Hazel Holt

negyedik állom

Van az, az érzés, amit akkor érzünk, amikor ráeszmélünk, hogy a sötétben tapogatózunk és keressünk valamit, ami talán nincs is ott. Ezt érzem mikor Asherrel vagyok, néha úgy érzem megfoghatatlan. Ace itt van, viszont távolabb mint valaha.

A faházban voltam és a kanapé sarkában meghúzódva gondolkodtam. Most is mellettem van, velem alszik. Fájt, viszont a szenvedés az arcán nagyobb fájdalmat okozott. Nem eresztettem sőt egész este szorosan öleltem. Megbocsátottam, mert fontos számomra. Hibázott én is hibáztam. Ő nem tudta, de a dühe jogos volt.

A fejemet felemeltem, majd az udvara pillantva kirajzolódott előttem a fiú körvonala.

Itt van.

Látszik a fásli a kezemen.

Hazudni fogok, mert nem fogja megérteni.

De tudni fogja.

Megvártam míg bejön, de kegyetlen lassúsággal telt az idő. Ez most más lesz tudom. Amennyire örülök, hogy viszont láttom, annyira vágyom arra, hogy most el tűnjön.

Hallom a bejárati ajtó nyílását, majd záródását. Komótos léptekkel jön felém. Végigmér és észre veszi. Düh csillan fel a szemében. Vajon ő is olyan mikor indulatos vagy ő rosszabb? Tettem fel a kérdést magamban. Hangosan belélegzi, majd kifúja a levegőt és ezt többször megismétli. Letérdel elém, majd felém nyújtja kezét. Lerántott magához a földre és a fáslira mered. Szinte már hallom a kattogó fogaskerekeket az agyában. Mikor feleszmél, bűnbánó tekintettel rám mered.

-Mi történt?

-Rá csuktam az ajtót a kezemre mikor nem figyeltem.

-Mielőtt vagy miután elmentem, mert akkor még ez nem volt itt.

-Véletlen volt.

-Az igazságot akarom - Asher nem tágított nem is csodálkozom, hiszen erre számítottam.

-Hirtelen felindulásból történt és nem volt önmaga. Bocsánatot kért, nem is egyszer. Nem szántszándékkal tette.

-Dühkitöréseim vannak Hazel. Elég gyakran. Nehezen kezelem, olyankor semmi nem marad meg épen a közelemben, de Rita ahányszor csak velem volt és látta nem emeltem rá kezet, még a legrosszabb pillanataimban sem bántottam.

-Féltékeny lett, ha nem jöttél volna hozzám, akkor semmi nem történt volna.

-Úgy hiszed jobb lesz? Nem én vagyok az egyetlen fiú, aki miatt, majd nem tudja magát fékezni. Legalább láttad mit rejt a valódi oldala.

-Te nem ismered őt úgy mint én és honnan veszed, hogy ez az igazi arca?

-Nem tévedek, de ebben az esetben azt kívánom, hogy bár ne lenne igazam. Tudni akarom, hogy minden rendben lesz veled, akkor is ha nem vagyok melletted. Vissza akarok menni az időben. Én akarok az a személy lenni, aki mellett elalszol, aki mellett felébredsz, aki gondodat viseli, aki megnevetett, aki veled van ha szomorú vagy. Te vagy az akiért elsüllyednék.

Éreztem, hogy a látásom fátyolossá vált, mire az arcomat a kezei közé fogta. Letörülte a szemem sarkában lévő könnycseppeket és megcsókolt. A szívem döntött. Ő az igazi.

ALYSSIAROSSE