Hé, hol vagytok? - hallottam meg pöttöm barátnőm hangját.

Lementünk a nappaliba ahol az Andrews család már kényelembe helyezte magát a kanapénkon.
Naomi a kicsivel foglalatoskodott, Patrick pedig felemelte Katiet, hogy a kislány a fára helyezhesse a nekünk szánt gyönyörű ajándékot.
Egy csillogó karácsonyfa dísz volt az amin swarovski kristályokkal van kirakva a születendő kislányunk neve.
A szűk családi kör már tudta, hogy nevezzük majd a kicsi Williamset és odáig voltak a választott név hallatán.

Katie egy igazi tünemény, segít Naominak a kicsivel és már azt is kijelentette, hogy ha megszületik a kislányunk ő szivesen beossztja az idejét, hogy felváltva segíthessen.
Nemtudom kifejezni, hogy mennyire szeretem ezt a kislányt, csak remélni merem, hogy a mi kis tündérünk eltanulja majd tőle ezt az áldott jó viselkedést.

- Franky in the house. - üvöltötte kicsit sem szomjas barátunk.

Agnes és Franky csomagokkal a kézben érkezett, szépen megvannak egymással, kissé viharosan de kitartanak a másik mellett.

- Boldog karácsonyt főni nénim. - Agnes puszival köszöntött.

- Neked is Boldog karácsonyt. - válaszoltam.

- Hallode mamasita? Hátulról megnem mondanám, hogy lassan megszülsz. - vigyorgott Franky. - Fordulj csak meg!

Richard ekkor karolta át barátja nyakát és magához húzta. - Hagyd a feleségem formás idomait barátom.

- De hát olyan szép.

Agnes szerencsére nem hallotta, Patrickéknek köszönt és megleste a kis Amort.

- Tudom, hogy szép.De tisztelj meg annyival, hogy legjobb barátomként nem csodálod nyilvánosan, a csajod is itt van ember.

- De azert megfordulsz? Nem láttam elég jól azt a kivágást. - vigyorgott.

- Na jó, főzök neked egy erős kávét. -ezzel otthagytam őket.

Richard bizonyára megmossa kicsit a fejét, bekapcsoltam a kávéfőzőt s közben Agnes felült a bárszékre.

- Elfogom hagyni. - ennyit mondott s egyből felnéztem rá.

Egyből agyalni kezdtem, biccentettem hogy jöjjön közelebb.

- Engem is? - gondoltam itt az országra és általa a szalonra.

- Nem tudom, hogy oldjam meg. Segítesz?

- Igen, szükségem van rád Agi.
Mindjárt megszülök, kellesz a szalonba és a barátom vagy.
Megoldjuk jó? Vagyis megkérem Richardot, hogy oldja meg.
Ha Franky nem akar elengedni majd ő segít. - mondtam, és bíztam benne, hogy így is lesz.Azért nem felejthetjük el, hogy ki mellé bújtunk be az ágyba.

Kezét átcsúsztatta a kezemre.

- Féltem kicsit, hogy leakarsz majd beszélni róla.

- Én is látom amit te.

- Sosem tette magát túl.

- Tudom.

Tudom, mind tudjuk.Richard is tudja, hogy Franky bárkivel is lesz valahol mindig is engem fog szeretni, legalább is nem fog feledni és ez nehéz, nekem is, Richardnak is.
Sajnálom őt, de már nem ehetem magam rajta.Magammal kell foglalkozom a családunkal és a születendő kislányommal.

Megjött a két tolvajunk is.
Ruby és Xavier megpakolva érkezett, a nappalinkat megtöltötték az ajándékok, alig lehetett közlekedni a fa körül.
Dan és Will érkezett utolsónak, Kevin úgy döntött idén a családjával ünnepel, Rose és Charlie pedig az újszülött babájukkal és kisfiukkal.

- Komoly ez a ruha.Fordulj meg.

- Nekem nem fordult meg! - Franky átesett a kanapén.

- Talán azért mert én a legjobb barátja vagyol aki nem álló farokkal néz rá mint te, mellesleg a férje barátja vagy ember.Kapd össze magad.

- Will ezt leboxoljuk! Gyere megyünk a hóba!

Elkerekedett szemekkel néztem Willre, Agnes lehúzott egy pohár pálinkát, Richard pedig gonoszan kuncogott és ... - jól meggondoltad Franky? Will akkorát tud ütni, hogy seggre csüccsensz. - az én kedves férjem rákacsintott barátomra Will pedig elindult a terasz felé.

- Rendben, éllesbe megyünk és szétverem a pofád vagy box kesztyűben és megmaradnak a fogaid.

- Ennyit a szeretet ünnepéről. - hátradőltem a kanapén és keresztbe raktam a lábamat.

- Hé srácok, elég lesz. - szólt oda Naomi.

Will feszült volt, leült mellém s én vállára hajtottam a fejemet.
Ritkán fordul elő egy dráma mentes nap, gondoltam magamban mert mindig történik valami ha összekerül ez a társaság.

Richard szemszöge :

Mondanám, hogy ez egy fasza kis karácsony de nyilván hazudnék.
Franky otthon már legurított pár italt s most túlságosan őszinte.

- Na gyere kisgyerek. - kiráncigáltam a télikertbe kettecskén, hogy karácsony alkalmából kicsit rendbe szedjem.

- Miért nem iszunk? Bulizzunk!

Erőltetett nevetésemből gondolhatta volna, hogy nem jókedvemből rángattam ki mikor bent is lehetnék gyönyörű feleségemmel a karácsonyfa mellett heverészve.

Ingénél fogva vágtam az üvegnek.

- Mi a fasz van veled? Azt hittem ezt már lejátszottuk.

- Sajnálom Rick. - mondta keserű mosollyal arcán.

- Az életünk része vagy, itt vagy mellettünk nap mint nap, ezt már nem először játszod el.
Féltenem kellene tőled a feleségemet?

- Dehogy, én csak bókolok neki.Tudod, hogy sosem ártanék egyikőtöknek sem.Tudod milyen nevezen viselte ezt az egészet, gondoltam kicsit bókolok neki.Persze ez nem fedezi azt, hogy szétvagyok csúszva.

Elengedtem s leültem az egyik székre, kihúztam Frankynek a másikat majd rámutattam, hogy foglaljon helyet.

- Mond el.

- Pár napja jártam otthon, az anyám beteg. - vallotta be.

- Mi baja van?

- Most vették csak észre, rákos.
Elég agresszív, talán a januárt még megéli.

- A faszba! - mondtam majd vállára tettem a kezemet. - Sajnálom haver, elsem tudom képzelni, hogy most mit érzel.

- Bejöhetek? - a borostyán színű szempárra pillantottunk amik kikerekedve álltak az ajtóban.

Franky bólintott.

- Franky, úgy sajnálom. - szinte suttogta.

- Igazából nekem már csak ti vagytok, ezért is vagyok itt.Nem bírom nézni ahogy elfogy és a mindig mosolygós gyönyörű arca beleöregszik a betegségbe.

- Szerintem meg menjünk el hozzá. - mondta Reederica könnyedén az arcunkba.

- Kicsim, nem hiszem, hogy neked kellene már utaznod. - kezéért nyúltam.

- Nem Reed, tényleg.Tudom milyen jó a szived de ez neked már sok lenne.

- Ugyan, van még egy, hetem hátra.
Az anyukáddal kellene lennünk és ha tényleg ez az utolsó karácsonya akkor felejthetetlenné kellene tennünk számára.

Franky közelebb hajolt Reedericához s tisztán láttam a szemében mindent, nem hibáztattam érte hiszen tudom milyen érzés Reederica ex Malone Williamst szeretni.

- Szerintem nincs olyan férfi aki nem szerelmes beléd egy kicsit. - mondta s tudtam mit érez.

Feleségem elmosolyodott Franky szavaira. - Menjünk, felvázolom a helyzetet a többieknek.

Reederica szemszöge :

Két perc alatt összekaptam a csapatot, kényelmesebb ruhába bújtam a lányok pedig segítettek kaját pakolni.

Elindultunk, bár még csak késő délután volt a városon észrevehetően látszott, hogy karácsony van.
A forgalom megcsappant s így elég hamar kikeveredtünk a belvárosból.
A dekoráció pedig páratlan volt, imádom Londont karácsonykor.

Franky anyja egy hangulatos kis sorházban lakik London külvátosában, fehér ajtaján ezüstözött kopogó és egy kis névtábla amin a Liliann Hagger név állt.

- Mr. Hagger, vezessen kérem. - mondtam s az ajtóhoz lépve a kopogóhoz nyúltam majd kopogtam rajta kettőt.

Hallottuk ahogy kiszól " Mindjárt " .

A nő nagyon meglepődött mikor meglátta a nagyobbacska társaságot s arcára mosoly ült.
Nem is értem miért nem találkoztunk még, hiszen az én szüleimet mindnyájan ismerik.

- Szia Anya.

- Úristen fiam, ő Reederica? - mondta a nő csodálkozó, nagy mosollyal majd kezet nyújtott és bemutatkozott.
A társaság nem lepődöt meg csak kuncogott rajta, hogy Franky anyukája egyből rám koncentrált.

Kedvesen fogadott és behívott.

Fél órával később két fájás közt Franky gyerekkori képeit nézegettük s adtuk körbe az albumot, minden képhez tartozott egy történet s annyira varázslatos volt a karácsonyfa körül ülni, csipegetni és a srácok régi sztorijait hallgatni.

- Mi a szar? - nevetett fel Will. - Jaj, elnézést Mrs.Hagger.

- Semmi baj William.Itt nem gond a csúnya szó, ezek öten sok estét töltöttek itt tizen éves koruk óta, megszoktam.

A képen öt meztelen férfi állt hátat fordítva a kamerának egy szál cowboy kalapban.

- Ez a kép van már vagy tíz éves. - mondta Liliann.

- Még volt hajam. - szólt Patrick.

- Nyüzüge szarok voltunk. - mondta Franky.

- Nem kisgyerek, csak te voltál nyüzüge, nekünk már pelyhes volt a jó öreg... - nevetve mondta Patrick.

- Na, na ,na itt gyerekek is vannak - mondta Naomi.

- Azt hittük miénk a világ. - szólalt meg Dan.

- Nem, nem csak azt hittünk.A világ már akkor is a miénk volt. - válaszolt Richard.

Liliann eldajkálta Patrickék kisfiát, Katie pedig telecsacsogta a fejét.

Agnes és Franky kint beszélgettek az udvaron, a nappaliból terasz nyílt a hátsó kis kertre ahol világító füzér, arany fehér színben díszítette a ház szegélyét.
Mi a kanapén foglaltunk helyet és továbbra is nosztalgikus emlékeket elevenítették fel amit mi " újak" mosolyogva hallgattunk.

Egy pillanatra rájuk néztem, valamiért azt éreztem, hogy ez nem egy hétköznapi beszélgetés kettejük közt, és hát nem is az volt, az idei karácsony tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal és még kitudja!?

- Itt kellene maradnod, hidd el. - mondtam Franky pedig bólintott.

- Igazad van, itt maradok. - mélyen kifújta a levegőt. - Nagy hatással vagy rám, gyere ide. - Franky széttarta karjait és megölelt. - Köszönöm, hogy így alakítottad az estét.

- Ezen nincs mit köszönnöd. - mondtam s kezem a vállára tettem. - Ilyenek a barátok, a családom része vagy. - fejeztem ki magam.

Láttam a szemeit, ahogy megtelnek s elkapja tekintetét.

Két órával később mikor szétszélledtünk Franky itt maradt az anyjával, Agnes pedig a mi kocsink hátsó ülésén utazott hazáig.

- Köszönöm a fuvart, Boldog karácsonyt. - mondta majd elköszönt.

Már csak ketten voltunk az autóban mikor Richard megszólalt.

- Faszom kivan a drámájukkal.

- Hmm.

- Nincs kedvem ehez a mérhetetlen faszsághoz amit a nyakadba zúdítanak ezek ketten, kezd elfogyni a türelmem.Igazán felfoghatná végre mindenki, hogy neked most nem a barátaink szerelmi élete a legfontosabb, még így sem, hogy belekeveredtél.

Tényleg fáradt vagyok, húsz percenkénk fájdalmaim vannak s valamiért megfordult a fejemben, hogy talán már vajúdok.

Picsahülye vagyok ehhez az egészhez.

A házba érve úgy döntöttem, hogy a huszonnegyedike fentmaradó részét ágyban töltöm majd és megnézzük a Grinchet miközben csoki darabos zabkekszet majszolok.

- Kakaó megvan, keksz...ő az is megvan, Andyt megetettem, Kokó az ágy végében, Grinch egy, kattintásra.Mehet?

- Mehet. - mondtam, Richard pedig hozzám bújt szigóruan az esti pocak puszi maratonja után.

Itt kezdődött a mi karácsonyi kalandunk, az idei a harmadik karácsony amit együtt élünk átt s eddig mind csodás volt a maga módján.

Az utolsó pár percnél már alig bírtam nyitva hagyni a szemem.
Belefáradtam az egyre gyakrabban jelentkező egyre hosszabb időtartamú fájásokba.

- Rugdos?

- Nem hiszem, ma egész nap jönnek a fájások.

- Te valami fakír vagy? Hogy az istenbe bírtad így egész nap? Egyszer sem láttam rajtad.

- Kemény vagyok Willams.Kemény vagyok.

- Az utca nevelt mi? Az élet megedzett.

Nevettünk még egy jót együtt, majd összefészkelődtünk és elaludtunk.

Mindig is szerettem a karácsonyt, vagyis igazából ez nem igaz.
Tinédzserként nem igazán szerettem, már nemvoltam gyerek, hogy annyira várjam és örüljek az ajándékoknak, nem szetettem, hogy mindenkinek a saját családjával kellett, hogy legyen mikor nekem Rose és Will volt a családom.
Alig vártuk, hogy átszökhessünk a másikhoz, ott fogadtuk meg, hogy mi hárman biztos mindig részt veszünk majd valami módon egymás karácsonyában és ez azóta is hagyomány.
Bár idén Rose otthon töltötte az estét ez annak köszönhető, hogy még nincs két hete, hogy megszült így érthetően nem fog áttutazni a városon egy tíz napos babával és egy karonülővel. Ennek ellenére ma többször is beszéltünk videóhívásban és egész nap pötyögtünk.

Kipattantak a szemeim, az órára néztem ami fél egyet mutatott.
Egy órája aludhattam el de nyugtalanul, forgolódva telt ez az óra, valamit álmodtam is...Roseal.
Egy világos szobában ült, arcán hűlt helye sem volt annak a tündéri ragyogásnak ami tőle megszokott.
Hirtelen rám nézett.

" - Már vártalak. - mondta én pedig letérdeltem elé és felnéztem rá.
Kezeiért nyúltam s tenyerébe rejtette enyémet, szorosan fogtuk egymást ami a kettőnk közti erős köteléket szimbolizálja.

- Te hoztad a nyakunkra. - mondta.

- Én?

- És felfal mindhármunkat.

- Tessék?

- Velem kezdte.

- Rose?

- Sajnálom, talán elkelett volna mondanom még mielőtt táncba mentél az ördöggel.

Felriadtam álmomban s elindultam a fürdőszobába, hogy összeszedjem magam, de helyette elfolyt a magzatvizem.

Nem estem pánikba, kitotyogtam a fürdőből átt a gardrobszobámba és magamhoz vettem a tiszta ruhákat.
Óvatosan lépkedtem mintha attól féltem volna, hogy kipottyan a baba.
Igazán vicces látvány lehetett.

Lezuhanyoztam majd feltöltöztem és befontam a hajamat.

Videóhívásra nyomtam, reméltem, hogy Rose még nem alszik.

- Szia.

- Szia élet.Hogy vagy?

- Nem zavarlak?

- Nem dehogy, most tettem tisztába a kicsit, éppen etetem. - kicsit elfordította a kamerát s Charliet láttam a kicsi Bastival a melkasán ahogy mindketten tátott szájjal alszanak.

Rose mosolya leírhatatlan volt.

- Látom beköszöntött a karácsony. - mondtam.Annyira szépek voltak, szép akár az ő történetük.

- Be bizony, és nálad?

- Azt hiszem karácsony van.

- Naaa, mi? Megyünk szülni?

- Magzatvíz hiányában azt hiszem, hogy igen.Sietnem kellene? - Rose felvonta az egyik szemöldökét.

- Bastinál kivártam amig megsült a juharszirupos, pekándiós papucs, a kicsinél pedig kisütöttem még két tepsi mézes kalácsot.

- Képzeld veled álmodtam. - úgy éreztem el kell mondanom neki.

- Na, miért nem ezzel kezdted azokat úgy szeretem.

Elmeséltem részletesen.

- Jaj élet, hát bizonyára a férjedről volt szó.

- Miért?

- Mert ha jobban belegondolsz utánad Will is összegabalyodott Dannel s én is újra Charlieval.

- Sajtos pogácsa.

- Ez mivott? - kérdeztem.

- Csak Charlie, álmában beszél.

- Szerinted ez egy rossz álom volt?

- Igazából nemtudom.Tudod, hogy én boldog vagyok ha te is boldog vagy, viszont azt is tudod, hogy mennyire féltettelek téged tőle.

- Tudom.

Rose elfogadta a Richardal való kapcsolatomat egyrészt, de mintha lenne egy része ami még mindig féltene tőle.

- Szeretlek, de tudod, hogy szerencséd van, nem mindenkinek volt.

- Én is szeretlek, na megyek szülni.

- Felébresztem Charliet és utánad megyek.

-Ne! Maradj csak, hadd aludni.Nem fogok szólni senkinek.Amint tudok jelentkezem.

Elbúcsúztunk, Rose bátorító szavakkal küldött utamra és hatalmas, ragyogó mosolya őszintén nyugtatóan hatott.

Fújtattam párat majd bementem a hálóba és leültem Richard mellé az ágyra. - Hahó, ébresztő.

- Nem. - jött a nyöszörgés. - Még alig aludtam, nem lehet máris reggel.

- Ébredj fel szépen, mennünk kell.

- Máris karácsony reggel van?

- Még nincs.

- Akkor ne légy türelmetlen, sok szép ajándékot kapsz ígérem, de feküdj vissza. - nyöszörgött és magára húzta a takarót, ezzel egyidőben rajtam végigsöpört és múlni sem akart az eddigi legerősebb fájásom.

- Richard! Ha nem ébredsz fel akkor ide szülök az ágyba és te vezeted le ezzel hatalmas karácsonyi traumát okozva mindketőnknek! - szóltam rá kissé hangosabban ő pedig kiugrott az ágyból és előlapott egy kapucnis pulóvert a szekrényéből. - Szülünk? Úristen, akkor mire vársz induljunk!

Ezzel megindult ki a szobából.

- Ember nemár, nincs rajtad nadrág és engem itt hagytál.

- Ne legyél ilyen szigorú, olyan ideges vagyok.

- Te vagy ideges? Én megyek szülni. - felálltam és elindultam. - Kérlek húzz nadrágot.

- Nadrág, oké.

Behuppantam a kocsiba, láttam ahogy siet félig felhúzott nadrággal majd beugrik mellém. - Na jó, akkor nagy levegő.

- Ezt most nekem mondod?

- Hát persze, ki másnak? Néztem róla videót. - húzta ki magát büszkén.

- Tudod, hogy nagyon édes vagy? Még igy is, hogy fordítva van rajtad a kapcucnis pulcsi. - lenézett magára.

- A picsába.

- Ez volt rajtad mikor viharba keveredtünk a klubban. - lassan felém nézett.

- Emlékszem mennyire küzdöttem a szerelem ellen. - mondta mire elmosolyodtam.

Megfogta a kezem és ajkaihoz emelve megcsólolta. - Most pedig gyereket fogsz nekem szülni.

Van közöttünk valami, ami annyira erős és mély, hogy ereje legyőzne egy hadsereget is, mélysége pedig elrejtene több ezer elsűlyedt hajót.

🖤 Gengszter Bébyk 🖤

Itt van a karácsonyi történetünk második része, eljutottunk ide is ezen a meleg, nyári napon.

Szeretnék csodás nyarat kívánni és sok pancsit, jó nyaralást, bulizást és fincsibbnél fincsibb hideg italokat.
Én személy szerint utálom a nyarat, a nyaralást már letudtam, szóval nem maradt más hátra mint várni az őszt! 😛

Millió csók...

🖤STORM🖤