Aika: – Szokatlanul békés ez a mai reg...

Berontok a szobába: – Nem tehetek róla, fogd már fel!

Reader-chan utánam, egy összetekert újságpapírral: – A faszt nem! A te felhasználód, temiattad nem tudok rendesen olvasni!

Én: – Hol tehetek én arról, hogy rá kell keresned...?

Reader-chan: – Tudod, hogy a Wattpad keresője nagyjából annyit ér, mint Todoroki Deku-kun nélkül!

Én: – De hát akkor keresd az ajánlókban... AU!

Reader-chan: – Nem! Nem fogok végigkattintgatni húszezer plusz egy szar sztorin, hogy találjak végre egy normálisat! Te tehetsz róla...

Én: – Au! Hagyd már abba!

Reader-chan: – Csakis te tehetsz róla! Mivel! Ugyanilyen! Szarokat! Írsz!

Minden felkiáltást egy ütéssel told meg.

Én, szinte sírva: – Nem érted, hogy nem tehetek róla?! Egyszerűen az ilyen témájú sztorik a legnépszerűbbek! Közük nincs ahhoz, hogy mit szoktunk olvasni, vagy hogy mit szoktam írni! Attól, hogy pár sztorimnál behúztam a felnőtt irodalom felszólítást, még nem írok vérfertőzésről és bántalmazó kapcsolatokról! Ezek egyszerűen megjelennek a főoldalon, minden helyet elfoglalnak és kész!

Aika: – Kellett nekem megszólalni...

Bakugo: – Hagyd, majd túlteszi magát rajta.

Aika *suttogva*: – Velünk ugye nem fog lemont írni?

Bakugo: – Kurvára remélem.