Bedagadt szemekkel ébredtem valamikor kora este Bonnye hallkan susogó hangjára s egyből megéreztem anyám parfümének illatát.
Sonja hallkan káromkodott és Richard anyjának aggodalmas arca volt az első amit megláttam.

Anyám ide repült s ez várható volt hiszen Páola Batista Munez olyan mint egy anya oroszlán aki foggal,karommal védi a kicsinyét.

Nem sok kedvem volt újra leülni és áttbeszélni ezt az egészet,fájt a lelkem,szó szerint fájt mintha a szívem belülről ütötte volna a mellasomat.

Persze nem úsztam meg,mindent tudni akartak így elmeséltem újra amitől nem lett jobb,cseppet sem.

Nem szerettem ha sajnálnak és gagyi tanácsokkal látnak el,tudom hogy jót akarnak de megoldom magam is,megtudom oldani s ha világgá kürtölöm a dolgot attól nem lesz jobb sem a sajnálkodó szavaktól.

-Itt maradunk veled.-mondta Sharon.

-Köszönöm de megleszek.-válaszoltam abban bízva,hogy sikerül indulásra bírnom ezt a két nőt akik még mindíg itt ülnek mellettem.
Sonja és Bonnye már vagy egy órája elment de ezek ketten nem tágítottak.

-Ne makacskodj.-mondta anyám.

-Csak szeretnék egyedül lenni,nem vagyok már gyerek!

-Reederica...

Tudtam,hogy anyám aggódik.
Ott motoszkált a csinos kis fejében a gondolat,hogy vajon neki állok-e pusztítani önmagam.

-....ettél ma már valamit?

-Persze.-hazudtam,hiszen végig aludtam a napot.

Telefonomra néztem és a kanapé végébe dobtam,nem fogadott hívánok és üzenetek hada sorakozott végig a kijelzőn.

Egy fürdő kell!

Sikeresen leráztam a két erőszakos,aggodalmas anyatigrist és engedtem magamnak egy forró fürdőt.

Menta,lime,narancs,rozmaring,
levendula....fúj azt neeee.-mondtam ki hangosan.
Nem is értem miért van az illóolajok közt levendula,tüsszögök tőle mint a fene.

Végül egy relax feliratú csodát választottam és elmerültem a nyugtató habok közt.

Elmúlt már este tíz óra mikor telefonom rezegni kezdett a fürdőkád széllén.
Kinyitottam az egyik szemem s komótosan rápillantottam a kijelzőre,
olyan gyorsan gyúltam érte,hogy majdnem a vízben landolt.

-Szerelmes őzikém.- köszöntött Richard s velem madarat lehetett volna fogatni olyan boldog voltam,hogy hallgatom a hangját.

-Hogy vagy szerelmem?
Jól vagy?
Nem vagy éhes?
Adnak enni?Kényelmes az ágyad?Annyira de annyira hiányzol!
-hadartam el a lehető leggyorsabban.

-Jól és nem,adnak és igen...és te is nagyon,nagyon hiányzol.
Elsem tudod képzelni,hogy mennyire.Te,hogy vagy?

-Most az nem fontos.Te vagy a fontos.-összekuporodtam a fürdőkádban s fejem a térdeimre döntötrem.

-Dehogynem fontos.
Nekem meg Te vagy a fontos,az én napjaim egyformák csak várom,hogy lássalak.
Mit csinálsz?

-Az enyém is csak gubbasztok,alszom egész nap...most fürcsizek.

-Ohh,mit nem adnék most egy fürcsiért veled...- ahogy ezt kimondta én már bőgtem is.

-...ne sírj..

-De én sírni akarok.-mondtam ki hangosan.

-Akkor én is sírjak?-kérdezte s hallottam hangján,hogy biztosan mosolyog.-Nyugi kislány.
Jó dolgom van itt bent,aludtam egy nagyot,kajáltam egy jót és volt bent az apád aki még enni is hozott na ezt tedd zsebre.-csodálkoztam apám hirtelen jött kedvességén,viszont valahol legbelül tudtam,hogy egyszer úgy is megkedveli Richardot s erre most oka is volt. -..azt is megettem.-mondta lelkesen.

-És nem unatkozol?

-Ne aggódj,edzettem majd kint kártyáztam az őrökkel.

-Akkor nem is olyan rossz mint a filmekben?

-Dehogy béby.Pénz beszél,kutya ugat.

Elmeséltük egymásnak milyen napunk volt bár nekem nem nagyon volt mit mesélnem hiszen végig aludtam,ő pedig...hát tulajdonképpen bevan zárva szóval megvan kötve a keze.

Csak beszéltünk és beszéltünk,az engedélyezett tizenöt perc már rég letelt de mi továbbra is csacsogtunk s már ott tartottunk,hogy Richard sushit akar enni a lakodalmunkon amit frissen előtte készít a sushi mester.
Megnyugodott a lelkem és annyira jóvolt,hogy az a nehéz kő ami a mellkasomon ült most mimtha csak úgy elillant volna magától a tudattól,hogy jól van.

-Jó,jó...már búcsúzom Hunter neszard össze magad.-szólt Richard.
-Le kell tennem mert HUNTER.-mondta hangosan.-...itt picsog a fülembe,tuti az a baja,hogy elpicsáztam pókerben.-hallottam ahogy a rendőr nevet a hátérben és visszavágót követel.-...rendesek ezek a rendőr gyerekek,a fiatalokkal lehet egyezkedni a veteránokkal meg alkudozni.-nevetett.

Elbúcsúztunk én pedig már rongyosra áztam hiszem több mint egy órája a fürdőkádban ülök.
A hállószobába lépve végig néztem az ágyon...na nem.
Megfogtam az ágyneműmet majd lehurcoltam a nappaliba.
Mielőtt bekapcsoltam a panoráma ablakokon az elektromos sötétítőt még intettem a hátsó teraszon felügyelő két őrnek,hogy jöjjenek előre.

Úgy kell elképzelni,hogy itt mindig van minimum négy ember a kapuban.
És rajtuk csak az jöhet átt akire a főnök rábólint.

-Igen Miss.Ma...

-A-A...mit beszéltünk meg?-vágtam közbe.

-Reed...

-Igen.-helyeseltem.

-Miben segíthetünk?

-Mondjuk megenni ezeket...-nyomtam kezébe a maffinokat és egyébb dolgokat amit ez a négy nő felhalmozott nekem.-...ezek felakarnak hízlalni.

-Ó hát azt nem hagyhatjuk.-mosolyodott el.

-Nem is,jó személyi edző lennél Bob.

-Na add csak ide.

Oké,kaja lerendezve..gondoltam magamban.Hát gyerek vagyok én?
Mindig is utáltam ha úgy bánnak velem,egyedül is boldogulok eddig sem haltam éhen.

" Ettél ma már valamit? " -gondoltam vissza a pár órával ezelőtti kérdésre.

Olyan mérges voltam,hogy kiszaladt a számon fenhangon...

              "A jó kurva anyádat"

De hamar eljutott az agyamig,hogy ezt anyám kérdezte szóval most anyáztam anyámnak és kurváztam le a nagyit...

     "Bocsi nagyi,nem vagy kurva"

Mondtam ki ismét hangosan s úgy érzem az elmult pár napban túlságosan is sokat beszélgettem önmagammal.Viszont kimondottan jó társasága voltam ehhez kétség sem fér.

Megetettem Andyt és lehevetedtem a kanapéra,másnap ott ért a reggel és a következő is.Így telt el három nap,hogy aludtam,megetettem Andyt,telefonáltam Richardal és..és igazából ennyi.
Napi szinten lerázni a szülőket és egyébb aggodalmas embereket akik rágták a fejemet sms formájában.

Ma is így ébredtem s fejemben felütötte fejét a gondolat,hogy nem fog megjelenni a terasz ajtóban izzadtan a reggeli futása után és nem jön majd ide,hogy félálomban kicibáljon az ágyból és vállára dobva a zuhanyzóba hurcoljon ahol tele sikitozom a fülét mert az ő reggeli hideg zuhanyát elsőként én érzékelem s innentől már az én reggeli hideg zuhanyom.
Pedig én olyan forrón szeretem,hogy szinte éget főleg egy esős reggelen amiből itt nincs hiány.

Most mégis hiányzik..

Lehenteregtem az ágyról és úgy döntöttem ennek itt vége,négy napja nemvolt magassarkú a lábamon ez nem mehet így tovább.

Beálltam a zuhany alá és megnyitottam a hideg vizet...igen,a hideget,mikor eljutott az agyamig,hogy ez bizony kurva hideg gyorsan a tusfürdőm után nyúltam és fél perc alatt végig mostam magam majd sikongatva lezuhanyoztam magamról az illatos habfelhőcskéket.

Úgy léptem kis a hideg víz alól mint egy nagylány..

A tegnap este megmosott hajamat tükörsimára vasaltam..hmm rám férne egy festés állapítottam meg és leültem a sminkes asztalhoz.
Előkészítettem az arcom s úgy döntöttem,hogy ide valami füstös,sötét smink kell.

Egy óra múlva a nagy tükör előtt álltam és úgy festettem,hogy a saját állam is le esett.
Ha már úgy is címlapra kerülök...
Hosszú lakk csizmám combom közepéig ért,bőrkabátom ugyanazt a lakkozott fényt vette fel s úgy álltam ott mint egy rock sztár.
Sötét barna rúzsom szinte fekete volt ami a füstös szem sminkemmel olyannyira passzolt,hogy jelen pillanatban brutálisan szexinek éreztem magam.

-ÉN VAGYOK A FŐNÖK!-mondtam ki hangosan.-ÉN VAGYOK A KIBASZOTT FŐNÖK!!!

Richard dolgozó szobájaban egy üveg szerkény található,itt tartja a kocsi kulcsokat.
Sosem vezettem még Hummert de ez ma megváltozik,lekaptam a kulcsot s már ott sem voltam...

-Hú de magas vagy basszus.-mondtam s felmásztam az autóba,vicces lesz a Harrods előtt kiszálni.-Remélem van tolató kamerád.

Kiálltam a garázsból és a kapuhoz érve intettem a testőrségnek.
Peter van ma szolgálatban aki bár velem egy magas akkora mint egy kettes szekrény.

-Pet.Ebben van tolató kamera?

-Persze...nézd csak azt a sárgát nyomd meg...-mondta a mosolygós fickó.

-Ohh,köszönöm.

Mostanában csak a testőrséggel kommunikálok és ezek a srácok brutál jók,senkit nem engednek be még a közeli hozzátartozókat sem.
Donaldon és Boonyen kivül szinte senkit,de szerencsére mindenki megértette az üzenetet,hogy nem akarok most senkit,nem akarok programokat csak azt,hogy teljenek a napok minél hamarabb.

Fotósok vártak a ház előtt és autóba pattantak mikor kitértem az utcára.
A dugóban ülve hangosan énekeltem Jason Darulotol a Want to want me-t s a mellettem lévő autóból félig kilógott egy pasi aki kameráját próbállta minél közelebb nyomni az autóhoz.
Mutogatott,hogy engedjem le az ablakot de hidegen hagytam és tovább énekeltem.
Tíz percel később leparkoltam a Harrods előtt Patrick Hummerja elé hála a tolató kamerának épségben bármi féle zúzódás,koccanás,karcolás nélkül.

Próbálltam a lehető leg elegánsabban kiszálni s láttam,ahogy fotósok már futnak felém...remek,lesz ki lesegít.

-Miss Malone...

-Jöjjön ide...

-Van valami fejlemény Mr.Williams és Vans nyomozó ügyében?-kérdezte a férfi.

-Nyújtsa a kezét!

A férfi felém nyúlt én pedig megkapaszkodtam karjában és kiszáltam.- ...huhh..próbállt mát kiszálni egy Hummerből?

Szegény lefagyott de láttam a fején,hogy szivesen segített.-Köszönöm uram.

-Szi...vesen...-istenem,milyen zavarban van.

S már mentem is tovább a bejárat felé,kattogtak a vakuk s hirtelen megfogta kezemet az egyik fotós.

-Miss Malone,kérem nyilatkozzon.
Hol van most Mr.Williams?
Lecsukták?Mikor engedik ki?
Mi lesz a nyomozóval?
Felfüggesztik hivatalából?
Elítélik amiért erőszakoskodott magával?...Miss Malone,hogy van?
Kérem válaszoljon.

-Köszönöm jól vagyok.
Mr.Williamsel kapcsolatban nem nyilatkozom.A nyomozó ügye pedig nem érdekel!

Tovább kétdezősködtek viszont én beléptem a Harrosd ajtaján és oda mát nem jöhettek be mert a biztonsági őr a bejáratot átlépve kitessékelte őket.
Itt bent nem lehet fénképezni és ezt minden egyes nap több százszor el kell mondani a turistáknak akik  mindent megakarnak ötökíteni s ha csak kép formájában is de haza vinni egy falatot a Harrods nyújtotta luxus érzésből.

Végig haladtam a földszinten s voltak akik megbámultak de mitsem törődve egyenesen Rosehoz mentem aki nagy mosollyal várt és kezembe nyomott egy pohár smoothiet.

-Három napja csinálom neked a finomabbnál finomabb smoothiekat.
A mai eptes egy kis chia maggal,tegnap répa és cékla..fincsi volt,megittam mielőtt megrohad.-viccelődött Rose célozva ezzel arra,hogy mindhiába várt az elmult három napban.

-Köszönöm,egy tündér vagy.-mosolyogtam barátnőmre.

-A telefonod végelgyengülésben elhalálozott vagy megette a kutya?

-Nem,csak kellett egykis nyugi...s ha már szóbahoztad,mióta van nekem kutyám?

-Édes,nálad sosem lehet tudni,hogy mit szedsz össze...emlékszel?
A legutóbb is énekelni mentél és összeszedted Rikyt...mikor elmész bugyit venni csizmával mész haza,szóval nem lepődnék meg egy kutyán sem.-Rose megfogta a kezem.-Hogy vagy?

-Ez jó kérdés,nemtudom.Csak vagyok.

-Ha majd megtűrsz már embereket magad mellett gyere átt.
Együtt könyebb.

Bíztazóan rászorított kezemre,tudom hogy,hogy jót akar és ismer annyira,hogy tudja most egyedül akarok lenni.

-Összekapom magam.-mondtam.

-Össze is kell szivem,az a hír járja,hogy tavaszi kollekciót fotóztok nemsokára és ha jól értesültem te leszel a modell.

-Így igaz,bár nemtudom...szabad végig bőgni a menyaszonnynak a fotózást?

-Öröm könnyek édes,örömkönnyek.

Akkora sikere volt a téli fotózásnak,hogy a tervezők egyetértettek,hogy a tavaszi ruhákat is rajtam szeretnék látni.
Nem volt ezzel gond,az előzőt is élveztem csak jelenleg fennál a veszélye annak,hogy végig bunkóskodom az egészet.

-Helloooo szép lány és hellooo a legszebbnek.-mondta Charlie s csókot nyomott Rose szájára.

Viszont üdvözöltem és váltottunk pár szót.

-Gyere átt hozzánk..komolyan Reed ne legyél egyedül,Roseal lassan kezdhetitek berendezni a baba szobát,rendezkedésben te vagy a legjobb.

A lakásra terelődött a téma,Rose többnyire Charlienál van s úgy döntöttem ma fel is hívom a tulajt és leülünk megbeszélni az adásvételt.
Kell nekem az a lakás az én kis lakásom.Már tudom is hogy mit kezdek vele.

Hátra fordulva meg pillantottam a srácokat ahogy az egyik asztalnál reggeliznek,feléjük indultam..

-Várj..-szólt rám Rose s láttam arcán,hogy szerinte elhamarkodta amit mondott,kissé zavarban volt.

-Igen?

-Izé...

-Nyugi,megiszom.-emeltem meg kissé poharamat.

Barátnőm aggódott.Aggódott mert jól ismert és tudta,hogy valószínűleg napok óta nem ettem s jól tudta.
Amióta hazajöttünk Richardal a kis nyaralásunkról és őt vizsgálati fogságba helyezték nem ettem semmit.Ennek már négy napja.

Elindultam a srácok felé s Patrick kihúzott nekem egy széket.

-Gyere egyél ilyen pogit,nagyon jó.
Rose adott vagy huszat.-nyújtotta felém Pat.

-Köszönöm jól megvagyok a smoothimmal.-válaszoltam mosolyogva.

-És a telefonod?-jött egy szemre hányó kérdés mellőlem.

-Köszöni jól van.-válaszoltam Dan kérdésére.

-Reed ez nem igy megy...-halkított magán.-....ha hívlak vedd fel azt a kurva telefont.Aggódtunk miattad...-még sosem hallottam ilyennek Dant,ő mindíg higadtan intézi a dolgait,most meg a szemei is szikrákat szórnak.

-Hadjad már...-szólt Franky.

-Nem,nem hagyom.Nem csak azért mert Riky megkért,hogy vigyázzunk rád hanem azért mert barátok vagyunk.

-Nyugodj meg Daniel.Jól vagyok.

-Látom,csak úgy nézel ki mint aki napok óta nem evett és megvagy szürkülve.

-Szürke vagyok?Ember,három hetet töltöttem a trópusokon,hogy lennék már szürke?
Nem lehet,hogy szürkehályogod van?

-Ne vicceskedj!Gyerünk..kezdj hozzá,idd meg az a szart vagy megtömlek mint egy kacsát!

-Te tudsz kacsát tömni?Bassza meg,a szürkehályogoddal látod a kacsa fejét?Nemám rosszul tartod és a seggén átt tömöd meg.-monta Xavier halál komolyan s az asztalnál ülők majd le fordultak a székről nevetésükben, kivéve Dant.

-De nagy barom vagy.-nyelt egyet Dan s megpróbállta elfolytani nevetését így inkabb megköszörülte torkát.

-Ugyan már,itt van,jól van...kellett egy kis idő...ennyi,hagyd már.-mondta Xavier.

Hevesen bólogattam.

-Csak hogy tudd,szép vagy...jól nézel ki,olyan halálos a fejed.Tissza maffia.-folytatta Xavi.

-Köszönöm ez igazán hízelgő.-kortyoltam bele italomba, megéreztem az eper finom ízét s az apró kis chia magokat amit majd egy órával később is megtalálok a szám rejtett kis zugaiban de azért imádom.

Patrick felém fordult.

-Tele van az öltöződ virágokkal,Sonja oda vitette őket,hiányolnak már a klubban,ha van kedved gyere le este.
Nem kell énekelned ha nincs hozzá kedved,csak mutasd meg magad.-mondta a férfi mellőlem.

Gondolkodtam s úgy döntöttem le megyek,talán gyorsabban telnek majd a napok ha újra munkába állok.

-Lemegyek,ma van pár elintézni valóm de este megállok.Ma meg kell vesztegetnem pár rendőrt.

-Be akarsz menni Rikyhez? - kérdezte Xavier.

- Megpróbállok.

- Pénzel csak a nagy kutyákat tudod megvesztegetni,fiatal rendőr nem meri majd elvenni.Vigyél nekik valamit,ott ülnek tizenkét órában,éhesek és a gépi kávé szar.

Megköszöntem a tanácsot s tovább iszogattam eper ízű italom.

Láttam ahogy Franky rám-rám pillant kávés pohara mögül és nyelvének hegyén ott motoszkál már a szó de csak nem mondta ki.

Fogtam smoothies poharam és elköszöntem,elindultam a lépcső felé s nem kellett oldalra sem néznem,hogy tudjam az itt dolgozó emberek engem néznek s figyelik minden mozdulatom.Kurva hírnév,de nem zavart csak furcsa volt,célpontnak éreztem magam.
Nem hiányzott nekem ez a plussz figyelem.

Felértem a lépcsőn s gyenesen a szemközti óráshoz mentem ahol már az ajtóban várt az én szép szőke,daliás hercegem,karjait széttárva várta ölelésemet.

-Boldog Valentin napot szép hercegnőm.-s nekem ekkor ugrott be,bassza meg...Valentin nap van.

-Valentin nap...köszönöm,neked is boldog Valentin napot hercegem.
El is felejtettem...

-Mit szólnál hozzá ha ma velem ebédelnél?

Felmutattam smoothies poharamat jelezve,hogy nekem már megvan a mai menüm.

-Az nem elég...babám én nem foglak basztatni,de azért egy jó ezt vagy azt megehetnénk.

Will nem aggodalmaskodott úgy mint a többiek,értett hozzá vagy inkább hozzám,tudta ha erőlteti nem megy semmire.

-Elmegyek veled.-mosolyogtam rá.

Ennyiben maradtunk majd átmentem a szalonba ahol már nagyon vártak a lányok.Nagy örömmel fogadtak és hogylétem felől érdeklődtek,nem faggattak s ezt nagyra értékeltem.
Elisabeth ölelelésbe volt s meg puszilgatott majd neki fogtam a munkámnak és fogadtam a menyasszonyokat.
Szerencsésen megtalátam három menyasszonyal is közösen állmaik esküvői ruháját s beszélgetésünk folyamán volt aki óvatosan rá is kérdezett a körülöttem történő drámára.
Természetesen nem voltam elutasító és ők sem voltak tolakodóak,minden jót kívántak és ennyiben maradtunk.

Mivel Willel késői ebédet terveztünk volt még egy fél órám arra,hogy leüljek a lányokkal és elmeséljem mi történt,hogy történt mielőtt még pletykatéma lenne s ki kellene rúgnom a Valerian Bloom személyzetének a felét.

-Jézusom,édeském...- jött oda Nora és megölelt.-Nem féltél?Én bepisiltem volna.-elnevettem magam.

-Nem féltem,nekem ez nem ember.-nem tudom mit ölelgetnek,sosem voltam az az érzelgős tupus.

-Reed együtt él Riky Williamsel szerinted megijed egy porbafingó,csámpás rendőrtől?-mondta az egyik lány.

-Nicol ilyet nem illik mondani.-jelentette ki Nora.

Tudtam mire gondol de nem zavart,telibe szartam az egészet.
Nem vagyok hülye és ők sem,tudták
kivel élek együtt ez nem volt téma,nem is lehetett hisz féltek tőle.

Egyre több csokor szálingózott s a lányok egymás után kapták a Valentin napi meglepetéseket s én akkor lepődtem meg mikor a kézbesítő az én nevemet mondta.

-Reederica Malone,van itt egy Reederica Malone?

Jeleztem,hogy én lennék az említett s egy narancssárga rózsa csokrot adott átt minek látványára csak annyit mondtam.-Fuj.- a férfi felnevetett és kifejtette véleményét,hogy egy nőnek valentin napra vörös rózsa jár nem ilyen naracs színű kóró.

Kezeim közé vettem a kiskártyát s elkereledett szemekkel olvastam a szöveget minek hatására a pumpa egyre csak ment és ment fel bennem!

"Drága Reederica.
Szeretném elnézésed kérni a pár nappal ezelőtti incidensünk miatt,rossz módját választottam,hogy felkeltsem az érdeklődésedet.
Meggyőződésem,hogy neked egy rendes férfi mellett volna a helyed és nem a város legnagyobb szadista,pszichopata barma mellett.

Boldog Valentin napot "

-A kurva anyádat! - mondtam ki hangosan.

A lányok kérdezték mi a baj s én gyorsan elhadartam miközben a táskámért mentem,hogy ez az idióta töketlen majom miféle levelet írt nekem.

Kirohantam a szalonból s ahogy elhaladtam Will munkahelye mellett beszóltam,hogy az ebéd elhalasztva mert be kell mennem a kórházba fejbe baszni egy rendőrt a kezemben lévő virágcsokorral.

Mostanában egyre többet káromkodok.

Még utánnam szólt de én csak mentem a fejem után.

Autóba pattantam és megsem álltam a korházig ahol felrohantam a lépcsőn és megkérdeztem melyik szobában van ez a féreg.

Cseppet sem voltam nyugodt,hogy merészeli?Csokrot küld és sértegeti Richardot?Na várjál csak te szarházi,kiverem belőled a szart is.

Berontottam a kórterembe s nem érdekelt,hogy voltak nála...sőtt az sem,hogy egyenruhás rendőtök és öltönyös férfiak vették körül,szám szerint öten.

Szemeit rám emelte s fájdalmas mosolyra húzta száját amit ismét csábosnak hitt..fuuuj..feje megvolt lilulva s zöld foltokkal vegyült,cseppet sem sajnáltam.

-Maga...mit...képzel?-Közben ütöttem a csokorral.-Ne zaklasson,hagyjon békén!Nem volt elég,hogy erőszakoskodott velem és az autónak nyomva fogdosni próbállt?
Utoljára mondom el,hagyjon engem békén!Nem a páromnak hanem magának lenne fogságban a helye!

Mindez olyan gyorsan történt,hogy a körülöttünk lévők le sem tudták reagálni!

-Reederica kérlek ne haragudj,tudom hibáztam.

-Nem tudok róla,hogy tegeződnénk ez az egyik,a másik meg az,hogy igen haragszom és haragudni is fogok mert maga miatt van fogdában a párom!-elindultam kifelé s még vissza fordultam.-Nincs több hozzáfűzni valóm és remélem most beszéltünk az életben utoljára.-rápillantottam a két rendőrre majd a három öltönyös férfira akik úgy néz ki épp kihallgatást tartottak.-Jó lenne ha szigorúbb feltételek mellett válogatnák meg,hogy kiből lehet rendőr és kiből nem,ennyi erővel rábízhatnánk a rendfentartását szadistákra és pszichopatákra is!

A nyomozó biztosan tudta,hogy a levélből idézek.Elindultam s kint  majdnem beleütköztem Frankybe.

-Reed jól vagy? -megfogta vállaimat és szemeimbe fúrta ezüstös tekintetét majd megpillantottam a mögötte fújtató Dant.

-Bazd meg,olyan vagy mint egy verseny ló,vagy csak az én kondim lett szar?

-Will,elkényeztet..el vagy kényelmesedve barátom.-szólt oda majd vissza vezette tekintetét rám s levette kezeit vállamról,összefonta maga előtt s kérdően várta válaszomat.

-Jól vagyok,csak kaptam egy csokor virágot és vissza hoztam a feladónak,de ti honnan tudtátok,hogy...ááá...

-Will.

- Jaj,hogy William...igen..az én Willam.Úristen,Will..az én Willem...srácok nekem rohannom kell!-meg indultam de Dan kezem után nyúlt és vissza rántott.

-Várj már.-biccentett az ajtó felé ahol egy férfi állt s engem figyelt.

-Miss Malone,jónapot.
Roger Frickey.-nyújtotta kezét amit elfogadtam és butatkoztam.

-A belső ellenőrzés vezetője vagyok és éppen felülvizsgáljuk az ügyet.

Elmagyarázta,hogy miért van itt és,hogy szeretne kihallgatni mielőbb.
Beleegyeztem,és követtem őket az örsre ahová a srácok már nem jöttek velem.
Elmondtam újra az egész sztorit.
Úgy látom,hogy ebből mi jövünk ki jól a nyomozó pedig megy a levesbe.
Bűnös egyérelműen s akármilyen jó nyomozó is ezt az ügyet nem tudják úgy intézni,hogy ártatlanként jöjjön ki belőle.

Rég elmúlt már az ebéd idő,de Willel megbeszéltük,hogy a lakásán találkozunk éterem helyett.
Útközben telefonáltam anyámmal aki kiváncsi volt,hogy nem-e kötöttem fel magam valentin nap alkalmából.

-Átmegyek és tolunk valami csajosat.

-Van programom,Willel töltöm a délutánt majd beszökök Richardhoz később pedig a clubban leszek.

-Örülök,hogy össze szedted magad,mesélj...mizu,ettél ma?

-Anya!

-Nem Reed,meséld csak el.

-Öt hónap múlva betöltöm a huszonhetet,hidd el nem vagyok már gyerek,nem kell aggódnod!

-Ha ötven leszel akkor is az anyád leszek.

-Blabla blablaaaa....bla blaaa,vénasszony leszeeel.-gúnyolódtam.

-Reederica!
Miattam lehetsz huszonhét vagy huszonnyolc akkor is elverem a feneked ha mégegyszer le vénasszonyozol.Na...ettél ma?-nevetett.

-Jóóó...ittam egy epres smoothiet és most megyek Willhez egy Valentin napi uzsira.

Anyám megnyugodott s én nem sokkal később megálltam Will lakása előtt,elbúcsúztam anyámtól és rohantam is fel.
A férfi tárt karokkal fogadott és átnyújtott egy gyönyörű rose boxot amiben bíbor színű rózsák sorakoztak,így kívánt boldog Valentin napot a kedvenc parfümömmel karöltve.

-Szép daliás,szőke hercegem..

-Pompás kis csokoládé hercegnőm..

Imádtam ezt a férfit,de komolyan.
Will volt a tökéletes ember az életemben,annyira értett hozzám.

-Megfőztem a kedvenced,gyere.

Az étkező asztal megvolt terítve és már tálat is.

-Nutella?Mióta eszünk mi nutellát?-kérdeztem fintorogva.

-Ahh,ne is mond..mióta van egy kismama a csapatban.-nevette el magát Will s szinte egyidejűleg hallottam meg a kopogást.

-Majd én nyitom.-mondtam.

Rosalinda suhant be az ajtón és maga után hagyva cuccait végig söpört a nappalin.

-Rohanok hányni bocsi.

-Egészségedre.-szóltam,majd helyet foglaltam.

Segítettem Willnek de már most tudtam,hogy étvágyam egyenlő a nullával szóval feleslegesen rakja tele a tányékomat.

-Ez eltart egy ideig,szóval együnk.

Will elkezdte felvágni a hatalmas steaket amit avokádó salátával és fokhagymás vajas szósszal tállalt.

-Cukorborsó,ez a te kedvenced...

-De az avokádót imádod.-nevette el magát s persze nem bántam hiszen szeretem a steaket.

Kis idő múlva Rose is csatlakozott és neki esett leveses kanállal a nutellának.

-Ebben mennyi kalória lehet?-kérdezte miközben nyalogatta kanalát.

- Száz grammjában ötszázharminchét..-vágtam rá.

-Vágjátok,hogy ebben a kilenc hónapban összezabálhatok bármit?Érted?Érted Reed?Bármit.
Anyám...de imádom.

Összenézve mosolyogtunk ahogy tömte befelé a mogyorós kencét ami luxusnak számított eddig az életében hiszen Rose az egészség nagykövete akár csak Will és én,mindíg próbáll a lehető leg egészségesebben étkezni.

Tányéromat piszkáltam,csipegettem apránként de valahogy mégsem akart elfogyni a tartalma.

Rose kezét az enyémre csúsztatta és kissé megszorította.

-Jól vagy? -megvontam a vállam. -Egy falatot sem ettél.

-Nem,ez nem igaz.-hadonászott a villájával Will.-Hatszor nyelt,négyszer avokádót,kétszer steaket.

-Számoltad?-kérdeztem.

-Tudod ha nem eszel legyengül az imunrenrendszered,az pedig hajhu..

-Nee!Ne folytasd!- tiltakoztam erősen és bekaptam egy falat húst.
-Hagyd békén a hajamat!Szálj le a hajamról!Nincs közöd a kapcsolatunkhoz,én szeretem őt..ő szeret engem és ennyi!
Senki!Ismétlem senki nem állhat a hajam és közém!
Nadie mi amigo...nadie...no...no...!

Will védekezően maga elé tette a kezét a drámai előadásom hatására.Tudták,hogy spanyolra váltok ha felhúzom magam.
A kis szemét kijátszotta a hajas kártyát,mekkora egy manipulátor.

Ráböktem villámmal egy avokádóra és benyomtam a számba közben gyilkos pillantásokat vetve barátomra majd barátnőmre néztem aki pacsira nyújtotta a kezét a férfi felé.

-Ti gonoszak vagytok,nagyon gonoszak és most nem szeretlek titeket.

Persze nem haragudtam rájuk,a javamat akarták de ők ezt nem értik,nem érthetik...

...fájt ami történt,és a fájdalmat fájdalommal kellett elnyomnom ami cseppet sem normális tudom,de én ilyen vagyok,mindenkinek vannak defektjei...hát nekem az önsanyargatás az.

"Nehezen dolgozza fel a változásokat,hirtelen ért negatív ingereket,idő kell neki.
Több idő mint másoknak."

Ezekkel a szavakkal magyarázta Alice nagyi anyámnak,hogy miért nem eszek és miért bújok gyerekszobám magányába nyolc évesen mikor elhunyt a család kis kedvence vagy egyébb negatív impulzus ért ami kiverte nálam a biztosítékot.

Intenzívebben éltem meg az érzelmeimet az átlag embernél ami csak akkor számít pozitivitásnak mikor a boldogság érzetét kell megélnem.

Vajon ő most mit érez?
Míg én sanyargatom magam a hiányának fájdalma miatt.
Vajon ő ,hogy éli meg?

Richard szemszöge :

Ha jobban belegondolok nem olyan rossz ez.Addig alszom amíg akarok,majd bekajálok és edzek egy nagyot,filmezek vagy olvasok,lenyomok mégegy edzést s zuhanyzom amit az követ,hogy felhívom őt..majd elkap az ideg és lenyomok mégegy edzést míg nem a kimerültségtől ágyba esek.

Nem lenne ez rossz,de itt van ez az érzés ami mardos minden percben onnantól,hogy kinyitom a szemem.
Régen kinevettem a sok szerelmes bolondot most meg belebolondulok a szerelembe.

Kopogást hallottam..

-Hé,Riky...ha van egy perced...

-Nincs is másom jelen helyzetben mint időm...-meg indultam az ajtó felé.- ....na miaz James?

Na erre nem számítottam,a nyakamban landolt barátnőm és agyon puszilgatott.-Boldog Valentíííín napot.-kiáltotta s finom illata felkúszott az orromba.

Megsem tudtam nézni mert minden olyan gyorsan történt,arcom két lágy tenyere közé vette és hosszan megcsókolt.Kezem derekára fontam és meg emeltem,úgy csimpaszkodott rajtam mint egy kismajom.

Elváltam tőle egy pillanatra csak,hogy lássam arcát s gyönyörködhessek benne.-Gyönyörűm,hát itt vagy.

-Ez az első valentin napunk,hát persze,hogy itt vagyok.-nézett rám ragyogó szemeivel...-de ha nem lenne az,akkor is beszöktem volna.

-Kit fizettél le?

-Kérlek...vérbeli üzlet asszony vagyok.

Homlokunlat összeérintettük és egymás szemébe nézve álltunk s csak mosolyogtunk,örültünk egymásnak.

A rendőr fél órát adott addig ők elvonultak a konyhába mert Reederica felpakolva jött,hogy hátha a jól lakott rendőrök be engedik.

-Mindenki szereti a csirkés kínai rizstésztát...hmm...ez jó,mondtam a néninek,hogy csípős legyen.-motyogta két falat közt én pedig mosolyogva néztem ahogy eszik.

Éppen egy romantikus,papír dobozos valentin napi vacsit töltünk el kettesben a rendőröknek fenntartott helyiségben ahol a "megfigyelésem" közben tartózkodnak.

Egy agyon használt de kurva kényelmes fotelban ültem ölemben a lánnyal és toltuk befelé a tésztát közben csípős,kínai fűszer ízű csókok csattantak el majdem minden falat után.

-Xavi mondta,hogy jobb ha kajával vesztegetem meg a fiatal rendőröket de biztonság kedvéjért volt B tervem, azt bevetem legközelebb.

-Micsoda gengszter...- mondtam majd csókot nyomtam maszatos kis szájára.

-Legközelebb felajánlom,hogy beveszem soron kívül a menyaszonyát ruha próbára.
De cipőt nem kap!
Azért mégegyszer fél órát kérek.-kuncogott mert éppen az a srác van szolgálatban akinek a menyasszonya nagyon szeretne bekerülni egy ruhapróbára Reedericához.

-Büszke vagyok rád,kis gengszterem.

Kezemmel combját simogattam.

-Annyira hiányzol,már szanaszéjjel edzem magam a hiányod miatt.

-Szeretem az izmaid.-mosolygott rám és nyakamat cirógatta.

Fejét a vállamra döntötte és pedig szorosan karoltam s élveztem jelenlétét,finom illatát.

Elmesélte,hogy Vanstól virágot kapott amit személyesen juttatott vissza s szó szerint a fejéhez vágta.
Mesélt arról,hogy ma kihallgatták a belső ellenőrzés emberei akikkel mellesleg nekem is ma volt megbeszélésem.Megvitattuk ezt is miközben összebújva duruzsoltunk a fotelban.Volt pár új infóm az üggyel kapcsolatban amit még nem akartam említeni a lánynak.

-Ma már lemegyek a klubba.-mondta.

-Rakj rendet.

-Rendet rakok...

Viccelődtünk.

-Menjél be és basszál az asztalra.

-Viccelsz?Bemegyek és felborítok egy asztalt.

-Egyet? Miért nem kettőt? Ha nagy a szájuk verd el őket a mikrofonoddal.
Majd leírjuk az adóból.

-És bármi történjék elkönyveljük munka balesetnek.-mondta nevetgélve.

Boldog votam,hogy itt van mellettem és megérinthetem,csókolhatom,
érezhetem különleges illatát ami úgy hiányzott már.

-Megpróbállok időnként beszökni.

-Remélem is mert nem hittem volna,hogy ilyen nehezen bírom nélküled.

Átkarolta a nyakamat és hozzám bújt.

-Énekelsz nekem?-néztem rá mint egy ártatlan kisfiú..tudtam,hogy imádja.

Bolondulok a hangjáért...halkan felcsendült a dallam s szája a fülemhez ért,végül csókkal csendesítettem mert már nem bírtam tovább türtőztetni magam annyira felcsigázott érintése és színészi játéka ahogy előadta magát akárcsak egy díva.
Bárcsak tovább vihetném,lassan felálítottam és megfogtam a kezét,hogy táncba hívjam,két karját nyakam köré fonta s belenevettünk észveszejtő csókunkba.
Eltávolodott,hogy folytassa énekét de szinte összeért a szánk,kezeim levándoroltak a piros ruha anyagán formás fenekére s ismét megtörtem az ajkaink közt lévő kis távolságot.
Közben már halkan hallottuk a lépcső felől a két rendőr hangját persze,hogy a legrosszabbkor.

-De szép is a szerelem.-mondta az egyik majd elkezdte ecsetelni,hogy ha haza megy ő is átadja magát a Valentin nap szépségeinek.

-Elfordulni!-parancsolta meg barátnőm a két rendőrnek akik mosollyal arcukon engedelmeskedtek.

Megragadta felsőmet és szenvedélyes táncba hívta nyelvemet.
Kicsinál ez a nő....
Nehezen válltunk el s mikor el lépett volna kezem az arcára tettem és össze szorítottam pofiját majd újra meg csókoltam.

-Neee,így csúnya vagyoook.-nyafogta.

-Imádom a halacska pofit.-nyomtam mégegyet rá.

Nagy mosolyra húzta száját majd hozzám bújt.-Szeretlek.-mondta lehunyt szemmel mellkasomhoz bújva.-Én is Szeretlek kislány.

Borostyán szemei ragyogtak ahogy felnézett rám,búcsúztunk hiszen vissza kellett mennem..

Fülemhez hajolva suttogta.
-Illik a borosta,szexi.-karcosan felnevettem.

-Hiányzom igaz?-markoltam bele fenekébe talán kicsit erősebben is a megszokottnál,tudta ő milyen értelemben gondolom.

-Ühüm,minden értelemben.-kezét lassan levezette nyakamról végig a mellkasomon a hasamon átt majd még lejebb,nagy levegőt vett de én is
ahogy rámarkolt a farkamra.
Nehezemre esett tűrtöztetni magamat s már lejátszódott a fejemben ahogy felültetem az asztalra és nekiesek.

-Ne várd,hogy kimenjek.-mordultam fel,szerencsére az őrök elég messze álltak ahhoz,hogy ne halljanak minket.

Még utoljára maghoz öleltem majd megcsókoltam s végig néztem,hallgattam ahogy elmegy.
Szó szerint hiszen lefelé a lépcsőn végig énekelt.

-Bye,bye baby.Remember your my baby....

Imádta a Marilyn Monroe dalokat és én imádtam ahogy énekelte,annyira illett a hangjához.

Életem első igazi Valentin napja még ha nem is tartott sokáig tökéletes volt.
Bár igaz,hogy jobban örültem volna ha forró szeretkezéssel végződik de jelen helyzetben ez kivitelezhetetlen. Számolom a napokat,számolom vissza egyenként,hogy újra karjaimban tarhassan és kedvem szerint azt tehessek vele amit csak akarok,amit csak ő akar......

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

🖤Édes,drága gengszterkéim.
Mit írhatnék én mikor már mindent leírtam...
A szerelem csodálatos,mámoros    érzés ami magával ragadott az utolsó jelenetnél.Szeretlek titeket,szeressük egymást mert szeretni jó.🖤

                                   Millió csók....

     
                                              🖤STORM🖤