Bevezetőnek, csak, h tisztázzuk, mindegyik fiú abban a házban vannak amelyikben te, de (logikusan) mivel nem tudom, h te melyikben vagy, nem írom le sehol az adott háznevet.

Fáradt vagy, legszívesebben, csak lerúgnád a lábadról a cipőd és fejjel beledőlnél az ágyadba, hogy vagy 10 órát húzzd a lóbőrt egyhuzamban, és a másnap reggeli ébresztőig fel se kelljen kelned. És még csak az se érdekelne, hogy a talárod mennyire gyűrődik össze. Ami nálad, azért valljuk be, elég nagy szó.

Az egész szépen levezetett gondolatmeneted elzárod az agyad egyik kevésbé fontos adatokat tároló részébe, majd egy ásítás közepette magadhoz veszed a pálcád és a pár perce asztalodra készítet Emeric Ripsropsky: Az átváltoztatásról haladóknak tankönyved és halkan kiososz a hálókörletedből, hogy ne verd fel az éppen pihenő társaidat.

A déli szieszta miatt ilyentájt kihalt folyosókon, a cipőd kopogásán kívül egyetlen zajforrásként csupán a talárod minduntalan padlóhoz való súrlódása szolgál. Kanyarogsz a folyosókon, illedelmesen köszönsz, ha szembejön veled egyik tanárod, és mosolyogva odaintesz a melletted elhaladó ismerőseidnek is.

Belépsz az iskola könyvtárába, üdvözlöd a pult mögött gubbasztó Madam Cvikkert, majd a sorok közt andalogva keresel egy nyugodt, eldugott, ugyanakkor kellően világos helyet a hónod alatt szorongatott tankönyv átolvasására. Hirtelen meg is pillantod a tökéletes sarkot, így határozott léptekkel elindulsz felé. Igenám, de egy nagyobb, egymásra halmozott könyvkupac miatt, akkor veszed már csak észre, hogy a számodra tökéletes tanulórész már foglalt, mikor hirtelen megtorpansz a széken ülő fiú előtt.

Jól fésült barna haja átlagos rövidségűre van nyírva, így egy hajszál sem takarja el a hófehér inggallérját, amit a levetett talárja sem rejt el. A fehér felső hosszú ujja jobb kezén könyökhajlatig feltűrve, a felső gombolt részére lazán lóg a kicsit kioldott nyakkendő, melynek színbeazonosítása után rájössz, hogy bizony egy házba osztott be titeket anno a süveg. Ránézésre pont veled egykorú lehet.

A fiú a hirtelen lefékezésedre felemeli fejét, felnézve az előtte heverő könyvből, amelynek nyitott oldalain sorakozó jeleiből egy pillantás múlva rájösz, hogy ez nem más, mint a Rúnafordítás haladóknak. Magadban elfojtasz egy mosolyt, tudván, hogy arra az órádra a házid már elkészítve pihen a fenti asztalodon. A szemeitek összetalálkoznak, és a csokimoussera emlékeztető írísz megpillantásakor a lábaid megremegnek, a hirtelen elernyedt karjaid közül pedig mind a pálca, mind a saját lapokból álló felszerelésed kihullik. Egymás bámulását megszakítva, hirtelen a varázsvessző után kaptál, amit így sikerrel megmentettél a teljes megrongálódástól, az ismeretlen alak pedig a könyvet fogta meg zuhanás közben. Majd a lábaid nem kis örömére, szíved viszont annál nagyobb boldogságára a lélektükreitek újra egymásbafonódtak, mikor a srác a hirtelen mozdulat következtében homlokába hulló tincsekkel feléd nyújtotta a könyvet.

- Köszönöm! - vetted át, ujjaitok pedig véletlenül összeértek, melynek hatására a csuklód kissé megbicsaklott. A fiú hirtelen pattant fel a székről és nyúlt a kötet alá, ezzel megakadályozva, a második leesést, és egyidőben hozzád is közelebb került.

- Oké, értem én, hogy ennyire látszik rajtam, hogy új vagyok - nyomta kezedbe a rakoncátlankodó tárgyat, és addig el sem engedte, még nem érezte, hogy már biztosan fogod. - De, hogy a nagy döbbenetre minden kiesik a kezedből, az azért tényleg túlzás - fejezte be egy mosoly kíséretében, mikor ismét arcod kezdte mustrálni.

- Jesszusom, bocsánat! - kaptál a szád elé, hogy igyekezd takarni a kínos szituáció okozta mosolyod. - Nem akartalak megsérteni, ne haragudj! - néztél esedezve a srácra.

- Ugyan, fátylat rá, nem vettem magamra - legyint a fiú, szívedről pedig egy nagy kő esik le, megnyugodva, hogy nem bántottad akkor meg. - Tanulni jöttél? - pillant a kezedben szorongatott kötetre, majd száját hangtalanul mozgatva leolvassa a címet. - Hülye kérdés, persze, hogy tanulni - ad választ a saját érdeklődésére, miközben tarkóját kezdi vakarni, és mintha egy kicsit el is pirult volna.

- Nyugi, nem kell izgulnod - kuncogtál, miközben magadhoz szorítottad a cuccaidat. - Átérzem milyen lehet ez a nap számodra - folytattad, gondolataid pedig önkéntelenül visszakalandoztak az előző év januárjába, amikor is te álltál ugyanilyen tanácstalanul egy számodra teljesen új iskola, és egy teljesen új élet megkezdése előtt. - Hidd el, tudom, milyen érzés félévkor új iskolába átkerülni. Segíthetek valamiben, kedves... - akadtál meg.

- János. Boka János! - nyújtotta feléd a kezét, te pedig mosolyogva megrázva mutatkoztál be neki. - Hát, lehet, hogy ezeknek a rúnák megértésében segíthetnél, ha már felajánlottad. Nem igazán értem ezt a mondatot - fordult vissza az asztalhoz, és rábökött az egyik sorra.

Te pedig Boka mellé húztál egy másik széket, és együtt álltatok neki a házi további részének a megírásához.