Szombat. Kora reggel. Tavaszi időszámítás.

  Az eperföldekről finom illatok keringtek be a bungalókba. Maryenett hamar felpattant, lezuhanyozott, magára vette a cuccait és szó szerint kirontott az ajtón. A lány sose érezte jobban magát eddig az életében, mint most, ezekben a másodpercekben.

  Körülnézett, hátha megpillantja. Ezt tette a reggelinél, de semmi nyoma sem volt neki. Már-már 10 óra. Izgatottan állt a dombon, a fenyőfa mellett, alig fért a bőrébe, senki sem tudta volna letörölni a szájáról a jókorára húzott mosolyt.

   - Egy szál pólóban, ebben a hidegben? - vonta fel a szemöldökét Bethany és szorosabbra húzta maga körül a pigmenta színű, kötött pulóverét.

  Maryenett megvonta a vállát. Az átok óta nem igazán érezte a hőmérséklet-ingadozást igazán, így mínusz 20 fokban csak egy vékony pulóvert hordott, azóta nem kellett pénzt költeni a kabát költségére. De idegesen toporgott, egyik lábáról a másikra állt.

   - Vajon hol lehet?

   - Biztos beadta a kulcsot - vihogott Felix.

   - MI?!!!!!

  Alison fejbe kólintotta a szerelmét és durcásan nézett rá, összefont karokkal.

   - Biztos vagyok benne, hogy Felix nem úgy értette, ahogy.

   - Tényleg? - dörzsölte a tarkóját a fiú.

  Chalipso a hajával bajlódott, mert mindig belelógott egy-egy tincs az arcába.

   - Sose láttalak még... ilyen izgatottnak, nővérkém - motyogta két fújás között.

   - Kösz, hogy támogatsz, hugi.

  Chalipso kuncogásra húzta vékonyka száját.

   - Nem ezért vagyok neked, tesó? És ne aggódj, Johnny biztos még alszik.

  Maryenett dühbe gurult. A fontos napot csak úgy átalussza?! Dühödten ment be az Apollón bungalóba és kipárolgott belőle a düh, inkább csak édesen mosolygott a pasijára, aki tényleg aludt a maga ágyában. A lány a párnájából kikandikáló pegazusszőrt kicsente és azzal kezdte cirógatni a fiú orrát. Johnson először csak az orra előtt hessegetett, mintha egy legyet akart volna lecsapni, aztán másodszorra hirtelen felnyitotta a csipáját, amire a lány kissé meglepetten hátratántorodott.

   - Mi az már megint? - ült fel ásítva a fiú.

  Maryenett lebiggyesztette a száját, összefonta a karjait és felhúzta az orrát.

   - Ha éppen nem tudnád, valakinek születésnapja van.

  A fiú felpattant.

   - MI?! Kinek?

  Maryenett felkacagott. Nem hitt a fülének.

   - Bocs... bocsá-nat. De... neked van... szülinapod, te tökfej! Hogy tudtad elfelejteni? - vonta fel hirtelen a szemöldökét. - Hisz most lettél 20! - tárta szét a karját.

 A fiú felült, oldalra billentette a fejét azzal a "most elmélkedek, ne merj szólni" arcával. Maryenett-nek a szájába kellett tömködnie, nehogy ki hallatszódjon a nevetése, ehelyett nyüszítések meg cincogások hagyták el az ajkait.

 Aztán Johnnny felpattant. Arca egyre vörösödni kezdett.

   - Ööö ... Behívnád Felix-et?

  Maryenett fürkészni kezdte az arcát. Majd bólintott és kiviharzott a helyiségből, vissza a többiekhez.

***********************************************************************************************

   - Na? - kíváncsiskodott Chalipso, elővéve a kisiskolás korszakát.

   - Hagyd élni, te! - kacagott fel Belack, aki a fenyőfának dőlt és vidáman nézegette az alvó sárkányt, aki rátekeredett az idős növényre, vigyáztatva az Aranygyapjút.

  Phoebe izgatottan toporgott, kezében cerkákat szorított és az az őrült vigyor terült szét az arcán, ami azt jelezte, hogy valami csínyt készül végrehajtani, egyedül vagy a Hermész-kölykökkel. 

  Maryenett hátramutatott, duzzogó képpel.

   - Téged hív, Mr. Kulcsadogató.

***********************************************************************************************

  Maryenett Zeusz Öklének tövében ült és egy könyvet lapozgatott fejjel lefelé, ami rónákkal volt tele.

   - Miért bántál úgy vele? 

  Maryenett fel sem nézve válaszolt:

   - Menj innen, Ali.

  De a lány nem hagyta magát és leült barátnője mellé. Finoman átkarolta a felkarjával beleértve a kulcscsont magasságában lévő testrészét, így Hert nem igazán tudott olvasni. Nagyot sóhajtva leeresztette szemmagasságából a rónás könyvet és belenézett a mélysötét szempárba.

  - Jól van, te győztél. Johnny Mr. Kulcsadogatót hívta be és elég furcsán viselkedett. Érted?

  Alison felkapta a fejét, szemgolyója apró lánggá vált. Maryenett kifújva egy tincset az arcából megcsípte, kizökkentve őt, mert ha hagyja "bemelegedni", akkor mindent felgyújthat a környéken.

  Hert beszívta az ajkát. Kezdte átvenni magát egy olyan érzés, amit el akart hallgattatni, de nem ment neki. Lassan felállt és faképnél hagyta a barátnőjét. Sokáig érezte a szúrós tekintetét a tarkóján. De nem mert visszanézni...

***********************************************************************************************

  Már szinte végigjárta az egész tábort, mikor...

   - Hé, ne szaladj már annyira! Marynka! 

  Nagyot nyelve hátranézett a válla felett. Felix és Rolf rohant feléje, eszelős vigyort öltve az arcukra. A lány úgy érezte, semmi és senki se tudja lelombozni ezt, erős ragasztóval illesztették a szájukra.

  A két fiú odaért hozzá, a lány pedig szembefordult velük.

   - Mi az? 

   - Semmi. - Rolf kuncogásban tört ki, de Felix az oldalába könyökölt.

   - Mi baja van?-kérdezte a sráctól felvont szemöldökkel Hert.

  Felix odasomfordált hozzá, majd átkarolta.

   - Nézd el neki.

  Rolf-nak addigra már potyogtak a könnyei, görnyedten markolta a hasát, hiéna módjára csukladozott.

*********************************************************************************************** 

  Felix az étkezőhöz vitte, majd azt mondta, hogy vissza kell sietnie a műhelybe. Úgy is lett: otthagyta. Maryenett még sokáig nézett utána, de egy valami kizökkentette, ami átkarolta a derekát. Ijedten nézett fel. Johnny volt az.

   - Mi az, félsz tőlem? - csücsörített.

   - Cseppet sem. - A lány igyekezett durcás arcot vágni.

  Johnson rákulcsolta a szemeire a kezét és bevezette az amfiteátrumra, közben búgott a fülébe. Néhány másodperc múltán elengedte, de előtte a lelkére kötötte, majd akkor nyissa ki a szemét, mikor szól. 

  Nyikkanások zaját vélte hallani a lány.

   - Jó, most kinyithatod.

  Úgy is tett. Johnson egy terített asztalnál, amin halmokban álltak a gyümölcsök. Betuszkolta az ezt kissé furcsálló barátnőjét egy székbe.

   - Tudod, nekem olyan vagy, mint... A...

  Maryenett összefonta a karjait. Kezdett ez neki bűzleni. 

   - Mindig segítesz akárkinek, aki kéri... Szinte olyan vagy, mint egy férfi...

  Marenett szeme kigúvadt. A vele szemben ülő kissé lehajolt és valamit kotorni kezdett.

   - Nem, nem, nem vagy férfi, csak képletesen értet...

  A lány kissé felemelkedett, hogy lássa, miben mesterkedik. De Johnson előrebukott, magával rántva az asztallapot.

   - Ez borzadály - morogta Johnny.

   - Nem - kuncogott a lány és levett a fejéről egy szőlőt, majd elpöccintette. - Édes.

  És akkor észrevette az ékszeres dobozt. A fiú térdepelt. És ekkor...

  Konfettik hullottak rájuk és füttyszó. Johnny emiatt nagyon lelombozódott. 

   - Azért még leszel a feleségem - forgatta a kezében a dobozt.

  A lány bólintott. Johnson ráhúzta a gyűrűt az ujjára és épp elcsattant volna a csók, de...

   - Annyira édesek - kuncogott valaki egy oszlop mögött. 

  Az ifjú pár összenézett: Beth. Sustorgott az egész falkányi barátjuk az oszlop mögött.

   - Ne is törődj velük - mondta Maryenett. - Akkor... Még egyszer megpróbáljuk?

   - Most kérdezed?

  Az volt életük legjobb és legromantikusabb csókja - persze a legelső után. Az ara majd' kicsattant az örömtől. Végre eggyé olvadt az útjuk, a sorsuk, mindnenük.

  Hali! Itt van. Az a gond, hogy megint elsiettem, hogy tartsam a határidőt, amit mondtam.