V-T/N - vezeték neved

Boka

A menza reggeli megszokott őrültekházának zajában egyszercsak megszólalt a telefonod csengőhangja, és miután rápillantottál a kijelzőre, gyorsan felállt az asztaltól és kisiettél az épületből, hogy magad mögött tudd a hangzavart, majd mosolyogva vetted fel a még mindig csörgő készüléket. Amiből nagybácsid boldog hangja szólalt meg. Hamarosan pedig ki is derült, hogy mi a nagy öröm oka. Bár kellett pár perc, mire leesett, hogy mit is jelent, az a kérdés, hogy "Mi lenne, ha újra megerősödne a legidősebb unoka szereped?" Miután megfejtetted a "rejtvényt" hatalmas sikításba kezdtél, majd a leendő apuka átadta a kismamának a telefont. Lehet, hogy nem kellett vola, ugyanis olyan lányos visítozásba kezdtetek a vonal két végén, hogy az ablaküvegeknek eléggé tartaniuk kellett magukat, hogy ki ne törjenek helyükről. Miután nagyvonalakban elmesélte a hír megtudtának körülményeit sajnos le kellett tennetek a telefont, ugyanis hamarosan becsengettek az első órákra. Mielőtt azonban bontottátok a vonalat a lelkére kötötted, hogy délután mindenképpen dumáljátok meg ezt a nem mindennapi dolgot. Ezután visszasiettél az épületbe és lehuppantál az asztalotokhoz, hogy befejezd a reggelit.

Konstantáltad, hogy Boka nincs veletek, majd tőled szokatlan módon szinte habzsoltál, hogy mindenképp végezz, mielőtt lejár az étkezésre szánt időtök, ami a többieknek is szemet szúrt.

- T/N, lassíts! - szólt rád feddően Leszik. - El fogod rontani a gyomrod, ha így eszel. Komolyan, mintha két ember helyett táplálkoznál.

Ugyan, egy kis szivatástól még nem dőlt össze a világ! - suhant át az agyadon, majd megszólaltál:

- Hmomha vehme, hom hme mímh vhahm? - kérdezeted teli szájjal.

- Tessék? - kérdezte a melletted ülő Ádám és a többiek is érdeklődve várták a magyarázatot.

- Azt mondtam, hogy honnan veszed, hogy nem így van - ismételted meg magad, miután lenyelted a falatot.

- Mi van úgy, vagy nem úgy? - érkezett vissza hozzátok Boka, és értetlenül figyelte a többiek döbbent képét.

- Papuskám ezt mikor akartátok elmondani nekünk? - reagálta le a hallottakat elsőként Csónakos, majd felpattanva Bokához sietett és értetlenül méregette barátját.

- Mit? - nézett újra végig a társaságon Jani, és látszott, hogy nem igazán tudja hova tenni a jelenetet.

- Mit, mit? Azt te szerencsétlen, hogy T/N terhes! - nyerte vissza másodikként lélekjelenlétét Lizi és a tőle telhető leggyorsabban hozzád sietett, majd a székről felrángatva szorosan magához szorított, és nyugtatás képpen elkezdte simogatni a hátad.

- HOGY MI VAGY?! - döbbent le ekkor Boka is teljesen. Szemei ha lehetséges ötszörösére nőttek, és ijedten kapaszkodott meg az asztal hozzá közelebbi sarkában, hogy állva tudjon maradni.

- Ja, hogy te sem tudtad? - karolta át Jani vállát az akkor már szinté talpon lévő Kolnay. - Milyen jó kis pénteki napunk lett itt hirtelen! Lekvárosbukta reggelire, se felelés, se doga, T/N terhes... - monologizálta.

Ekkorra már szinte mindannyian felálltak és attól függetlenül, hogy kb. 12 m²-en helyezkedtetek el olyan hangzavart idéztetek elő, mint egy kisebb koncerten, mikor is tetőfokára hág a hangulat.

- T/N! A pokolba is! Mondj már valamit! - állt meg előtted Boka és idegesen és félve fogta meg a kezeidet.

 Mivel már igazán nehezen tudtad visszatartani a feltörni készülő röhögőgörcsöt, csak lehajtottad a fejed és rázkódó vállal próbáltad visszafogni magad. Amit a többiek persze félreértettek.

- Tessék! Nézd meg mit tettél?! Most már sír is! - sietett újra hozzád Lizi és újra ölelésbe zárt volna, de ekkor értetlenül hátrált el tőled. - T/N? - kérdezte aggódva.

- Annyira szeretlek titeket srácok - emelted fel a fejed, és többiek képét megpillantva szinte kirobbant belőled az eddig visszafolytott röhögés.

- Ez egy prank volt - értette meg először reakciódat Csele, majd ő is röhögésbe tört ki, amihez lassan csatlakoztak a többiek is.

- Nagyon haragszol? - léptél Bokához, és megszorítottad a kezét, miután kitöröltél egy könnycseppet a szemed sarkából, amit szintén a nevetésnek köszönhettél.

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, aminek a feldolgozásához kell még pár perc - válaszolta János őszintén, de a szája sarkában megbújó mosolyból látszódott, hogy egyáltalán nem hargszik rád. - Viszont egy dologra megkérnélek! - tette hozzá. - Erről a témáról a mi kapcsolatunkban legközelebb csak akkor akarok hallani, amikor tényleges lesz. Ezzel többé ne hozd rám a szívinfarktust - fejezte be mondandóját, majd egy puszit nyomott a homlokodra.

Csónakos

- Komolyan ennyire meg akarod őt szivatni? - nézett fel rád a szobátok szőnyegéről Eliza.

- Ha ő ilyen jó bulinak tartaja a birtoklási mániát... - néztél barátnődre. - Nem csak a cirkuszi állatidomár, hanem az oroszlán is szórakozhat egy kicsit. Nemdebár? - húztad egy ördögi mosolyra az ajkad, amint eszedbe jutott a csütörtökön elveszítette fogadásod, és a másnapi következménye, ami csak megerősített tetted elhatározásában.

***

- És, íme a vesztes ajándéka - nyitott be a szobátokba Csónakos és egy összehajtott fehér pólót nyújtott át neked. - A feladatod pedig nem más, mint, hogy ezt kell hordanod egész nap - tette hozzá, mikor már a kezedben érezted az anyagot.

- ÖÖÖ... oké - válaszoltál, majd gyorsan és mit sem törődve ráhúztad a másik pólódra a fehér darabot, ugyanis matek előtt még mindenképp át akartad nézni az anyagot, tartva egy esetleges röpdogától.

Oh, naiv, naiv kis T/N - ráztad meg a fejed visszaemlékezve arra a módfelett elhibázott mozdulatra.

Ugyanis a termetekbe felérve levetted a táskád a hátadról, ezzel pedig tökéletesen egy időben hangzott fel a hátad mögött állók röhögése.

- Mi az? - fordultál meg, és értetlenül néztél a többiekre.

- Semmi, semmi  - szólalt meg Weisz. - Csak látjuk, hogy Andris betartotta a beígért büntetését - tette hozzá magyarázat képen, és eddig bírta fejét a pad tetején mellette helyet foglaló Ádám vállára hajtotta és megint rázkódni kezdett a nevetéstől.

- Tessék? - járattad körbe a tekinteted a még mindig pukkadozó társaságon.

Ekkor Boka állt melléd telefonját feléd tartva. Amin a galéria volt megnyitva, és a legelső, azaz a legfrissebb, kép téged ábrázolt. A póló hátulját jobban megnézve pedig meg is értetted a nagy röhögés okát: Csónakos András tuladjona. Ha csak ránézel állon verlek, szóval, ajánlom, hogy húzz el a gúzsba. ;)

- Mi a...? - kezdtél el forgolódni, hogy saját szemeddel is meg tudd nézni a feliratot. Persze esélytelenül.

A tanórákat végül két pólóban és Lizi pulcsijában ülted végig, melynek következtében az utolsó óráran azt hitted, hogy hőgutát fogsz kapni, ugyanis a hőmérő bőven 20 °C fölötti értéket mutatott. A nap folyamán pedig elég sok gyilkos pillantással illetted barátodat, aki mikor csak rád nézett büszkén kihúzta magát és egy száz wattos vigyort küldött feléd.

***

- Nem lövünk ezzel egy kicsit túl a célon? - kérdezte meg Eliza utoljára.

- Mondd azt, hogy nem szeretnéd látni a fejüket és el sem kezdem - álltál meg a táskádból való kipakolásban.

Barátnőd mérlegelte a hallotakat, majd felkuncogott. Ezzel pedig végleges döntés született a kérdést illetően.

- Sziasztok - lépett be ekkor hirtelen Áts, majd őt követték a többiek is, akik kényelmesen elhelyezkedtek a szobátokban, teljesen otthon érezve magukat.

- Mindenki itt van? - kérdezte az ajtót becsukva Lizi.

- Szerintem igen - válaszolta Szebenics.

Barátnőddel ekkor sokat sejtően egymásra néztetek, majd felálltál és a szoba köezpére sétáltál.

- Andris! - néztél meghatódva barátodra, aki rögtön abbahagyta a Márkkal való röhögést. - Gyere ide mellém egy kicsit, kérlek - nyújtottad ki mindkét kezed Csónakos felé, aki kérésednek eleget téve odabattyogott hozzád, amire mindenki felfigyelt. - Most, hogy mindannyian itt vagyunk, együtt... - folytattad a színészkedést átszellemülten. - szeretnék megosztani veletek valami fontosat - néztél erősen mindenki szemébe, majd megfordultál és a táskádhoz léptél, amiből elővettél egy kis csomagot. - Hétvégén olyan dologban lettem teljesen biztos... - folytattad visszatérve eredeti helyedre. - ami nagy változást fog hozni a kapcsolatunkban - fordultál Csónakoshoz. - Kérlek, nyisd ezt ki! - tetted a kezébe a kis holmit.

Andris csendben figyelte a monológodat mindaddig, még a kapcsolatotokra nem terelődött a szó. Ugyanis ekkor eléggé feltűnően befeszült, és hatalmas kíváncsisággal ugyanakkor egy kis tartózkodással kezdte méregetni a becsomagolt valamit. Miután a kezében landolt a titokzatos dolog idegesen körbenézett a többieken, majd rád emelte tekintetét, és bíztató mosolyodra, elkezdte leszedni a csomagolópapírt...

Ami alatt egy pár sötétkék babacipő rejtőzött.

A szobára néma csend telepedett, a mondás pedig tökéletesen illett a helyzethez, miszerint egy tű leejtését is hallani lehetett volna.

- Már nem azért T/N... - szólalt meg először Barabás. - de szerintem ez a cipő egy kicsit kicsi lesz Csónakos lábára.

- Te káposztalével töltött agyú idióták gyöngyszeme! - csapta ekkor nyakon Richter Zsombit. - Te tényleg nem vágod, hogy mit jelent ez?!

- Azt, hogy T/N nem tudja Andris lábméretét? - simogatta Barabás nyakán a fájó pontot.

- Te most... te most... - nézett Csónakos felváltva rád és a még mindig kezében szorongatott cipőkre.

- Könyörgök, mondja már meg valaki, hogy mi történt? - pattogott egyedüliként a szobában Zsombika.

- Az, hogy T/N terhes! Az történt, te kultúráltak szégyene - rivalt rá a fiatalabbra Weisz.

- HOGY MI VAGY?! - esett le ekkor végre Barabásnak is a tantusz.

- És vége! - rikkantotta el magát Lizi, amire mindenki a lány felé majd feléd fordult. Ugyanis eddig bírtad tartani magad, és kibukott belőled a röhögés, amég Elizához sétáltál, aki szintén rázkódó vállal vette a fordulat hatására ledöbbent többieket.

- Most mi van? - forgolódott Szebenics választ várva valakitől, amit persze nem kapott egy jó ideig.

- Ez egy prank volt - jött rá a röhögésetek okára először Leszik, majd körbefordult az immár értetlenül rá meredő fiúkon. - Srácok, röviden és tömören... át lettünk cseszve - folytatta.

- Mi az srácok? - néztél fel végre, miután csillapodott egy kicsit a röhögőgörcsöd.

- Csaknem visszanyalt a fagyi? - szólalt meg ekkor Lizi utalva arra a sok hülyeségre amit mostanában az osztálytársaitoktól kellett elszenvednetek.

Lassan a többiek is rájöttek, hogy minek, vagyis inkább miknek, volt a következménye a jelenlegi húzásotok és teljesen megsemmisülve kezdtek el röhögni saját magukon.

- Végszó? - emelte a kamerát ekkor barátnőd rád és a téged átkaroló Csónakosra. 

- Van - nézett rád, majd az őt vevő lencsére Andris. - Kedves jövőbeli énem! - kezdte, mire belőled csak kitört a röhögés. - Ha neked vagy bárki másnak a jövőben az az elvetemült ötlete támadna, hogy megszívassa ezt a nőt... - húzott ekkor jobban magához. - vagy azt aki most ezt az észosztást veszi... - utalt Lizire. - nos, annak csak azt tanácsolom, hogy a kórházban a belgyógyászati ambulancián foglaltasson le egy ágyat magának. Ugyanis szerencsés esetben, csak egy kisebb szívinkfartussal fog végződni a próbálkozása - fejezte be és ey puszit nyomott a fejed búbjára.

- Ámen! - néztél vigyorogva a kamerába, majd Lizi leállította és elmentette a felvételt.

Áts

- Úgy sem mered! - nézett rád Ádám.

- Azt hiszed? - vontad fel szemöldököd.

- Nem hiszem, tudom! - veregette meg jobb vállad a fiatalabbik Pásztor vigyorogva.

- Aha... - húztad el az utolsó betűt. - Nos... - pattantál le a terem hátsó padjáról, ahol addig ültetek. - Figyelj és tanulj! - néztél vissza séta közben az érdeklődve figyelő fiúra.

- Feri, beszélnünk kéne - léptél komolyan a termetek másik felében lévő hármashoz. Kolnay abbahagyta a dumálást és barátod valamint Boka is érdeklődve néztek feléd. - Úgy értem négy szem közt - tetted hozzá magyarázatként.

- Egy pillanat - nézett a másik két fiúra Áts majd vállaidat átkarolva sétállt kicsit arrébb. - Tessék! - fonta össze karjait mellkasa előtt és száján egy féloldalas mosoly jelent meg, mikor meglátta az idegességtől pirossá változó ábrázatod.

- El kell mondan... - kezdted volna a „színvallást”, de mondatodat a nyitódó teremajtó szakította meg. Vagyis, hogy pontosak legyünk, a terembe lépő Szarvasi tanár úr.

- Én elhiszem kedves V-T/N, hogy meg kell osztania valamit Átssal, de, ha kérhetném, ezt a következő szünetbe tegye meg - mosolygott rátok a férfi, miközben a tanári asztalhoz sétált és letette felszerelését. - Nos, tehát, a mai óra témája nem más mint... - kezdett bele a tananyagba, miután megállapította, hogy nagyjából a helyeitekre rendeződtetek és kinyitottátok füzeteiteket.

Nem telt el 5 perc az órából egy kisebb ütést éreztél a hátadon. Értetlenül néztél körbe, majd megláttad a feltűnés nélkül téged szugeráló fiatalabbik Pásztort. Aki fejének határozott biccentésével jelezte, hogy nézz le a padlóra. Így is tetted, majd megpillantva a kis fehér gombócot felkaptad a földről, majd az értetlenül rád bámuló Lizire mosolyogtál.

- Azt hittem, hogy egy poloska van lent, de rájöttem, hogy csak egy nagyobb szösz - súgtad magyarázatként az előbbi reakciódat.

Miután Eliza csak vállat vonva visszatért a füzetéhez, óvatosan átnéztél a jobb vállad felett. Ádám pedig egy félreérthetetlen kézmozdulattal jelezte, hogy nyisd szét a fecnit.

- Tehát Krúdy Gyula első nagy szerelme.... - „Tik-tak, ketyeg az órád!” - olvastad le a papírról.

Értetlenül néztél a fiúra, aki egy határozott mozdulattal Ferire mutatott.

- Sokat olvasott Byrontól, Dickenstől... - „Feri! Valami fontosat kell közölnöm veled, amit lehet, hogy már így is sokáig halogattam...” - írtad meg a saját kis fecnidet és  nyújtózkodást mímelve a mögötted lévő orra elé ejtetted le a papírdarabot, majd tovább folytattad a jegyzetelést.

- Első nagy sikerét a Szindbád-novellák... - éreztél egy apróbb rúgást a széked lábánál, majd miután feltünés nélkül kinyújtottad kezed a pad alatt és megérezted markodban a kis fecnit, gyorsan visszahúztad végtagodat és pár másodperc után kibontottad a levelet: „Csupa fül vagyok...”

- Bár első házasságából négy gyermekük született, egy, sajnálatos módon, még csecsemő korában... - „Remélem te jobb apja lesz a gyereknek, mint amilyen Krúdy volt.” - írtad, majd előző mozdulatsorodat megismételve adtad hátra az üzenetet.

- HOGY MI LESZEK?! - ugrott fel helyéről, kezében a levéllel, Feri, majd hangosabban és még inkább kiakadva hozzátette. - TE SZENT SZŰZ ANYÁM! HOGY MI VAGY?! - sietett a padod elé, pont fittyet hányva Szarvasira, az osztályra, vagy éppen arra az egyszerű tényre, hogy még óra volt.

- Áts, már nem azért, de mi ez a viselkedés? - nyerte vissza hangját a döbbenet után először a tanár.

- Ne tessék haragudni Tanár úr, de igazán kiváncsi lennék, hogy Ön miként reagálna, ha ebben a szent pillanatban kiderülni, hogy apuka lesz - nézett Feri felváltva rád, majd Szarvasira.

- Hogyan kérem? - értetlenkedett az idősödő férfi, és az osztálytársaitok arcáról is pontosan ezt lehetett leolvasni.

- A fenébe is T/N! Mióta tudod? - gugolt le melléd Feri és megfogta kezeidet.

- Kb. a szünet óta - adtad meg a valós választ.

- A... Azt me... Azt meg hogy? - ütközött meg barátod újra.

- Ne engem kérdezz, hanem Ádit - mutattál a fiúra, aki csak vigyorogva élvezte, a hirtelen rá irányuló figyelmet... Mindaddig, még a mögötte ülő bátyja nyakon nem vágta.

- Ember! Normális vagy? - fordult hátra Márkhoz a fivére.

- Ezt én is kérdezhetném tőled! Milyen hülyeségbe keveredtél már megint?

Ekkor összenéztetek Ádámmal, majd egyöntetűen kitört belőletek a röhögés.

- Ezt most csak én nem vágom, vagy ti sem? - fordult körbe Lizi, de pechére csak a hozzá hasonló értetlenséget tudta felfedezni a többiek arcán.

- Őszintén nem akarok beleszólni, mert semmi közöm hozzá... - kezdte Szarvasi. - De a YouTube pont tegnap hozott fel a fiam telefonján egy ehhez a szituációhoz hasonló videót - folytatta a tanár, aki ekkora csendet a nevetésetek kivételével még egy tanórán sem érzékelt. - Ha jól emlékszem, valami olyasmi volt kiírva alá, hogy PARK... - kezdett el gondolkodni hangosan.

- Nem inkább az, hogy PRANK? - kérdezte Andris.

- Csónakos, ha magyar órán van, legalább magyarul, ha kérhetem! - nézett rá feddőn a tanár.

- Igenis! - állt fel András, majd a táblához sétálva megállt a tanár előtt. - Szabad lesz? - kérdezte, kezét a krétáért kinyújtva. Miután megkapta az említett darabot, végig nagybetűvel, kötőjellel elválasztva felírta a szót a táblára:

P-R-A-N-K

- Aha, értem már! - bólintott egyet a tanár. - És ez pontosan mit is jelent? - nézett körbe választ várva.

- Azt, hogy én kinyírom Ádámot! - állt fel a padod mellől Feri vészjóslón, majd a kicsengőt meghallva a folyosóra rohanó Pásztor után nyargalt.