Cső Tészták!

Mivel néhány kommentből (öhm... Akikkel erről beszéltem, azoknak üdv itt is😁) azt szűrtem le, h lenne igény ilyen részre, és mivel, őszintén kíváncsivá tett, h, tudok-e egyáltalán ilyesmit írni, arra a döntésre jutottam, h több is veszett Mohácsnál, egy próbát megér.
Max. nem lesz több ilyen, és maradunk az eddig megszokottabb témáknál.
Őszintén, passz, nem vágom, h ez minősülne-e ilyennek, ezért tettem ki a kis jelzést, hogy biztos, ami biztos.
Ha nem tetszik, csak ne olvasd el, nem kötelez rá senki, a becsmérlő reakcióiddal meg vonulj át egy másik történet kommentszekciójába. Megértésedért kösz!

Másodszor, bocs, a sok kihagyásért, mint látjátok, még élek, biztos sok ember bánatára, még nem patkoltam el, so... Ja!
Lesznek, részek, h milyen gyakorisággal, azt nem tudom, mert most kicsit kezdek besokalni a sulitól, de igyekszek.
Ha sokáig nincs rész, az azért van, mert nem akarok egy trehány, összecsapott, csak azért, h elmondhassam, ez is kész,  irományt publikussá tenni.

Asszem, ennyi, most már olvashatjátok nyugodtan!😂

Boka

• a kapcsolatotokról persze az egész iskola tud, mivel két lány közül az egyikként igen hamar elterjedt az iskolatársaid között, hogy már nem vagy „szabad préda"

• kezdetben mindketten sok kétértelmű kérdést kaptatok volna, de barátod egyetlen határozott pillantása elhallgatatta a fiúkat

• egy napsütéses nap Lizivel és az igazgatóval nem tartózkodtatok az iskolában, egy verseny miatt, így tanítás után szinte az egész suli az udvaron tobzódott. Persze ment az álltalános hülyéskedés, ahogy az el is várható egy full srácokból álló társaságnál, mégnem szóba nem kerültetek ti, a kérdések pedig lassan inkább csak a kapcsolatotokra irányulva érkeztek Bokához

• „Szóval, mit kell tudni, a mi kis T/N-ünkről? Azon kívül, hogy bitang jó csaj" - érdeklődött az egyik agytröszt, mire minden srác felnevetett.
„Igaza van, János, ha szétmennétek, akkor esetleg átpasszolhatnád nekem" - szólt közbe egy másik észkombájn.
„A mi drága Janink, úgy vigyáz a kis újoncra, mint a szeme fényére, tehát papuskáim, ha rajta múlik, soha nem érzitek meg annak a lánynak a csókját se, másról pedig ne is álmodjatok" - védte meg barátját azonnal Csónakos, miközben átkarolta annak vállát. - „De, ettől függetlenül ha van valami komoly, amit meg akarnál osztani velünk... - folytatta, miközben egyre perverzebb mosolyra húzódott a szája - esetleg, hogy T/N-en a fehér vagy a fekete fehérnemű áll jobban, akkor ne feledd mi itt vagyunk, és meghallgatunk" - tette hozzá, mire Boka körbenézett az egyszerre felröhögő társaságon.
„Mondjatok amit akartok” - állt fel a padról és indult be az épületbe, miután átverekedte magát az iskolatársaitokból álló tömegen - „De az ítélkezést csak azután szeretném hallani, miután volt olyan éjszakátok vele, ahol  a ti neveteket nyögte” - tette hozzá tovább baktatva, hátra sem nézve az őt döbbenten figyelő társaságra

Csónakos

- Na, ezt nagyon gyorsan fejezzétek be! - ordította el magát Andris, miután visszatért a szobájába, ahol osztálytársai összegyűltek. - Boka, én kinyírlak ezért! - lépdelt, a nevetését szájára tett kezével takarni próbáló, szobatársához, ugyanis csak ő lehetett az, aki megmondta a többieknek a laptopjához tartozó kódot, aminek képei között éppen kutakodtak. - Tünés! - csapta le egy hirtelen mozdulattal a szerkentyű tetejét, mire Csele dühösen pillantott fel a fiúra, ugyanis a mozdulat következtében majdnem odazárta ujjait a két lapos felület közé.

Bár ez a pillantás nem tarthatott tovább egy tized másodpercnél, ugyanis, ahogy a két fiú tekintete találkozott Csele igen hamar leszűrte, hogy nagy mazohizmusra vállalkozna, aki tovább akarná dühíteni a már így is idegességtől szikrázó szemű Csónakost.

- Nyugi, Papuskám! - karolta át a gépet szorosan mellkasához húzó fiút Máté, majd az idősebb egyetlen pillantásától le is kapta annak kulcscsontjáról a kezét, ugyanis kihagyta volna az orvosi szoba meglátogatását aznapra. - Nem találtunk semmi izgalmasat.

- Még! - tette hozzá Márk, majd összeröhögött a többiekkel.

- Egy ideig még biztonságban lehetnek a T/N-ről készült, nem éppen... - kezdett bele a monológba Kolnay, de nem jutott eszébe a megfelelő szó, így segélykérően pillantott körbe barátain.

- publikus - segítette ki Leszik,és  a szemüveg lencséjének törölgetése közben egy nagy vigyorral az arcán lopva Csónakosra pillantott. Aki megfeszült állkapoccsal hallgatta a szóáradatot.

- De, azért légy résen! - veregette hátba a szobából kiinduló bagázsból kilépve Kolnay. - Ki tudja, mi minden következik az után a kép után, ahol a kis barátnőd érzékein tart a szájában egy szivárványszinű nyalókát - búgta társa fülébe, majd röhögve a srácok után sietett, akik a folyosón összepacsiztak, tudván mekkora fejtörést okoztak, mivel kihasználták azt az egyetlen dologot, amivel tudják, hogy fel tudják húzni Andrist. Ez pedig nem más vagy, mint Te!

Áts

• egy esős délutánon a társalgóba verődtetek össze, és ki nevet a végént játszottatok

• vagyis, te csak a fejedet barátod vállára döntve figyelted az események alakulását. Csele 3-at dobott, és lépett, utána pedig Feri következett. A kocka fordult és az 5-ösön állt meg. Aminek következtében pont egy mezőre került Peti bábujával

• „Bocs Csele!” - nevette el magát Feri, miközben kiütötte a kis sárga figurát.
„Igazán kedves vagy Ferenc. Ennél a jellemződnél talán már csak a szeretet kinyílvánításod nagyobb” - röhögte el magát Csele is, amint vissza helyezte a startra a kis fa emberkét.
„Szerintem Ferinek az érzelmi kinyílvánító tehetsége mellett, már csak a beszélőkéje nagyobb” - utalt párod “bőbeszédűségére” Kolnay

•„Az lehet, de, egy dolog biztos még annál is nagyobb Ferinél. Bár erről igazán csak T/N tudna nyilatkozni. Ugye?” - kérdezte egy pimasz mosollyal Márk.
„Az Úr iránti szeretetére gondolsz” - felelted szégyenérzet nélkül, miközben megszorítottad vörösödő párod kezét. - „Kaphatnék egy Áment?” - néztél szét az osztályotokon, mire mindenkiből kitört a röhögés, Áts pedig  kezeibe temette az arcát.