* Maryenett *

  Boldogan ültem az erkély korlátján. Sóhajtva szippantottam be a még frissebb (ha lehet ilyet mondani egy szennyezett környezetű városra) levegőt. Még csak egy hét és vége a középsulinak. Megkapom az érettségit, aztán jöhetnek a nagy kalandok. 

  Tudjátok, én már néhány éve járok, de nem lemaradással, mert a táboromban sokat tanultam "magántanulóként".

       - Maryenett, reggeli! - szólt ki a hűtő mögül a mostohaanyám, aki mindig falta a kívánságaimat (nyugi, nem éltem ezzel vissza soha).

  Bemásztam az ablakon, ügyelve, nehogy leverjek egyetlen egy cserepet se a virágai közül és hamarkodva leültem. Péntek volt, igyekeztem minél előbb beérni a suliba. Nem igazán díjazták, ha késtem (ebben az évben kimaradtam...úgy egy-két hetet a csajokkal, hogy világot mentsek meg az Egyiptomban lévő ásatás is, amit a sulim fizetett, de hagyjuk). 

   Lapátolni kezdtem a becsinált nevű levest, aminek elég vicces neve volt, de haladjunk! Szóval, már a felénél jártam, mikor a mostinca húgom, Jené szaladt az asztalhoz, majdnem végigcsúzva azon, letarolva mindent.

       - Hova ez a nagy sietség? - kérdeztem a teámat kortyolva, végignézve a ruhaszettjén: pink farmer miniszoknya rátétekkel; fekete-fehér csíkos haspóló; fekete szőrmekardigán és fehér edzőcipő fekete térdzoknival meg ugyanolyan színű sállal. 

  Bubifrizurájába egy vörös ruha hajpántot tett, fülében ott csillogtak a lótuszos ezüst fülbevalói. Mint mindig ilyenkor, most is dühösen nézett rám, helyet foglalt, le sem véve rólam durcás szemeit. 

  Természetesen tudtam, hova készül. Véletlenül meghallottam, mikor elmentem múlt délután a szobájának kissé kinyitott ajtaja előtt. A pasi, a kaja, egy csodás, nap melengette  délelőtt a rideg bentlakásos suli előtt. Igen, ő nyáron fog egész végig ott csücsülni, mivel egy évet véletlenül kihagyott, mikor... kinyíródott. 

  A lapos tányérjára egy kevés brokkolit, mártást és főtt répát rakott. Azóta reggelizik így, mióta látta a hullákat az Aszfodéloszban. Phú, de rossz lehetett annak, aki nem szokott hozzá. Hogy miért beszélek róla ily' könnyen? Néha leugrom K-Mixhez, aki az apjával lakik az Alvilágban és engem tök hullán hagyott ez, talán a legelsőnél kissé megfagyott bennem a vér de... Áh, hagyjuk! Lapozzunk!!!!!

  Apa jött be a szobába, bakancsban, ingben és gatyában. A nyakkendőjével babrálva foglalt helyett. A számra tapasztottam a kezem, de így is majd' kitört belőlem a kuncogás. A mostohaanyám ciccegett, majd segített neki és azután terítette le neki az amerikai palacsintát. 

  Ezek után szaladt Mary-hoz, berakta az etetőszékbe és grimaszolva meg nyammogva kezdte etetni a bébipapival. Mary először akadékoskodott, de ahogy észrevette, hogy a tenyeremmel "kacsáztam" és halkan hápogtam. Elnevette magát, mire a mostohám betankolt a szájába egy adag kanalat. Olyan édes látvány volt, amikor mind a ketten egyszerre nyammognak.

  Apa tányérjára suhant a tekintetem és majd' felrobbant a fejem. Mrs. Hert-tel csak gond volt: túlhasználja a sütésnél az olajat és egy csomó hizlaló kaját csinál... Ja, ez kettő volt, de mindegy. Házilag készített sült krumpli, zsírban tocsogó halfilé szelet és kolbász ecetes uborkával.

  Apa eddig 6 kilót hízott ezektől. Ciccegve csóváltam a fejem.

       - Kérsz esetleg te is?

  Nem is vettem észre, hogy a mostohaanyám mellém került, kezében a hizaló ételekkel teli tálcával. Azonnal felpattantam és kamumesét kezdtem szónokolni:

       - Most jut eszmbe, hogy az első órában dogát írunk, így szeretnék minél hamarabb bemenni és csak a tanulásra koncentrálni.

  Mostohám eldünnyögött egy "jól van"-t, én megpusziltam őt, "Mary hercegkisasszonyt" és apát, aztán lesiettem a lépcsőházhoz, ott lecsúsztam a korláton (bár nem tett volna jót az iskolai egyenszoknyámnak, ha rajtam lett volna). A végén lepattantam, megnyomtm egy gombot, mire kinyílt az ajtó és kiözönlöttem az utcára.

  A kopott, lapos sarkú cipőcskémben, a blúzomban, a cserkésznyakkendőmben és a térdkalácsig érő kopott farmeromban.

                                         ******************************************************

  A nap sulis része unalmasan telt. A csajok piszkáltak, a tanárok nem hagytak élni, mindig engem feleltettek. 

  De mikor hazamentem... Hu-hú!

                ************************************************************************

   Becsuktam az ajtót, levettem a cipőmet és besétáltam a nappaliba, ami össsze volt kötve a konyhával. A családtagjaim már régen falatozták a vacsorát. Ránéztem az órára: fél 7. Igen, egy busa szörny miatt lekéstem a villamosomat.

  Hert-ék a kanapén falatoztak különös oknál fogva. A szülök hevesen, gesztikulálva veszekedtek, észre se vették, hogy megjöttem. 

        - Nem!-vakkantotta hirtelen apa.-Ő... nem abban a hitben él. Mi lesz, ha megtámadnak minket ezért vagy megölik az istenek?

       - Drágám, a szomszédok gyanakodnak. Nem mondhatjuk azt, hogy egész eddigi életében egy táborban élt! Mi lesz, ha kihívják a rendőrséget?

  Furcsállva odacaplattam és leültem a molyrágta fotelbe.

       - Öhm... Valami baj van?

  Apa összerezzent.

  Szombat. Élveznem kellene a hétvégét, de nem tudtam. Az ágyamban feküdtem, nem keltem ki onnan. Hogy siklott ki ily' gyorsan az életem? Most még egy világban kell helyet foglalnom? Azok a hülye szomszédok!!

  Valaki bekopogott az ajtón. Ajtónyitódást hallottam, de nem tudtam levenni a szemem a plafonról. Az a valaki leült az ágyam szélére.

         - Tudom, hogy nehéz... - sóhajtott fel Jené. - De gondolj bele, én eddig mindig oda mentem, még most, mióta tudom, hogy az igazi anyám Héra...

       - Nincs semmi bajom! - néztem rá dühödten. - Ki tudom bírni! Ha katolikusnak kell tűnnöm, akkor az leszek. 

  Jené felhúzta a szemöldökét és ezt mormogta:

        - Én nem vagyok katolikus - aztán kiment a szobámból.

  Vasárnap. A nagy nap. 

  Kiöltöztem. Fehér pamutfelső, fekete miniszoknya, ugyanolyan színű térdharisnya és cipő. Elég hülyén éreztem magam. Alig tudtak ide elcibálni. A hajamat egy hajtűvel összefogtam kontyba, durcás pofival nézegettem, így szinte minden idegen elkerült.

  A mostohaanyám Jené csokinyakkendőjével bajlódott meg azzal, hogy a buggyos ujjú blúzának a gombjai tiszták maradjanak. Apa fessül nézett, leszámítva a kerekedő hasát. Néh tényleg azt gondoltam, hogy lesz még egy húgom (bár egy öcsi is jó lett volna).

  * Jené *

  A harangszóra bevonultunk. Én nem voltam katolikus, hanem protestáns és görög. Maryenett ez utóbbi. 

  Na, de! Leültünk a negyedik sorba. Maryenett ült kívűl. Idegesnek látszott, a szemei össze-vissza cikáztak baj után kutatva, ezért megszorítottam a kezét, mire ő hálásan rám mosolygott.

          - Kedves egybegyűltek!-szólt a vén szivarrágó pap, mire fel kellett állni.-Azért gyűltünk itt ma össze, hogy...

  BUMM!!

  Jobboldalt a fal berobbant, mindenki a földre tottyant, a füst-és porfelhőből egy bronzbika ugrott ki, érdes hangon ezt rikoltva:

         - Mindenkit lemészárolok!

        - Ezért jöttünk ide?-állt fel Maryenett, a bűvös kardját tartva a kezében.

  Anya csak ennyit mondott:

       - Kaszaboljatok, ifjú hőseim!

                            ************************************************************

  Zihálva ültem fel. Körülnéztem és az agyamba égett: a család nem emlékezik rá. Felhúztam a térdeimet, a tenyerembe temettem az arcom és felzokogtam bánatomat.

  Nm tudtam, meddig lehettem így, mert hirtelen meleget éreztem a hátamon. Kinéztem az ujjaim között, de a könnycseppek miatt csak elmosódott foltokat láttam.

         - Semmi gond, csillagom. Mond, mi bánt?

  Nm mondhattam meg anyának az igazat. Csak zokogtam, nem feleltem. Ha elmondom neki, meghal, de ha nem, belepusztulok. Így ez az egyetlen megoldás volt számomra. Nem volt menekvés, csak a hazudozás és a bezártság.

* Maryenett *

  Valaki rázott engem. Nyűgösködve kapálóztam a kezeimmel.

       - Maryenett, kelj fel! Te valamit rosszat álmodsz! Gyerünk!

  Végül kinyitottam a csipámat és szaporán kezdtem venni a levegőt. Beth hajolt fölém és rám mosolygott megkönnyebbülésében.

        - Jené... Apa meg Lucy... Velük voltam...

  Azonnal lehervadt a mosoly az arcáról. Kiegyenesedett és megfeszítette magát.

      - Csak ezt álmodtad. Ez a valóság. Nem találkozhatsz velük többé, személyesen. Az az élet nincs többé.

  Ajkaim remegtek, majd beletemettem az arcomat a kezembe egy halk "ne"-vel. Beth átkarolt. Ő mindig ott lesz mellettem.

Itt a rész, remélem tetszett nektek. Lehet, hogy csinálok egy ilyen novellás könyvet, de nem vagyok biztos benne. Csillagozzátok, ha tetszett, 11 követőm, akiknek ezt csináltam (lehet, hogy a vége kissé rövid lett, mert siettem), leljetek örömet benne!