Igazán gyönyörű éjszaka volt. A csillagok fényesen ragyogtak az égbolton, a kellemes nyári szellő pedig a fák leveleit épphogy csak megmozdította. A lány óvatos léptekkel haladt át a mezőn, a holdfény meg-megcsillant világosbarna haján. Leült a fűbe, a fa alá, és várt.

Nem kellett sokat várnia, néhány perc múlva ugyanis megjelent a fiú. Kócos hajába beletúrt a szél, a lányt meglátva pedig világoskék szeme felcsillant.

Nem szóltak egy szót sem, csak ültek egymás mellett, az éjszakába meredve. Ujjaik lassan összefonódtak, majd egymásra mosolyogva ültek tovább szótlanul.

A fiú előrenyúlt másik kezével, és kisimított egy hajtincset a lány homlokából, és mindketten szaporán dobogó szívvel néztek egymás szemébe.

Ajkaik lassan találkoztak.

Másodpercek, percek, órák múlva szétváltak, majd összemosolyogtak elveszve egymás szemében...

*******

Natasha riadtan ült fel.

Levegőért kapkodott, majd kikászálódott az ágyból, és kivonszolta magát a konyhába. A falióra hajnali hármat mutatott. Vizet töltött, majd mélyeket lélegezve próbált lenyugodni.

- Miért nem alszol?

Natasha összerezzent dr. Frances hangjára.

- Miért lopakodik így mögém?

- Nem válaszoltál.

- Álmodtam valamit, ami egy kicsit felzaklatott.

- Olyasmit, amihez nekem is közöm van?

- Nem tudom... Igazából nem álom volt. Emlék - Natasha megköszörülte a torkát. - Egy fiúval csókolóztam.

- Ó - Dr. Frances szeme elkerekedett. - Ezt igazán nem lett volna muszáj elmondanod.

Natasha megvonta a vállát.

- Ön volt már szerelmes?

A férfi elmélázott egy pillanatra, majd elnevette magát.

- Persze, hogy voltam.

- Azt hiszem, én is voltam már. A fiú, akiről álmodtam... A múltbéli énem szerelmes volt belé.

Dr. Frances hallgatott.

- Elképzelhető, hogy az emlékeim lassan törnek elő, és előbb-utóbb mindenre emlékezni fogok? - törte meg a csendet Natasha.

- Semmit sem tudathatunk pontosan - sóhajtott a másik.

******

Natasha Scott
- Voltam már szerelmes
- Sok minden után érdeklődöm, sokszor túlontúl kíváncsi vagyok
- Szeretem a Daughtry nevű együttest, valószínűleg valaha ők voltak a kedvenceim
- Könyvek és filmek szempontjából főleg a krimik érdekelnek
- Egy mező közelében éltem
- Nehezen bízom meg emberekben

- Mi ez a lista?

- Mikor szokik le arról, hogy megijesszen? - förmedt Natasha dr. Frances-re. - Amúgy ez egy lista azokról a dolgokról, amit eddig tudok magamról, valamint, hogy milyen lehetett a múltbéli énem.

- Honnan gondolod, hogy a Daughtry volt a kedvenc együttesed?

- Fejből tudom szinte az összes számukat, és amikor zenéket kerestem, ők voltak az elsők, akik eszembe jutottak. A Waiting for Superman a kedvencem.

- Ez is valami - bólintott dr. Frances. - Folytasd! Fontos, hogy megismerd önmagadat.

*******

- Dr. Frances...

- Tessék.

- Kimehetek újra a parkba?

- Nem. Brannan ott áll, és arra vár, hogy megjelenj, és akkor nem biztos, hogy ilyen szerencsésen megúszod.

- Értem - sóhajtott a lány.

- Eddig állandóan azzal voltál odáig, hogy gyűlölöd azt a parkot. Mi változott meg?

- Nem tudom.

- Nem szeretem, amikor ezt csinálod - fordult a lány felé a férfi, és fürkészően nézett a szemébe.

- Mit?

- Amikor nem vagy őszinte.

- Én nem tudok nem őszintének lenni, dr. Frances. Nem tudok hazudni.

- Nem is hazudsz. Csak elhallgatsz valamit.

Natasha leütötte a szemét, hogy ne kelljen a másik szemébe néznie.

- Láttam egy fiút a parkban, akit álmomban is láttam. Biztos, hogy ugyanarról a személyről van szó.

- Az a fiú, akibe szerelmes voltál? - érdeklődött felvont szemöldökkel dr. Frances.

- Nem. Ezt a fiút nagyon régóta ismerem, és van egy egészen korai emlékem vele, amikor én még csak nyolcéves voltam. Szeretnék találkozni vele.

- Veszélyes, nagyon veszélyes - sóhajtott dr. Frances. - Brannan vár rád, és biztos, hogy figyelteti a parkot.

- Kérem.

- Egy napot kapsz, úgy, hogy én is ott vagyok és látlak. Ha nem látod a fiút, akkor többet nem mehetsz ki.

- És ha látom?

- A lényeg az, hogy megnézd újra. Ha biztosan őt láttad, kinyomozzuk ki ő. De te ne beszélj vele, mert lehet, hogy veszélyes vagy éppen Brannan embere.

- Értem.

******

Natasha a megszokott padján ült. Zsebéből kilógott a zenelejátszó, kapucniját pedig a fejébe húzta.

Órákig nem történt semmi. A lány idegesen játszotta le újra és újra ugyanazt a dalt, de a fiút nem látta. Nem is biztos, hogy őt látta...

Natasha körbe kémlelt a parkon, a tekintete pedig megakadt egy farmerdzsekit viselő fiún. Az ő irányába fordult.

Natasha dr. Frances utasítását figyelmen kívül hagyva felpattant, és a fiú felé indult.

Már mögötte állt, és nagyon ismerősnek hatottak azok a szőkésbarna tincsek...

Mély levegőt vett, és megkocogtatta a fiú vállát.

Az meglepetten fordult meg, a lányt látva azonban tányérnyira kerekedett a szeme.

- Natasha?

A lány most már tökéletes felismerte a kékeszöld tekintetet, a kócos hajtincseket, az arcot, és a név is eszébe jutott.

- Mark?

Összeölelkeztek.

******

- Az hittem, meghaltál.

- Én is. De hát, mint látod, itt vagyok - tárta szét a karját Natasha. - Sajnálom, hogy nem kerestelek, de elvesztettem az emlékeimet.

- Semmi baj, Nat - csóválta a fejét Mark. - Én is túl hamar mondtam le arról, hogy élsz, és beletörődtem a halálodba. Basszus, még a temetéseden is ott voltam!

- Ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet - sóhajtott a lány.

- Nem muszáj elmesélned, ha nem akarod.

- De én el akarom... Csak nem lehet.

- Értem, semmi gond. Amúgy... Hogyhogy visszajöttél? Néhány hete láttam egy lányt, aki igencsak hasonlított rád, de álmomban sem gondoltam volna, hogy te vagy az.

- Lassan nyerem vissza az emlékeimet. Eszembe jutottál, és az, hogy láttalak. De te amúgy mit keresel itt? Négy éve még Brightonban laktál!

- Itt tanulok - tárta szét a karját Mark. - Ideköltöztem, de most már tudom, hogy milyen jó ötlet! Bármennyi pénzt megadtam volna, hogy újra találkozhassunk...

- És most találkoztunk is. Annyira örülök, hogy itt vagy és hogy emlékszem rád. - sóhajtott Natasha, és újra szorosan átölelte a fiút. - Viszont be kellene hogy mutassalak valakinek. Ő az elszállásolóm, és aki segít a múltam titkainak feltárásában. Gyere!

******

- Ő itt Mark Williams, a legjobb barátom. Mark, ő itt dr. Matthew Frances, a felvigyázóm, és akinek mindent köszönhetek az elmúlt hónapokban.

Dr. Frances kimérten kezet fogott a fiúval, majd odébb vonult Natashával.

- Ki ez a fiú?

- Mark, ő volt a legjobb barátom.

- Most nagyon felelőtlenül viselkedsz.

- Ismer engem! Én emlékszem rá! Mit gondol, mit kellene tennem?

- Nem bízhatsz meg benne!

- Miért nem? - heveskedett Natasha. - Ő egy ismerősöm a múltamból, és általa többet tudhatok meg magamról! Megbízok benne!

- Nem bízhatsz benne, mert nem ismered - vitatkozott dr. Frances. - Tizenhét évesen ismerted, akkor megbíztál benne. Azóta négy év telt, rengeteg minden változott, nézz csak magadra! Ő is sokat változott, most már fogalmad sincs, kicsoda.

- Ő volt az első ember, aki eszembe jutott! A szüleimre sem emlékszem, de Markra igen! Ebbe akarok kapaszkodni, érti!?

- Én értem, de én veled ellentétben tisztán gondolkodom. Persze, beszélj vele, érdeklődj, de nem mondhatod el neki, mi történt veled igazából, és nem említhetsz meg semmit, aminek a Nightmare-hez van köze! Világos?

- Miért akar helyettem dönteni?

- Mert én értek a problémádhoz, ismerem a kísérletet, ismerem a tüneteket és főleg segíteni tudok.

Natasha összehúzta a szemöldökét.

- És akkor mit mondjak neki, miért vesztettem el az emlékeimet?

- Akármit. Találj ki egy mesét, hogy beverted a fejed vagy elraboltak és fogságban tartottak Vietnamban... A fiú el fogja hinni.

- Pont ez az! Ő bízik bennem, én meg hazudok neki.

- Ha zavarja a lelkiismereted, nyugodtan gondolj arra, hogyha elmondod neki, őt is veszélybe sodrod. Ha már saját magaddal nem törődsz, legalább rá gondolj - közölte kíméletlenül dr. Frances.

Natasha sóhajtott.

- Rendben.

- Ne lépd át a határt.

- Nem terveztem.

- Azért figyelmeztetlek.

*****

- Annyira hihetetlen, hogy itt vagy - mosolygott Mark, miután beültek egy közeli kávézóba.

Natasha a szívószálat rágcsálta, és mosolyt erőltetve magára bólogatott.

- Én is örülök.

- Gondolom, nem mondhatod el, hogy mi történt.

- Nem... Dr. Frances megtiltotta. Persze, értem miért. Ezzel téged is veszélybe sodornálak. Remélem, megérted.

- Persze.

Natasha továbbra is fanyarul mosolygott, és úgy tűnt, elfogyott köztük a beszédtéma. Nem, az nem lehet! Legjobb barátok voltak, négy éve nem találkoztak, csak tudnak valamiről beszélni...

- Mit tanulsz? - kérdezte hirtelen.

- Tessék?

- Azt mondtad, Bristolban tanulsz. Arról érdeklődtem, hogy mit tanulsz - fejtette ki bővebben a lány.

Mark a fejéhez kapott.

- Ja! Villamos mérnöknek tanulok. Gondolom, ennyire azért nem emlékszel...

- Tényleg nem - rázta a fejét Natasha. - De nyugodtan elmesélheted.

Mark lassú mosolyra húzta a száját.

*****

- Milyen volt? - érdeklődött dr. Frances.

- Nem is tudom. Nem tudok közvetlen lenni, hiszen nem ismerem és magamat sem ismerem. Ő ettől függetlenül próbál régi emlékeket felidézni, de én nem emlékszem. Nem emlékszem semmire egy-két közös pillanaton kívül.

- Az, hogy ő eszedbe jutott azt jelenti, hogy lassan a többi ismerősöd is fog. Ettől függetlenül folytatjuk a gyakorlást, mert ameddig nem tudod kezelni az erőd, védtelen vagy.

- Tudom, ezt például elsőre is sikerült megértenem - sóhajtott a lány.

- Ne keseredj el attól, ha valami elsőre nem sikerül. Éppen ezért próbálkozunk, hogy legközelebb már jobban menjen. Harmadjára, negyedjére vagy akár tizedjére, de egyszer minden sikerülni fog, ha igazán akarod.

Natasha széttárta a karját.

- Hogy kell igazán akarni valamit?

Dr. Frances lassan szívta be, majd fújta ki a levegőt.

- Ezt nem lehet megfogalmazni emberi szavakkal, de tudod hogyan kell, hidd el.

- Dr. Frances... Mesélne nekem dr. Brannanről? Mert mindig csak emlegeti, de én nem igazán tudom, ki ő.

A férfi levette a szemüvegét és sóhajtva törölte meg a szemét.

- Dr. Brannan találta ki a Nightmare-kísérletet. Zseniális tudós... Igazán kár, hogy ilyenre használja az eszét. Ezzel a programmal rengeteg hasznos dolgot lehetne tenni, errő mit csinál? Fiatalokból képez élő fegyvereket. Olyan, mintha ő akarna lenni a következő Hitler.

- És ha ön tudja, hogy ez rossz, akkor miért dolgozott ott évekig?

- Mert Brannan azon típusú manipulátor, aki rendkívül könnyen el tudja hitetni az emberrel, hogy jó dolog az, amit tesz. De miután Hurrikán meghalt... Az ártatlan fiú halála ébresztett rá, hogy valójában rossz dolgot teszek. Viszont, ha egyszer belekerültél egy ilyenbe, már sokkal nehezebb kiszállni. Brannan pedig folytatta a fiatalok elrablását és kiképzését, engem pedig megtett a felvigyázó tisztednek, amin meg is lepődtem, hogy ennyire bízik bennem. Te viszont erős voltál, és néha vissza tudtál térni a tudatodhoz, én pedig ezt láttam, és.... szóltam róla Brannan-nek, aki azontúl komolyabb megfigyelés alatt tartott. Ő biztos volt abban, hogy különlegesebb vagy, mint gondolta és komolyabb dolgokra vagy elhivatott, mint valaha képzelte. Itt már kezdett betelni nálam a pohár, de azon az estén... Hatalmas vihar volt, te pedig magadhoz tértél. Riasztottam az őröket, de te nem vártad meg őket, hanem fogtad magad és kiugrottál az ablakon. Soha életemben nem láttam ilyen tehetséget. Kiugrottál, és ez az egész idióta kísérlet mentett meg a haláltól. Eggyé váltál az esővel, olyan könnyen és tudatosan, amilyen kötődést sosem láttam még Hurrikánnál sem, pedig az a fiú tényleg zseniális őstehetség volt. Akkor már nem érdekelt semmi, csak az, hogy megmenthesselek. Követtelek, és amikor elájultál a vizes úton, elhoztalak ide, onnan pedig te is ismered a történetet.

- De hát... Ha Brannan olyan nagyon meg akarna találni, most nem ülnék itt, tehát talán mégsem annyira elhivatott...

- Ó, dehogynem az. Csak meghagyja nekem a piszkos munkát. Látni akarja, mire jutunk és hogy mit teszünk az erőddel. Rájött, hogy a kísérlet még hat rád. Tudja, hogy hogyan fogok dönteni, és azt is előre látja, hogy meg fogod tanulni a tényeződ használatát, és amikor úgy látja, hogy ideje van, lépni fog. Addig hagy főni a lében, hogy véletlen se jöjjek rá, mit akar, miközben mindig egy lépéssel előttünk jár.

- És... Mi nem tudnánk leelőzni?

- Addig, ameddig nem tudod megvédeni magad, egészen biztosan nem. Utána lesz esélyünk, de ez a folyamat még hónapokig is eltarthat. Ez Brannan számára abban jó, hogy addig bőven van ideje kitalálni, mit fog tenni, amikor egy képzett Natashával találja szemben magát.

- Nem vagyok biztos abban, hogy én képes vagyok ezt a célt elérni - sütötte le a szemét a lány.

- Dehogynem vagy rá képes. Meg tudod csinálni, és meg is fogod tenni, és nem hagyod, hogy Brannan elbizonytalanítson.

- Oké - állt fel Natasha, és elszántan nézett a másik szeme közé. - Nem hagyom magam, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ne Brannan győzzön ebben a harcban.

- Ez a beszéd! - lelkesedett dr. Frances. - Ha nem bánod, teszünk egy pszichológia kísérletet.

- Rendben.

- Azt mondtad, a kép az esőt ábrázolta. Meg kell tudnunk, hogy Brannan átitatta-e bármi manipulatív szerrel, vagy egyszerűen így reagálsz arra, ha esőt látsz.

- Nem hiszem - rázta a fejét a lány. - Nagyon sokszor láttam már esőt, sőt ki is mentem benne, és nem történt semmi.

- Akkor maradnak a szerek. Rá kell jönnünk, melyik kémiai vegyület van rád ilyen hatással. Brannan rájött, úgyhogy nekem is tudnom kell. Lássuk csak... Ehhez szükségem lenne a teljes aktádra és az összes vizsgálati eredményedre.

- És azt hogy lehet megszerezni?

- Egyszerűen biztos nem. A londoni laborban van.

- Ó. Akkor kell lennie más megoldásnak is.

- Nem, nincs - csóválta a fejét idegesen dr. Frances. - Ezt nem lehet kitalálni. El kellene végezni a kísérleteket újra, de nincsenek hozzá megfelelő műszereim. El kell mennünk a laborba.

- Nem hiszem, hogy tárt karokkal fogadnának. - vonta fel a szemöldökét Natasha.

- Pedig nincs más választásunk.

- És egészen biztos, hogy szükségünk van ezekre az.... adatokra?

- Egészen biztos. Ameddig nem tudjuk a gyengepontod, nem tudunk tovább haladni.

- Akkor... Betörünk? - kérdezte óvatosan Natasha.

- Te biztosan nem. És nekem se kellene... De nincs más választásunk... Mit is mondtál, mivel foglalkozik a barátod?

- Őt ne keverje bele ebbe.

- Nem kell elmondani, miről van szó és ha ügyesek vagyunk, simán beveszi a mesét és segít. Úgysem akar mást, csak megtudni, mi is történt veled az elmúlt négy évben.

- De... Csak ki akarja használni! - hápogott dühösen Natasha.

Dr. Frances hanyagul megvonta a vállát.

- Brannan téged is kihasznált, és engem is.

- De akkor semmivel sem vagyunk különbek nála! Épp az a lényeg, hogy mi nem ő vagyunk, és nem süllyedünk le a szintjére.

A férfi széttárta a karját.

- Látsz más megoldást?