Hatalmas kristályos pelyhek hullottak az égből, talán sosem láttam ekkorákat.Az ablakon kifelé bámulva néztem a kissé távoli várost ahogy ébredezik a szürke ég alatt s hófelhőkkel takarózva kíván jó reggelt az új napnak.

Egy piros extra nagy kapucnis pulóverbe bújva ültem a konyha pultnál és kavargattam a kakaómat.

- Igazán nem kellett volna átjönnöd, megoldottam volna.

- Ugyan kis szívem, talán már egy heted sincs hátra.Te csak pihenj. - mondta Boonye.

Rosszul éreztem magamat amiért nem segíthetek Boonyenak.
A mi drága házvezetőnőnk már egy ideje a konyhában pörök pedig még csak reggel nyolc óra.

- Jól van na, akkor addig bekeverem Richard shakejét.

- Rendben, de utána vidd magad átt a kanapére mert félek, hogy itt rád szökik valami vagy megégeted magad.

- Jólvaaaan. - nyavalyogtam.
Elegem volt a túlzó féltésből.

Gyereket várok bassza meg, nem a halálomat.

Anyám hívott videó hivásban és élőben láthattam ahogy apámmal megreggeliznek és pizsamában ugrálnak, egyforma pizsamában.

- Mit kapok karácsonyra? - kérdezte anyám, közben nagyokat szürcsölt a reggeli kávéjába.

- Anya, ne légy gyerek. - mondtam sóhajtozva. - Miért én mit kapok? - kiváncsiakodtam.

- Na,na,na az meglepetés. - mosolygott a kamerába.

- Ahogy a tiéd is. - mosolyogtam vissza.

Ez időben még csak nem is gondoltam, hogy az este kicsit másként ér majd véget mint azt eredetileg terveztem.

Nyugodtan telnek a napjaim, kellett pár nap amíg összeszedtem magam a babaváró buli után, de aggodalmam tovaszált s férjemnek nagy része volt ebben, mégis Rose volt az aki helyre rakott s ráébresztett arra, hogy az anyaság sokkal több annál, hogy milyen nemű az a kis jövevény a szívem alatt.

A baba holmik egy gyönyörű sötétszürke árnyalatban lettek megrendelve s azóta gondosan be is rendeztem a baba szobát, mikor megtudtam a kicsi nemét és sikerült feldolgoznom, hogy nem a trónötököst várom hanem bizony százszázalékra egy tündér királylány lakik a szívem alatt, elkezdtem belecsempészni egy kis színt az elegáns szürkeségbe.

- Hogy vagy cukorka. - izzadt csókot kaptam Richardtól az arcomra majd a számra és úgy mindenhová ahol csak ért s közben lihegett a nyakamba.

- Jól, cukiskodok.

- Azt látom. - s folytatta a csókok szórását.

- Tessék itt a shaked. - nyújtottam felé.

- Köszönöm cuki, kifulladtam.
Zuhanyzom és jövök. - elindult én pedig néztem izzadt, csupasz felső testét és annak minden kidolgozott izmát miközben jó, hogy nem foltos lett a kanapé, de tényleg csak egy hetem van hátra és az orvos bizony már szólt, hogy ne parázdnálkodjak.

- Nem jösz? - nézet hátra pimasz vigyorral s kissé megnyalta azokat a szuperszexi ajkait.

- Richard, nem látom a hasamtól a nunimat.Igazából azt sem tudom, hogy meg-e van még.

- Megvan, reggel álmodban kicsit megsimogattam. - ez hülye.

- Na menj és mosd magad mert Bonnye elajul a pult mögött a dumádtól.

- Szia Bonnye. - intett az említettnek, istenem annyira pimasz.

Willel videóhívásban megvitattuk a napi dolgokat, miközben kivittem Kokót az udvarra pisilni.
Ki nyafogtam Richardnál, hogy itt lehessen s persze nem tudott ellenállni nekem.

A hűtőhez sétáltam majd kivettem egy kukacot. - Fujj, ezt ne előttem csinált drágám.Tudod, hogy undorodom tőle. - monta Bonnye a szívéhez kapva.

- Meg kell etetnem Andyt.

- Csodálom, hogy még mindig él az a vizi szörnyecske.

- Neee, ilyet ne mondj.Ő örökké élni fog.

Hallottam egy halk " ja, persze" féle morgást de nem érdekelt.
Andy a legcsodásabb kis dolog a világon, az életem része és szeretem.

- Gyere te cuki. - gügyögtem neki. - A legszebb kis apróság vagy a világon, ugye az vagy?

Közben Kokó nem mozdult melőlem s nézte minden mozdulatom.
Egy hangos baúgatással jelezte felém féltékenységét.

- Téged is szeretlek. - mondtam a fehér szőrpamacsnak s megborzoltam a szőrét.

- És engem is? - Richard kezei előrevándoroltak derekamon és megállapodtak hasamon.
Fejét a nyakamba fúrta s úgy ölelt magához. - Téged is. - fordultam kissé hátra.

-Reggelizünk kint a téli kertben?

- Persze gyönyörűm, amit csak szeretnél. - megpördültem és a konyhába siettem. - Jujjj. - mondtam halkan s Boonyera néztem.

- Neked nincs már egy heted sem ugye tudod? - szinte suttogott.

Richard Kokóval volt elfoglalva így nem halott minket s mi úgy sutymorogtunk mintha titkolnivalónk lenne. - Tudom. - néztem kedvenc pótnagyink szemébe.

Ma már nem az első, de nem szaratom be Richardot.

- Naaa, ide bele.

- Nagyobbra nyisd!

-Nyitom, nyitom...nemlátod mekkorára nyitom?

- De nem megy bele, hát had vágjam kisebbre.

- Williams, te ne baszakodj karácsony reggelén a dinnyémmel!

Richard a szájába vette és leharapta a felét majd a számba nyomta a villát.

- Tessék!

Elégedetten falatoztam s néztem Richard derűs arcát ahogy rám mosolygott.

- Heeej. - hallottuk Xavier hangját, Rubyval épp kiléptek a házból és a télikert felé tartottak. ... - mondtam, hogy van kajájuk.Ezeknek mindig van kajájuk.

- Pszt, ne olyan feltűnően. - suttogta a lány, de elég közel voltak ahhoz, hogy halljuk.

- Ezek enni jöttek. - súgta oda Richard.

- Egyértelmű, mindig éhesek.

- Sziasztok. - mondta Xavier

- Hát sziasztok, hogy vagytok? - folytatta Ruby.

- Reggeliztek, az jó.

Nem bírtuk tovább tartani magunkat, kitört belőlünk a nevetés.
Majd meg szakadtunk s végül integettem, hogy időt kérek és hagyjuk abba mert megindul mindjárt a szülés ha ezt így folytatom.

Két perc mulva már tömték a fejüket.

- Elterveztük, hogy majd mi reggel kakaós csigát és fahéjas kiflit sütünk együtt, első közös karácsony tudjátok.
Erre fél négykor keveredtünk haza a klubból és egy órája ébresztőre ébredtünk, liszt nincs, élesztő nincs.Nálatok meg mindig van kaja.

Xavier házvezetőnője egy imádnivaló nőci aki karácsonyra egy hónapos fizetett szabadságot kapott, hogy elutazhasson a nővérével kaszinózni Vegasba.

Ennek köszönhetően Xavier kilenc napja hánykolódik és éhezik, állítása szerint.
Úgy tesz mintha nem ehetne mindennap étteremben és nem fogadhatna fel ideiglenesen valakit aki ellássa a bejárónő feladatait.

- Na és mikor megyünk szülni?
Nem érzel változást? Én ma már nem iszom, sosem lehet tudni.

Richard kíváncsian az asztalra könyökölt s figylete ahogy Xavi a lehető legkomolyabb fejet vágva beszél hozzám.

- Sőtt, igazából itt is aludhatnék, otthon úgysem tudnék, már izgulok. - lebiggyesztettem ajkamat s hümmögtem ennek a cuki férfinak.

Mondtam már, hogy, I-má-dom Xaviert?

- Jól el leszek a szomszéd szobában a következő egy hétben, és ha futni kell én itt leszek.

- Nyugi Xavi, ha menni kell majd beviszem a feleségemet.

- És ha nem leszel itt?

- Hát, hogy a picsába ne lennék itt?
Minden egyes partyra, programra nemet mondtam már erre az évre.
Felkészültem.

- Jó, jó nagyon jó. - olyan édesen beszélgettek, látszott a tapasztalatlanságuk.

Xavierral nagyon különleges a kapcsolatunk.Mind a négy sráccal megvannak a magunk kis dolgai,
de egyben biztos vagyok s bár sosem akarom megtapasztalni, hogy akkora baj legyen de ha arról lenne szó, hogy a főnök úr ellen felkellene állni mellettem, akkor az egyetlen aki nem a kedves férjem mellé állna az Xavier.Tudom.

- Nem, nem te már ne ugrabugrálj.
Na ülj csak le szépen, hess.

- Jézusom, Ruby.

- Komolyan Riks, most már ideje megpihenned, hess.

Ruby tudta, hogy nem szabad úgy kezelnie mint ahogy a többiek teszik, utáltam s ő nem éreztette velem, hogy " más " állapotban vagyok.

Segített Boonyenak majd csatlakozott hozzánk.

- Emlékeztek mikor tavaly úgy kiöltöztetek mint akik a pápát várják vacsorára? - nevetett fel Xavi majd elővette telefonját s újra néztük a képeket.

- Mi lenne ha megismételnénk?

És így történt, hogy Richard a fülesfotelban ült a fa mellett félmeztelenül egy melegítő nadrágban, én pedig egy piros melltartóban és az övéhez passzoló színű fekete legingsben foglaltam helyet az ölében.
Nem voltunk babafotózáson, nem jön be az ilyesmi, de most bepótoltuk ilyen home made stílusban.
Richard fején az elmaradhatatlan télapó sapka, rajtam pedig a rénszarvas agancsos hajpánt.
Elképesztően jó képek születtek s közben remekül szórakoztunk.
Nevettünk, ettünk és ittunk miközben karácsonyi dalok szóltak s néztük ahogy Mariah Carey talpig pirosban táncol.

Mikor Xavier felkapta Rubyt az akkorát ugrott, hogy a férfi megingott s majdnem ráborultak a fára, ha Richard nem kapja el Ruby polóját ami recsegett, ropogott a keze közt akkor lehet a fát is felborítsák.

- Na jó, szeretlek titeket de húzzatok haza! Öt körül gyertek, pá. - mondtam s az ajtófelé mutattam.

- Ja, húzzatok haza, nekünk pihenünk kell. - húzta fel orrát Richard.
Igazából nekem kellene kicsit lepihennem mert reggeltől itt ott fájdogálok s úgy érzem ha nem fekszem le kicsit akkor nem is kell jönni a vendégeknek mert nem bírok majd velük fentmaradni.

- ...a muffinok. - suttogta Xavier.

- Mi? - kérdezett vissza Ruby.

- Fogj amennyit tudsz és futás.

Fél percel később ott álltunk ketten az előtérben egymásra meredve s azt hallgatva ahogy Boonye üvölt.

- Ha megkérsz rakok! Ha megkérsz akkor rakok! Megne lássalak amig itt vagyok mert elverem a kezedet. - kiabálta Xavier után mi pedig nevetésben törtünk ki és elkönyveltük ,hogy bizony meg lettünk lopva.

A nevetéstől erős fájdalom lett úrrá testemen de próbáltam nem mutatni Richard előtt.

Felmentünk a hálóba s az ablakot nézve aludtam el Richard oltalmazó karjai közt.Lágyan cirógatott és suttogott. - Annyira ügyes vagy és én olyan büszke vagyok rád.

Aludtunk pár órát s fájdalomra ébredtem, átment rajtam hamar így nem is kerítettem neki nagyobb feneket.

Lezuhanyoztam és nekiálltam készülődni.Boonye feljött elbúcsúzni, ezután az egyik sofőr hazavitte de előtte még ellenkezett mikor Richard egy nagyobbacska összeggel köszönte meg az éves fáradozását de nem hagytuk, hogy ne fogadja el.
Nagyon sokat segít mivel nem tartunk külön szakácsot és ő intéz mindent vagy együtt csináljuk amit Richard utál, hiszen elmondása szerint egyikünknek sem kellene takarítani mert erre külön takarító szolgálat van amit Boonye felügyel.

Sminkemtől pezsgő színű csillogás ragyogta körül szemeimet s ajkamra vörös rúzst kentem, aminek színe ugyanolyan volt mint a ruhámé, egy hátközépig kivágott csillámos mini, hosszú ujjakkal s masnival hátul a derekán.
Hajamat egy vízhullám hatású sütővassal göndörítettem és félig feltűztem majd vörös masnival díszítettem így mostmár úgy néztem ki mintha valakinek a karácsonyi ajándéka lennék.

- Gyönyörű vagy, gyere had fotózzalak le. - odaáltam a fenti folyosón lévő a vörös ötven árnyalatában pompázó fenyőfa elé. - Ma egész nap fotózgatsz.

- Hát persze, hiszen gyönyörű vagy.És milyen jó lesz visszanézni mikor a másodikat várjuk majd vagy a harmadikat.

- Édes, te agyrászkódást kaptál karácsonyra? - nevettem el magamat.

Közel jött és állam alá nyúlt majd megcsókolt. - Mosolyogj! - vigyorgott a képembe s továbbra is fótózott.

Több fa van a házban, s mivel karácsony rajongó vagyok nagyon élem.Pontosan négy fa van a felső emeleten és kettő a földszinten.
Egy a téli kertben és egy Richard dolgozó szobájában én pedig mindnél fogok képeket készíteni a hozzá színben passzoló outfitben.

Készített még pár képet, majd mellém állt és átölelt. - Ha kinézel az ablakon látod az egyik ajándékodat.

- Mi? Már ajándékozunk? - az ablak felé vezetett ahol egy szép fekete masnival átkötött rose gold Range Rover állt. - Úristen. - kiáltottam fel. - Van benne baba ülés, hordozó és minden cuki muki dolog az én királynőmnek és a születendő hercegnőmnek.

Csak mosolyogva néztük egymást s szinte megsem tudtam szólalni, eltelt kis idő mire kinyögtem, hogy köszönöm mert nemtudtam másra figyelni csak arra az őszinte boldogságra ami kiült az arcára.

- Köszönöm, hogy boldog emberré tettél és, hogy mellettem vagy, a feleségem vagy. - megható volt ezt hallani egy olyan férfi szájából aki szabályok nélkül él, és nem fél sem embertől sem egy felsőbb hatalomtól.

- Szeretlek. - leheltem ajkaira.

- Én is szeretlek téged. - kezét a hátamra tette.

Mosolyogva álltunk egymás karjai közt, a hó újra elkezdett apró pelyhekben szálingózni mi pedig együtt néztük az ablakból.
Hátamnak simult és hasamat simogatta amit másnak nem engedtem, kifejezetten utáltam ha valaki megakarta fogni.

🖤Drága gengszterkék!🖤

Tudom azt mondtam, hogy az ezt követő részben kiderül Rose és Ricky drámája.
Viszont még legalább két részen keresztül folytatódni fog a mostani rész. Túl hosszúra sikeredett és sosem fejeztem volna be a csiszolgatását ha egyben hagyom.
Már nagyon ki akartam rakni nektek és ígérem a következőre sem kell sokat várni.

Millió csók...

🖤 STORM 🖤