Üzenet érkezett Richardtól amiben azt írta, hogy később jön mert el kell intéznie valamit, nem örültem neki mert már nagyon vártam haza.
A nappaliban ültem, nem éreztem jól magam, tompa fejfájás és hányinger már legalább egy órája.

Mikor azt írta később jön arra gondoltam, hogy maximum másfél órával későbbre várhatom de nem így lett.
Már majdnem éjfél volt mikor megpróbáltam felhívni de nem vette fel.
Nem arról volt szó, hogy haragudtam rá és nem is az, hogy nincs otthon, nincs velem hanem, hogy egyre rosszabbul voltam és féltem, elmondhatatlanul féltem.

Hívtam Dant de nem kaptam választ.
Majd Patrickot aki úgyszintén nem reagált.
Reméltem, hogy Xavier felveszi de nála sem jártam sikerrel.
Ekkor már nem csak a baba miatt féltem hanem miattuk is aggódtam, mivan ha történt valami?

Az egyetlen aki felvette a telefont az Franky volt.

- Szia királynőm.

- Franky, nem vagyok jól.Richard nem veszi a telefont, senkisem veszi a telefont.

- Várj miaz, hogy nem vagy jól?

- Órák óta rosszul vagyok, úgy félek.

- Mindjárt ott vagyok.Nyugodj meg. - mondta s bontotta a vonalat.

Hívtam az orvosomat aki próbált megnyugtatni de nem járt sikerrel.
Abban egyeztünk meg, hogy fél óra mulva találkozunk a klinikán.

Nem kellett sokat várnom Frankyre mikor megjelent egy...motorral?

- Figyelj, tudom utálod de...

- Versenyezni ment igaz? Ezért nem veszi a telefont. - Franky nem mondott inkább semmit, hozzám lépett és átölelt, elvesztem karjaiban s most pont erre volt szükségem, hogy megnyugodjak kicsit. - Nem lesz semmi baj.

Frankyvel különleges a kapcsolatunk, tudjuk amit tudunk, emlékszünk a múltra ami nem is volt olyan régen és tudom, hogy Frankyre mindig számíthatok hiszen nem mondja, sőtt titkolja de érzem rajta, hogy nem múló szikrája még mindig ott van a szívében az irántam érzett szerelmének.

- Köszönöm, hogy itt vagy.

- Tudod, hogy miattad még a világ másik feléről is rohannék.

Beültünk az autómba majd elvitt az orvosom magán klinikájára.

- Dr.Rauf.Sajnálom, hogy ilyen későn iderángattam.

- Jóestét Reederica, nem történt semmi.Nekem ez a dolgom.

Dr.Rauf megvizsgált és biztosított róla, hogy a babával nincs semmi baj.
A vérnyomásom volt alacsony és szerinte egy kicsit keveset eszek.
Ezt nem akartam hallani, sőtt ha ezt Richard meghallja, hát én nem is tudom, hogy milesz ha meghallja.

Franky velem volt és ott ült mellettem mikor az orvos infúzióra kötött.

Richard szemszöge :

- Hol a picsába van már Franky? - türelmetlenkedett Dan s égő cigarettáját elpöckölte.

- Nem veszi a telefonját. - fordult oda Xavier majd kinyomta a hívást.

- De már ő következik.

- Menj helyette Dan. - mondtam barátomnak.

- Most mentem, miért nem mész te?

- Mert megígértem a feleségemnek, hogy nem versenyzek.

- Ahhoz képest három kört megnyertél. - nevetett fel Dan engem is magával rántva.

- Jó, de ez az utolsó. - mondtam majd elindultam a rajtvonalhoz.

- Eddig sem kellett könyörögni. - kiáltott utánam Patrick.

Startolás előtt egy percel rezgett a telefonom, Franky volt de nem vettem. - Már mindegy haver. - mondtam magamnak majd rajtoltam és megnyertem a kört.

Ahová néztél neon fények és hangos zene, autók és motrok táncoló emberek és színes füst szállt fel a magasba.
A külváros szélén tartották minden csütörtök este ezeket a bulikat aminek álandó vendége voltam már hosszú évek óta, de jött Reederica és ezek a bulik elmaradoztak, nem szereti a motrokat és a hideg rázta a versenyektől.
Egy -egyre még eljártam s bár sosem kért semmit, nem korlátozott semmiben ezt az egyet akarta tőlem mikor kiderült, hogy babát vár.
Ezt az egyetlen dolgot, hogy ne versenyezzek amit be is tartottam de ma Frankynek fontos versenye lett volna ha persze megjelent volna még időben.

- Mivan Williams? Franky fiú nem merte ide dugni a pofáját? - hallottam mögüllem a férfi szavait és nem tetszett sem a hangnem sem a mondandója.

A kedves szavú fiatalember egy spanyol maffiózó aki nemigazán kedveli Frankyt mivel az említett úgy két évvel ezelőtt megdugta a feleségét.

Szembe álltam vele és beleálltam a pofájába. - Neked esetleg Mr.Williams először is, másodszor meg ne szarj be, Franky itt lesz, nemsokára. - és kurvára reméltem, hogy nemsokára megérkezik említett barátom! - Na takarodj. - s ennyivel befejezem a beszélgetést.

Elővettem a telefonomat és láttam, hogy Franky melett ott van pár nemfogadott hívás Reedericától.
Egyből tárcsáztam majd ki is nyomott.

- Mi a szar? - mondtam hangosan. - Reederica sosem nyomja ki a telefont.

- Engem is hívott. - mondta Dan s egymás után vették elő telefonjukat.
Xavier majd Patrick is felém tartotta telefonját nekem pedig a hideg végig futott a hátamon pedig nem könnyű a frászt hozni rám.

Hívtam újra de most sem kaptam váladzt, majd visszahívtam Frankyt aki végül felvette és annyit mondott, hogy két perc és itt van majd rám nyomta a telefont

- Ne aggódj, már biztosan alszik.Nem ért el, ezért hívott bizonyásra minket is.

- Haza megyek. - mondtam s indultam volna mikor megláttam a feleségem Urusát?

- Az ott Reederica autója. - mondta Patrick.

- Bazd meg, a kisgyerek elárulta neki, hogy itt vagyok.

- Gondolod azért hívott mert megtudta, hogy versenyeztél?

- Nem! Reederica ilyen miatt nem csinálna nyilvános balhét.

Leálitottam a motrot és az éppen megálló autóhoz siettem amit Franky vezetett? Mi a szar?
Reederica az anyósülésen ült s egyből hozzásiettem, nyitottam volna az ajtót de levolt zárva ő pedig rám sem nézett.

Franky kiszállt én pedig átsiettem a másik oldalra, hogy beszáljhassak mellé, ahogy elhaladtam volna Franky mellett ő elém rakta a kezét és megakadájozta, hogy tovább menjek.

- Mivan?

- Hogy mivan? Az van bazdmeg, hogy hívtalak, nem egyszer és nem kétszer.
Ő is hívott. - Franky felemelte a hangját s az autó felé mutatott. - Mindanyiotokat hívta, mindannyiunkat!

- Inkább azt mond el, hogy mi a szar történt. - aggodalmam szinte ereimet szaggatta.

- Be vittem a feleségedet a kórházba az van.

A hideg és a forróság egyszerre futkosott rajtam mintha nemtudná eldönteni, hogy valójában melyikre van most szüksége a testemnek s mikor találkoztak robbant az agyam és az autóhoz lépve, megrántottam az ajtót de belülről volt bezárva.

Átfutott rajtam az az egyszerű gondolat, hogy betöröm az üveget de egyből el is vetettem nehogy kárt tegyek feleségemben.

- Nyisd ki az ajtót. - mondtam majd mégegyet rántottam rajta, s kezemben maradt a kilincs.

Az üveg lehúzodott egy centire. - Most eltörted.

- Kérlek, nyisd ki az ajtót. - kértem.

- Nem nyitom mert félek, hogy megverlek.

- Verj meg, csinálj velem amit akarsz csak nyisd ki. - elfordította a fejét s nekem nemvolt kedvem itt és most mindenki előtt ordítani, hogy azonnal nyissa ki azt a kibaszott ajtót!

- Hozd haza. - mondtam Frankynek - Indulunk! - szóltam oda a többieknek s visszaindultam feléjük.

Reederica szemszöge :

Eddig is kurvajól megvoltam az apád nélkül. - mondtam halkan kisfiamnak, amire Richard most úgy is rávágná, hogy lány.
Honnan tudja? Nem tudhatja, nem is értem miért akar annyira lányt hiszen kimondatlanul is tudom, hogy kell majd egy fiú aki az apja nyomdokaiba lép, ennek ellenére az apja is folyamatosan azt szajkózza, hogy lány lesz.

Elmélkedésemből felnézve csak azt láttam, hogy valaki a kocsi felé szalad és megrántja Frankyt majd letépi a földre és pisztolyt nyom az arcába.
Richard visszafordult és elindult felé ahogy a többiek is a férfi viszont üvöltött. - Senki se mozduljon vagy szétlövöm a fejét!

Richard engem nézett, én pedig őt az üvegen átt, majd lassan lenéztem és mozdult a kezem a kesztyűtartó felé. Lenyitottam és lassan tapogatózni kezdtem majd még lejebb nyúltam, hogy megtaláljam azt a kis rést aminek belseje egy pisztolyt rejt.

- Ha meghúzod a ravaszt innen nem kerülsz ki élve! - mondta Richard a férfi pedig utasította hogy emelje fel a kezét miközben továbbra is Frankyre szegeszte a fegyver csövét.

- Ember, egyedül vagy egy fegyvered van amit Frankyre fogsz, nincs okom felemelni a kezem, sosem tettem senki kérésére és most sem fogom!

Nem láttam Frankyt de a fölé tornyosuló férfit igen.
Lassan felemeltem a fegyvert, ezzel tanultam lőni, nagyon pontos kis darab és Richard szerint nagyon is jól bánok vele.

- Dobd el a fegyvert! - üvöltött rá Richard ő pedig vissza.

- NEM! FRANKY BARÁTOD MOST MEGDÖGLIK!

Ezzel én meghúztam a ravaszt és nyakon lőttem a férfit aki rögtön ledőlt Frankyről.
Egyből nyitottam az ajtót és szálltam volna ki de Richard felém intett és kiálott, hogy ne.
Franky kivette a férfi kezéből a fegyvert Dan pedig felém szaladt miután Richard valamit odaszólt neki.
Kinyitottam belülről az ajtót a férfi pedig behuppant mellém.

- Szia, kösd le magad.

- Dan nem köthetem le magam. - mutattam hasamra. - Szóval vezess óvatosan.

- Ja, jó persze.

- Kivolt ez?

- Csak egy fasz, Franky régebben megdugta a feleségét de leszarom.
Mivan veled? Miért voltatok korházban?

- Ha felvettétek volna tudnád! - mondtam majd az ablak felé fordultam és a hideg üvegnek döntöttem homlokomat.

- Ne haragudj de...

- Versenyeztetek, igen tudom. - ezzel befejeztem a beszélgetést.
Tudtam, hogy kicsit hoszabb lesz az út hiszen Dan nem ment be a városba hanem elkerülve azt másfelé ment. Egyértelművé vált számomra, hogy a birtokra megyünk.
Boldog szülinapot nekem, gondtam magamban.
Elmúlt éjfél szóval hivatalosan is ma van a születésnapom, mondhatom jólkezdődik.

Nagyon jól éreztem magam az úton, nem hagytam, hogy elrontsa bármi a kedvemet.
Nagy esélyel megöltem egy fickót a huszonnyolcadik születésnapomon de ez sem ront a helyzeten, rég túl vagyom már ezeken a lelkiismeretes dolgokon.
Richard Williams felesége nem engedhet meg magának egy ilyen amatőr húzást mint, hogy megviselje bárki halála is, még akkor sem ha éppen saját kezűleg végeztem vele.

Felhangosítottam a rádiót és Michael Jacksonnal együtt énekeltem a Dirty Dianat.
Dan telefonált párat s intézte a ma esti ügyeket közben én is rápillantottam telefonom kijelzőjére de idegből visszadobtam táskámba mikor megláttam Rose üzenetét.
Mintha én lennék a hibás, hogy Charlie nem minimál bérért dolgozik valahol.
Nagyon elegem volt már belőle és a hiszti rohamokból amiket produkált.

" Úgy unom már, hogy Charlienak az éjszaka közepén is mennie kell ha Ricky ugrasztja. "

Mikor Dan leparkolt a birtokon már ott állt a négy motor és mellette Charlie autója aki gondolom Kevint is hozta magával.
Becsuktam az autó ajtaját s közben megállt mellettünk egy nagyobb autó amiből még négy férfi szállt ki. Köszöntöttek majd hátramentek.
Oda ahol annó ledaráltak valakit én pedig megtaláltam az illető fülét Kokó szájában.

Besétáltam a házba és a konyha felé vettem az irányt, hogy főzzek magamnak egy kamilla teát.
Éppen vizet engedtem a kancsóba mikor meghallottam négy lövést.
Hirtelen kaptam fel a fejem majd az ablakhoz siettem és kinéztem rajta.

Nem láttam semmit és nem tudtam mire vélni a lövéseket majd nyílt az ajtó.

🖤Drága Gengszerkéim!🖤

Itt az új részecske ezen a szeles, napsütötte tavaszi napon.
Belegondoltam, hogy vajon mennyi van még ebben a történetben, nem -e vált már számotokra unalmassá így, hogy igazából révbe értek egymás mellett a főszereplők.

Egy biztos, ha úgy alakulna, hogy befejezem akkor mindenképpen átírnám, úgy érzem, hogy jobban is megírhattam volna s persze hibák nélkül.Idén lesz öt éve, hogy elkezdtem írni s ez alatt sokat változtam én is.

Többen kérdezzétek, hogy ki adatom -e?
Erre most válaszolok is.
Nemtudom.
Nemtudom mert szerintem nem annyira jó mint azok a wattpados könyvek amik kiadatásra kerültek.
Nemtudom, hogy a trágár szavak amiket előszeretettel használok meg -e állnák a helyüket egy könyvben.
És igazából fogalmam nincs, hogy kellene belekezdeni az egész procedúrába.

( Pontos elképzelésem van, hogy hogyan nézne ki a könyv ha kiadatásra kerülne🤭 ) szerintetek? Várom a tippeket, elképzeléseket.

Millió csók...

🖤STORM🖤