Drew a Minótaurusz táncolt, aki elrabolta, mikor végre ki tudta csikarni Grace-ből a randit. A felfuvalkodott lány minden egyes alkalmat megragadott, hogy megmutassa, milyen jól érzi ott magát a barlangban, amit egy kőröng zárt el: a nimfaszolgálhoz hajította a cserepeket, gonosz szavakkal illette a szörnyet, bár nem tudott a "büdös"-en és az "embertelen szörnyeteg"-en kívűl más egyebet.

Utálkozva vette fel a báli ruhát, megfordulva a fejében, hogy összetrágyázza vagy szétszakítja. De a selyem lélegzetellállítóan gyönyörű volt. Nem is olyan rossz - morfondírozott.

Szóval, a táncnál sokszor a szörny vállára tette a fejét és némán öklendezett elfordított fejjel.

Örömére a kedves George nevű szatír - aki mellesleg a csillárt akaera megjavítani - eltépte a lánc egyetlen nem biztos pontját, mire a hatalmas arany, gyémántkirakatú fényforrás lezúgottt.

A Minótaszaurusz alig bírta elhúzni Drew-et.

George: Öhm, bocsánat.

Drew durcásan felállt, mivel emiatt szétcsesztette a haját.

Drew: Menj vissza a könyvedbe!

George: Jé, írtak rólam? Vagyis... persze, hisz én hős vagyok! *megpördül és szembenéz a rá vicsorgó, öltönyös Minótaszaurszzal*

Azóta senki se látta George-t, Drew pedig elsorvadt, Aphrodité ennek bosszújára pedig porrá zúzta a szörnyet.

Minótaszaurusz *a mennyből*:Köszönjük Aphrodité, de nélküled is megoldottuk volna! És miért a mennyben vagyok?!