Nemtom' mit írjak ide, szóval ja...

Ez a rész Omi-nee Countryhumans - es könyve egyik fejezete inspirálta.

Magyarország szemszöge

  Nem hiszem el...testvéremnek már megint sikerült elrángatnia egy Európa találkozóra. Ami abból áll, hogy elején EU vagy a belga köcsög elmondja mi történt az európai gazdasággal, se a többi. Utána meg egy óránk van még a többiekkel megbeszélni a dolgokat, azután meg mehetünk a faszba.

  Elképzelhető, mennyire imádom ezeket tizenkétszer egy évben...

  De mindegy, MAGYAR, LÉGY' NYUGODT-

  Szóval, most Belgium azt próbálta elmagyarázni, (kevesebb sikerrel) hogy mennyire rosszul jött ez a vírus az EU-s gazdaságnak, bla, bla, bla.

  Én nem aggódom ilyenek miatt. Mi közöm nekem ehhez? Segítek, semmi.

  Ja, azt elfelejtettem majdnem, hogy az az olasz pedig kérte a segítséget. Nem kapta meg! Helyette egy jó öt percet veszekedtek a belgával együtt.

  Pár perccel később az a rohadt EU megszólalt :

- Indulhat is az az egy óra, amiben megbeszélhetik társaikkal a történteket. Ismétlem, egy órájuk van önöknek! Nem baj, ha kevesebb, mint egy órán belül úgy döntenek, visszatérnek erre a helyre. De legalább egy órát engedhetünk meg önöknek, hisz' még lesz egy pár megbeszélni valónk. - ezzel küldött el mindket melegebb éghajlatra.

- Hé, Magyar, nem kéne az egész Visegrádi négyessel megvitatni ezeket? - súgta nekem Lengyel.

- Igazad van. - suttogtam vissza.

-- Rohadt lusta vagyok haha --

  Körülbelül úgy tizenöt perc telt el EU bejelentése után.

  Fogalmam sincs miért, Románia odafutott hozzánk.

- Miért jött ez ide? - kérdezte drága Felvidék.

- Mondjuk azért, mert nincs kivel beszéljek?

- Fogadjunk, Bulgária majdnem megölt, ugye? - kérdezett rá Lengyel.

- Da...

- Na most miért? - szóltam a beszélgetéshez.

- Mert egy olyan viccet sütöttem el, ami rohadtul megbántotta.

- Mi volt az? - szólalt meg végre Csehország is.

- Mit mond a bolgár, aki elesik?

- És ott máris majdnem kinyírt? - kérdezte Szlovákia.

- Da.

- Tudod mit? Gyere egy ölelésre! - széttárt karokkal próbáltam rábírni egy ölelésre, aminek a jutalma az lett, hogy a többi visegrádi ország kérdőre vette a kérésemet.

  De ez nem hátráltatta meg a románt, így megölelt.

  Valami leírhatatlant éreztem...mi a fasz ez? Szerelem? Áh, ő iránta? Mi vagyok én, hülye?

  Az a pár pillanat amíg ölelkeztünk, úgy egy órának érződött nekem. De sajnos el kellett válnom az ölelésből...

Bónusz :

- Cseh, bazki, hány óra van? - kérdeztem.

- Várjál, - mondta, és elővette a telefonját. - Húsz perccel múlt tíz.

- CSAK?!