Késő éjszaka végeztek mindennel, már fáradtan, de mégis elégedetten ültek le az egyik autó tövébe, egymás mellett, hogy igyanak a vizes flakonból. Rég volt már ilyen nyugodt pillanat, főleg az elmúlt órák után. Úgy érezte, hogy erre már mindkettejüknek szüksége volt; ez az időszak túl kemény volt mindenkinek.

– Soha nem gondoltam, hogy az autószerelés ennyire fárasztó lehet – szólt mellette a lány elfúló hangon, mialatt Sky a fejét nekidöntötte az autó ajtajának, hogy megtámassza.

– Pedig ez nem is volt olyan sok – tette hozzá vigyorogva, erre Elyse nyögve dőlt el a poros padlón, megmosolyogtatta a nő gyerekes viselkedése.

– Jézusom, ti elvetemültek vagyok! A férfiak és a játékszereik...

– Na, nem is igaz, ne mondd, hogy nem élvezted? – nevetett Elyse viselkedésén, mire a lány erőtlenül próbálta megrúgni, aminek az lett a következménye, hogy még hangosabban nevetett.

– Nem élveztem, csupa olaj és por vagyok, szükségét érzem egy alapos zuhanynak, hogy lecsutakoljam magam!

– Mi vagy te, ló, hogy csutakolni kell? – Egyszerűen nem állhatta meg visszaszólás nélkül, mire Elyse, akár egy méregzsák, felült és nekiesett, hogy két kezével püfölje, de ez olyan erőtlen volt, hogy aztán a lány kinyúlva terült el az ölében. Nagyon úgy tűnt, hogy leszívta ez a munka, biztos, hogy nem volt hozzászokva az ilyen tevékenységekhez annak ellenére sem, mennyi mindenhez értett a műszaki dolgok terén.

– Utállak, hülye pöcs vagy!

– Ezt már többször emlegetted az elmúlt egy napban – vigyorogva replikázott, miközben Elyse haját simogatta. Úgy tűnt, a nő teljes kényelemben érzi magát még annak ellenére is, hogy milyen koszosak voltak mindketten és csontig hatolt a hideg, ami a padlóból feléjük áradt.

– Abba ne hagyd, amit csinálsz! – Alig hallotta Elyse beszédét, miközben az ölében feküdt, arcát a combjának nyomta. Hihetetlen volt ez a nő, de már kezdett Sky is fáradt lenni, az elmúlt pár nap túl sokat kivett belőle, a védelmi rendszer felállítása, az emberek szabályozása. Nem akartak újabb támadást, egyébként is hazudtak azzal, hogy keletnek indultak. Ha tégla van közöttük, most az ellenség rossz irányba indult el az információ miatt, de ez kellett ahhoz, hogy életben maradjanak. Időre volt szükségük, hogy mindent megfelelően előkészítsenek az újrakezdéshez és a visszatámadáshoz.

– Pihennünk kellene. Kelj fel, visszakísérlek a szállásra.

– Nem lehetne, hogy csak úgy visszaviszel a karodban, lezuhanyoztatsz, aztán ágyba dugsz? – kérdezett vissza Elyse, mire még az ütő is megállt Skyban. Most tényleg jól hallotta, amit mondott a nő, vagy agyára ment az elmúlt pár óra? Döbbenten pislogott le az ölében fekvőre, erre Elyse boldog nevetésben tört ki. – Pasik, olyan kiszámíthatóak vagytok!

– Hé!

– Semmi hé, igazam van – nevetett Elyse, közben felkelt és kezét nyújtotta, hogy felhúzza a padlóról. Fejét csóválva, nagyot sóhajtva fogadta el, hogy immáron két lábon állva sétáljon a szépszemű mellett magában morogva Elyse furcsaságán. – Jaj, ne legyél már ilyen. Szerintem vicces volt akkor is.

Nem is figyelt arra, mit mondott mellette Elyse, csak legyintve sétált előre, hogy elérjék a nő szállását, mikor megütötte a fülét a zene. Értetlenül állt meg, Elyse pedig egyenesen belesétált a hátába, hogy előre lökte a lendület következtében.

– Ezt ne csináld, az orrom fogja bánni – morgott mögötte Elyse az orrát dörzsölve, Skynak pedig gonosz vigyor kúszott a képére. Gonosz és elégedett vigyor.

– Így jár az, aki hülyét csinál a másikból – felelt, a lány meg piros orrát felhúzva indult meg a zene irányába, hogy megnézze, mégis honnan jön. Fejét csóválva, vigyorogva követte kifelé az udvarra, ahol már hatalmas máglya égett, körülötte emberek és gyerekek elszórtan, miközben egy régi rádióból kellemes dallamok és egy igazán gyönyörű női hang énekelt.

– Úristen, ezt imádom! – felkiáltással Elyse repülőrajtot vett, hogy a tűz körül táncoló gyerekek közé vesse magát. Komolyan, ez a nő kész rejtély volt még mindig, így sem viselkedett már nagyon rég; sőt, talán ezelőtt soha. Csendben, viszonylag kényelmes távolságból figyelte a lány minden mozdulatát, ahogy csípőjét a zenére mozdította, igazán jó ritmusérzéke volt hozzá és a hangját sem fogta vissza. Matt ott táncolt vele, a gyerekek mérhetetlen boldogsággal fogadták, hogy egy felnőtt is beszállt a játékba, velük együtt szórakozott a zenére. Soha nem látta még Elyse ezen oldalát, olyan boldog mosoly terült el a nő fiatal arcán, amit még nem tapasztalt. Ez egy igazi szívből jövő mosoly volt, szürke szemei végre boldogságtól csillogtak, maga mögött hagyva minden rosszkedvet és szörnyűséget, csak a zenére koncentrált.

Tőle nem messze a többi felnőtt is végre beszállt a táncba, úgy tűnt, rájuk is átragadt Elyse és a gyerekek lelkesedése, ahogy a hangszórókból felcsengett a szaxofon jellegzetes hangja, úgy kezdett táncolni mindenki. Végre úgy tűnt, az emberek ebben a pillanatban megnyugodtak, egy kicsit elengedték a gyeplőt, hogy kiélvezhessék azt, hogy életben maradtak. Karba tett kézzel állt, úgy figyelte a felnőttek és gyerekek egyvelegét, végre úgy érezte, hogy ő is pihenhet egy kicsit, egy időre felszusszanhat és kikapcsolhat. Csak akkor ocsúdott fel ebből a merengésből, mikor Elyse elé toppant és két kezére markolt, hogy a táncolók közé húzza. Egyből satuféket nyomott a lábával, még véletlenül sem akart odamenni.

– Ne kéresd magad, gyere te is!

– Még mit nem, nem veszel rá erre! – kiáltott vissza, hogy túlharsogja a hangzavart, mire Elyse meglepetten pislogott fel rá, aztán önelégült mosolyt varázsolt az arcára.

– Te nem tudsz táncolni. – Ez kijelentés volt a részéről, sem mint kérdés, hogy újult erővel feszüljön neki, hogy a tömegbe húzza.

– Elyse, hagyd abba, én nem megyek oda! – De úgy tűnt, Elyse egyik fülén be, a másikon ki. Megfordult, hogy lerázza magáról a lány kezeit, erre átkarolta a derekét és úgy húzta, hogy a táncolókhoz vigye. Komolyan, úgy érezte magát, mint a gyerekek az óvodában.

– Na, gyere már! Úristen, de nehéz vagy! – nyögött fel mögötte a nő, aztán megint nekifeszült, hogy elhúzza, de arra nem számított, hogy Matt is beszáll a játékba. Hirtelen a kölyök is átkarolta és így ketten már elegek voltak ahhoz, hogy kibillentség az egyensúlyából, kis híja volt annak, hogy majdnem hanyatt estek mindhárman, erre ez a kettő úgy kacagott, mint még ezelőtt soha. Bosszúsan fújtatva nézett rájuk, hogy most mindketten megfogják a kezét és megint húzni kezdjék, Sky meg hátradöntötte magát és végre vigyorogva figyelte a másik kettő erőfeszítését arra vonatkozólag, hogy elhúzzák.

– Ehhez korábban kell felkelnetek!

– Megállj csak, kapsz te még tőlem! – Ez Elyse volt, közben a zene is váltott valamilyen funky stílusúra, hogy vigyorogva figyelje a lány bosszúságát, ahogy megpróbálja Mattel együtt elhúzni, aztán a következő pillanatban ez a kettő cinkosan összenézett egymással, majd hirtelen elengedték a kezét. Az eddigi ellentartás következtében már nem tudta megtartani magát, hanyatt vágódott a földön, aztán a két alak rávetette magát, akár egy ciklon. A kisebb dulakodásnak a földön az lett a következménye, hogy mindketten nekiestek, hogy megcsiklandozzák, Sky meg nem bírta megállni röhögés nélkül. Életében nem nevetett még ennyit, mint azokban a percekben, még az sem zavarta, hogy a többi felnőtt csodálkozva, aztán nevetve figyeli hármójuk ténykedését, Maximiliannel az élen.

Pár perccel később, teljesen kifulladva ült fel maga mellett Elyse-szel és Mattel, mindketten nekidőltek, még mindig fel-fel kuncogva az előbbitől.

– Esküszöm, ha ezt előbb tudom, hogy csiklandós vagy, már rég bevetettem volna ellened – fúlt el Elyse hangja, a nő könnyei folytak a nevetéstől, ahogy már neki is fájt a hasa és úgy az egész arca a vigyorgástól.

– Még csak az kellett volna!

– Pedig jól áll, ha mosolyogsz; többet csinálhatnád – szólt vissza a nő vigyorogva, mire összeborzolta Elyse haját. A lány csapkodott a kezével, de aztán teljesen kimerülve dőlt a mellkasának, akárcsak Matt. Átkarolta mindkettejüket, hogy így tartsa meg őket, látszott mindegyiken, milyen fáradtak.

– Menjünk, mindjárt elalszotok – szólt a két jómadárra, segített nekik felkelni a földről, de előtte Elyse még egy üveget is magához ragadott. Nem tudta volna megmondani, mi az, a lány sem mondott semmit, csak mindentudón mosolygott, végül együtt kísérték vissza Mattet a szállására.

Miután elköszöntek a kissráctól, egymásba karolva vették az irányt a saját szobájuk felé, de Elyse addig is meghúzta azt a bizonyos üveget.

– Csak nem alkoholt hoztál magaddal? – nézett a nőre kérdőn, aki vigyorogva bólintott. – Még soha nem láttalak inni.

– Most épp eljött az ideje, szükségem van rá.

– Biztos vagy ebben?

– A leghatározottabban nem, de ez kit érdekel – tette hozzá Elyse vállat vonva, hogy az útirányt most a tető felé vegyék. Nem gondolkodott sokat, csak fejét csóválva követte a nőt, ki a murvára, végül leültek a párkánytól nem messze, hátukat a hideg falnak döntötték, miközben Elyse befészkelte magát a kezei közé, úgy ült felhúzott lábakkal; néha bele-bele kortyolt az italba. Felettük gyönyörűen ragyogtak a csillagok, hideg volt ugyan a tetőn, de ez egyáltalán nem zavarta egyiküket sem.

– Tudod, Babynek igaza volt. Nem lett volna szabad téged hibáztatnom úgy, hogy meg sem hallgattalak – kezdett bele a beszédbe Ely, miután megint ivott az üvegből. Érdeklődve pillantott le a karjában tartott nőre. – Csak tudod... még mindig annyira fáj! Nagyon hiányoznak, főleg anyu. Ő mindig figyelt rám, meghallgatott, bármi bajom volt, ott volt nekem, mikor beteg voltam. Még apa is sokszor segített a maga fura szokásaival. Nem felejtem el, egyszer, mikor kicsi voltam, felmásztam az egyik fára, de aztán nem tudtam lejönni a tériszonyom miatt. Apa volt otthon velem, kiszaladt hozzám, próbált lecsalogatni, de nem sikerült, aztán felmászott hozzám; hogy ő se tudjon lemenni. Utólag jöttünk rá, hogy ő is tériszonyos. Anyu szedett le minket. – Elyse egyre csak mesélt, figyelmesen hallgatta a lányt, miközben szorosan magához húzta. Jólesett így a nőt a karjában tartani, valahogy megnyugtató volt ez az érzés, nem beszélve arról, hogy megmosolyogtatta a lány meséje. Gyönyörűen nézhettek ki ők ketten az apjával, ahogy fenn ültek a fán és nem tudtak lejönni.

– Édesanyád biztos nagyon mérges volt rátok, miután megtalált titeket.

– Ja, dehogy! Látnod kellett volna az arcát, konkrétan fél órán keresztül, összegörnyedve nevetett a fűben és egyszerűen nem bírta abba hagyni, miközben olyan hangokat adott ki magából, hogy apuval csak pislogtunk, hogy ő ilyet is tud – horkant fel nevetve Elyse az emlék hatására, aztán átnyújtotta neki az üveget. Meglepte a mozdulat, de elfogadta és nagyot kortyolt az erős italból. Végigmarta a torkát a keserű ital, aztán kellemesen bizsergette mindenét az érzés. Eddigi élete során még soha ezelőtt nem ivott semmilyen alkohol tartalmú italt, nem engedhette meg magának sem gyerekként, felnőttként meg pláne. – Most iszol ilyet először?

– Igen. Soha nem ittam még csak ehhez hasonlót sem. Annak idején nem igazán volt erre lehetőségem; később pedig a katonaság miatt nem engedhettem meg magamnak.

– Úristen, te beteg vagy! – Csapott a homlokára Elyse meglepetten, mire értetlenül nézett a nőre. – Ja, nem, csak még szűz!

– Mi van?!

– Pia szűz vagy, de édes! Hány éves is vagy, Sky? – vonta fel kétkedve Elyse a szemöldökét, Sky meg fancsali pofát vágott az egészhez, aztán inkább ivott még egy nagyobb kortyot az italból, hogy az alkohol kezdett a fejébe szállni. – Ez vicces, soha nem gondoltam volna rólad.

– Ez van, így alakult – vont vállat, majd jött az újabb korty és így ment ez több, mint fél órán keresztül, legalábbis annyinak tippelte volna. A végén már nagyon összefolyt előtte a kép, fogalma sem volt róla, hogy jutottak el Elyse szobájáig, csak az maradt meg a fejében, hogy mindenféléről beszélgettek felszabadultan, meg röhögtek és egymásba kapaszkodva, körülbelül faltól-falig tették meg azt a távot a szobáig.

A végén Elyse ágyán terültek el mindketten, a lány nevetve feküdt mellette, nem is tudta, miről beszéltek az előbb, csak hihetetlenül felszabadultnak és boldognak érezte magát az elfogyasztott alkohol mennyiségétől, késett a kép ugyan, de túl jó volt minden, gátlástól mentes; aztán már csak arra eszmélt, hogy Elyse rajta feküdt, ajkai vadul falták az övét, miközben a nő teste a sajátjának feszült keményen. Egyik kezét a lány tarkójára simította, úgy húzta magához még közelebb, közben elmélyítette a vad csókot, másik kezével a nő formás fenekébe markolt. Azt sem tudta, mit csinál épp.

– Nem lenne szabad...

– Nem érdekel! Most akarlak, azonnal! – fúltak el Elyse szavai, fordult a nővel, egész testével feszítette az ágynak. A lány a lábaival átkarolta a derekát, úgy húzta magához még közelebb, ágyéka az övének feszült.