Boka

• a kérdést Lizi tette fel messengeren, az egyik délután folyamán, amikor is te Bokáék szobájában voltál, míg ő a tiétekben magyarázta a logaritmust Csónakosnak. Egy hülye beszólásod miatt érkezett a kérdés barátnődtől

• magad is elgondolkodtál ezen, hisz ismered magad, tudod, hogy milyen nehéz személyiségű tudsz lenni néha

• „Hogy tudsz elviselni 0-24-ben?” - sétáltál az ablaktól az ágyán olvasó barátodhoz

• aki a kérdésre csak lerakta a kezében tartott Beszterce ostromát, ülő helyzetben magához ölelte a lábaidat, majd pólód enyhén felhúzva egy puszit nyomott a hasadra.

- Kaphatok egy konkrétabb választ? - kérdezted, miután mosolyogva felnézett rád, még mindig az alsó végtagjaidat karolgatva.

- Mert azt akarom, hogy vagy te legyél a gyerekeim anyja, vagy senki más, és ehhez ez a méh is kell majd, ami kihordja majd azokat a jövőbeli gyönyörüségeket - adta meg a választ, majd újra megpuszilta a már előbb említett testrészed.

Csónakos

• órák után összegyűltetek a teremetekben, és a fiúk ötletelésére üvegezni kezdtetek

• Csónakost pörgetted ki a harmadik alkalommal, amikor rád került a sor

• - Felelsz vagy mersz? - kérdezted, és mivel mégiscsak a pasidról van szó eléggé nagy sanszot láttál rá (a többiekkel egyetemben), hogy a merést fogja választani. Gondolatmenetedhez az is hozzájárult, hogy Andris fejére kiült az a tipikus piszkos dolgokról fantáziáló vigyor. Ezért is lepődtél meg, mikor azt válaszolta: Felelek

• „Hogy tudsz elviselni 0-24-ben?” - tetted fel végül a kérdést, amin őszintén egy ideje már rágódtál magadban.
- Ilyen egyszerű? - nézett körbe vigyorogva elcsöndesedő társaságotokon, megpróbálva elviccelni a komolyabb témát. Mikor látta, hogy ezzel most nem sokra megy, mintha mindenkit figyelmen kívül hagyna, tekintetét a tiédbe fúrva válaszolt. - Úgy, hogy megvan benned az a valami, amit én mindig is kerestem egy lányban. Vicces, mégis komoly. Egyedi, mégis beolvad a tömegbe. Küzdőszellemű, egyúttal hűséges és kitartó. Őrült és normális egyidőben. És még sorolhatnám. Mert csak a belső értékeidre tudnék ezer példát felhozni, érvekkel alátámasztva. Nemmellesleg, pedig egy földte szállt angyal szépségével vetekszel.

Áts

• az idő most kivételesen nem tanítás után volt, bár az utolsó órában tartott ofő.-it sem lehetne igazán tanítási órának nevezni

• miután minden fontos (és kevésbé fontos) dolgot átbeszéltetek, az ofő az órájára nézett, majd azt mondta, válasszatok ki egy embert a kis csapatotokból

• - Menjen K/N! - kiáltotta be Kolnay, majd a többiek is hangosan helyeselni kezdték a fiú ötletét. Mire sóhajtva a tábla elé állva vártad, hogy már megint mibe rángattak bele az előtted vigyorgó osztálytársaid.
- Készen állsz? - kérdezte az ofő, miután elmondta, hogy a feladatod igen egyszerű lesz, egy-egy kérdést kell feltenned mindenkinek, amire őszintén kell válaszolniuk

• egy tagot kivéve mindenkit körbekérdeztél, hol egyszerűbb, hol viccesebb, hol baromi személyes infók derültek ki a többiekről. Utolsónak pedig nem más maradt, mint Feri.
„Hogy tudsz elviselni 0-24-ben?” - kérdezted meg végül, miután semmi más normálisnak mondható nem jutott eszedbe. Az egész terembe néma csend lett, még te a fiút figyelted, aki egy ideig a padjának lapját bámulta, majd felnézve rád válaszolta.
- Azon kívül, hogy te úgy fogadsz el ahogy vagyok, nem ítélkeztél, pedig meg voltam győződve róla, hogy ez lesz. Imádom benned, hogy nem akarsz megváltoztatni bennem semmit, neked úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Az után a nap után tudtam, hogy nehéz lesz megtalálnom a megfelelőt. Úgy látszik sikerült mégis rácáfolnom erre az állításomra.