Kinyílt az öltözőm ajtaja s pillanatok alatt bevágódott szinte olyan erővel amibe még az előttem felfüggesztett tükör is beleremegett,de én mindezzel mit sem törődtem.
A tükörből láttam,hogy egy dühös szürke szempár néz vissza rám. -Teeeeee!- mutatott felém.

-Én?-néztem vissza miközben a rúzsok közt válogattam.-Chris,valami májva szín kellene ehhez a ruhához.

-Oké béby,már keresem is.

-Reed...ezt nem úszod meg ennyivel!- szólt rám s én még mindíg ignoráltam a férfit,tíz perc múlva a színpadon kell tennem s nekem még mindíg csupaszak az ajkaim a megfelelő rúzs hiányában.

-És glitter!Sok glitter a számra..

-Wrrr...igen...májva sok-sok csillogással.

-Hé..le se szarod mit beszélek?

-Ugyan már Franky,állj a sarkadra és légy férfi!
Ezt a te érdekedben teszem.-megpördültem székemmel és rúzzsommal hadonászva rá mutattam.

Közelebb lépett és megtámaszkodott a karfán.

-Te eladtál engem!

-A te érdekedben tettem.-válaszoltam

Nyílt az ajtóm s Patrick nevetve csapta ki majd elterült a fehér kanapén. -Kisgyereeek,ma elkapják a töködet.-mondta s közben már könyökig kotorászott táskámban egy kósza,édes falat után. - A kis zsebben van karamellás cucu.

-Ohh,igen..karamellás cucu,a kedvencem.-rámosolyogtam Patrickre hiszen tudtam,hogy a kedvence azért is van ott.

-Gonosz nő vagy,nem is tudom miért barátkozom veled.-húzta fel az orrát.

Dan és Xavier is megérkezett,köszöntek majd helyet foglaltak Patrick mellett s kidontottak egy üveg behűtött pezsgőt.

-Ezt rád kisgyerek és arra,hogy Reed eladott mint egy zsák krumplit.-emelte poharát Dan.

A sértődött férfi kezével végigszántott arcán majd hátralépett egyet s nagyot sóhajtott.

-Figyelj,ezzel egymásnak segítetünk.- nem volt nekem erre időm most így pár percel a fellépés előtt,azért ne feledjük,hogy engem szerződés köt ide,s barátnő státusz ide vagy oda akkor is heti több alkalommal színpadra kell állnom.
-Ne harahudj,a jó cél érdekében tettem,Xavier sem haragszik.Ti a lehető legjobb partinak számítotok a városban..-mondtam.

-Örömömre szolgál,hogy jótékony szexben részesíthetek egy nőt.-mondta büszkén s kihúzta magát az említett.

-Nem kötelező,az ajánlat egy randira jogosít fel,elviszed vacsorázni a többi rajtatok múlik.-magyaráztam.

Amióta Richard baratnője vagyok,többször is megkeresnek reklámokkal és egyébb dolgokkal amihez a nevemet,arcomat kell adnom.
Most viszont egy igazán nemes feladatban vehettem részt,adomány gyűjtés a gyermek kórház részére.

Új erőre kaptam és izgatottan álltam neki a szervezésnek amiből az lett,hogy árverést szerveztünk.
Természetesen én voltam az aki áruba bocsájtotta városunk parti képes aglegényeit egy randevú erejéig.
A lehető legjobb ötlet volt,hogy minél több pénzt gyűjtsek össze és ez a jó cél számomra megéri Franky dünnyögését.

Xavier megkérdezés nélkül vállalta ahogy Kevin is hiszen fent kell tartani a látszatot,hogy a Londoni felsőbb tízezer tisztes tagjai vagyunk még ha előző este végig is sepertünk a városon,hogy behajtjuk a védőpénzeket és tartozásokat amiben igazán ügyesnek bizonyultam.Valahogy nem ellenkeznek velem az emberek,meggyőző vagyok és tudják,hogy egy legörbült mosolyom az életükbe kerülhet ha Richard tudomást szerez róla.

Patrickel és Dannal egyértelműen nem is számoltam ami az árverést illeti hiszen párkapcsolatban vannak s hát maradt nekünk Franky,aki mostanában túl részeg ahhoz,hogy bármibe is bele egyezzen józan ésszel,így a megkérdezése nélkül írtam fel arra a kis papírra ahol azoknak a férfiaknak a neve szerepelt akiknek társaságáért szép kis összegeket perkáltak le a Londoni hölgyikék.

Két hete már,hogy Loise meghalt s bennem egy fikarcnyi megbánás sincs.Ugyanúgy élem az életem mintha mi sem történt volna.

Franky azon ügyködik,hogy kiverjen a fejébős s én ezt végig nézem,mind végig nézzük.
Kivétel nélkül minden egyes éjszaka úgy kell hazacipelni mert alig áll a lábán s az sem tesz jót neki,hogy alkoholra kokainozik vagy kokainra alkoholt iszik.Nehéz vele mert hiába mondjuk,hogy ne csinálja ő nem áll le s ennek nem lesz jó vége mert ha Richard kijön és szembesül vele,hogy az egyik legközelebbi embere akinek éberen kellene vinnie az üzletet és tartania a frontot a másik három férfi mellett éppen részegen,beállva csinálja a showt akkor nem lesz könyörületes.

De..

Ez az este is eltelt s egy forró fürdővel búcsúztattam ettől a forgalmas naptól.
Számolom a perceket de olyan lassan telnek Richard hiányában.
Váltottam még pár sort Roseal és Willel a közös csoportunkban majd elnyomott az álom.

Szabad az egész napom így terveim szerintem ki is használom.Mióta Rose babát vár nincs társam az edzésben így többnyire egyedül oldom meg.
Felesleges lenne eljárnom ha a házban jól felszerelt edzőterem található s közben még a Szulejmánt is nézhetem..most igazam van,vagy igazam van?

Végeztemmel befeküdtem a szaunába majd úsztam egyet.Jól esett ez a rögtönzött kis wellnes mind a testemnek s egyben a lelkemnek is.

Elég korán keltem ma szóval még mindíg csak délelőtt tizenegynél járunk.Ma Roset kisérem nőgyógyászhoz s egyúttal én is letudom az éves vizsgálatot.

A dugóban várva elintéztem pár telefont és megrendelést majd felhívtam anyámat.

-Hahó béby.

-Szia anyám.-köszöntöttem majd általános dolgokról kezdtünk beszélni.

-Mit mond apád Rikyről? -kérdezte a beszélgetés során.

Elmondtam amit tudok vagyis,hogy a felén már túl van s mire kitavaszodik már ő is újra velünk lesz.

Túl gyanús lenne ha nem lenne látszata a dolognak.

-Kár,hogy nem tud eljönni a nagyiék házassági évfordulójára. -bánkódott anyám,de még én mennyire bántam.

Megálltam Roseért majd átverekedtem magunkat a délutáni dugón újra,fizetett időpontunk volt így nem kellett várni az orvosnál.
A baba neme még nem derült ki,de nekem volt egy erős érzésem,hogy az én kicsi kereszt gyerekem egy tündéri kislány lesz.
Ezen kívül mindent rendben talált az orvos majd én következtem.Természetesen mint egy szégyenlős szűzlány úgy feküdtem fel a vizsgálóra mint minden egyes alkalommal.

Roseal beültünk egy kávére a Harrodsba majd benéztünk Willhez ha már úgy is arra vitt az utunk s persze megleptük egy kávéval őt is.
Beköszöntünk a szalonba,bár ma nem terveztem dolgozni azért kiadtam egy - két utasítást és ellenőtiztem pár dolgot.
Elindultunk a parfüm részlegre ahol Rosenak egyből hányingere lett de nekem vennem kellett Richardnak parfümöt mert fogyóban volt a kedvence és ha minden igaz ma be is szökök hozzá és átt is adom.

Végeztünkel gondoltam meglátogatom az apámat miután hazavittem Roset,imádtam ezt a napot annyira nyugodt és eredményes.
Tudtam,hogy apám othon van ezért be engedtem magam a kulcsommal.

Olyan jó ide " hazajönni " sok jó emlék fűz a házhoz,s bár van pár rossz is,gondolok itt a szüleim válásara még is csak itt nőttem fel.
Most,hogy Loren már nincs jelen apám életében úgy érzem talán fel is dolgoztam ezt az egészet.
Gratulálok Reed,hét évedbe telt.
Viszont belegondolok,mindketten jól megvannak anyámmal külön-külön,
felnőttek s ha nekik ez így jó én elfogadom,nincs is hova tovább ragozni.

Ha belegondolok az életem rendben van azt leszámítva,hogy Richard vizsgálati fogságban én pedig megöltem egy nőt.
Igen,az életem rendben van!
Elfogadok,elengedek dolgokat...felnőtt vagyok,jól vagyok!

Elfordult a kulcsom a zárban majd beléptem és elkiáltottam magam.

-Apcuuuus...itt vagyoook!

Hangokat hallottam a nappaliból majd megláttam apámat aki kipitosodott arcal jött elém..

-Szia szépségem,hát te?-ennek meg mibaja?gondoltam magamban.

-Baj,hogy jöttem?-kérdeztem kissé elszontyolodva.

-Dehogy baj!-mondta.

-Edzettél vagy mi?

-Nem..vagyis igen,edzettem.

Körbenéztem s láttam,hogy a konyhában valami fől.

-Főzöl?

-Igen,főzök is.

A nagy panoráma ablakok be engedték a fényt amit mindíg is imádtam,az udvarra néztek s látni pehetett a fák felett ahogy megy le a nap.
A konyha és nappali egy nagy közös térben volt amiért úgyszintén nagyon odavoltam.

-Jé,eltűntek Loren szarjai,és ki is festettél,jó lett.

Minden újra olyan volt mint amikor még anyám volt a ház asszonya,vagyis hasonló talán most még szebb.

-Igen,igazából ez közelebb áll hozzám.

-Azt elhiszem.

-Gyere ülj le.-mondta s ahogy elindultam a kanapé felé hirtelen megálltam és vissza léptem egyet.

Nagy levegőt vettem,majd újra és újra beleszagoltam a levegőbe,képzelődöm?

Nagyon remélem,hogy képzelődöm...

Szikrázó szemeim megtalálták apám tekintetét aki mindenttudóan nézett rám mert bizonyára tudta,hogy mindjárt robban a bomba.
A főzőlaphoz siettem és le emeltem a fazék tetejét.

-Reederica..-mondta halkan.

-Hol vagy?-kiáltottam el magam.

-Reed!- szólt rám újra.

Elindultam végig a folyosón kutatva az egyetlen személy után akire nem számítottam ebben a házban,soha de soha!Soha!

Mire körbe értem az illető már ott állt apám mellett a nappaliban.

-Reederica...

-Nekem te ne Reedericáz!Mit keresel itt?

-Mi csak..-halkult el szava.

-Mi? Ti csak mi?Ti csak élvezitek,hogy érzelmileg kicsináljátok az egy szem lányotokat?- igen,tudom...elengedtem,felnőttek,felnőtt vagyok...blablabla...

-Szivem ne butáskodj.

-Pár órája telefonáltunk, nem tudtad mondani?
Nem jutott eszedbe közölni,hogy újabban az apámmal kavarsz?Az ex férjeddel kavarsz...esküszöm ti kiakartok csinálni.

Le roskadtam a kanapéra s csak bámultam magam elé.

-Ezt nem hiszem el.-mondtam.

-Édesem,friss még ez a dolog,ezért sem mondtam.

-Ja,olyan friss,hogy megvolt az esküvő a közös gyerek majd a vállás is.Mi bajotok nektek?Tudjátok milyen nehéz volt feldolgoznom a válást?Pont az idefelé vezető úton gondolkodtam ezen,hogy most vagyok azon a szinten,hogy belenyugszom és elfogadom a tényt,hogy külön éli az életét az a két ember akinek a szerelme volt számomra a példa,amiről azt hittem,hogy sosem múlik el.
Tudjátok mennyi kárt okoztatok ezzel?
Lehet,hogy én vagyok a hülye,sőtt..tudom,hogy Igen! Velem van a baj,de...de..ez lehetetlen.-temettem arcomat a tenyerembe,egyszerűen nem hittem el.

-Tudom szivem,hogy mennyi kárt okoztunk.-jött oda anyám és átkarolt miközben hajamat simogatta.-Nem így kellett volna megtudnod.-éreztem apán kezeit a térdeimen,előttem gugolt és állam alá nyúlt,hogy ránézzek.

-Nem hiszem,hogy neked kell ezt elmondanom hisz tudod,hogy ahány szerelem annyi féle,szerintem te ezt nagyon jól tudod,hogy a szerelemben nincsenek szabályok.
Egymás mellett jobb emberek vagyunk ahogy ti is Richardal..-mondta anyám.

-Gyönyőrűm..a szerelem formálja az embert.
Anyád mellett a legjobb énemet tudom hozni és tudom megkésve de erre most jöttem rá.

-Akkor ti nem csak...? - kérdeztem óvatosan.

-Nem csak mi?-kérdezte ez a sunyi boszorkány itt mellettem.

-Csak izé...csak összejártok...tudod.-fujjj..

Elmondták,hogy mióta Richard a fogdában van és anyám Londonba jött miattam ők elkezdtek beszélgetni majd találkozgatni.
Az igazat megvallva feltűnt nekem,hogy többet érdeklődnek a másik iránt de nem kerítettem nagyobb feneket a dolognak.

-Sanjnálom,hogy nem mondtam el de tudom,hogy benned ez nagy nyomot hagyott s nem akartam rögtön a nyakadba zúdítani,elég neked most az,hogy Richard el van zárva..-mondta anyám.

Felálltam és elindultam a kijárat felé,nemtudom mások,hogy vannak vele de nekem fizikailag fáj ez az egész,ha baja van a lelkemnek az olyan szinten hasogat mintha valami szét akarna szakítani belülről.
Haza akartam menni,és vigasztalódni az egyetlen ember karjai közt aki most megtudna nyugtatni.De nem tehettem és ez még rátett egy lapáttal.

Győzködni kezdtek,hogy maradjak s végül beadtam a derekam.Anyám elkezdte kevergetni az ételt majd megterített és tálalt.

-Rakok Richardnak is..ma mész be hozzá szivem?

Apámmal egyszerre vágtuk rá,hogy -IGEN!-majd egymásra néztünk anyám pedig mosolygott.

-Ahh,ez olyan izé..hogy ti kavartok.-nem volt kedvem itt lenni.-Én inkább megyek..-hülyén éreztem magam.

Lenyomtak egy műsort,hogy maradjak de hajthatatlan voltam továbbra is.

Végül belátták,hogy nekem most időre van szükségem,ismernek szóval hagyták hogy útra kelljek s én rögtön hívtam a nagyanyámat aki meg sem lepődött rajta.Elmondta,hogy neki már gyanúsak voltak ezek ketten.Végig csacsogtuk az utat s már a házban voltam mikor búcsúztunk.

Otthon pucba vágtam magam,ha már egyszer meglepetés randira megyek Richardhoz.
Hajam göndörítése közben videó hívásban beszélhettünk Willel aki éppen vacsorát főzött.

-Nem akarsz később átjönni?-kérdezte barátom.

-Még be kell pakolnom az útra...-sóhajtottam.-..nem akarok Richard nélkül menni.

-Tudom édes,de legalább kipihened magad.Lazulsz egyet a rokonokkal s mire visszajösz már annyival kevesebb lesz...

-Akkor sem jóóó.-nyafogtam.

Nem akarok a nagyszüleim házassági évfordulójára elutazni Richard nélkül!
Persze mindenképp ott a helyem de olyan rossz,hogy így még távolabb leszünk egymástól.
Nyafogtam még pár sort majd azon dünnyögtem,hogy nem találom a pillangós nyakláncom s végül le esett,hogy levettem zuhanyzás előtt és a fürdőszobában hagytam az illat gyertya üvegében,hát igen...jobb helyet nem is találhatnék neki de Bonnye már úgy tudja,hogy a gyertya tartók mélyén többnyire ékszer lapul s mindíg ellenőrzi őket majd felhozza nekem és a sminkes asztalon hagyja.

"És ha nem én találom meg?Ha valaki elralja?"

Mindíg ezt mondja.
De könyörgöm,ki az isten vinné el?

"Az ördög nem alszik"

Erre ez lenne a válasza,istenem de imádom Bonnyet.

Elbúcsúutunk Willel s már léptem is.

Magassarkú csizmám combomig ért,vékony anyaga akárcsak egy comb zokni apró,kis kövekkel volt díszítve.
Imádtam,ez annyira én vagyok.
Fekete rakott szoknyámhoz egy színben egyező úgyszintén csillogó kövekkel díszített magas nyakú felsőt vettem s fél óra múlva már a rendőrségen voltam.

A rendőr bekopogott majd kattant a zár...

Ha elfelejtettem volna,hogy miért döglök Richardért akkor most felelevenítem...

Félmesztelenül állt a boxzsák mellett,haja nedvesen hullott arcára,szemei...istenem a szemei és az ajka...na meg az a huncut féloldalas mosoly amit kaptam mikor megpillantott...
Nem érdekelt a rendőr,beléptem mellette és egyenesen a férfi nyakába ugrottam.
Felkapott s combjaimmal rögtön átkatoltam derekát,két karomat átvetettem nyakánál, ajkaink egyszerre mozdultak s finoman becézgették egymást.

Feltöltött a puszta jelenléte,közelsége,lehengerlő csókja.

Valahogy már nem vagyok szégyenlős,nem érdekel ha a rendőr végig nézi,csak is ő számított ebben a percben,és minden percben..
Édes szája ahogy enyémhez simult,nyelve miként sajátommal táncol s elfelejtettem mindent,mindent ami nem Ő és Én..MI ketten.

Erősen szorított s mi csak csókoloztunk és csókoloztunk míg a rendőr meg nem szólalt.

-Hölgyem,oda nem mehetne be..

Richard karjai közt tartva az ajtóhoz lépett és bevágta azt.

Minden porcikám vágyott az érintésére,nem bírtam betelni vele,majd mikor lassan elváltak ajkaink megszólalt.

-Hát szia te sépség...-kósza hajtincsemet fülem mögé tűrte majd megfogta kezemet és ajkaihoz emelte,hogy megcsókolja én pedig olvadtam ahogy rám emelte gyönyörű,zöld szemeit.

-Szia.-mondtam hallkan majd az ajtóra tettem a kezem és megnyitottam.

Elnézést kértem a rendőröktől és kiléptem a "cellából".

Richard átkarolta derekamat,úgy léptünk ki.-Bocsi,srácok..de tényleg.-állam alá nyúlt és fejemet a két férfi felé fordította.-...most nézzétek meg,hát ki lenne képes ellenálni egy ilyen arcnak?

A két rendős elmosolyodva válaszolt majd megjegyezték,hogy kimennek egy cigi,kávé kombóra addig együtt lehetünk.

A kényelmes öreg fotelban ülve Richard ölében jelenleg ez volt maga a menyország.
Vállára hajtottam fejemet s ő felém fordította övét,úgy néztünk egymás szemeibe közelebbnél is közelebbről.

Richard szemszöge:

Finom illata megtöltötte a helyiséget,lágy bőrét cirógatva mélyültem el a borostyán színű szempárban...nem bírtam betelni vele.
Ő még nem tudta,hogy pár napon belül ítéletet hoznak felettem.

-Ha kikerülök innen ki kell venned egy hónapot!

-Miért?- kérdezte mosolyogva.

-Be kell pótolnunk azt a sok magányos éjszakát amit egymás nélkül töltöttünk és el kell velem feledtetned azokat az öt perces gyors rejszolásokat amit rád gondolva végzek zuhanyzás zözben....

Édesen kuncogott majd fülembe súgta,hogy mennyire kíván és hiányzoznak bőréről forró csókjaim.Ez a nő megőrít,és ha nem lennének kamerák már letérdeltettem volna magam elé s hajánál fogva húznám magamra.

Hideg orra fülemhez ért s kellemesen csiklandozott,felé fordultam s megharaptam mire felhúzta s mosolygott mint a vadalma.

-Szeretlek te bolond.

-Én is Szeretlek.

-És miujság a birtokon? Hallom voltatok megöntözni meg ilyenek... -mosolyomból sejthette,hogy mire célzok.

-Hát,voltunk és minden a legnagyobb rendben van.Elvégeztük amit kell és ennyi...igazából ennyi,igeeen...ennyi.-húzta el olyan igazán Reedericásan ahogy csak ő tudja majd rám nézett s halkan mondta,szinte csak tátogta.

-Te tudod?-gyanúsan körbe nézett.

-Én mindent tudok kislány...-súgtam vissza.

-Hát az csak véletlen volt..-mondta s vissza hajtotta volna fejét a vállamra de nem hagytam.

-Kemény kis gengszter vagy te kis kannásom.-állához nyúltam s magam felé tartottam fejét,hogy szemeibe nézhessek.

-Csúnya dolgokat mondott...- s ezzel bevágta a durcás pofit.- Nem gondoltam,hogy ilyen utolsó ringyókkal volt dolgod...-megállt mondandójában és édes,fintorgó grimaszt vágott...-Fúj de csúnya,gátlástalan szökevény volt ez a Loise.Nem szerettem,nem volt szimpi..

Hangosan felnevettem az előadás módján,bárcsak láthattam volna ahogy végez vele.- És,hogy van a lelked?

-Köszöni jól van!

-Semmi bűntudat vagy álmatlan éjszaka?-kérdeztem,bár tudtam a választ,Dan mondta,hogy Reederica kőkeményen agyon verte a lányt s közben a szeme sem rebbent mintha arra a pár percre kikapcsolt volna az agya.

Reederica nem volt ijedős,olyan fából faragták mint engem és ez tetszett.Ebben a városban egyetlen egy ember van akitől tartania kell és az ÉN vagyok! S ez nem is volt kétség,tartott is..

-Legyen álmatlan éjszakája annak aki megdugott egy ilyen rusnya,kiélt kurvát...-s ezt olyan könnyedséggel vágta az arcomba,hogy egyértelműen látszott jelenleg nagyon nagy lovon ül a kicsike s elfelejti,hogy kivel beszél.Kétségtelen,hogy élete első gyilkossága lovat adott alá,ezzel nincs is baj,de ne velem szemben tegye.

Álltam tekintetét s ő túl korán hitte magát nagylánynak.- Ejj,ejj kicsim...- arcához érve végig simítottam azon majd meg ragadtam.
-Féltékeny vagy ?-nemet intett fejével. -Akkor meg mi a szar bajod van?Rá sem nézek másra amióta megláttalak,szóval ne hisztériázz!

Újra nemet intett fejével s én lassan engedtem szorításomon. -Nem is hisztériáztam...ahh,nem lett piros a pofim? - a pofám leszakad ettől a nőtől..én itt próbálom nevelni az újszülött gyilkos palántámat ez meg azzal van elfoglalva,hogy a kezem nyomot hagyott-e rajta.

-Nem,de ha kimegyek ezért a viselkedésért a feneked nem,hogy piros lesz de még bőr sem marad rajta.

-Szivem..ne váltogasd már ilyen gyorsan a főnököm és a pasim közt a személyiségedet mert nemtudom már ki akar elfenekelni és ki próbál meg nevelni.

- Kislány... téged mindkető elfenekelhet ha akar,márpedig akar.-közelebb hajolt és fülembe súgott valamit,ajkai gyengéden érintették cimpámat mitől bizsergető érzés futott végig gerincem mentén.
Elhajolt volna,de nem hagytam s folytattam mire elnevette magát..csak ennyi kell és már is le van törve a szarva,csak is én értek a nyelvén és ezt élvezem.Lehet ő bármilyen határozott,kemény nő az én kezeim közt esélye sincs,egy szavamra válik ártatlan kis cicává.

-Egy hisztis dög vagy...

-Te meg egy ex kurafi!

-Az lehet,de már lassan egy éve csak neked kurvulok,csak te kapod meg a testem! - kacsintottam rá.

-Jé a hülye majom...

-Hülye majom lennél inkább vagy hisztis dög?

-Egy Hisztis,hülye,dögös majom.

-Akkor gratulálok,mert az vagy.-mondtam suttogva.

-Nem,te vagy!

-Nem..TE VAGY!

-Aki mondja másra,az mondja magára.

-Hisztis!

-Majom!

-Dög!

-Hülye!

És ez mehetett volna még reggelig de nem volt annyi időnk.

-Hülye vagyok igen..mert belehülyültem a szerelembe.-hát mondom én,hogy olvad tőlem a nő!Mosolya mindíg is szép volt de mikor így mosolyog,miattam mosolyog az csodaszép.

Átkaroltam derekát és közelebb húztam magamhoz,átkarolt s fejemet mellasának döntöttem.Hátamat simogatta közben fejem búbját puszilgatta épp úgy ahogy én szeretem.

Elmondhatatlanul szerettük egymást s ezt ilyenkor éreztetük a leginkább.Ezek az apró gesztusok voltak azok amik megerősítették bennem,hogy igazán szeret.

Lassan elbúcsúztunk majd lefelé haladva a lépcsőm aminek elképesztő visszhangja volt most is énekelt nekem,ugyanúgy mint a multkor is Marilyn Monroetól a Bye,Bye Babyt...

Reederica szemszöge :

Will és Dan velem jön Dominicára a nagyszüleim házassági évfordulójára míg a srácok maradnak hárman,hogy vigyázzák a rendet,a munka nem állhat le.
Rose rendezkedik Charlieval az új othonukban s már amúgy sem nagyon utazhat így marad nekem a két srác nagy örömömre hiszen imádom őket és a nagyi már nagyon hiányolja Willt.

Péntek reggel nyolc óra magasságában indultunk Richard magánrepülőjével így kényelmesen elterülhettünk és nem zavart senki.

-Hé,ne dolgozz már..reggelizünk!-szólt rám Will.

-Egy pillanat na,máris befejezem.Addig is én avokádó krémet kérek a pirítósra.

-Avokádó krémet kérek rá...-utánozta hangomat Will....-és nekem ki keni meg a pirítósomat?

-Ott ül melletted..-bincentettem mosolyogva Danre.- aki csak megcsóvalra a fejét.

Még be kellett fejeznem az egyik menyasszonyi ruha tervezését s bár imádok rajzolni,és imádom ha kézzel tervezhetek meg egy ruhát mégis áldom a technológiát ami lehetővé teszi,hogy ne kelljen rajzlappal és ceruzákkal a táskámban utaznom.

-Milyen lesz?-kérdezte Will teli szájjal majd számba nyomta a pirítósomat.-Nesze te sügér,rágjál..-Mondtam már,hogy Imádom Williamet?

-Sellő fazon te isten barma,kivered a fogamat.

Megreggeliztünk majd Dan úgy döntött alszik egyet Will pedig olvasott míg be nem aludt s így fél órával később már Dan vállán pihent.
Csak néztem és meg mosolyogtam,olyan szépek voltak együtt.A legjobb barátom és a szerelmem legjobb barátja szerelmesek egymásba..ez annyira cuki.

Befejeztem a ruhát majd fejemet az ablaknak döntve néztem ki a semmibe,igazából nem láttam semmit csak a felhőket.
Utoljára Richardal tettem meg ezt az utat s ilyen apró kis pillanatok voltak azok amik eszembe juttaták,higy mennyire hiányzik,hiányzik az életünk,a közös életünk.

Januárban még sütettem magam a homokos parton,finomabbnál is finomabb koktélokat szürcsölve,és most?Március végére a számlámra írható egy brutális gyilkosság.
Vajon meg volt ez írva valahol?
Belém kódolták már a születésemnél,hogy egyszer majd elveszem az életét egy nőnek?
Richard gondolhatta,hogy képes leszek erre?
Hiszen erről beszélgettünk tavaly nyáron a birtokon,mikor meztelenül pancsoltunk a hüvös vízben,egymás karjai közt,egymást cirógatva...és a többi hasonló dolog ami mostanában egyre gyakrabban eszembe jut.
Akarta,hogy olyan legyek aki nem fél,nem haboz és nem gondolkodik ha szembe kerül egy ilyen helyzettel...

Oldalra pillantottam,a két cuki rezzenéstelen arcal alszik egymás karjai közt s amíg így van én gyorsan lőttem egy fotót,hogy megmaradjon emlékbe a pillanat.
Vissza írtam Rosenak és elküldtem a tervezett ruhát,majd Elisabethnek és az árának is.
Az utóbbi neve szinte abban a pillanatban villant fel telefonom képernyőjén és hosszú perceken keresztül dicsérte s hálálkodott.

Örültem,hogy megvalósíthatom valakinek az álmát.Elisbethel továbbra is designer ruhákban utazunk de újabban elkezdtünk még nagyobb hangsúlyt fektetni az esküvői ruhákra méghozzá az általam tervezett darabokra.
Jelenleg lekötött a munkám és ez így volt jól.

A párom vizsgálati fogságban.
A szüleim újra kavarnak.
Megöltem egy nőt.
És Franky miattam akarja elhagyni Londont..
Kellett egy kis nyugalom.

Magam sem tudom,hogy bírom lelkileg,miért nem visel meg.Sosem gondoltam,hogy valaha is egy bűncselekmény írható majd a szamlámra,méghozzá úgy,hogy egy hajam szála sem görbül miatta.

Vajon a barátaim?..a barátaim mit szólnának?

-Will...

- Igen édes?-ébredezett s megdörgölte szemeit.

- Meg öltem az egyik nőt aki a klubban dolgozott.

Csend...

S továbbra is csend...

Danre néztem aki megcsóválta álmos fejét és ornyergét maszírozva vissza feküdt.

- Biztos megérdemelte a ribanc... - na igen,Will is egy szexi maffiózóba szerelmes.

Elmeséltem mi történt Will pedig végig hallgatott majd kommentálta a dolgot.

-Rosenak kuss,mert még ki potyantja a bébyt időnap előtt,tudod,hogy mennyire betud szarni.

-Tudom...Will mikor keveredtünk mi a maffiába? - csóváltam meg fejemet.

Dan úgy nevetett a hátérben,hogy majd meg fulladt.

-Hát...- Will megvakarta tarkóját..- ...igazából,te kevertél belé minket is.

Dan mint egy hiéna,esküszöm előző életében egy vihogó kutya volt.

-Az úgy volt,hogy...- És Daniel belé kezdett a nagy okosságok elregélésébe...- egy rossz fiú sebesség váltója mindíg jobban marokra áll.

S ehhez hasonló dumákat tolt az arcunkba még fél órán keresztül s mi Willel átkoztuk a percet mikor Dannel egy repülőre száltunk.

Az út még hosszú volt,időközben elintéztem pár megrendelést s ezzel letudtam a munkámat,legalább is az elkövetkezendő pár napra biztosan.
Vártam már,hogy újra láthassam a családomat, kivancsi voltam vajon a nagyszüleim tudnak-e anyám új pasijáról és ha igen akkor mit szólnak a kialakult helyzethez.

Nyűgös voltam,már nem volt kedvem ülni sem leselkedni,már semmi sem volt jó,unatkoztam pedig én igazán sosem unatkozok,mindíg feltalálom magam.Will meg is jegyezte,hogy kezdjek valamit magammal mert rossz nézni ahogy feltűnően szendevek,így hát mi mást csinálhattam mint amihez értek,vagyis nekiálltam tervezni magamnak egy ruhát.
Elbabráltam vele a landolásig s egyből megjött a kedvem amint kitettem a lábam a repülőből és a kellemes,meleg napsugár csiklandozni kezdte bőrömet.
Szivacsként szívtam magamba a D-vitamint s már nagyon közel éreztem magamat az én őrűletes latin családomhoz.
Szinte számban éreztem nagyapám fergeteges koktéljait s elhatároztam,hogy én bizony ma jól fogom érezni magam s ha ahhoz az kell,hogy leigyam magam akkor rögtön ide kérek két tequila shotot...

🖤Drága Gengszter brigád,tisztelt közönség!🖤

Itt van,megérkezett véres verejtékkel de megjött!
Igazából már egy órája publikálhattam volna az új részt de a nyúl gyermekem úgy döntött megtanul fára mászni és az idő hiányában még mindig álló karácsonyfát vette célba,majd elhatározta,hogy segít a lakásom dekorálásában és letépett egy darab tapétát.
Szerintem ő a sátán fehér nyula🐰.
Na de komolyra fordítva a szót,ha kicsit megkésve is de Boldog új évet kívánok mindenkinek.
Na izgultok?Várjátok vissza Richardot?
Szerintetek,hogy folytatódik a történet?

Millió csók....

🖤STORM🖤