Mikor Anne visszatért a dobozzal a kezében, Louis még mindig a göndört figyelte árgus szemekkel. Soha nem lehet elég elővigyázatos az emberekkel szemben. Bármikor rátámadhatnak. Ráteszik a nyakára azt a szoros láncot és annál fogva végigrángatják az folyosón, és beviszik egy kínzó szobába, ahol mindenféle kísérleteket végeznek rajta, ami elmondhatatlan fájdalommal járt neki. Csupán az emlék felidézése is fájt neki. 

A lakásban kifejezetten meleg volt, de Louis annyira átfázott az éjjel, hogy a hideg rázta. Fogai összekoccantak és, amikor Harry aggódva felé nyúlt, ő ijedten hátraugrott. Egy kicsit még mindig tartott tőle, hogyha akár egy pillanatra is, de másfelé néz, akkor foglyul ejti őt és visszaviszi arra a szörnyűséges helyre. Attól függetlenül, hogy ez a két ember kedves volt vele, és semmi olyat nem tettek, amivel fájdalmat okozhattak volna neki, ő mégis bizonytalan volt velük szemben. Jobb félni, mint megijedni. 

- Arra gondoltam, hogy miután kitisztítottam a sebeit, akkor lefürdethetnénk - tanácsolta Anne és, amikor a hibrid elé ért, elfintorodott. - Nagyon büdös szegénykém. 

- Megyek, teleengedem a kádat - mondta Harry és a fürdőbe igyekezett, hogy minél előbb megteljen a nagy kád vízzel. Teleöntötte a kedvenc málnás habfürdőjével, majd visszaszaladt a nappaliba. - Szerintem megfázott odakint. 

- Minél előbb el kéne látni a sebeit, mielőtt elfertőződhetnének, de nem engedi, hogy hozzáérjek - sóhajtott fel tehetetlenül Anne, majd Harry felé fordult. - Esetleg te megpróbálhatnád.

- Jó - motyogta izgatottan és Louis elé térdelt, aki már teljesen a kanapé háttámlájához préselődött. Kedvesen elmosolyodott és megpróbált szót érteni a rémült hibriddel. - Nem akarunk bántani téged. Anya lefertőtleníti a csúnya sebeidet, aztán pedig veszünk egy forró fürdőt és nyugodtan aludhatsz. Mit szólsz hozzá?

Louis továbbra is félve figyelte őt, majd kissé rekedten megszólalt: - Nem fáj?

Harry megrázta a fejét, majd lassan felült az aprócska cicafiú mellé a díványra. Louis bízott abban, hogy a göndör igazat mond, így amikor Harry ismét megpróbált hozzányúlni, már nem húzódott el.

- Jól van, nagyon ügyes vagy - suttogta neki, finoman felemelve a fájós könyökét. - Most anya is hozzád ér, kérlek, hogy ne húzódj el, mert akkor csak rosszabb lesz. Inkább csak figyelj rám. Én - mutatott magára, mire Louis érdeklődve fürkészte az arcát. Annyit megértett, hogy nem szabad most mozognia, mert akkor fájni fog. 

Anne-t lenyűgözte, hogy a fia képes volt megszelídíteni a halálfélelmet érző hibridet. Lassan a sebhez emelte a kezét, hogy megnézze, mennyire súlyos az eset. A szakadt anyagot félrehúzta, hogy jobban rálásson.

- Nem vészes, csak a vért le kell törölni, a vágások sem olyan mélyek - nyugtatta meg Harry-t, aki nagyon aggódott a kis csöppségért. - Viszont így nem férek hozzá eléggé, le kéne vennünk ezt a rongyot róla. 

- Most leveszem rólad ezt - mondta Harry és rámutatott a hibrid ruhájára, de Louis sajnos nem értette a mondanivalóját, pedig nagyon igyekezett. A göndör úgy gondolta, hogy a beszéd helyett inkább mutogatni fog, hátha úgy többre mennek, így hát Louis-ra mutatott, majd lehúzta a melegítő felsőjét. A hibrid értetlenkedve lenézett a ruhájára, majd a cipzárt megfogta és lehúzta egészen a mellkasáig. Újra Harry-re nézett, hogy azt csinálta-e, amit kért tőle, mire az hevesen bólogatni kezdett. - Ügyes vagy! Most bújj ki az ujjából! - mondta és meg is mutatta neki saját magán, hogy mit kell csinálnia. 

Louis bizonytalanul ugyan, de tette, amit kértek tőle, így már mezítelen felsőtesttel ült előttük. Enyhén szőrös mellkasán szúrás- és égésnyomok látszódtak, kezeit kék és lila foltok díszítették. Harry szíve összeszorult a látványra. Legszívesebben magához ölelné, és addig szeretgetné, míg el nem feledteti vele az összes szörnyűséget, amit ezzel az ártatlan lélekkel tettek. 

- Nagyon okos vagy - dicsérte meg és finoman megsimogatta combját. Louis-nak tetszettek ezek a gyengéd érintések. Az intézetben mindig csak durván nyúltak hozzájuk, viszont a zöldszemű nagyon óvatosan bánik vele, és ez nagyon is tetszik neki. - Na, most, hogy ilyen ügyes fiú voltál, anya lefertőtleníti a kezed. Lehet, hogy kicsit rossz lesz. 

- Nagyon jól csinálod, Harry. Megnyugodott, így már könnyebb dolgom lesz - mondta Anne, majd az elsősegély dobozból kivette a fertőtlenítőszert és a vattát átitatta vele. A hibrid felé fordult és olyan kedvesen beszélt hozzá, miközben leápolta, mint, amikor a kórházban egy olyan kisgyereket kell ellátnia, aki nagyon fél az orvosoktól. - Jól van, ezzel meg is volnánk. Nézzük meg a lábát, biztos az is megsérült.

- Mutasd a fájós lábad - kérte Harry, és eléggé meglepődött, amikor Louis felé tartotta a talpát. Az első mondat, amit teljes egészében megértett. A göndör újra megsimogatta őt, akárcsak egy kiscicát, aminek Louis nagyon örült. Szóval, ha jót csinál, azért jutalom jár. 

- Hagy nézzem - mondta Anne és odaült Harry mellé, aki gyengéden megtartotta a hibrid bokáját. - Uhh, ez elég csúnya. Be is dagadt neki. Mindjárt hozok valamit, amivel ki tudom szedni. 

Louis megrémült Anne aggodalmas arckifejezésétől és kétségbeesetten nézett a zöldszeműre.

 - Fáj nagyon? Nem akar - nyüszítette szomorúan. Harry nyugtatóan elkezdte simogatni a lábfejét, és beszélni kezdett hozzá, hátha ezzel kicsit eltereli a hibrid gondolatait.

- Nem. Anya nagyon ügyes, hiszen nővér. A kórházban dolgozik, és sokan szeretik őt. Egyébként, Harry vagyok - kezdte, még mindig Louis lábát simogatva. A kisebbik ugyan nem értette, hogy mit mond, de megnyugtatta őt a göndör lassú beszéde és a körkörös simítások a sajgó lábfején. 

- Nem ért - motyogta bizonytalanul Louis. Harry csalódottan felsóhajtott, majd a mellkasára bökött és tagoltan beszélni kezdett. 

- Én vagyok Harry. Harry - mutatott újra magára. Louis aprót bólintott, majd halkan megismételte:

- 'ary? Te 'ary? - az említettnek muszáj volt felkuncognia a hibrid akcentusán. Olyan kis imádnivaló volt, illett az egész lényéhez. 

- Igen. Én Harry. És téged hogy hívnak? Te...? - érdeklődve nézett Louis-ra, aki viszont tanácstalanul meredt rá. 

- Nem tud. 

- Nincs neved? - kérdezte meglepődve Harry. A hibrid megrázta a fejét és idegesen a füléhez kapott, amiben ott lógott egy kis táblácska. Nagyon idegesítette őt, irritálta a bőrét és nagyon kellemetlen volt annak a súlyát tartani. - Az meg mi? Megnézem, jó?

Feltérdelt a kanapén, hogy jobban lássa, mi van a fiú fülébe szúrva. 

L022
1991.
Kan

Állt rajta, semmi egyéb. Tehát 1991-ben született, akkor most 19 éves. Fiú, de azt az L022-es dolgot nem tudta értelmezni. Még neve sincs szerencsétlennek. Harry eldöntötte, hogy keresni fog neki egy szép nevet. Aztán beugrott neki. Louis. A múlt héten olvasta egy könyvben, ami már akkor is nagyon megtetszett neki. 

- Louis! Ez lesz mostantól a neved - jelentette ki Harry és a hibridre mutatott. - Te Louis.

- Én Louiii? - kérdezett vissza, Harry pedig csak bólogatott. Eddig csak korcsnak és hasonló undorító dolognak hívták őt, most pedig lett egy rendes neve. Louis nagyon boldog volt. 

Időközben Anne is visszatért, kezében egy szemöldökcsipesszel, ugyanis nem talált más célra megfelelő eszközt. 

- Nincs neve, szóval elneveztem Louis-nak. Jó lesz neki? Szerintem illik rá - mosolygott büszkén a fiúra. - Neked is tetszik, igaz, Louis?

- Igen - motyogta és félve az asszony kezében lévő tárgya nézett. 

- Ne aggódj, Louis! Nem foglak bántani, csak segítek - mondta nyugtató hangon Anne, miközben leült Harry helyére, a zöldszemű pedig letérdelt elé és megfogta a kezét.

- Fél... 'arry, segítség! - kérte esdekelve, miközben a szeme sarkában megjelentek a könnycseppek. Annyira kétségbeesett volt Louis, hogy Harry felült mellé a kanapéra és egyik kezével átölelte őt, annak ellenére is, hogy milyen büdös volt szegény pára.

- Nem lesz semmi baj. Ígérem, Louis - motyogta neki és elkezdte a csupasz hátát simogatni. Érezte a bőréből áradó hőt, ami az egészséges testhőmérséklettől eltérően túl forró volt. Louis hangosan szipogott és újra elkezdett reszketni. - Szerintem lázas, nagyon meleg a háta.

- Az nem túl jó – sóhajtott gondterhelten Anne, miközben a keze közé fogta a hibrid apró lábát. Nem lehetett nagyobb 38-asnál. A csipesszel a talpa felé közeledett, mire Louis ijedten húzta vissza. - Ne mozogj, drágám, mert akkor csak még mélyebbre fúródik a szilánk és nagyon fog fájni!

Harry bátorítóan simogatta a karját, miközben az anyja egyenként kiszedegette az üvegdarabkákat a szemöldökcsipesz segítségével. Louis keservesen sírt és nyüszített, pedig Anne a lehető leggyengédebben próbálta eltávolítani az oda nem való dolgokat. 

- Jól van, már készen is vagyunk - szólalt meg pár perc szenvedés után. Louis megkönnyebbülten kifújta a levegőt és erőtlenül dőlt hátra Harry ölelésében. Anne csak mosolygott a jeleneten, a göndör viszont próbált nem megfulladni a bűzben, ugyanis Louis haja és konkrétan mindene olyan iszonyatos szagokat árasztott, hogy azt hitte menten elhányja magát. 

- Most elmegyünk fürdeni, Louis - mondta gyorsan és felkelt mellőle. - Víz, fürdés, te!

Louis szerencsére felfogta Harry mondandóját, bólogatott, így a zöldszemű gyorsan felkapta őt és a fürdőbe sietett vele.