Sziasztok!
Nos itt az utolsó rész...
Imádtam történetet, és remélem nektek is tetszett.
Köszönjük az írónak @paperxvalentines -nak, hogy megírt egy ilyen csodálatos történetet :))

Hey guys!
So, here's the last part...
I was in love with the story, and I hope you guys liked it too.
Thanks to the writer @paperxvalentines , who created that beautiful story :)

Sok évvel később...

-Calum! Calum, megvan! - Luke örömön kívül volt. Épphogy hazaért a munkából, és alig várta, hogy elmondja férjének mi történt vele aznap.
-Apu itthon vagy! - sikította a lánya, miközben felé futott - Mostmár végre játszhatunk!
-Mit játszunk édesem? - mosolygott, miközben felemelte őt - hol van a testvéred? - kérdezte, körbenézve a nappaliban - és a másik apukád?
Ahogy láthatjátok, Luke és Calum örökbe fogadtak egy ikerpárt, nemsokkal azután, hogy összeházasodtak. Calum először nem akart gyerekeket, mivel nem láthatta őket, de Luke megígérte neki, hogy a vaksága nem tart örökké.
-Éppen Bennel játszik - mondta a kislány sértődötten - Ben azt mondta nem játszhatok velük, szóval rád vártam.
-Oh hercegnőm - mosolygott Luke, megpuszilva a homlokát, ahogy a gyerekek szobájába mentek - Most már itt vagyok, és hívjuk a másik apukádat is, hogy játsszon velünk.
A kislány elégedettnek tűnt a válasszal, legalábbis ezt szűrte le Luke abból, hogy úgy nevette el magát, hogy szőke fürtjei ugráltak picit.
Luke kinyitotta a gyerekszoba ajtaját, és látta, hogy Calum a padlón ülve nevet, miközben Ben egy történetet mesél neki. Ben a nagy mesélés közben hevesen gesztikulált, és annyira beleélte magát, hogy észre sem vette, hogy Luke hazajött a kórházból.
Azonban Calum valószínűleg hallotta az ajtó nyitódását, mivel Luke és a lánya irányába fordította a fejét - Itthon vagy - mosolyodott el, mire Ben is apja felé fordult.
-Hát igen - mosolygott vissza rá Luke - Amelia azt mondta, hogy kiközösítetted őt Benjamin. Ez igaz?
-Nem! Ez nem igaz!- ráncolta Ben a homlokát, amitől Luke elnevette magát, és letette a földre lányát.
-Rendben, ti ketten. Menjetek és nézzétek egy kicsit a tévét, amíg én beszélek apukátokkal, és utána lemehetünk vacsorázni.
A gyerekeknek tetszett az ötlet, és el is rohantak a tévé irányába, hogy olyan műsorokat nézzenek, amit egy normális hat éves. Luke leült Calum mellé, majd felé hajolva megpuszilta az arcát.
-Milyen volt a napod? - kérdezte tőle - remélem, nem hiányoltál nagyon.
Calum nevetett - ez egy jó nap volt. Igazából olyan mint mindig. És a tiéd?
-A legjobb híreim vannak Calum- vigyorgott Luke, miközben az izgalomtól kicsit megremegett a hangja. Megfogta férje kezét, és megszorította.
-Nos, akkor meséld el! Mi a nagy örömhír?- mosolygott Calum.
-Megtaláltam az ellenszert - mondta Luke, miközben Calum arcát nézte. Kíváncsiságból hirtelen csapott át hitetlenségbe - Ígérem. Tényleg megtaláltam.
Calum csendben volt egy pillanatig, hagyva Luke-nak, hogy az övének döntse homlokát, miközben szorosan fogta a kezét.
-Ez hihetetlen - akadt el Calum lélegzete - Végre megint láthatlak téged, Amy-t, Bent és mindent. Végre.
-Pontosan - mosolygott Luke, megcsókolva őt - megígértem, hogy megtalálom az ellenszert. Megígértem, és én soha nem szegem meg az ígéreteim, főleg nem azokat, amiket neked teszek.
Calum szemei könnyesek voltak.
-Köszönöm Luke- szipogott, szorosan megölelve férjét- Nagyon szeretlek, erre emlékezz. Tudom, hogy nehéz volt velem, de megcsináltuk.
-Soha nem volt nehéz - válaszolt őszintén Luke - Soha nem volt olyan nehéz, hogy el akarjak tőled szakadni. Neked köszönhetően vagyok itt, egy csodálatos életet élve. Örülök, hogy végre megköszönhetek neked mindent.
-Oh fogd be- nevetett Calum, megtörölve a szemeit- Az egyetlen dolog ami szebbé tenné ezt a pillanatot, ha énekelnél.
Luke nevetett, de engedelmeskedett. Összebújva ültek a padlón, Luke énekelt, Calum pedig az ő haját piszkálta.
A gyerekek lassan befutottak, szóval négyen ültek a padlón, összebújva, míg Luke énekelt. Mindannyian boldogok voltak, boldogabbak, mint bárki a világon. Egy kis időbe telt, nehézségek árán, de mégis itt vannak.
És csak pár héttel később, Calum visszanyerte a látását. Gyönyörködött a gyermekei és a háza látványában, de főleg abban, hogy mennyire megnőtt a férje. Az arca férfiasabb lett, de a szemeiben még mindig ott volt az a szikra, amik elvarázsolták, sok évvel ezelőtt.
Azok a kék szemek emlékeztették rá, hogy mindentől eltekintve a szerelme Luke iránt semmit nem változott.

És boldogan éltek amíg meg nem haltak.