templom

A templomban nincsenek démonok.

Úgy futottam, mint még soha. Éreztem, ahogy csupasz lábaim a puha, ámde jéghideg földbe taposnak. Csak egy mondat lebegett a szemem előtt. "Fuss, vagy a démonok elveszik a lelked." Futottam hát, bár azt még én magam sem tudtam, hogy miért. Nem követtek. A szívem eszeveszett tempóban pumpálta a vért ereimbe, és hiába nyomta a mínuszokat a hőmérő, nem fáztam. Csak a célra koncentráltam, már láttam a keresztet a távolban.

Templom.

A templomban nincsenek démonok.

Gondolataim elnyomták az érzéseimet. Gondolatban már megmenekültem, viszont az érzéseim korántsem voltak ilyen pozitívak. Féltem, hogy meghalok. Eddig sosem féltem a haláltól, hiszen kinek hiányoznék? Az életem csak egy szenvedés, nincs érelme annak, hogy tovább maradjak. Talán nem kellett volna elfutnom. Ott kellett volna maradnom apámmal, aki minimum annyira megérdemelte volna a halált, mint én. Annyi szörnyűséget éltem miatta át...

Lihegve estem be a templom ajtaján, ami nyikorogva tárult ki előttem. Bennt sötétség honolt, amire vérfagyasztó csönd telepedett. Óvatos léptekkel indultam meg az oltár felé. Hatalmas volt az épület, de szinte éreztem, ahogy a falak felém dőlnek, és lassan maguk alá temetnek. Fájdalmas volt, hogy még a templomban sem éreztem biztonságban magam.

De a templomban nincsenek démonok.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top