Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép hangú, izgága walesi suhanc...

Na jó, félre a mesét! Evant, aki szeretné megismerheti az Álomjáró sorozat közjátékaiból, vagy a zárókötetből, amiben már nem csak a partvonalról követi az eseményeket, hanem egy picit megkavarja az állóvizet.

És akkor, amiért ezt felhoztam: ihletem támadt, úgyhogy skicceltem egy kis képet a legfrissebb álomjárós fejezethez, amiben Leva helyett most Evan viszi a prímet. De ez most csak ilyen elnagyolt, mert bevallom, kidolgozni mint nincs türelmem.

"Balzsamos este volt, Evan pedig minden percét ki akarta élvezni az elműlt húzós napok után. Végre lejárt a műszakja, és mivel ma semmilyen vétséget sem tudtak a nyakába varrni, a többiekkel együtt megkapta a grog adagját. Megkönnyebbülten ült le a sátrak gyűrűjében felállított kondér mellé, amiben a matrózok vacsorája főtt. Kivételesen nem egyszerű vizes kása, hanem édes illatú, kókuszos pempő, némi rummal ízesítve. Az ehető étel ígérete és a már felhajtott alkohol gyorsan feledtette a legénység nagy részével, hogy hogy ellenséges területen járnak, a hajójuk használhatatlan, a kapitányuk pedig egy karót nyelt őrült. Evant mondjuk sem az ellenséges terep, sem pedig a ronccsá lőtt hajó nem érdekelte. Csak Leva miatt aggódott."