5.rész
De semmi sem tart örökké, ahogy sajnos ez sem tartott.
Ajkaink elváltak egymástól, én pedig vissza zuhantam a valóságba.
Egy pillanatra azt hittem, csak egy álom volt. Gyakran álmodtam már ehhez hasonlót, de sosem hittem, hogy ez valaha is megtörténhet.
Az egész testem remegett, és egy hang sem jött ki a torkomon, ezért szó nélkül felálltam, és felvettem a kabátomat.
-Ez furcsa volt.-törte meg végül a kínos csöndet.
-Mi volt ez?-tettem fel az idióta kérdést, amire természetesen nem kaptam értelmes választ.
-Nem tudom.-mosolygott idétlenül, miközben sétáltunk a kihalt utcákon.
-Ez volt az első csókod?-tette fel végül a kérdést, ami már nagyon régóta szúrhatta az oldalát.
-Igen..-válaszoltam zavartan. Ebben a pillanatban a felénk közeledő buszt pillantottam meg, ami megkönnyebbüléssel töltött el, ugyanis kezdett kínos lenni a beszélgetés. -Majd beszélünk.
-Vigyázz magadra.-motyogta, miközben szorosan magához ölelt.
Egész úton azon gondolkoztam, vajon tényleg megtörtént-e ez az egész, vagy csak álmodom. Még mindig nem tudom elhinni.
-Megjöttem!-kiáltottam, miközben lerúgtam a cipőmet.
-Ne ordibálj. Itt vagyok.-szólalt meg Alex a nappaliból. -Te meg minek örülsz ennyire?
-Semminek.-szökdécseltem be a szobámba.
-Nem tudsz átverni.-mondta a bátyám, aki pár másodperccel utánam szintén a szobámban termett. -Vele voltál igaz?
-Vele. Nem tudom kiről beszélsz, de biztosan vele.-helyeseltem
-Biersack.-motyogta. -Szóval, mi történt? Csak nem megcsókolt?
-Ez meg honnan a fenéből jött rá?-gondoltam, miközben a fejemet a párnába temettem.
-Várj. Most akkor ez komoly? Én csak poénnak szántam.-kérdezte, majd pillanatok alatt lehervadt a vigyor az arcáról.
-Miért, mi baj van ezzel?-kérdeztem.
-Semmi. Tudod hogy nem bírom. De nem gond, miért is lenne? Mindenki tudta hogy ez lesz.
-Ki az a mindenki? Nekem eszembe sem jutott volna ez előtt.
-Juliet és én mindig mondtuk neked.
-Igen de ezt sosem gondoltam komolyan. Azt hittem csak vicceltek.-válaszoltam.
Hirtelen Juliet viharzott be az ajtón, majd szó nélkül kényelembe helyezte magát a kanapén.
-Mit zavartam meg?-kérdezte.
-Semmit, épp menni készültem.-mondra Alex, majd el is hagyta a házat.
-Remek. Mesélj, mi volt Andyvel?-tette fel a kérdést, ami eléggé meglepett.
-Megcsókolt.-mondtam ki habozás nélkül.
-Mi van?-ugrott fel hirtelen.-Ha ez igaz lenne nem lennél ennyire nyugodt, ezt nem hiszem el.
-Nem láttál fél órával ez előtt.-nevettem.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top