Másnap reggel, amikor Luke az anyukájával reggelizett, az anyukája egyszer csak megköszörülte a torkát.
-Lucas drágám...ki volt az a fiú aki veled volt tegnap éjjel?
Luke kikerekedett szemekkel nagyot nyelt.
-Ööö...-fogott bele válaszába, miközben letette a villáját- ő a barátom- Calum mindig így hívta őt, szóval úgy gondolta, ő is hívhatja őt így.
Az anyukája felsóhajtott, majd felállt.
-Apád és én ettől féltünk. Lucas menj a szobádba, és hozd ki az összes cuccodat. Mindent rakj az előszobába.
Luke össze volt zavarodva - Ezt hogy érted? Nem tudok mindent oda rakni, ott nem fognak elférni...
-Nem fognak ott maradni a dolgaid drágám. A mi szobánkba költözöl.
-De miért?! - kérdezte Luke felháborodva, bár jól tudta, hogy nem mutathatja ki érzéseit szülei előtt. Felállt, és megpróbált nagyon mérgesen nézni - Calum miatt?!
-Calum? Ő az a fiú? - kérdezte az anyja, bár tudta a választ - nos, igen. Hogy merészeled azt mondani, hogy ő a barátod? Mindenki tudja, hogy fiúk nem járhatnak fiúkkal. Ez nem történhet meg pont veled.
-De mégis megtörtént! - Luke szemei könnyesek voltak, de ki hibáztathatná ezért? Az egyetlen dolog amit szeretett, nemsokára elhagyja.
Az anyja lenézett rá, amitől kicsinek érezte magát. Visszafogta magát, hogy a könnyei ne csorduljanak ki.
-Menj a cuccaidért Lucas - a hangja jéghideg volt - sokat kell még cipekedned.
Luke nagy levegőt vett, és szorosan lehunyta szemeit. Nem volt mint vesztenie, szóval...- utállak.
Az anyja szemei elkerekedtek, és Luke tudta, hogy talán szembe kell néznie az övé, és apja haragjával is, ennek ellenére nem bánta meg azt, amit mondott.
-Utálsz?! Lucas, az anyád vagyok. Nélkülem már nem is élnél.
-Nem is vagy az igazi anyám! Jól meglettem volna nélküled és apa nélkül is!
Luke látta, hogy anyja arca egyre vörösebb és vörösebb lesz. Egy hirtelen mozdulattal az anyja felé lépett, és behúzott neki egyet. Elakadt a fiú lélegzete, és felnyögött fájdalmában.
-Hálátlan kölyök! Örülj neki, hogy nincs saját gyerekünk, mert akkor már régen bezártalak volna a pincébe!
És ezzel a mondatával együtt megragadta Luke pólójának nyakát, és berángatta a szobájába.
-Kezdj összepakolni. Ha ez mind nem az én érdekemben történne, akkor már elküldtelek volna egy bentlakásos iskolába.
Kilépett a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Luke térdre esett, és elkezdett zokogni. Megígérte magának, hogy nem fog sírni, de nem érdekelte, mert azzal amit mondott, csak saját magának tett rosszat, és valamilyen módon Calumnak is.