinek éreztem magam és jelentéktelennek. Harcolhatok életem végéig ellene de csak is akkor fogok győzni ha hagyja.

- Te nem látod, hogy mindent érted teszek. Mennyi mindent elnézek neked.

- Mit kell neked elnézned? - kérdésemre válaszul felnevetett.

- Soroljam fel? Vagy elég ha megemlitem a nagyapámat. - ajkait homlokomhoz érintette majd átölelt. - Most törleszthetsz. - nem mertem bele gondolni sem, tudtam de nem akartam.

- Emlékszel mikor haza hoztalak Prágából? Akkor derült ki, hogy Dhaliát várod. - a hideg rázott a hangjától. - Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.

 - Roset akarom a nagyapámért.

- Tessék? - egy határozott lépést tettem hátra. - Te meg akarod ölni Roset? - attől féltem mentem összeesek ha rávágja, hogy igen. Zsibbadni kezdtek a lábaim és magamat meghazudtolva, semmibe nézve és megalázva már majdnem vetkőzni kezdtem minden mindegy alapon hátra hagyva elveim s mindent amit az erkölcsről belém neveltek. 

Richard úgy tudott érinteni mint senki más, édesen csókolt mint a méz és előcsalta belőlem a legszebb dallamot. De ha úgy tartotta kedve érintése perzselt s nyomot hagyva maga után napokkal később is égetett, csókja vérfoltokkal pecsételve mart belém s torkomból a legmélyebbről jövő gyönyör szinfónijáját váltotta ki.

- Nem, nem fogom megölni Roset, nem vagyok ennyire kegyetlen, Chalie és a gyerekek nem ártottak nekem. Azt akarom csak neked fájjon, ebből majd tanulni fogsz és végül belátod, hogy neked nincs szükséged Rosera visszaélt a barátságoddal, azt hiszed nem láttam az üzeneteit? De úgy döntöttem kegyes leszek. - büszkén kihúzta magát. - Megadom Rosenak amit akart, Charlienak nem kell többet utaznia, viszont elköltöznek innen jó messzire, messzire tőled. Szerinted szomorkodni fog utánad? 

Talán ha belemegyek, még javithatok rajta, lesz időm agyalni a költözésig. Igy lesz a legjobb  egyelőre, gondoltam magamban. Rosenak nem esik baja, Charlieval lehet. Richard megkapja amit akar én pedig kibirom, igaz? 

- Rendben. - mondtam s láttam egy kis meglepődést szemeiben. Nem gondolta, hogy beadom a derekam. Kezeimet átvezettem derekán és összekulcsoltam, fejem mellkasának döntöttem majd felnéztem rá. - Na látod gyönyörűm, minden a helyére került, nem kellett mást tenned csak abba hagyni a viaskodást velem szemben.

- Kérhetek valamit? - kérdeztem hallkan.

- Máris? - kérdezte, közben ruhán szélével játszott.

- Ne engedd Dannek, hogy korlátozza Willt, ha el akar menni hát menjen. - mondtam és tudtam, hogy ez nem lesz ingyen.

- Tudod mit? Rendben, legyen ahogy akarod. - kissé feljebb húzta ruhámat.

Telefonomért nyúltam, anyám küldött egy képed a békésen alvó lányunkról.

- Számodra mi kell, hogy a legfontosabbak legyünk. - mondta Richard ahogy a képet nézte. - Ti vagytok a legfontosabbak. -válaszoltam. - Semmi sem fontosabb tőletek!

Lehúztam csizmám cipzárját és levetettem, elindultam a terasz ajtó felé. - Hová mész? - kérdezte de már csak a csobbanást hallotta.

Ahogy egyre csak süllyedtem hagytam, hogy ellazuljanak izmaim. Mondják a viz megtisztit, lemossa a mocskot s nekem most erre volt szükségem. Elképzeltem egy langyos éjszakát a Punta Cana -i tenger parton, a vizet ahogy felhevült bőrömhez ér és jólesően hűsiti a forró homok után talpamat. Az a gondtalan lány már nem létezik, kiengedtem a levegőt tüdőmből és orditottam ahogy csak tudtam.

Ahogy felértem Richard már ott állt a medence szélénél, kezét nyújtotta, hogy kisegitsen. Elfogadtam és dideregve kiléptem a hideg csempére, fogaim összekoccantak, bőrömön megéreztem a februári hideget.

🖤Drága Gengszterkék!🖤

Ma sikerült átnéznem és végül publikálhatóvá tennem az új részt.
Még a múlt hétre ígértem tudom, de lebetegedtem.
A következő részről annyit, hogy nem fogom elsietni ugyanis elkezdem rendbe rakni, javítani az elejétől a részeket, hogy könyv formájában már a tökéletesített verziót kapjátok.
A türelmeteket kérem addig is, ez egy hosszú folyamat lesz.

Millió csók.

🖤 STORM🖤