Amikor Natasha magához tért, szeme káprázása miatt néhány másodpercig azt hitte, meghalt. Mindenesetre most sem volt túl jól, a feje még mindig hasogatott, és hunyorogva bámult a fehérségbe.

- Á, jó reggelt!

A mély hang egy orvoshoz tartozott, aki mosolyogva hajolt fölé.

- Mi a...? - tornázta ülő helyzetbe magát Natasha. - Mi... Mi történt?

- A barátnőd hozott be ájultan, rendkívül magas vérnyomással és alacsony pulzussal. Nyugtatót és gyógyszereket kaptál, azután úgy hat órát aludtál.

- La... - harapta el a nevet a lány. - A barátnőm itt van még?

- Igen, amióta behozott, egy tapodtat sem mozdult.

- Idehívná, kérem?

- Természetesen.

Néhány perc múlva Lauren jelent meg a kórházi ágy mellett. Szeme alatt sötét karikák húzódtak, és gyanúsan laposakat pislogott.

- Jól vagy? - fürkészte a lányt.

- Ezt inkabb én kérdezném tőled! - csattant fel Lauren. - Baromira pánikba estem! Mondd, szokásod, hogy elájulsz?

- Az túlzás, hogy szokásom, de előfordult már. - Natasha megdörzsölte a szemét. - Furán érzem magam.

- Biztos a gyógyszerek miatt - legyintett türelmetlenül Lauren.

- Ez a Nightmare egy mellékhatása - magyarázta a lány. - Dr. Frances azt mondta, akkor küzdhetem le ezeket, ha megtanulom használni a tényezőmet, mert azzal olyan erős védvonalat építek fel, hogy a kísérlet nem tud legyőzni. Lassan egy hete, hogy nem használtam... Biztosan ez az oka.

- Nagyon remélem, hogy igazad van, és hogy nem vagy rákos - dörzsölte most Lauren a szemét. - Egyébként, ameddig arra vártam, hogy felébredj, gondolkodtam ezen a... tényezős dolgon, mármint a képességeiden. Amiket elmeséltél, abból következtetve ez a Brannan okos ember. Minek szenvedne ennyit, ha mindössze annyi a tudományod, hogy vízcseppé válsz? Mégis hogy lehet azt hasznosítani?

- Az az ember őrült, Lau. Meg se próbáld megérteni.

- Ne szakíts félbe! Szóval - beszélt tovább. - Arra gondoltam, hogy talán nem ez az egyetlen dolog, amire képes vagy.

- Ugyan már, dr. Frances biztos szólt volna, ha képes lennék más dolgokra is. És nekem is feltűnt volna.

- Sosem az éles észrevételeidről voltál híres - legyintett Lauren, majd folytatta, mielőtt Natasha reagálhatott volna. - Csak ki kell próbálni. Hamarosan visszamegyünk a házba, és próbálkozunk. Oké?

- Nekem oké - vont vállat Natasha. Már kezdte érteni, hogy ha Lauren a fejébe vesz valamit, nem lehet lebeszélni róla.

- Ja, és az én adataimat adtam meg a tieidnek, úgyhogy ne lepődj meg.

Natasha felemelte a csuklóját, a kórházi karszalagon pedig tényleg a Lauren Fischer név állt.

- Meddig kell még itt maradnom?

- Bármikor hazamehetsz. Szóval, szerintem a most lenne a legmegfelelőbb időpont.

******

- Nem vagyok vegyész, remélem tudsz róla. - Matthew továbbra is szóval akarta tartani dr. Brannan-t, hogy addig se arra figyeljen ahogy mindenfelé tekintgetve menekülési útvonalat keres.

- Tudom. Én sem vagyok az, de az alku az alku. Vagy hagyhatjuk az egészet, a bátyád pedig hamarosan besétálhat a sittre.

- Jó, befogtam - dünnyögtem.

- Aggódsz érte, ugye? Azért ilyen sietős a dolgod.

- Albertért? Miatta miért sietnék?

- Nem, én Natashára gondoltam.

- Ja, Natasha? - Dr. Frances úgy tett, mintha csak most jutott volna eszébe. - Biztos megvan nélkülem is.

- Túlságosan sokat törődsz vele. Az a lány egy felnőtt nő, egyedül is képes boldogulni.

- Igen, a huszonegy és fél éves nők általában képesek magukról gondoskodni, a legtöbb nő azonban nem volt négy évig bezárva egy laborba és nem végeztek rajta illegális kísérleteket - fortyant fel Matthew. - És főleg nem amnéziásak.

- Ó, ne mondd már, hogy még mindig engem okolsz, azért, hogy Natasha most ilyen állapotban van. Te is tudod, hogy miért van ez az egész.

- Igen, de ő akkor sem tehet semmiről!

- Istenem, olyan naiv tudsz lenni. Komolyan azt hiszed, hogy nem vagyok képes idehozni Natashát, hogy folytassam a kísérletet? Tudom, hol laksz. Figyeltetem a házat. Bármikor elrabolhatnám a lányt. Felteszem, ez benned is felmerült már.

- Igen - húzta össze a szemöldökét dr. Frances. - Bár nem tudom, miért nem tetted már meg.

- Látod, ezért vagyok én a főnök, nem te. - Brannan cinkosan kacsintott.

Matthew megfordult, majd két kezét a tudós nyakára szorítva a falhoz nyomta a férfit.

- Nem hagyom, hogy szórakozz velem - sziszegte. - Azt sem, hogy bántsd Natashát. Nem tudom, mi forog az agyadban, de nem árthatsz neki, ő semmiről sem tehet. Hagyd őt békén, megértetted?

Dr. Brannan krákogott.

- Nem érdekel, hány gorillád van, vagy hogy hány kísérleti alanyt tudsz beprogramozni - folytatta Matthew halkan, de épp olyan fenyegetően. - Tartozom Natashának azzal, hogy megvédem. Nem hagyom, bármit is tervezel. Ha kell, a saját két kezemmel szorítom ki belőled az utolsó csepp életerődet. Én nem az idióta Fren vagyok, akit az orránál fogva vezethetsz. Értve vagyok?

Elengedte Brannan-t, aki a torkát szorongatva bólintott. Mire felemelte a fejét, tekintete újra a régi volt, a szája pedig gúnyos mosolyra húzódott.

- Szeretem, amikor valaki ilyen magabiztos. Csak el ne bízd magad!

Dr. Frances tekintete dühtől parázslott.

*****

- Tulajdonképpen egész kis pofás lakása van a dokidnak - nézett szét Lauren a házba belépve.

- Ja, szerintem is az. - Natasha kulcsra zárta az ajtót, majd a barátnője felé fordult. - És most hogyan tovább?

- Először is, - kezdte fontoskodó hangnemben a lány. - Ki kellene próbálni, hogy van-e még valamilyen erőd. Biztos vagyok benne, hogy van!

- Mégis hogy tudjuk "kipróbálni"? - rajzolt idézőjeleket a levegőbe Natasha. - Beledobsz a folyóba és leteszteled, hogy megfulladok-e?

- Nem fulladsz meg, vagyis múltkor sem fulladtál, úgyhogy ez már ki van pipálva a listáról. Engem sokkal inkább az érdekelne, hogy képes vagy-e irányítani a vizeket.

- A tényezőm az eső, Lauren. Nem a víz.

- Tudom, de a víz szorosan kapcsolódik az esőhöz. Ha a Nightmare tett veled dolgokat, te is tegyél vele! Múld felül magad.

- Könnyű azt mondani - sóhajtott Natasha.

- Ne légy már ilyen negatív! Menni fog, ha...

- Ha igazán akarom - szakította félbe a lány. - Tudom. Bla, bla, bla. Kicsit unalmas már.

- Ezzel semmire sem mész. Azt javaslom, hogy higgadtan gondolkodjunk. Kapcsolja valami zenét, igyunk teát és mindent csak nyugodtan!

Natasha sóhajtva főzött két csésze teát, majd a magnóhoz lépett, amiből hamarosan elindult a Battleships.

- Már régebben is az agyamra mentél a Daughtry-imádatoddal - forgatta a szemét Lauren.

- Rakd be amit szeretnél, nekem mindegy - vont vállat Natasha a teájába kortyolva.

Lauren bólintott, a következő percben pedig már a Kings And Queens dallamai töltötték be a nappalit.

- Ez komoly? - fintorgott a lány. - Thirty Seconds To Mars Daughtry helyett?

- Jobb, mint a Daughtry. - Lauren váratlanul elgondolkodott. - Várj. Emlékszel! Felismerted a dalt. Ez jó jel, nem?

- De - válaszolta bizonytalanul Natasha. - Mondtam, hogy vannak apróbb emlékeim.

- Na, de végül is nem ez most a lényeg. Koncentráljunk a munkára! - csapta össze a tenyerét Lauren.

Natasha sóhajtott.

- Mit csináljak? Próbáljak meg esőt varázsolni, vagy mi?

- Nem. Lemegyünk a folyóhoz, és ott kísérletezünk.

- Biztos, hogy ez jó ötlet? Eddig sem volt tanácsos kint mászkálnom, most pedig ott van az a cikk...

- Nem baj! Nem fog senki meglátni, tudok egy rejtett partszakaszt...

- Lauren! - csattant fel Natasha. - Lehet, hogy neked minden teljesen mindegy, de nekem az életem forog kockán.

- Komolyan azt hiszed, hogy ezt nem értettem meg? - húzta fel a szemöldökét sértetten a lány.

- Úgy tűnik.

- Úgy gondolom, jobban tudsz koncentrálni a levegőn. Basszus, olyan levegőtlen ez a lakás, mikor szellőztettél utoljára?

- Nem tudom - ismerte el a lány. - Jó, akkor kimehetünk. Csak tudod, amikor legutóbb a part közelében jártam, elraboltak. Így gondolom érted, hogyha nem szívesen megyek ki oda.

- Vigyázni fogunk - esküdözött Lauren. - És az a partszakasz tényleg rejtett.

- Oké, hiszek neked. Menjünk!

*****

Bristol folyópartja másodjára is gyönyörű látvány volt. Sütött a nap, fénye tükröződött a tiszta vizen.

Natasha elkápráztatva nézett körbe egészen addig, ameddig Lauren meg nem lengette a lány szeme előtt a kezét.

- Hahó! Most nem bámészkodunk. Dolgozunk!

- Aha - morogta Natasha. - Mikor érünk oda?

- Úgy viselkedsz, mint egy neveletlen tízéves - csóválta a fejét lemondóan a másik lány. - Egyébként nézd, itt is vagyunk.

Natasha leült a kavicsos partra. Ez nem volt olyan kényelmes, a brightoni tengerpart, de a célnak megfelelt.

- Most mit csinálunk? - kiabált Laurennek, aki éppen a stégen sétált végig.

- Kettőnk közül neked van szupererőd! - válaszolt kiabálva a lány. - Gyere ide! Innen biztos jobban megy a... nem tudom, mi.

Natasha feltápászkodott, hamarosan pedig ő is a stégen állt. Leült, lábát a víz fölé lógatva.

Fogalma sem volt, mit tegyen. Kinyújtotta a kezét, megmozgatta ujjait, majd a víz felé nyúlt. Erősen koncentrálva figyelte a víz fodrozódó tükrét. Egy pillanat... Eddig határozottan sima volt a víztükör.

Szinte csodálva nézte újonnan felfedezett képességét. Tovább mozgatta az ujjait, víz felszíne pedig egyre inkább hullámzott.

Varázslatos érzés volt. Érezte az ujjaiban, a csontjaiban a víz sodrását, hallotta a hullámzást, érezte arcán a lágy tavaszi szellőt.

- Atya ég - suttogta Lauren elbűvölve.

Natasha a kezére nézett, és teljesen elképedt. Az alkarja ugyanis vízből volt.

- Uramisten! És te még nem hittél nekem? - Lauren felállt, és ráerősen járkálni kezdett. - Tudod irányítani a vizet! Ez zseniális. Viszont ne csináld sokáig, mert kimerülhetsz...

Amikor oldalra nézett, látta, hogy Natasha eszméletlenül fekszik a stégen.

Lauren a szemét forgatta.

- A francba ezzel az ájulással! Most pedig szépen visszamegyünk a házba.

*****

Dr. Matthew Frances hangtalanul lopózott végig a folyosón. Éjjel két óra volt, a férfi pedig éppen a szökésére készült.

Az elmúlt csaknem egy hétben kifigyelte a kijáratokat, most pedig a legbiztonságosabb felé haladt.

El kell mennie innen. Mielőtt Brannan kényszeríti valamire, amivel bajt okoz. Vagy mielőtt Natasha keveri bajba saját magát. A férfi torka összeszorult, amikor eszébe jutott a lány. Őszintén remélte, hogy semmi őrültséget nem tett. Bár azt Brannan talán már említette volna... de sosem lehet tudni.

Ráadásul azt sem tudta, milyen kísérlethez kell az ő vegyészi tudása. Brannan új kísérleten dolgozik, ahogy azt sejti, vagy a Nightmare-hez van köze valamilyen módon?

Apropó, Nightmare. Lelkiismeret furdalás gyötörte a férfit, ugyanis néhány napja elhaladt az a lift mellett, amivel az alanyokhoz lehet jutni. Nem tagadta, hogy egy pillanatra megfordult a fejében, hogy megszökteti a többi fiatalt is. Azonban tudta, hogy nem teheti. Nem is tudta volna az őrök miatt, és veszélyes vállalkozás lett volna, de akkor is belesajdult a szíve, hogy hagyja, hogy folytatódjon a kísérlet.

Elkövette azt a könnyelmű hibát, hogy a gondolataiba merült, és nem nézett körül, mielőtt kilépett volna a folyosóra. Hamarosan meg is lett a következménye, ugyanis ütést érzett a tarkóján, a következő pillanatban pedig egy tagbaszakadt őr tornyosult fölé.

- Frances? - kérdezte szinte kiabálva, Matthew pedig érezte a torkára fonódó kezeket.

- Pofa be! - Dr. Frances egyik kezét a másik férfi szájára szorította, lábával erősen megrúgta az érzékeny ponton.

Az őr halkan felnyögött, de nem adta fel a küzdelmet. Szabad kezével hatalmas pofont kevert le Matthew-nak, aki egy pillanatra hátra tántorodott, a férfi pedig ezt használta ki. Ismét megpróbálta elszorítani a légcsövét, dr. Frances azonban nem hagyta magát. Nemsokára ismét ő volt fölényben, és mivel az őr mellkasán térdelt, meg is nyerte a küzdelmet.

Felállt, és már indult volna tovább, amikor éles fájdalom nyilallt a homlokába. Nem emlékezett, hogy az őr ott a megütötte volna, de ezek szerint így történt. Odakapta a kezét, és látta az ujján vöröslő baljóslatú csíkot. A következő pillanatban egy vércsepp landolt a földön.

És ez baj volt.