-Azt mondom úristen, ki ez a lány-dúdolgattam hamisan, miközben a kávézóba igyekeztem. Sajnos nem mehinni a hűvős reggelen egy meleg kávét. Hanem dolgozni. Amint benyitottam az épületbe, már akasztottam is le a köténykémet.

-Lauraaaa! - ugrott nekem a legjobb barátnőm, amikor észrevett. Mosolyogva köszöntem neki. Beálltam a pult mögé, és mivel a kávézó, mint minden reggel kihalt volt, ezért beraktam a fülhallgatót, majd elinditottam egy Valmar számot.

Miskolci Laura vagyok. 23 éves lány, aki kb semmire sem vitte az életben. Egy kávézóban dolgozom, és teljesen magányos vagyok. Az anyám azt várja tőlem, hogy szerezzek magamnak egy normális pasit, az apám meg már elhunyt. Testvérem nincs. Gondolom arra már mindenki rájött, hogy ValMar rajongó vagyok. Vagy mondhatni Marics Peti rajongó. Imádom a srácot.

Minden férfiúnak róla kéne példát venni. Szerintem ő a tökéletes pasi ezen a földön. Persze számomra elérhetetlen.

-...szóval most hihetetlenül ki vagyok akadva. Szerintem ne is pasizz soha többet. - mondta Emma. Mint aki végighallgatta az egészet bólogattam. Egyszer volt egy pasim, de megcsalt, és azóta nem bízom a pasikban.

-Figyelj Em, most inkább figyelnék a... vendégeimre. -néztem körül az üres helysegben. Emma, felvont szemöldökkel nézett rám. -Jó, fáradt vagyok, és inkább csak a gondolataimat hallgatnám.

-Csak be ne aludj rajtuk. -Kacsintott a baràtnőm, majd dolgára sietett. Lassan az emberek is jöttek mentek.
A nap pedig ismét elszaladt.

Az óra 8-at ütött, én pedig elfordítottam a zárat a kávézóban. Hazamentem, megvacsiztam, és mint akit lelőttek döltem be az ágyba, és már aludtam is.

〰️〰️〰️〰️〰️〰️

Reggel ismét korán indultam a kávézóba. Ma én nyitottam, mert tegnap én zàrtam. Persze másoknak is volt kulcsuk, de bevezettük ezt a szabájt... rühellem. De nem is érdekes.

Épp beléptem, és beálltam a pult mögé, amikor nyilt az ajtó. Gondoltam Emma jött meg, így fel sem néztem, csak elővettem a telefonom, és Valmar számokat keresgéltem. Ekkor azonban valaki megköszürülte a torkát elöttem. Rekedtes férfi hang volt. Lassan felpillantottam a telefonomból.

Három fiú állt elöttem, élükön Marics Péterrel. A kezemben tartott telefon kicsúszott a kezemből döbbenetemben, majd hangos ricsajjal ért földet. Ez kiszakított az elöttem álló fiú bámulásából.

-Három Lattet kérnénk. - szolalt meg, a jobra lévö fiú, aki nem más mint Valkusz Milán volt.

-Azonnal adom. - mondtam gyorsan, majd felkaptam a földről a telefonom. A sarka kicsit megzúzódott, de szerencsére más sérülés nem érte. - gyorsan csináltam a kért kávékat. Mivel már rutinos voltam, ezért gyorsan kész lettem velük, majd elvittem a fiúk asztalához.

-Köszönjük kedvesem. -Mondta Manuel. Megeresztettem egy mosolyt, majd visszamentem a pult mögé. Sikítani tudtam volna. Itt van Marics Péter abban a kávézóban ahol dolgozom, és NEKEM köszörülte a torkát. Értitek NEKEEEEM!!!!

Ekkor benyitott a baràtnőm, majd odasétált hozzám. Valamit elkezdett mondani, de amikor észrevette, hogy jelenleg a gondolataimmal vagyok el, megbökött. Feleszméltem, majd ellenőriztem, hogy a három fiú, még ott ül e az asztalnál, vagy az egészet csak képzeltem. Szerencsére még ott voltak.

Emma követte pillantásomat, majd mikor felfogta mit lát, kezeit a szájára tapasztotta, és elkezdett ugrálni. Igazából én is ezt akartam csinálni.

-Stipstop, én törlöm le az asztalt!!!- mondta Emma. -Bár amúgyis az én dolgom lenne, de azért jó volt letisztázni.

Sajnos ez a pillanat sem tartott örökké, ugyanis a három fiú, felkelt, majd kisétalt a kávézóból. Amikor biztos távolságon kívűlre értek, megragadtam Emma két karjàt, majd visongva kezdtünk ugrálni.

A nap további része ugyanannyival telt mint a többi, csak annyi volt a különbség, hogy alig voltam használható. A szemeim elött, Peti arca jelent meg folyton. Egyik vendégnem véletlenül Lattét adtam, mert egyszerűen nem voltam képes normálisan gondolkozni. Így azonban a nap gyorsan eltelt.

Arra eszméltem fel, hogy ismét csörög az órám. A fejemre húztam a takarót, majd aludni akartam tovább. Aztán bevillant egy kép, hogy mi van, ha ma is jönnek a fiúk.

Mint a bomba robbantam ki az ágyból. A ruháimat magamra kapkodtam, és amikor visszatértek a normális gondolataim, már a kávézó elött álltam.

Ma Emma jött be előszőr, aki épp a pult mögött állt, ahol nekem kellett volna állnom mar vagy 10 perce -igen, attol még, hogy miutan felkeltem, bombakent indultam a mai napnak, attol még így is el tudok késni.

Odasiettem Emmahoz, aki átadta a helyet, majd szaladt az épp kiszabott feladatot csinálni. Egesz nap argús szemekkel néztem az ajtót, hátha benyitnak rajta az istennel egyenlő fiúk. De természetesen nem történt meg.

-Ne várd, hogy bejöjjenek, mert nem fognak. Szerintem a tegnapi alkalommal rájöttek, hogy ők nem ide valók. Hanem sokkal hiresebb, es jobb kavezokba. - Mondta Emma. Hallottam a hangjaban a csalódottságot. De talan igaza van. Nem ilyen helyekre járnak az olyasfajta híressegek, mint a ValMar.

Betettem a fülhallgatót, nem remenykedve már, hogy ebben az utolsó másfel óraban amig nyitva vagyunk bettoppannak. Életemben előszőr kívantam azt, bár ne csak nyolcig lennénk nyitva. Egész este itt tudnék lenni, ha ismet láthatnám őket. De ez ellen nincs mit tenni. Nem varhatom egész életemben, hogy csak úgy besetáljanak az életembe. Mert nem fognak. Egyszeri csodalatos alkalom volt. És ennyi. Semmi több. - gondoltam magamban, majd beindítottam a Manuellel közös számúkat, az Éget a napot. Sajnos meg nem olyan idő volt, mint amiről a dalban énekelnek. Hűvös essős tavasz. De majd elér minket a nyár is. Ha szerencsesek vagyunk.

Emma besetállt mellem a pult möge, majd elkezdett tenni venni ott valamit. Nem is figyeltem rá, csak a telefonom képernyőjet bámultam, melyen a videóklipp pörgött. Miutan vege lett a számnak, automatikusan bekapcsolt a következő, ami nem mas volt, mint a Visz a vérem. Miutan a szám nagyhevesen elkezdett pörögni, Emma megragadta a karomat, majd odahúzott egyik asztalhoz, ahol mar két gözölgő kave foglalt helyet.

Sziasztok!

Egy pár percre azért sajnaljuk Petit a laba miatt. Nagyon remélem, hamarosan minden rendben lesz.