Tegnap fül- és szemtanúja voltam egy (szerintem) nagyon vicces történetnek. Ja, és a hasam is nagyon fájt utána...

Múlt héten Balatonon voltunk, és eredetileg a hétvégén, sőt még a jövő héten is ott lettünk volna. Most a hétvége alakult máshogy, mivel bekéredzkedtünk a nagybátyámhoz, és végül mi is (én, tesóm, unokatesóm) lementünk falura. A szüleink és az unokatesóm szülei mind meggyet szedtek, magoztak, majd este befőztek. Ám de jött egy vendég segíteni, akit most csak Ferinek fogok hívni. És ő adta elő ezt a sztorit a meggy-magolás közben.

Feri: - Egyszer egy kutya megharapott itt...- mutatott a comja felső- és belő részére. - Kis távolságra a célponttól...

Nagynéném: - És volt még más kutyás történeted?

Feri: - Igen, egyszer amikor mentünk kocsival xy-hoz egy barátommal, elkezdett rohanni ki egy kutya a házból, egyenesen felénk... mi bemenekültünk a kocsiba, de a kutya nem állt meg, hanem beleharapott a „kerékívbe” (ha jól emlékszem, az a kerék fölötti fém cucc...) - mondta.

Anyukám: - És ott maradt? Vagy ott pörgött rajta? - mondta röhögve.

Feri: - Nem, azon már túl lehetett, de azért ott maradt a fognyoma az autón...

Aztán valahogy áttértünk a sasokra, és egy régi hírről kezdtünk beszélgetni.

Én: - Anya, emlékszel arra, amikor azt olvastuk, hogy valahol a hegyekben egy szirti sas felkapott egy kutyát? - kérdeztem.

Anya: - Ja igen!

Feri: - És elvitte?

Anya: - Nem a gazdája (valami néni, ha jól emlékszem...) elkezdte rángatni a kutyát, mivel pórázon volt.

És még sokáig röhögtünk valamin, sajnos nem emlékszem rá pontosan, úgyhogy abba se vagyok biztos, higy ez nektek vicces kenne...de azért beteszek nektet egy rohadt jó viccet... csak hogy kiengeszteljelek titeket!