🖤 Ebben a részben ugrál a történet
🖤 az elmúlt pár nap eseményei
🖤 közt,ez ne zavarjon meg senkit.
🖤 Jó olvasást.

Nem akartam kinyitni szemeimet,nem akarok felébredni,csak még pár percig ne érezzek semmit,csak pár percig,hogy ne fájjon ennyire a hiánya...

...az elmúlt pár napban már fel sem mentem hálószobánkba,rosszul vagyok a gondolattól,hogy nem jön haza hiába is várom...nem jön mert nem jöhet...

Lehenteregtem a kanapéról és elterültem a fehér plüss szőnyegen.
A mennyezetet bámulva fogtam fel,hogy ez egy újabb reggel szám szerint a negyedik s tudtam,hogy ma már be kell mennem a szalonba és ideje lenne össze szednem magam.

Elisabeth maga ajánlotta fel,hogy maradjak csak othon amíg kiheverem ezt az egészet s addig ő viszi a szalont viszont mindketten tudtuk,hogy a sok menyasszony miattam jön és borsos árat fizettek,hogy én segítsek nekik a megújult szalonban megtalálni álmaik ruháját.

Addig is míg othon tartozkodtam online intéztem a szalon ügyeit.
Próbálkozott és igazán kedves volt tőle de közöltem,hogy nem akarok beszélni a történtelről,még nem...
Ő pedig tiszteletben tartotta és biztosított róla,hogy számíthatok rá bármiben.
Persze tudta,hogy mitörtént,mindenki tudta hiszen másnap tele volt az újság vele.

"Rendőr támadt a fiatal üzletember, Richard Williams barátnőjére"

"Verekedés a Londoni éjszakában.
Rendőrre támadt,hogy mentse barátnőjét"

"Vizsgálati fogságban Richard Williams,barátnőjét védte a hatalmával vissza élő rendőrtől"

"Megtámadták Reederica Malonet a Valerian Bloom tulajdonosát"

És ehhez hasonló cikkek.
Ott voltunk minden újság címlpján,a rádióban is erről témázgattak és jól esett,hogy az emberek mellettünk álltak.Tartottam tőle,hogy majd támadnak és ellenünk beszélnek de nem így lett,felrobbant az internet a hírtől és több képet is lehoztak külömböző netes újságok.
Mindenki de tényleg mindenki a mi pártunkat fogta,többen is kifejtették véleményüket miszerint Richard helyesen cselekedett,aggódó nők és férfiak hada lepte el a komment szekciót akik egytől egyig a testi és lelki épségemért aggódtak.
Felháborodott nők fejtették ki véleményüket az erőszakról és a hatalommal való visszaélésről.
Lavinaként söpört végig Lomdonon a hír és apám szerint ez a javunkra válhat.

Úgy éreztem jót fog tenni ha végre kimozdulok,legalább elterelem a gondolataimat arról,hogy ismét magányosan töltöm majd az estét,egyedül ebben a hatalmas házban gondolataim közé zárva.
Az ominózus eset óta ignorálom az embereket magam körül.
Ha hívnak nem veszem fel,ha írnak nem válaszolok...nem érdekel.
Kivételt képeznek a szüleim és Richard szülei.
Barátaim tudják,hogy most hagyniuk kell egy kicsit egymagamban hiszen ők azok akiktől jobban talán senki sem ismer.Roset pátyolgatni kell ha gond van Willt pedig bulizni vinni,és itt vagyok én aki szeret magában szenvedni s elrejteni mindenki elől az érzéseit.
Ami a srácokat illeti Dan megértette velük,hogy nekem most magányra van szükségem amit ők tiszteletben is tartottak.
Többen is írzak,hogy majd jelentlezzek ha úgy érzem s Xavier volt az aki a nap folyamán vagy fél óránként írt és nyomta a hülyeségeket,gondolom fel akart vidítani.

"Tudom,hogy szomi vagy de olyan jó sajtot ettem"

"Ha a szemem se zöld se kék akkor most felvehetel egy világoskék inget?"

"Sosem kérdeztem még de szereted a kovászos ubit? "

Nemtudom leírni,hogy mit érzek iránta annyira imádnivalóan hülye.
Ez az ember annyira mókás a maga kis pszicho módján,ha ránézek egy fárasztó nap után mikor a belemet húzom magam után és a szemeim már X -ben állnak ő akkor is megtud nevettetni.

A többiek tiszteletben tartották,hogy egyedül akarok lenni és senkivel sem szeretnék beszélni de Xavier minden csak nem tisztességes viszont jól esett,hogy megpróbáll felvidítani.

"Miss barátnő S.O.S !!! Szex balesetem volt,kivel beszéljem meg ha nem veled? "

A délelőtt folyamán megállok Rosenál,ma dolgozik és gondolom már agyon aggódja magát.
Három hónapja,hogy szíve alatt hordozza a kisbabáját és látszólag majd ki csattan.
Rövidebb lett a munka ideje,Charlienak nem nagyon tetszik,hogy dolgozik de Rose hajthatatlan,imádja a munkáját és az élteti,hogy másokat etessen.
Az ő csigái a legjobbak kakaós,fahéjas,pudingos amit hiányolna a nép viszont megértem Charlest,hogy félti a lányt.
Első gyerek,szegény fickó bevan szarva.

Az igazat megvallva nem is nagyon ettem az elmúlt napokban s érzem,hogy fogyóban van az energiám.Ha ezt Rose megtudja márpedig megtudja mert ő egy ferde nézésből megállapítja,hogy haldokolsz.
A nő tiszta Beverly Goldberg ez fix!
De ez van,hogy tudnék már enni?
Folyton Richardra gondolok.
Hiányzik a szép kis arca,mély,karcos hangja mikor jó pár pohár whisky után felkiabál a szímpadra s félbeszakítja az előadásom csak,hogy megossztja mindenkivel irántam érzett szerelmét enyhén ittas álapotban.Egyszerűen imádom ezt a férfit,annyira de annyira imádom és most nagyon elvagyok veszve nélküle.

A házból sem mozdultam ki azóta,még az udvarra sem mivel megjelentek a fotósok,újságírók és nem hiányzik nekem most ez az egész.Nemtudom,hogy reagálnám le ha letámadnának és kérdésekkel bombáznának.Sosem gondoltam volna,hogy majd így alakul az életünk.

Mikor közölték,hogy Richard vizsgálati fogságba kerül méghozzá azonnal mivel ez az eljárás a fennálhazó szökés megkisérlése ellen egyszerűen padlót fogtam.
Pedig szó sem volt ilyenről,hogy esetleg elszöknénk az országból.
Viszont Dominikáról nincs kiadatás s mivel én jártas vagyok arra felé,talán meg fordulhatott a fejében pár nagyokosnak,hogy felmerülhet a szökés megkisérlése s ezért sem tehettek kivételt Richardal a befolyása ellenére sem s azonnali hatállyal keljen bevonulnia a fogdába.

Amikor azt mondtam padlót fogtam azt szó szerint értettem mivel azon az estén bent a örsön mikor megtudtam,hogy a szerelmemet hónapokra elválasztja tőlem ez az incidens összecsuklottam az ajtóban és arra ébredtem,hogy a szeretett férfi a hajamat simogatja miközben fejem az ölében pihen.
Kettesben voltunk az irodában s amint feleszméltem már borultam is karjaiba és erősen magamhoz szorítottam, ő is így tett és ajkait fülemhez érintette.

-Figyelj kislány...-suttogta fülembe.-...te nagyon erős nő vagy és kifogod bírni,kibírjuk...együtt bírjuk ki!

Hevesen bólogattam s azok a huncut kis könnycseppek utat találtak maguknak, hogy enyhítsék lelkem fájdalmát.

-Három hónap és annyi,hamar eltelik hidd el,bízom benned és tudom,hogy helytálsz majd! - hátamat cirógatta ami mindig nyutatóan hat rám most mégis feldúlt voltam,kétségbe esett és háborgott a lelkem ó de még mennyire,hogy háborgott.-Addig te vagy a főnök!

-Tessék?-kérdeztem s nem értettem mit akar ezzel mondani.

- Vigyázz a srácokra és képviselj!-kissé eltávolodtam tőle, hogy szemeibe nézhessek.-Reederica ez fontos!
Ott kell lenned ahol nekem kellene és döntened kell helyettem ha a helyzet megkívánja,a srácok majd segítenek de megkell mutatnod,hogy milyen fasza gyerek vagy!

-Fasza gyerek vagyok?-kérdeztem könnyeimmel küzdve két szipogás közt s próbálltam keménynek mutatni magam bár tudtam,hogy előtte felesleges tartanom a látszatot hiszen a vesémbe lát és tudja,nagyon jól tudja,hogy napokig el leszek veszve és a kispárnámba fogok sírni míg nem Főnix módjára újjá nem élledek poraimból s reszketni fog a város!

Hát igen,néha olyan mintha jobban ismerne engem mint én saját magamat...ő tudta,már akkor tudta,hogy megmozgatom majd a várost!Hitte,hogy én pontos mása vagyok önmagának csak elő kell csalogatni s erre itt van a tökéletes alkalom.

-Az vagy!Te kemény vagy és oda kell basznod,rendet kell tartanod érted?
Tartsd észben,hogy TE vagy a főnök!
Ízlelgesd majd hidd is el...- félre nézett és ravasz mosolyra húzta a száját.
-Cselekedj kedved szerint,hogy lássák te vetted átt a helyemet.
Apám is támogat majd mindenben,kimondottan tetszett neki az ötlet,hogy tejhatalmat kapj.
Szerinte is tökéletes az időzítés ahhoz,hogy kiforrja a személyiséged önmagát.

- Ezt,hogy érted?

- Cicám,ezerszer beszéltünk róla,hogy te vagy az én asszonykám aki majd a feleségem lesz,sokszor voltunk együtt a lőpályán és remekelsz az önvédelem órákon.

-Héjjj,te kérdezősködsz utánnam az edzőmnél?-vágtam közbe.

-Igen,tudnom kellett,hogy nem-e vagy bénácska.-csaptam vállon sértődést színlelve.

-Bénácska a nénikéd térdekalácsa!
Egy gyilkoló gép vagyok!-húztam fel az orromat.

Istenem de fognak hiányozni a szekálások,mindennapi szivatások,csipkelődések,
verekedések...na ja,mindíg ő győz,persze ez csak játék és határokon belül maradunk de biztos vagyok benne,hogy néhányszor nehezen bír velem mert erejével szemben mit sem érek ha csak nem csípek,karmolok,harapok márpedig én mindig három tevékenységet előszeretettel végzem harcolás közben.Kemény kis harcok ezek,kőkemények...hatalmas téttel.
Például,hogy ki válasszon filmet az esti mozizáshoz vagy milyen ízű muffint süssek..mindegy is hiszen mindig én választok filmet és mindíg ő dönti el,hogy milyen legyen a muffin.Így kerek a mi világunk,a kettőnk kis világa ahol csak mi létezünk és a saját szabályaink szerint élünk szerelmesen és még annál is szerelmesebben.

Napi tizenöt percben beszélhet majd telefonon és az ügyvéd kivételével nincs látogatás.

-Apád minden szálat megmozgat majd,hogy néha bejöhess hozzám,megígérte...és apám is mozgósítja a kapcsolatait.

Richardnak bentről is irányítania kell, inmáron ő az aki a munka nagyjával foglalkozik az apja helyett.
Bízott bennem és nekem úgy kellett viselkednem ahogy ez a szituáció megköveteli!
Mint egy maffia főnöknek.

Még az éjjel összepakoltam neki,telefonom szüntelenül rezgett a kabátom zsebében amit időm sem volt levenni magamról mikor haza értem.
Egyértelmű volt,hogy telefonját nem hagyhatja magánál mert akkor elkobozzák és jobb kezekben van nálam mint a rendőröknél ebben egyet értettünk így most van negyed órám szerezni egy másik telefont és imádkozni,hogy fel engedjenek a fogdába,hogy telefont cseréljünk.
Sajnos ez abban a pillanatban ott az irodában nem jutott eszünkbe ezért pár perce kaptam egy üzenetet,hogy oldjam a helyzetet és egy új telefonnal érkezzek.

A biztonsági őrök segítettek lehozni a bőröndöket és bepakoltak nekem amíg elintéztem pár telefont.

Hamar elterjedt a hír és vissza hívtam pár embert akik majd intézik a továbbiakban ezeket az ügyeket.

Dan tudja mi a dolga Sonját pedig tájékoztattam miközben beültem az autóba és lekötöttem magamat,még intettem az őröknek majd kikanyarodtam az utcára.

-Sonja!Negyed órán belül megállok a klubbnál addigra legyen nálad egy ugyanolyan telefon mint Richardé.

Nem csalódtam.

Az egyik biztonsági őr nyitotta az ajtót nekem én pedig egyenesen Richard irodájába mentem ahol Sonja már várt rám telefonnal a kezében.

-Egy Istennő vagy!

-Tudom!-kacsintott rám a szőkeség majd helyet foglaltam a Richard asztala mögött lévő kényelmes bőr fotelben.

Felnyitottam és behelyeztem az új kártyát majd a mentettem a legszükségesebb telefonszámokat.

-Reederica...-szólt hozzám.

-Igen? -kérdeztem s felsem néztem a telefonról már csak egy számot kellett elmentenem és mehetek.

-Túl leszünk ezen..-kezét felém nyújtva megfogta enyémet.-...hamar,hidd ell..és mire kijön egy teljesen más nő vár majd rá.
A legjobb értelemben.-mosolyra húzta száját.-A változás nem mindíg rossz, most bizonyíthatod,hogy rátermett vagy és ilyen helyzetekben is megállod a helyed.

Tudtam mire gondol Sonja,ahogy Richard is mondta azon a forró nyári délutánon a birtokon végig csordogáló folyóban egymást karolva.

Kelleni fog pár nap míg rendbe teszem magam de igaza van,helyt kell állnom és én legjobb tudásom szerintem fogok cselekedni.

Elindultam a fogdába,automatikusan bekapcsolt a rádió s már rólunk sztorizgattak a műsorvezetők.
Véleményt kértek a betelefonálóktól s nekem az eszem megállt,hogy hajnali kettőkor is van aki fent van és velünk foglalkozik.

Éppen egy feldúlt férfi fejtette ki véleményét,a műsorvezetők megsem próbállták csitítani,egyettetértően helyeseltek.
Úgy néz ki Vans az első számú gyűlölt személlyé vált röpke négy-öt óra alatt London szerte.

-Megérdemelte a kis hülye gyerek,a lány barátjának a helyében én is szétvertem volna a pofáját.

És még ehhez hasonló kedves mondatok hagyták el a száját majd a következőnek és az azt követőnek is.
Kicsit beszéltették az embereket,hogy kik ők és honnan telefonálnak,az egyik nő doktorként mutatkozott be és üzent,hogy ha bármi féle trauma ért volna vagy csak beszélgetni szeretnék bátran keressem fel.Elsem hittem,hogy így reagálnak az emberek és ennyi szeretetet kapunk.

Miközben a dugóban ültem hajnali majdnem két órakor...meg ne kérdezd miért keveredek hajnalban is dugóba, azon gondolkodtam,hogy mi lenne ha?

Már nyúltam is a telefonomért és tárcsáztam a számot...ezek az emberek hajnalok hajnalán velünk foglalkoznak és kedves szavakkal illetnek,együtt éreznek s bátorítanak,hogy álljunk ki magunkat a nyomozóval szemben,megérdemelnek tőlem egy nyilvános köszönetnyilvánítást.

Kicseng...

-Halló,halló...mond el te is a véleményed a ma este történtekről.
Reederica Malone és a remélhetőleg ex nyomozó esetéről..mutatkozz be kérlek és mond el nekünk és a kedves hallgatóknak,hogy szerinted megérdemelte Vans nyomozó,hogy Riky.W szétverje a fejét vaaaagy szerinted is még több pofont érdemelt volna.

Halkan felkuncogtam.

-Ez egyértelmű...megérdemelte és remélem elnyeri méltó büntetését.

-Jól mondod,de nem mutatkoztál be..szerinted,hogy éli meg a fiatal üzletasszony ezt a váratlan támadást?
A nők elleni erőszak témája csak most fog igazán szárnyalni a médiában de mivan ha már az országunkat védelmező szervekben sem bízhatunk?

-A nevem Reederica Malone s bár jól vagyok,sosem gondoltam volna,hogy egy olyan férfi aki esküt tett arra,hogy az országát,országunkat védelmezi majd ok nélkül megállít amihez bár joga van egy egyszerű ellenőrzés keretein belül de ahhoz viszont nincs,hogy személyeskedjen és erőszakoskodjon velem.

Hallottam a halk suttogásokat,hogy
" Uristen ez Reederica Malone "

-Kérlek folytasd.-mondta a műsorvezető.
-Miféle személyeskedésről volt szó ha szadad kérdeznem?

-A nyomozó egyértelműen úgy kezelt mint nőt és nem mint egy random állampolgárt ha értitek mit akarok ezzel mondani s eme megnyilvánulása nem először fordult elő.Egy ügy kapcsán már találkoztunk egyszer és akkor is a kollégájának kellett figyelmeztetnie,hogy fogja vissza magát.

-Gondolom a lőpályás incidens,akkoriban cikkeztek róla.

-Igen.-válaszoltam,akkoriban megjelent pár cikk de nem kavart nagy port.Richardról mindig irnak valamit,olyan a városban mint egy Rock sztár.És mióta együtt vagyunk többször jelentünk meg együtt a címlapon s egyre többször bukkant fel az én nevem is a médiában.
Szerencsére mindíg pozitívan vélekednek rólunk ezért is gondoltam,hogy megérdemlik ezt a kis rögtönzött interjút.

-Reederica..-hallhatóan nyelt egyet a férfi.-Történt bármi ami már szexuális erőszaknak bizonyul?

-Nem,nem történt szexuális erőszak.
A többit viszont a rendőrségi szóvivőre bízom,igazából azért telefonáltam mert vezetés közben azt hallgattam ahogy számomra idegen emberek kifejtik együttérzésüket és jókivánságokkal halmoznak el.
Ezt szerettem volna megköszönni és jelezni a doktornőnek,hogy jól vagyok és köszönöm az ajánlatát.
Engem nem tör meg egy olyan aki annyit nem ér emberileg mint egy kupac kutyaszar s férfinak nem nevezhető egyén akinek háborodott lelki vagy psichés állapotát tettei mutatják,egy ilyen egyed nem való arra,hogy helyet foglaljon az ország védelmezésében.

A stúdióban tartózkodó emberek tapsoltak és helyeseltek,megköszönték,hogy betelefonáltam és minden jót kívántak.

Táskámba dobtam a telefont majd kiszálltam az autóból,becsengettem a portára ahonnan felszóltak,hogy küldjenek le valakit.
Szerencsémre olyan rendőrök voltak szolgálatban akik engedték,hogy személyesen adjam átt Richardnak a holmiját és elbúcsúzhassak tőle.

Így is lett...

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Beletúrtam hajába és kicsordult egy könnycsepp pilláim alól,sóvárgó ajkaim forró csókban forrtak össze övéivel.Nyugtalanul csókoltam és többet követeltem.Nemtudtam mikor tehetem meg legközelebb és kétségbe voltam esve,nemtudtam már elképzelni az életem nélküle.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Richard szemszöge :

Egy kisebb helyiségben ültem a két rendőrrel akik meglepően jó társaságnak bizonyultak.
Az egyik egy huszon éves srác a másik sem lehetett több harmincnál.
Kényelmesen ittam a kávémat és átlagos dolgokról társalogtunk.

-Ha valamire szüksége van csak szóljon,hozunk be ezt azt ha kell.-mondta a fiatalabbik.

-A barátnőmet akatom!-jelentettem ki és pimaszul elmosolyodtam majd lecsuktam szemeimet s a szóban forgó szépségre gondoltam.

- Meg mutatná a hölgyet? -kérdezte a fiatalabbik.

Elővettem telefonomat és meg nyitottam a galériát,a háterem is ő volt de nem akartam a rendőröknek mutogatni a kellően diszkrét de mégis erotikus képet.
Televolt a telefonom vele,imádom minden egyes porcikáját és szeretem megörökíteni vele a pillanatot.

Most egy olyan képet mutattam ami a nyaralásunkon készült szikrázó napsütésben az óceán partján. Hosszú,sötét haját fújta a meleg trópusi szél és a homokban térdelt egy fehér,horgolt srand ruhában kezén egy papagállyal amit haza akart hozni magával s én meg is vettem volna neki de az egyik fickó házi kedvence volt és a gyerekei imádták a madarat ezért barátnőm szívr megesett a két kislányon és nem erősködött tovább mikor a férfi nevetve közölte,hogy a gyerekei reggelente mindíg ki engedik a ketrecéből és gyümölcsökkel tömik a kék-sárga tollú Araraunát akit Jacksonnak hívtak.

- Ó..már értem,én sem akarnék ilyen szép nőt nélkülözni.-mondta a férfi s nekem persze dagadt a mellem a büszkeségtől majd a másik felé fordítottam.

- Ő a barátnője?
Hát nemncsodálkozom,hogy kibombázta a nyomozót.-nevetett fel a rendőr majd folytatta.-Már láttam valahol,de hol is?- gondolkodott majd felcsattant.-Tudom,a menyasszonyom mutatta a ruhás szalon Instagram oldalán ahonnét az esküvői rujáját szeretné megvenni.Áradozik róla.
Csak nehéz bekerülni és jelenleg is várólistán van.

Hmm...ez még kijátszhatjuk,gondtam magamban.

-Szóval nincs esély rá,hogy esetleg kapjunk pár percet elbúcsúzni ha megérkezik?-kérdeztem a rendőröket bizakodva.

-Talán megoldható.-kacsintott majd felvette a telefonját és szólt a fiatal srácnak,hogy menjen le mert megérkezett a barátnőm és hozta a holmiaimat.

-Fel engedik?-kérdeztem.

-Hát,igazából nem lehetne.De most fel jön. -felállt és a hűtőhez sétált majd megdobott egy üdítővel.

Hallottam cipőjének kopogását amit ezer közül is felismernék már,az ajtó felé pillantottam,hogy mielőbb láthassam életem értelmét.
Istenem Reederica milesz velem három hónapig nélküled?

Egyre közelebb hallottam mígnem felért a lépcsőn s mikor megpillantott mosolya fülig ért és elkezdte szedni a lábát.Megőrülök ettől a nőtől,hogy az istenbe tud ilyen magas cipőben egy regiment táskával a kezében futni?
Meg kell hagyni nem aprózta el,úgy felvolt pakolva,hogy még a fiatal rendőr kezében is utazó táska volt.

-Kicsim ki akarsz dobni othonról?-nevettem el magam és odaléptem hozzá ő pedig egyből elengedett mindent és hozzám bújt ahogy széttártam karjaimat s magamhoz öleltem.

Arcát mellkasomba temette,hallottam ahogy nyöszörög és azt mondja.
- Ilyet ne is mondj!

-Mi kimegyünk egy cigire,vagy kettőre.Búcsúzzanak el nyugodtan.

Bólintottam és hálás voltam amiért kivételeznek velem,ezt nem felejtem el nekik.

-Naa,cica...gyere nézz rám,had lássam a szép pofikádat.

Két kézbe fogtam arcát és megcsókoltam.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Beletúlt a hajamba s én úgyszintén tincsei közé vezettem ujjaim.
Pillái alól lassan megindultak könyei s végig folytak gyönyörű arcán.
Sóvárgó ajkaink forró csókban
forrtak össze.Nyugtalan volt
és követelőző,kezem fenekére vezettem és rámarkoltam,érezni akartam minden egyes porcikáját,de nem lehetett,ettől többet nem engedhettünk meg magunknak jelenleg.Nemtudtam mikor csókolhatom meg legközelebb,már elképzelni sem tudom az életem nélküle.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Lassan váltunk el s továbbra is szorosan szorítottam magamhoz.

-Akkor ahogy megbeszéltük.-bólintott majd végig simított arcomon és szemeivel bejárta minden egyes centijét.

-Annyira jóképű vagy.-szipogta.

-Kislány,nem áll meg a világ.
Hamarabb kint leszek mint hinnéd.-bíztattam.

Láttam,hogy tartja magát és ennek még böjtje lesz,de nem akart előttem összezuhanni.-Ne feledd hogy te vagy a főnök!Nézz majd rá az embereimre.
Tudják a dolgukat de szeretném ha kölcsönösen támogatnátok egymást a srácokkal...és...Franky...hát vigyázzatok rá,hogy ne kergüljön meg.

Kérdő pillantást vetett rám majd szóra nyitotta száját.
-Richard,Patrick szerint Franky lehetséges,hogy...hát,lehet,hogy...még a rendőrségen azt mondta,hogy...

-Hogy kicsit beléd van habarodva?

-Hát valami olyasmi...-mondta kissé zavarodottan.-De te ezt...

-Hogy honnan tudom?

-Ühüm..-bólintott.

-Elmondta.- elmeséltem a lánynak.

**************************

Mielőtt felhoztak a fogdába a srácok még itt maradtak kicsit beszélgetni amíg barátnőm elment a holmijaimért.Meg kellett beszélnünk pár dolgot a továbbiakkal kapcsolatban.Rajtuk áll a rend fenttartása és egyébb feladataim míg nem vagyok,az élet nem állhat meg.
A mi világunkban nem!

-Vigyázzatok rá de úgy,hogy egy haja szála ne görbüljön meg! - mondtam a srácoknak és ez volt az első számú feladatuk hiszen három hónapig én nemtudom megtenni.

-Meg a lelkére is,nem akarom,hogy magába roskadjon és egyébb más dolgok amik...hát...- haboztam kissé.
-...figyeljétek,hogy...- elgondolkodtam egy pillanatra,Reederica anyja kicsit részletesebben elmagyarázta hogy mit is jelent a lánynál ez a bizonyos testképzavar,evészavar amivel tinézserként küzdött,és mennyire van jelen most az életében.- ...szóval figyeljétek,hogy eszik-e...az anyja szerint hajlamos koplalni ha valami olyan történik amit a szívére vesz. - utaltam magam jelen pillanatban amiért ki kell adbom a lányt hiszen ez egy eléggé személyesen dolog viszont jobban aggódtam,hogy valami baja esik.

-Ez az a testkép zavaros dolog?-kérdezte Xavier.

-Valami olyasmi igen.Könnyen átesik a ló túl oldalára és fel sem tűnik neki.-mondtam.

-Megígérem Riky,hogy rendszeresen elviszem kajálni!-mondta Franky.

-Majd én is elviszem.úgy is mindíg kajás vagyok.-jelentette ki Patrick.

Tudtam,hogy számíthatok rájuk és úgy fognak vigyázni az én hercegnőmre mint a hímes tojásra.

-Jó reggelik,egy kis tízórai...-csinálta a műsort Xavier.-A kovászos ubi tele van vitaminnal.

-Cselesen rádumáljuk a nagy kajálásokra nyugi.Elvan intézve...foglak tesó nyugodt legyél.-csatlakozott Franky.

Ledumáltunk mindent és nyugodt szívvel engedtem el a srácokat tudván,hogy jó kezekben van Reederica és a pozícióm.
Barátaim profik voltak,a kisújjukban volt a szakma sosem kellett csalódnom,remek szakemberek ha lehet így mondani.

-Riky...én nemtudok így elmenni.-Fordult vissza Franky.

-Már is hiányzom kisgyerek?- kérdeztem vigyorral az arcomon.

-Tudod,hogy nagyon szeretlek ugye?

-Franky ha te is buzi vagy...ahh- megálltam egy pillanatra.-...meleg baszod...meleg...Reederica most rávágna a számra ha ezt hallaná.-Franky elnevette magát és balkezével tarkóját kezte vakargatni.

-Rá bizony...-nevetett.
-De nem...figyelj...én....-úgy nézett ki mint aki nagyon erősen agyal valamin.-Talán egy kicsit,nem is tudom...

-Mond csak barátom,nyugodtan..nem harapok.-tettem vállára a kezem.

-Neharagudj,én nem akartam de...azt hiszem egy kicsit beléhabarodtam...

-Reedericába.

Barátom bólintott a lány nevére.
Az igazat megvallva nem lepett meg a dolog,ismerem Frankyt mint a rosszpénzt és feltűnt,hogy többre tartja mint egy egyszerű barátot.

-Igen,kicsit talán odavagyok érte.

Bólogattam s nagyra becsültem,hogy vallott.

Elmondta,hogy ő nem akarta,hogy ez így legyen,küzdött ellene s én elhiszem,hogy nem tehet róla hiszen én aki egy cseppet sem tisztelem a nőket és jatékszerként használtam őket kifulladásig, is megtörtem ettől az angyali ördög fiókától.

Átbeszéltük az egészet és nyugott szívvel hagytam rájuk a lány biztonságát hiszen tudtam,hogy mindenáron megvédenék őt,Franky meg aztán pláne.
Bíztam benne,Franky hűséges emberem és tudtam,hogy nem fogok csalódni benne.

*******************************

-Most..akkor ez..ez..igaz?De..

-Nem kell aggódnod,Franky tudja,hogy hol a határ.Bevallotta és bízom benne,nem tenne ellenem vagy ellened.De figyelj azért rá.

- Miért kellene rá figyelnem?

-Hogy ne csapja szét magát,hajlamos alkohollal vagy drogokkal elnyomni ha valami baja van.Tudom,ismerem mint a rossz pénzt ahogy téged is...te is hajlamos vagy hasonló dolgokra csak nálad fordul a kocka...

-Hogy érted? - kérdőn kézett rám.

-Tudod...-nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.-Csak igérd meg,hogy nem felejtesz el enni,oké?

Reederica bólogatott és megígérte azt is,hogy vigyáz erre a négy lókötőre.

-Ne feledd baba,te vagy a főnök.
Ne fogd vissza magad,szabad kezet kapsz tőlem...figylej...tudod,hol vannak a fegyverek,voltunk párszor lőnni,tárazni tudsz.Sima ügy...

-Richaaard...

-Nem,nem...itt az ideje,hogy mindenki lássa te nem csak az oldalamon mutatsz jól mint ahogy a kollégáim mellett lévő nők,te Reederica Malone..te egy igazi gengszter vagy!Képviselned kell engem,amíg nem vagyok te vagy a Maffia főnök!

-De...

-Nem..nem nyitok vitát!

-Deeeeee!

-Nem,nem..

-De Richaaard....hallgass meg.-nézett rám mint egy durcás kislány és összefonta magam előtt a karjait.

-Na mond.-elmosolyodtam a cuki kis fejének látványára.

-Akkor járhatok a sötétített üvegű Bugattiddal és flegmázhatok a csöcsös Loiseal?-felkacagtam.

Az az autó volt a szemem fénye.
Senki sem vezetgette rajtam kívül.Gyűjteményem ékköve.

-Szerelmem...tudod,hogy bárkivel flegmázgatsz.

Reederica nevezte el csöcsös Loisenak az egyik szőke lányt a klubban aki feltűnően nagy mellméretével kitűnt a táncosnők közül.
Mindig ott táncikált körülöttünk és Reedericának ez nem mindig tetszett.
Nem volt ő féltékeny,nem is volt mire de annyira feltűnően rázta magát és ránk akart akaszkodni,feltűnést kellteni,hogy az már zavaró volt nem csak a lány számára.
Eddig is beszólogatott neki,hogy ne lógassa már melleit a társaság szájába mikor szórakozunk pedig nem is tudja,hogy annó még az ismeretségünk előtt végig dugta a társaság beleértve engem is.
Kivétel volt ez alól Dan aki annakidején csak lezárta annyival,hogy nem jön be neki a lány persze mostmár tudjuk miért.

-Oké,és milesz a Bugattival?-incselkedett,a kis szemét.

-Kicsim...szépségem...gyönyörű asszonykám,úgy fogsz hiányozni.-tereltem a témát és vigyorom egyre szélesebb lett.

-Naaa...necsinald ezt szivem.-közelebb lépett és felnézett rám,szemei szinte mosolyogtak.-Nem mondom ám komolyan.-gyönyörű barna tekintete mindíg megnyugtatta a lelkemet.
Átkarolt és hozzám bújt fejét a nyakamba fúrta.

-Nagyon szeretlek,talán többször kellene elmondanom,hogy mennyire.
Köszönöm,hogy te vagy a szerelmem.-ez a lány nem volt érzelgős,ritka volt,hogy ilyeneket mondott persze nem azért mert nem szeretett hanem mert zavarba jött ha az érzelmeiről kellett beszélnie de én még is tudtam,hogy az irántam érzett szerelme mennyire erős és megingathatatlan.

Nekünk nem kellett mondanunk naponta a másik szemébe,mi tudtuk.
Egyszerűen csak tudtuk,hogy kimondhatatlanul,
visszavonhatatlanul szerelmesek vagyunk a másikba és felesleges fecsegések helyett néha ránkjött,hogy összebújva,gabalyodva szerelmet valljunk újra és újra egymásnak.

-Én is nagyon szeretlek gyönyörűségem.-csókot leheltem finom puha ajkára.
-Köszönöm,hogy mellettem vagy és viszont szereted az agreszív pofámat.
Semmi sem tesz boldogabbá mint a tudat,hogy az enyém vagy!

Arcomat két keze közé fogta és hosszasan megcsókolt,kezeimet kecses derekára vezettem és magamhoz szorítotam.
Finom nyelve lassú táncot járt az enyémmel és annyira élveztem istenem..de annyira...megőrülök érte.

-Meg fogok őrülni nélküled,a finom kis puszikáid nélkül,a dúdolásod nélkül a hangod nélkül a reggeli ébtesztő csókocskák nélkül,a reggeli cirógatás nélkül...jaj istenem az esti cirógatásról nem is beszélve meg a birizgélésed nélkül ahogy hajamba túrsz és simogatsz elalvás előtt.
A kanapés pihijeink nélkül amikor elmesélem a napomat és fáradtan hozzád bújhatok nem is beszélve a cicikről...milesz velem nélkülük?
Hova fogok bújni?-kérdeztem és ekkor esett le,hogy basszus én nemtudok nélküle élni.

Most is ezt csinálta,lágyan cirógattak finom újacskái,meg fogtam az egyik kezét és apró puszit nyomtam rá.
Annyira fog hiányozni ez a gondoskodás,sajátjaim közt játszottam övéivel,hol összekulcsoltam hol elengedtem s összeérintettem újbegyeinket.

Ki mondta,hogy egy cella előtt a rendőröknek fenntartott helyiségben nem lehet egy ilyen meghitt pillanatot áttélni?

Pár percek később megjelent a két férfi és szóltak,hogy bár nem akartak megzavarni még is itt a búcsú ideje.
Magamhoz szorítottam barátnőmet
és megragadva tarkóját megcsókoltam,nem zavart hogy figyel a két rendőr,nem tudtam mikor csókolhatom újta.

Reederica szemszöge:

Rég volt ilyen őrült napom és sose legyen többé ezt kívántam miközben arra gondoltam hogy kora reggel még egy csodálatos szigeten ébredtem egy szerelmes férfi társaságában aki hasamnál átkarolva mellkasomhoz bújva aludt s ébredésem után vagy húsz percen átt cirógattam mire ébtedezni kezdett.

Miután elbúcsúztam Richardtól a hazafelé vezető utat végig bőgtem.
Össze kellett szednem magam de azt sem tudtam hol áll a fejem jelen helyzetben.Richard azt várja,hogy képviseljem de nekem ott a szalon és a klubban is heti három alkalommal énekelek és említetem már,hogy fogalmam nincs,hogy mit kell tennem?Mi a dolgom?
Mi az istent csinál ez mikor maffiózóskodik?
Iszik és flegmáskodik?Vagy jönnek az emberek futószallagon és lelövi őket?
Nagyon agyaltam és közben zokogtam a volán mögött és az i-re az tette fel a pontot mikot a rádióban megszólalt a rádiós faszi,hogy már csak pár nap van Valentin napig s én a piros lámpánál állva fejemet bele vertem bánatomban a kormányba és a hangos dudálás mögöttem figyelmeztetett arra,hogy már zöld van és mehetek.
Késztetést éreztem,hogy felpofozzam a mögöttem dudáló sofőrt de nem tettem mert nem volt kedvem kiszállni.Egy botrány elég mára.

Mikor befordultam az utcánkba meg pillantottam,hogy több autó is áll a ház előtt és pár ember leselkedik befelé,ugrál a kapu előtt.
A kutva életbe...mondtam magamnak mikor megláttam,hogy ezek bizony fotósok.
Na ilyet is csak a tv-ben láttam eddig, mikor a ház elé értem megrohamoztak a fotósok.
Gyorsan terjednek a hírek s hozzá teszem hajnali három óra múlt,nincs ezeknek jobb dolguk?
Nem elég,hogy a rádióból ez folyt még jönnek a tv-sek is.Fantasztikus.

A kapu nyílt a négy biztonsági őr pedig hárította a kiváncsiskodó fotósokat,újságírókat.
Nem is volt semmi gond én haladtam szépen befelé ezek meg ezerrel villogtak és kiabáltak.
Az egyik addig merészkedett míg nem kezével az üvegre tenyerelt.

Megálltam félúton a kapuban és le engedtem az ablakot a férfi pedig egyből arcomba tolta a kameráját.

Szenzációt akartok?
Megkapjátok...ÉN VAGYOK A FŐNÖK!

Félig le engedtem az ablakot és feléjük fordultam.-Kifogja ezt letakarítani?

Ezer meg egy kérdéssel bombáztak de semmire sem válaszoltam.

-Tudja nem szeretem az újlenyomatokat.

Továbbra is jöttek a kérdések?

- Maga bejön velem!-mutattam a férfira.- Letakarítja amit összetapogatott.-hergeltem a riportert.

-Miss Malone...Miss Malone..igaz,hogy Mr.Williams megvert egy rendőrt?

-Ha nem fog csillogni,újra kezdheti.-tértem ki a kérdés alól és flegma mosolyom végig húzódott az arcomon.

Újabb kérdések kérdések hátán de én csak fölényes vigyorral arcomon néztem vissza rájuk.-Letakarítja vagy milesz?-húztam tovább s nem is akartam abbahagyni.
-Képesek hajnalban itt állni,fagyoskodni..sőtt,mások nyomorából hasznot húzni...asszony jól van?
Nem hiányolja magát éjnek évadján?
Mikor idegen nők háza előtt leskelődik egy pár szavas interjú reményében.
Na menjenek haza és keressenek egy kevésbé undorító hivatást.

Beindítottam az autót és behajtottam az urvarra ahol több autó is parkolt,ha jól gondolom itt vannak a srácok és Richard apja is.
Remek,sosem lesz vége az estének.

Dan várt és a teraszra invitált ahonnét több hangot is lehetett hallani.
Nem volt ehhez kedvem,nem volt kedvem,hogy az othonom ma este gengszter főhadiszállasként szolgáljon.
Hátulról mentünk ugyanis kulcsuk nem volt és a biztonsági kódot sem tudták,hogy bemenjenek.

-Hála a magasságosnak,már megfagytak a herécskéim.

-A herécskéd nem az én gondom.-mondtam Xaviernek fáradtan két sóhajtás közt és kinyitottam a terasz ajtót amihez úgyszintén kód kellett,sőtt mégcsak nem is ugyanaz ami a bejárati ajtóhoz.-Ne haragudj,főzök egy teát,hogy ne fázzon a herécskéd.
A férfi megmosolyogta és bólintott.
A konyhába léptem és megtöltöttem a kancsót vízzel.

Xavier a konyha pultra támaszkodott míg a többiek a kanapén foglaltak helyet.-Milyen teát kérsz?

-Ez kérdés?

Mindíg ugyanazt a teát issza és én mindíg megkérdezem bár tudom a választát.Kettőnk nagy kedvencét mely az Indian Summer fantázia nevet kapta.

Igazán ideális az időpont a teazáshoz mondhatom így hajnali akárhány órakor de mindegy.

-Tessék,hogy meg ne fagyjon a herécskéd.

A férfi rám mosolygott.-Rendben leszel?-tért ki egy teljesen már témára s tudtam miért kérdezi.Bólintottam.

-Hát hogyne.-mosolyogtam vissza.

-Tudod,hogy ha...

-Tudom!

Xavier biztosítani akart,hogy számíthatok rá,rájuk s ezt ki sem kellett mondania.Ők már a családom részét képezik,tudom,hogy bármeddig is lesz bent Richard a vizsgálati fogságban ők itt lesznek mellettem és támogatni fognak.

Felszolgáltam a teát és helyet foglaltam a kanapén.

-Nem szivesen hagylak itt egyedül ebben a nagy házban.-mondta Richard apja.

Megértem őt is,de nem kell féltenie.
Végül abban maradtunk,hogy mivel nem akarom itt hagyni a házat üresen és nem is nagyon szeretném,hogy pesztráljanak megerősíti a ház védelmét,hurrá...mégtöbb biztonsági ember veszi majd körül a házat.
Szerencsére mind rendesek és jó társaságnak bizonyulnak,mindíg gondolok rájuk ha muffint sütök amiben ki is merül a sütő tudományom de ezt az egyet jól csinálom,vagyis még nem panaszkodtak.

Hajnali négyre kiürült a ház,felmetem a lépcsőn és megálltam a padlótól plafonig érő hatalmas panoráma ablak előtt,két karom összefontam magam előtt és meredten néztem a város fényeit.
Gyönyörű a kilátás,ettől szebb nem is lehetne,csak néztem és néztem miközben arra gondoltam,hogy megvan mindenem.
Olyan életet élek miről sokan csak álmodoznak,a karrierem szárnyal és a várom egyik leg sármosabb férfiának szerelmét tudhatom a magaménak.
Csodás embereket mondhatok a barátaimnak és nem kell küzködnöm a napi megélhetésért,szerencsés vagyok...igen,szerencsés vagyok és hálás amiért ilyen életet szánt nekem a sors.

Miközben merengtem eleredt az eső és köd szált a városra,nemtudom meddig álltam ott csak egyetlen dolog volt ami biztos,hogy az elkövetkezendő három hónapban én töltöm be a Londoni alvilág egyik leg jelentősebb szerepét...

............ÉN VAGYOK A FŐNÖK!

Folytatás a következő részben...

🖤Tadaaaam🖤

Édes,drága gengszterkéim!
Több mint egy hónapja nem volt rész tudom de azt a kevés időmet is ami eddig volt újonnan elveszi az a kis jövevény aki pontosan egy hónapja lett az életem része.
Anyuka lettem,egy kis törpe nyuszi anyukája aki megköveteli a figyelmet.
Kérem a nyuszi tulajdonosokat,hogy komment vagy üzenet formájában lássanak el jó tanácsokkal nagyon örülnék neki.

Millió csók....

🖤STORM🖤