•7 évvel ez előtt•

13 éves voltam. A nappaliban ültem, valami érdektelen, unalmas csatornát bámultam a TV-ben mint egy átlagos pénteki napon, amikor a bátyám, Alex lépett be az ajtón.

Általában későn jött haza az iskolából, mert folyton a haverjaival volt. Ez a nap azonban kivétel, mivel még csak délután 5 óra körül volt, ami ez esetben korainak számított.

Nem egyedül jött. Mögötte egy magas, kék szemű fiú kullogott.
-Szia Hannah, ő itt Andy, az új osztálytársam.-mutatott Alex a kék szeműre, mire ő biccentett, majd fel mentek a bátyám szobájába.

Nem vetettem rá különösebb figyelmet.
Nekem az iskolában nem voltak barátaim, ezért irigyeltem a testvéremet. A szüleim véleménye szerint ez azért van, mert túlságosan felnőtt fejjel gondolkozom a többi korombelihez képest.

Ez nem véletlen. A bátyám 5 évvel idősebb nálam. Vele és a barátaival nőttem fel eddig, szinte minden időmet velük töltöttem.

Már későre járt, anyáék sokáig dolgoztak. Nem tudtam elaludni. Kimentem az erkélyre. Hangos zene ütötte meg a fülemet.

Lesétáltam a lépcsőn, akkor láttam csak, honnan jönnek a hangok. Alex megint bulit rendez.

Leültem egy székre, majd távolról figyeltem őket, nem vágytam társaságra.

Még sem maradtam egyedül. Andy foglalt helyet mellettem, ami számomra meglepő volt, hiszen sosem beszéltem vele ez előtt.

A beszélgetés következtében rájöttem, hogy rengeteg dologban hasonlítunk.

Egyre több alkalommal jött át hozzánk, egyre többször beszélgettünk. Végre úgy éreztem, van valaki akit a barátomnak nevezhetek.

Azonban nem tartott ez sokáig. Néhány hónappal később Alex és Andy barátsága véget ért, egy hosszú veszekedés következtében, melynek hátterében természetesen egy lány állt.

Andy nem jött át hozzánk többet, azt hittem, soha sem látom majd viszont.