Pedig nagyon nem kéne szerelmes legyek!
/ Jia szemszöge/
A kanapén ültem, és TV-ztem. Nem is tudom miért, olyan szarságok mentek, hogy az már fájt, de azért néztem. Junkook mellettem ült, és szinte teljesen rámdőlve aludt. Princess anya a konyhában tevékenykedett, Jimin a nagyijánál volt  a többiek meg gondolom, fent poshadtak. Kint szakadt a hó, hisz már jóval benne vagyunk a januárban.
Az ajtó hirtelen vágódott ki, olyan erővel, hogy még nyuszika is felébredt, és álmosan dörzsölgette szemeit. Biztos Jimin az.
Az előszobából elfojtott zokogást, szipogást lehetett hallani, így aggódva áltam fel, és mentem ki.
Ugye, nincs valami baja?!
Jimin épp a csizmáját vette le, haja az arcába hullot, de hallottam, hogy szipog, és láttam, hogy az álláról hogyan cseppenek le a könnyek. Legugoltam elé, levettem az egyik csizmáját, majd felemeltem a fejét. Jimin hibátlan arcáról folytak a könnyek, szemei vörösek voltak a sirástól.
- ChimChim. Mi történt?
- A...a...nagyi...- ennyit értettem meg a szavaiból, de pont elég is volt.
Leültem mellé, és átöleltem. Csak simogattam a hátát, hisz még mindig nem tudtam biztosra, mi történt.
Nemsokára Nyuszika jelent meg az ajtóban, és mikor meglátta a hüppögő Jimint, ijedt szemekkel futott oda hozzá, és ölelte át, mire én félre álltam, és csak a hátát simogattam.
- Mi történt, Hyung?
Jimin csak zokogott, mi pedig Kookkal beinvitáltuk a nappaliba. Ott leültettük a kanapéra, és próbáltuk megnyugtatni. Időközben Princess anya is bejött, és vigasztalni kezdte Chimet. Úgy egy fél óra után kisírta magát, és már tudott beszélni.
- Ott ültem vele, már hajnal óta. Mostanában rosszabbodott az állapota. Nem tudott aludni, és kérte, hogy maradjak. Személyes dolgokról beszélt, nem értettem miért. Egy óra múlva hunyt el. - csuklott el a hangja.
Beszéde szíven ütött. Jimin mindig nagyon jó kapcsolatot ápolt a nyagyijával, mindent megosztott vele. Mikor kiderült, hogy rákos, nagyon maga alá esett. És most meghalt. Szegény Chim.
Átöleltem.
- Sajnálom Jiminnie. - simogattam a haját, majd hirtelen eltoltam magamtól, és megszemléltem az arcát.
- Mit ettél ma, Jimin?
- Semmit. - rázta a fejét- Nincs étvágyam.
- Nem baj. - állt fel anya is- Enned kell, mert legyengülsz, és beteg leszel.
- De nem vagyok éhes. -ellenkezett a rózsaszín hajú.
- De, éned kell Hyung, nem akarom, hogy rosszul legyél. - emelte fel Kook, és beinvitálta a konyhába.
Jin egy nagy tál rament rakott elé, és z első falatokat szó szerint beletömte a fiúba. Végül Jimin megadta magát, azzal a feltétellel, hogy együnk mi is vele. Így leültünk enni, ami úgy őszintén nagyon jól esett, mert már eléggé éhes voltam.
Nemsokára Hobi jött le, és V, akiknek Jimin evés közben számolt be a történtekről.
Miután kész lettünk, feltuszkoltam Chimet az emelere, hogy menjen fürödni, aztán aludjon, mert hajnal 3 óta fenn van. Szegény gyerek, szinte beesett az ágyba, tényleg nagyon fáradt volt már.
- Jia- fogta meg a kezem- maradj itt amíg elalszok!
- Rendben. - ültem le mellé, is megsimogattam a fejét.
- Énekelsz nekem?
- Hmm- bólintottam- mit énekeljek?
- A Let me know-t. - motyogta fáradtan, mire elmosolyodtam, és elkezdtem énekelni.
Junkook részénél aludt el, ahoz képest, hogy milyen fáradt volt. Meg is értem. Én se tudok aludni, ha valami rossz történik velem, akármilyen álmos vagyok.
Csendben álltam fel, és hagytam el a szobát.
- Elaludt? - nézett fel anya, miközben kavargatta a többi rament Rapmonnak, és Sugának.
- Ühümm. Nagyon ki volt purcanva szegény.
- Nehéz lesz megint összekaparni. - sóhajtott- És ez a munkára is ki fog hatni. Nem mintha ez minket érdekelne, de a menedzsert igen. Túl lesz hajszolva. És ő nagyon érzékeny.
- Igen. Nagyon oda kell figyelni majd rá.
Segítettem teríteni, majd felmentem, hogy szóljak a két fiúnak.
- Rapmon. - dugtam be a fejem a szobába.
A fiú valami filmet nézett, érkezésemre felém fordította a fejét.
- Kész a kaja.
- Ja, oké, mindjárt megyek. - villantott egy félmosolyt, mire én bólintottam, és becsuktam az ajtót.
Suga szobájához érve elkezdett görcsölni a gyomrom. Azóta a puszis jelenet óta nem beszéltünk a jó reggelt-en kívül.
Felemeltem a fejem és bekopogtam. Semmi. Újra kopogtam. Semmi. Biztos zenét hallgat, hogy ez hallja, így benyitottam. A széken ült, fején a fejhallgató, és rajzolt valamit.
Yoongi rajzol?
Gondolom, a szeme sarkából látta, hogy nyílik az ajtó, mivel a papírt, amire rajzolt, gyorsan elsüllyesztettte az íróasztal fiókjában, leolta a fejéről a fejhallgatót, és kérdőn nézett rám, hogy mondjam.
- Ohm...kész a kaja. - csak nekem kínos ez az egész?
Bólintott, mire én megfordultam, hogy elmenjek, de utánam szólt.
- Szép hangod van.
Döbbenten néztem vissza rá. Kihallgatott?!
- Te kihallgattál, mikor énekeltem Jiminnek?!
Egy félmosolyra húzta a száját.
- Baj?
- Igen.
- Miért?
- Mert nem szeretnék égni a hangommal.
- Pedig Szép. Ja. És jól rappelsz.
Halványan elpirultam.
- Utállak.
- Dehogy utálsz. - nevetett.
Én csak bemutattam neki, és elhagytam a szobát.
Még szép, hogy nem utálom!

A szobámban ültem az ágyon, és a telómat nyomogattam. Jött egy üzenetem.

Valaki: Szia!
Én: Hello
Valaki: Mi a baj?
Én: Szar tudja
Valaki: Kifejtenéd?
Én:Lehet szerelmes vagyok
Valaki: Kibe?
Én: Suga
Kis szünet
Valaki: És?
Én: Nem tudom, hogy viszonozza e
Valaki: Milyen veled?
Én: Köcsög
Valaki: Akkor bejössz neki
Én: Honnan veszed?
Valaki: Nem meri kimutatni az érzéseit
Én: Honnan veszed?
Valaki: Hát ha egyszer már közeledett feléd, biztos nem vagy neki közömbös
Én: Honnan veszed, hogy közeledett?
Valaki: Tippeltem
Én: Aha
Valaki: Milyen kajákat szeretsz?
Én: kimchi, ramen, kimbab, gyros
Valaki: hús
Én: XD
Valaki: Szeretsz szoknyát hordani?
Én:utálok
Valaki: én is
Én: XD
Én: Milyen zenéket szeretsz?
Valaki: Hip-hop
Én: Én is♥
Valaki: Szoktál zenét írni?
Én: Mármint dalszöveget?
Valaki: Aha
Én: Igen
Valaki: Eddig hányat írtál?
Én: 93
Valaki: Én nem számolom. Rengeteg van.
Én: Majd egyszer mutatsz egyet?
Valaki: Sztem ismered őket
Én: Tényleg?!
Valaki: Biztos
Valaki: Na mentem, jó éjt, baba.
Én: Jó éjt Valaki♥
A telómat csak ledoptam magam mellé, olyan rohadt álmos voltam, de egyszerűen nem bírtam elaludni. Aztán (kellet hozzá fel óra, hogy legalább magamnak bevalljam) rájöttem.
Hiányzik.
Az ölelése, az illata, a mindene. Fura, nem ez az első, hogy nem vele alszok, de most rohadtul hiányzik. Hogy hozzámbújjon. Hogy érezzem a csókját. Érezzem, hogy velem van.
Olyan nyálas vagyok.
Vagy inkább szerelmes. Reménytelenül szerelmes. Sírva aludtam el...

Halli embik! Itt is a kövi rész, remélem tetszik! Nagyon köszönöm, hogy ennyit olvastátok, és voteoljátok a könyvem!♥
Komizni és voteolni szabad! :) ♥♥♥