Ha jól emlékszem már írtam a rajztermünkben lévő csontvázról... (javítsatok ki ha nem...)

Amúgy ő az.

És van a másik, Carlos, aki a köri teremben van. Egyik nap békésen léptünk be a terembe, amikor valami furcsát véltünk felfefezni... ezt:

Valószínüleg a hatodikosok műve lehet, hogy szegény Carlos a medencecsontját vakarja... (rossz, aki rosszra gondol)

A hatodikosok műve a kustikéz is. Na tehát úgy PRÓBÁLJA (sikertelenü) csendesíteni a gyerekeket a természetismeret tanár, hogy felteszi a kezét. Mint az alsósoknál. Na és a hatodikosok elnevezzék ezt kusskéznek. A tanárt ez nem annyira zavarta, de azért „enyhített” a nevén. Így lett kusti kéz. Azóta mindenki ezzel szórakozik, ha a tanár felteszi a kezét.

Most ennyit írok, de rögtön jön egy következő rész (story).