Lassan felemelte tekintetét s szemei megpillantották az oltár előtt álló férfit.
Akinek igazán jó a szeme és ismeri a szerelmet az tudta, tudta már az első percben egyetlen pillantásukból, hogy ők bizony egyszer oltár elé állnak mert ők ketten egymásnak lettek teremtve.

Talán életében nem tett meg ilyen hosszú utat, legalább is hosszúnak tűnt mert kimondottan utálta ha ennyi ember figyeli s bár imádta a rivalda fényt most kellemetlenül érezte magát ebben a giccses túl romantizált szerepben.
Szíve szerint hangosan felszólalt volna s anyja felé intézte volna első szavait ami így szólt volna, " Ne bőgj ribi " s mikor anyósára tévedt tekintete kishíján elnevette magát azon a grimaszon amit Sharon produkált sírás közben.

- Anyád úgy bőg mintha leárazás lett volna valamelyik designer szalonban ő pedig lekéste volna. - súgta oda apja a lánynak ő pedig küzködött, hogy ne nevessen fel hangosan.

- Ne nevettes már. - sziszegte fogai közül.

- Akkor ne nézz Rosera. - mondta apja miközben elfolytotta nevetését.

- Te jó isten, apa...Xavier úgy vigyorog mintha valaki éppen a golyóit nyalogatná.

- Nem nézek oda! - mondta a férfi s próbált a lehető leg feltűnés mentesebben elrejteni egy ide nem illő vigyort.

Mindenki őket nézte ahogy pár méterre az oltártól próbálnak elfolytani egy hatalmas nevetést s közben Katie előttük vonult büszkét azzal a nemes feladattal, hogy vörös rózsaszirmokat hullajtson lábaik elé s a kislány komolyan véve feladatát szórta szirmait azt az apró kitérőt kitéve amikor felpattant a padhoz ahol anyja ült s annak fejére dobott egy maroknyi rózsát amit senki sem bírt ki nevetés nélkül.
A barna hajú kis tündér produkciója nem merült ki ennyiben, ugyanis folytatta útját s az oltár előtt körbe szögdécselve Richardot, az Ő Rickyjét is megszórta, majd a paphoz rohanva körbe hintette a maradék rózsával s meghajolt, hogy megtapsoltassa magát.

Richard szemszöge :

Márcsak pár lépésre van tőlem s ennyire talán sose vártam az érkezését, szivem szerint most eljátszanám a csókjelenetet, csak érjen már ide.
Emlékszem mennyire epekedtem az első csókjáért s mennyit kerülgettem, mennyit udvatoltam mire megtörtént ajkaink első, forró tánca azon a júliusi éjszakán amit sosem feledek amig élek hiszen akkor éreztem először azt, hogy menthetetlenül, visszafordíthatatlanul és halálosan szerelmes vagyok belé.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Charlie beszámolt az éppen aktuális külföldi üzletről ahogy befordultam a klubb hátsó bejáratához vezető úton.
Volt még pár elintézni való ügyem, és apámnak is jelentést kellett adnom a Londoni alvilág mindennapjairól.
Oldalra pillantottam s csak remélni mertem, hogy az ülésén elhelyezett hatalmas csokor tulipán elnyeri majd sötét, szinte fekete nem mindennapi színével ennek a nem mindennapi nőnek a tetszését.

Amióta nem tagadom magam előtt, hogy bizony megveszek érte és nem harcolok az érzéseim ellen, azóta napi szinten ostromlom és úgy fűzöm ahogy csak tudom, udvarolok mint egy igazi úriember, virágot küldök a munkahelyére és a klubban lesik minden kívánságát.
Énekesnő ebben a klubban még nem volt így elkényeztetve, senkinek sem voltak ilyen kiváltságai.

Xavier új sportkocsija mellé parkoltam aminek színét magam sem értem, gyöngyházfényű babarózsaszín Mercivel lepte meg magát s állítása szerintem ez tetszik a nőknek és sikeresebb vele a csajozás, nem mintha bármelyikünknek is gonja lett volna ezzel.
Csak a mai napon hét külömböző nőtől kaptam fotót egy szál semmiben s mellé pár pikáns sort ami hidegen hagy úgy ahogy van, változom kéremszépen.

Kint álltak a srácok s éppen rágyújtottak mikor kiszálltam és megkerültem az autót, hogy kivegyem a virágot.

- Udvarolsz Főnök? - kérdezte Xavi.

- Valami olyasmi. - válaszoltam.

- Áhh, miez a vigyor? - kérdezte mosolyra húzva száját.

- Próbállkozom. - következő kérdésemet már felsem kellett tennem mert egyből válasz érkezett.

- Már itt van. - mondta Dan.

- Remek. - válaszoltam.

S nyílt a hátsó ajtó majd kilépett ő, a legszebb dolog amit valaha láttam.
Hosszú lábai világos színű szandálban, formás idomai egy pont olyan színű ruhában mint Xavier Barbie autója.
Dús, fekete haja félig le engedve hullámosan hullot vállaira a többi egy magas coffban volt felfogva, két vékonyja tincs kivételével ami keretezte bájos arcát.
Kívánatos ajkai úgy csillogtak mintha csak nekem jeleznének s azt mondanák " Gyere ide és csókolj meg! " már nem küzdöttem az érzés ellen ami miatta marja legbelül valahol nagyon mélyen szívemet s ezért is engedtem meg magamnak, hogy elidőzzek lényének minden egyes részén aprólékosan és megálapíthassam amit a felmérésem eredményezett : Ma is eszeveszettül Gyönyörű!
Annyira vágytam rá mint egy korty vízre a Sahara közepén és ez meg is látszott rajtam.
Mostanában nagyon sokan húzzák ki a gyufát nálam, agreszívabb és könyörtelenebb vagyok mások elmondása szerint, viszont a klubban nyugodtabb és türelmesebb.
Játszom a jófiút, hogy magamhoz édesgessem viszont valahol le kell vezetni a felgyülemlett feszültséget amit eddig a szexben vagy az edzőteremben éltem ki.
Ki készítt a szex hiánya megmondom férfiasan de még mennyire, hogy kikészít, de érte megteszem, hiszen nem vágyom senki másra.

- Hellóka, kaphatok tüzet? - még a hangja is elvarázsol.

Franky nyújtotta volna öngyújtóját de Patrick kiverte kezéből és ráripakodott. - Rossz a gyújtöd!

- Ja, jaa igen.Ez tényleg rossz.

Elé sétálva átnyújtottam a csokrot - Ez a tiéd! - s már jött is a kérdés amit utálok. - Miért kapom?

- Miért kell mindig megkérdezned?

- Miért kell mindig virágot venned?

- Miért nem örülsz neki?

- Miért ne örülnék neki?

- Miért kell ennyiszer azt kérdeznetek, hogy miért? - vágott közbe Dan s nevetett miközben kifújta a füstöt.

- Örülsz neki?

- Örülök, köszönöm.A tulipán a kedvencem...és miért nem....

- Na jólvan már miért, miez a sok miért?Mostantól utálni fogom ezt a szavat " miért? " - csattant fel újra Dan.

- Miért nem kapok tüzet kedves Dan?

- Mert Franky gyújtója rossz. - mondta Patrick.

- Én adok neked. - mondtam a lánynak.

Ahogy közvetlen elé álltam megcsapott finom illata ami csalogatott volna egyre közelebb ha nem fogyott volna el a köztünk lévő távolság.
Felnézett rám csillogó szemeivel s ajkai közé vette a vékonyka cigarettát.
Tüzet adtam s ő beleszívott majd lassan kifújta arcomba.Felkavaró élmény volt, felkavarta szívem egyenletes dobogását, felvitte a vérnyomásomat és majd elvesztettem az eszemet ahogy a lehető leg csábítóbb módon játszott velem.
Ha a srácok nem álltak volna közvetlen mellettünk és nem nézték volna egy méterről végig, akkor biztosan sarokba szorítva elvágva minden meneküvő utat a falnak nyomom és elkenem csillámos ajkain a fényt.

- Ez már az előjáték? - kérdezte Xavier kuncogva.

- Mindjárt játszok én veled ha nem fogod be! - mondtam szúrós szemekkel, persze nem gondoltam komolyan csak ugratjuk egymást.

Reederica elsétált mellettem és Xavi barátom kocsijához lépett majd megleste és körbejárta.

- Tetszik kisasszonyka? - kérdezte barátom.

- Illik a ruhámhoz. - felelte mosolyogva.

Közelebb léptem hozzá majd jeleztem a srácoknak, hogy kurva hamar lépjenek le s ők eleget tettek kérésemnek és észrevétlenül eltűntek csak az ajtó halk csukódását hagyva magukat után.

Mögé lépve kezeimet két csupasz karjára simítottam s megmelegítettem, már nem húzódik el, kissé hozzám is simult nekem pedig a Dan barátommal folytatott pár héttel ezelőtti beszélgetés ugrott be amikor arról témáztunk, hogy eljön majd az a nő az életemben aki elveszi az eszemet, és onnantól kezdve nem akarok majd senki mást csak őt.Hát megtörtént.

- Vegyek neked egy ilyet? - hajoltam közelebb füléhez.

- Már miért vennél?

- Hogy boldoggá tegyelek.

- Engem már az is boldoggá tesz, hogy megmelegítesz.

- Fázol gyönyörűm?

- Igen. - mondta aranyosan s összekulcsolta kezeit maga előtt én pedig még közelebb préseltem magam hozzá.

- Akkor felmelegítelek. - átvezettem karjaimat övéi alatt s magamhoz húztam.

Hagyta magát s én kiélveztem a helyzetet.
Kezéért nyúltam és magamfelé fordítottam majd közelebb hajoltam. - Meg akarlak csókolni.
Éreztem bőrének melegét, ahogy a levegőt veszi s kikerüli próbállkozásomat.

- Akarni lehet, a kivitelezés már nem lesz olyan egyszerű. - megindult az ajtó felé én pedig meguntam a játszadozást.

- Ugye tudod, hogy ha nem lennék veled ilyen elnéző akkor kérdés sem volna. - nyúltam keze után.

Visszalépett hozzám de nem kellett volna.
Elvesztettem a kontrolt magam felett, már nincs vissza út, behálózott. - Ha nem lenne barátnőd és nem erőltetné az apád annyira azt a másik lányt akkor kérdés sem volna, sőtt válaszolnom sem kellene, csak csókolnom. - suttogta ajkaimra.

Életem leghosszabb előjátéka volt ez, de nem bántam mert annyira édes volt.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

És imádom, hogy már kérdeznem sem kell.
Mozdultam helyemről megsem várva, hogy apja átadja nekem lerojantam az oltárhoz vezető három lépcsőfokon és kérdezés nélkül megcsókoltam.

Reederica szemszöge :

Láttam ahogy Richard megindul felém ezért egyet előre léptem mert tudtam, hogy készül valamire.Az emberek őt figyelték én pedig nagyon reméltem, hogy nem megszökni próbáll mert akkor utána szaladok és beleállítom cipőm sarkát a koponyájába.

De semmi ilyenről nem volt szó, elém állva elkapta a derekamat másik kezével pedig arcomat vette tenyerébe és megcsókolt.
Ebben a csókban benne volt minden.
Az elmúlt majdnem két évünk szinte lepergett a szemeim előtt, próbáltam visszafogni magamat de kishíján kicsurogtak a könnyeim.
Éreztem azt a mérhetetlen szeretetet és lángoló szerelmet ami ajkai közvetítettek felém és hálát adtam az égnek, hogy megtaláltam benne azt amire mindig is vágytam, azt a megfogalmazhatatlan elsöprő nagybetűs szerelmet ami egy életen átt tud tartani még ha néhanapján fáj is, könyörtelenül fáj is.

Megsem lepődtem mikor a kedves Williams és Malone família újjongva kezdett tapsolni s fél szemmel a papra néztem akit most láttam először ugyanis pénzel még a kötelező jegyes oktatást is el lehet intézni.
Szemeim kikerekedtek mikor a rózsabokros bácsit véltem felfedezni a szent anya személyében s halkan suttogtam csókunk végén...

- Ez a kergetős bácsi a kis utcából, a futó rózsával.

Richard pimasz mosollyal arcán bólogatott s csak ennyit suttogott. - Tudom, szegényt sokadszor borítom ki a csókunkal.

Boldog voltam.Körbe tudtam volna mosolyogni a fejemet ebben a hozzánk illő nem éppen hétköznapinak mondott pillanatban.

Apám nem is várt tovább, áttadott a völegényemnek úgy ahogy azt kell s mi oltár elé álltunk.Lopva folyamatosan egymásra pillantottunk s próbálltuk palástolni heves érzelmeinket amihez erőteljes önkontrol kellett, hogy ne üljön ki az arcunkra és ne vigyorogjuk végig a ceremóniát.

Mondjam, hogy erős hányingerem volt az első tíz percben és nem az izgalomtól hanem a bébytől aki tudtomra akarta adni, hogy nem akar többet málnás rozs muffint reggelizni hanem kéri a dinnyéjét? Na hát akkor mondom.
Tartottam magam ahogy csak tudtam s könyörögtem magamban az én kicsikémnek, hogy fejezze be a hisztit és ígértem, hogy egy órán belül megkapja az adagját.

A pap két mondat között gyanúsan pislogott ránk s gondolom fejben összerakta már, hogy mi vagyunk az a két szemtelen fiatal akik a kapujának aljában csókolóztunk számtalanszor.

Gondolnák az emberek, hogy egy ilyen puccos esküvőn majd litániákat zengenek és fél órás fogadalmakkal untassuk a násznépet de nem így volt.
Kimondottan kértük az ilyesmiket mellőzni ugyanis érzelmileg mindketten analfabéták vagyunk még mindig s bár egymásnak már nagyon szépen megtanultuk elmondani de mások előtt még mindig nem megy s igazából nem is akartuk mert ez számunkra nagyon intim dolog ami csak két emberre tarozik.

Jöttek az igenek majd a csók és a taps vihar.Ellenkezni senki sem mert, szóval lement az esküvő stresszes oldala, gondolnád mi?
Ha nem ismerném ezt az elvetemült társaságot akkor talán én is ezt gondoltam volna de ez a nap még csak most kezdődött és nagyon messze még a vége.

Én, Reederica Malone úgy szambáztam be ebbe a templomba, hogy ma isten színe előtt összekötöm életemet az ördöggel s most Én, Reederica Williams úgy lépek ki innen, hogy eladtam a lelkemet az ördögnek.

Az én drága férjem nagyon élvezte a kifele tartó rivaldafényt és a fotósok hadát akik kattogtatták gépeiket.Nem sokat láthattak belőlünk mert körbe a templomnál és körülöttünk is biztonsági emberek álltak, viszont volt aki annyira elvetemült módon de próbállt tartalmat gyártani rólunk, hogy kerítésre, kuka tetejére vagy fára mászott.Persze nem zavarna ha lefotóznának de apósom és a fia ragaszkodott a megszámolhatatlan biztonsági emberhez akikről mint tudjuk, hogy igazából a maffiához tartoznak.
Így haladtunk az autó felé, hogy a fogadás helyszínéhez érhessünk.

Ahogy beszálltunk az autóba megkönnyebbültem mert tudtam, hogy nemsokára szusszanhatok egyet.
Richard egyből közelebb húzódott, mosolya levakarhatatlan volt.

- Mrs Willaims.

- Mondja Mr.Williams. - mosolyogtam vissza s ajkaink egyből összetapadtak.

- Boldog vagy?

- Ühüm, és még boldogabb leszek ha nem kell visszatartanom azt a rosszullétet ami kerülget vagy fél órája.Kurva muffin.

- Gyönyörűm muszáj enned rendesen!

- Eszeeeek.

- Nem eszel, csak csipegetsz.Dinnyén élsz.

Bűbánatos fejet vágtam mert igaza volt, tényleg dinnyén élek és nem is értem, ha így haladok akkor egy háromkilós dinnyét hozok majd a világra.Amióta babát várok még csak fogytam, tudom, hogy lássa és azt is tudom, hogy anyám kitanította őt és a szájába rágta, hogy mire kell figylenie.Aggódnak és ezt megértem, elfogadom viszont ha reggel nem erőltetik rám azt a kurva muffint akkor most nem lennék rosszul.

- Jól vaaan. - mondtam, vagyis igazából nyafogtam majd karjaiba bújtam.

Gyönyörű, zöld szeivel nézett rám és lassan pislogott.

- A feleségem vagy.

- Na nem mondod?Életed nagy álma teljesült igaz? - incselkedtem.

- Ühümm. - duruzsolta fülembe majd megcsókolt. - Nem szökünk meg?

- Dehogy szökünk, egy vagyon volt a díszítés és éhes vagyok.

Kedves férjem miután kinevette magát kinyújtotta maga elé a kezét s én is így tettem.

- Ezt most lefotózzuk és elküldjük az exeidnek! - húzta elő telefonját s én egyből elrántottam a kezemet. - Neeeem! - mondtam nevetve ő pedig próbálta előszedni a hátam mögött bújtatott kezemet s ez a kis játék addig fajult mig nem az ülésen feküdve Richardal rajtam majd be nem pisiltem a nevetéstől őt pedig elkapta a köhögés mert az egyik hajszálam elindult a torkán lefelé.

- Ehm..húzd, ehmm ki... - próbállta mondani s én csak azt hajtogattam, hogy. - Le ne hányd a ruhám! - és, hogy. - Nem akarok özvegy lenni!

A történet csak akkor tetőzött igazán mikor a fogafóterem bejáratához érve megnyílt az autó ajtaja és feljel lefelé megláttam apósom arcát.

- Ez már a nászdélután?Mert akkor visszacsukom az ajtót, perverzek...

-Neee. - szóltam utánna. - A férjem megfullad!

Nagynehezen felültettük s ahogy kihúztam elkóborolt hajszálamat majdnem odahányt én pedig visítottam. - Csak ne a ruháraaaaaa!

Folytatás a következő részben.....

Drága Gengszterkéim!

Tudom sokat kellett várni az új részre amit nagyon sajnálok de az időm egyszerűen nem engedi meg, hogy írni tudjak.
Igyekszem ahogy csak tudok, kérlek nézzétek el nekem.

Köszönöm, hogy velem vagytok.

Millió csók.

STORM