- Jó éjt! - motyogtad végül, miközben szemeid már majd leragadtak.

- Neked... is - válaszolta Lizi két ásítás között.

Az utolsó amire emlékszel, hogy a folyosón lévő időzített lámpa fénye is kialszik, te pedig az álmok mesés világába süppedsz...

Boka

- Gyertek már papuskáim! Ha így haladunk, sose érünk be a vízbe - kiáltja vissza a válla felett Csónakos, miközben már a stéghez érve lekapta magáról a pólóját.

- A Balaton akkor se fog elmenni, ha egy tized másodpercel később ugrasz bele - feleli Ádám.

Ezen csak elmosolyogsz, és a pilóta fazonú fekete napszemüveged mögül figyeled, ahogy az előtted vonuló többiek egy nagy csoportba rendeződve ökörködnek.

- Én löklek be a vízbe előbb! - hallod meg Kolnayt.

- Nem, mert én foglak! - vágja rá kapásból Barabás.

- Most fogjátok be, amég szépen mondom, mert én foglak mindkettőtöket belökni, de olyan messze, hogy a part szélét se fogjátok látni - rekeszti be a vitát már az elején Márk.

Mire odaérsz a legtöbb osztálytársadról már lekerült a felső, így egy száll úszógatyába várják, hogy végre csobbanjatok.

- Nah, csajok, jöttök? - kérdezi Szebenics.

- Ali, elhúzol te a... - kiáltja Zsombi, de, hogy Kolnay konkrétan hova ment volna, az már nem derül ki, mert Barabás egy hatalmas csobbanással érkezik meg a Magyar Tengerbe.

- Én igen - válaszolja Lizi, miközben kibújik a nyári ruhájából, megvillantva a baromi jól kinéző fekete-arany bikinijét és a formás testét.

Az osztálytársaitok ezt a mozdulatot persze rögtön hangos füttyögéssel és „húú”-zásokkal díjazzák. Elnézően vigyorogva megforgatod a szemed, miközben leülsz a stég szélére.

- (K)? - néz rád Áts.

- Passzolom - feleled. - Most inkább napozok egy kicsit - teszed még hozzá.

- Te tudod - vonja meg a vállát mosolyogva a srác, majd egy fejessel beugrik a vízbe.

A lábadat belelógatod a vízbe, és hagyod, hogy a nyári meleg miatt felhevült tested lehüljön a tó hőmérsékletének a magasságához. Hátrahajtod a fejed és becsukott szemmel élvezed a nyári szünetet jelentő első napsugarakat. Elmosolyogsz a vakáció gondolatára, de ekkor érzékeled, hogy valami eltakarja a messzi csillag sugarait előled.

Kinyitod a szemed, és a döbbenettől, majdnem kicsúszik alólad a kezed, amivel eddig magadat támasztottad.

Azt mindig is tudtad, hogy Boka nem hanyagolja el magát. A pólók miatt így is láttad, hogy a bicepsze nem éppen mondható kicsinek, és a tesiórák, a szintfelmérők illetve az alaki gyakorlatok miatt tudtad, hogy a vádlija se semmi. De, ettől a látványtól, hogy Janit így látod, ... nos enyhén szólva futott csak össze a nyál a szádban. Nem az a fullosan kigyúrt, inkább szálkásnak mondható, eléggé megnyerő testalkat.

Érzed, hogy akaratlanul is újra az egekben lehet a hőmérsékleted, a vér csak úgy pumpál az ereidben, egyszóval egy érett paradicsom is megirigyelhetné a színed. Így gyorsan el is kapod a tekinteted a srácról.

- Hát te? - teszi fel a kérdést, miközben leül melléd.

- Hát én? - riposztolod, miközben igyekszel egy pillantást se vetni Bokára. Magaban azért megállapítod, hogy ez baromira nehéz.

- Hogyhogy így kint maradtál? - teszi logikusabbá az érdeklődését.

- Egy picit fáztam - hazudod, mert az mégsem mondhatod, hogy nem igazán látott még fiú, pláne nem ennyi, egy szál bikiniben.

Kicsikorod óta nem igazán szeretsz strandra járni, az élményfürdőket, pedig elvből ki nem állhatod. Az új házatok kertjében van ugyan egy egész klassznak mondható medence, bár nem igazán használtad még.

- Igen? Nincs neked lázad? - kérdezi a srác rögtön felnőttesebb énjét előhívva, miközben a homlokodhoz nyúlna, hogy megnézze nincs-e hőemelkedésed.

- Nem, nem semmi bajom! - pattansz fel rögtön, hárítva, hogy hozzád érjen. - Tudod mit? Inkább be is megyek - teszed hozzá, miközben lehúzod magadról a rövidgyatyádat és áthúzod a fejeden keresztül a nyári toppodat. A kupacra dobod a szemcsid, és megállsz a fiú előtt, az erre az útra vett bordó bikinidben, miközben beharapod az alsó ajkad.

Boka tüzetesen végignéz rajtad, majd feláll ültő helyéből és hozzád lép.

- Azért én megnézném mégis a homlokod - teszi hozzá, miközben a kezét a homlokod felé emeli.

Megadóan becsukod a szemed, tudva, hogy most aztán vagy lebuksz, vagy Jani visszakísér a szállásra és elmondja az ofőnek, hogy lehet, hogy belázasodtál.

De, ehelyett két kar fonódik a csípődre, és egy ismerős hang azt súgja a füledbe, hogy: „Ne haragudj, de most, ilyen forró fejjel tutira nem bírnám ezt ki!”

Aztán már csak azt érzed, hogy ez a valaki megragad, és a földtől elemelve beugrik veled a habok közé.

Prüszkölve kerülsz újra a víz felszínére, pár perc múlva pedig Boka is felrúgja magát, melléd.

- Hülyeee - röhögöd a vigyorgó képébe, majd amennyire csak lehet közel úszol hozzá, karjaidat a nyaka köré fonod, majd a víztől egy picit sósabb ajkaira tapadsz.

Csónakos

- Én epreset kérek! - visítja a fülled mellett Lizi, majd a többiek után fut ő is, hogy mielőbb megkapja a fagyiját.

Te és Leszik maradtok már és a töriversenyre felkészítő óráról diskuráltok, amin mindketten részt vesztek, mivel egy csapatban vagytok.

- Jó, akkor én átnézem a művészetet, de akkor neked, kitéve-betéve kell tudnod az összes görög isten nevét és adatát - mondja komolyan Leszik miközben feljebb tolja az orrán lévő szemüvegét.

- Pontosan (K)! Kedvenc szín, étel, legkedveltebb Harry Potter rész... - teszi hozzá Barabás röhögve miközben mellétek ér Kolnayval, és haveri stílusban átkarolja a vállad.

- Zsombika! Pofád lapos! - reagálja le rögtön Leszik a kifigurázását.

- Na, de ejnye, ejnye, Arnoldom, hát nem beszéltük ezt már meg... - karolja át a szemüveges fiút Aladár, miközben tökéletes hanghordozással kezdi imitálni Rácz tanár urat - A lónak van csak pofája - adja meg a végszót, amire már belőled is gurgulázva tör fel a kacagás.

Ekkor értek oda ti is a pulthoz, és lovagiasan magad elé engeded mind a három srácot, te még úgysem döntöttél, hogy milyet akarsz enni.

Pár perc nézelődés után végül az erdei gyümölcsös mellett teszed le a voksod  és kifizeted a fagyid, majd Csónakos mellé érve elkerekedett szemmel nézel a srácra. Aki kb. úgy ehette a fagyiját mint egy három éves kisgyerek, mert tiszta csoki az egész ábrázata.

- Egy kicsit összekented magad - mondod, mielőtt belenyalsz a hideg édességbe.

- Tényleg? Hol? - tudakolja, te pedig csak nevetve mutatsz az egész képére.

- Várj, így egyszerűbb - nyomod a kezébe a 3 éve meglévő utazó kézitükrödet a már magát takarító Andris markába.

- Kösz - mondja egy csokis mosollyal, majd végignézed ahogy nagy nehezen lecsutakolja magáról a barna ragadós édességmaradékot. A mutatvány végére már olyan szinten röhögsz az esetlenségén, és ennek következtében úgy rázkódik a vállad, hogy meg sem lepődnél, ha az egyik pillanatban a gombócod már a földön heverne.

A nagy meleg és a lassú evés hatására a már így is eléggé megolvadt cukorbomba szépen lassan elkezdett lefolyni a kezeden, ezt megállapítva pedig már annyira nevetsz, hogy le kell gugolnod.

Végül valahogy sikerül abbahagynod a kacagást, felállni és megenni a fagyid maradványát, amikor is egy erősebb szélroham a hajad nagy részét a képedbe fújta te pedig a ragacsos kezeddel próbálod visszaigazítani a zabolázhatatlan hajzuhatagot a hátad mögé.

Mire végzel a művelettel és újra látod Csónakos képét már a te fél arcod is tiszta rózsaszín és lila máz.

Persze ezt Andris se állhatta meg, így közelebb lépett hozzád és az ujját a felső ajkad fölé emelve csak ennyit mondott:

- Várj, letörlöm - te pedig ösztönösen becsuktad a szemed.

Igen ám, de az ujj érintése helyett a fiú száját érzed meg a felső ajkadon, majd az alsón, és végül a csokoládé és az erdei gyümölcs édes keverékét titulálod a világ legjobb kombójának.

Áts
- Na, nem! Nincs az az isten, hogy erre rávegyetek! - állította le Boka, a maszkkal felé közelítő barátnődet.

- Ugyan már János, csak nem félsz egy kis szépítkezéstől? - tette fel a kérdést a volt ellenséges bandavezér felé fordulva az ágyadnak dőlő Márk, majd csajosan megremegtette a szempilláját.

***

Eredetileg Lizivel a nagynénjétől kapott szépítkezős szett kipróbálásával töltöttétek volna a vasárnap délutánt. Addig minden prímán is ment, míg a srácok be nem állítottak hozzátok mondván, hogy unatkoznak, az udvarra nem tudnak kimenni focizni, mert szakad az eső és a tesitanár sem volt beosztva a hétvégére ügyeletbe, így logikusan a tornaterembe se tudták bekönyörögni magukat.

- Ez mi ez? - kapta fel az egyik kis tubust Csónakos, majd érdeklődve kezdte forgatni.

- Ha lenne annyi eszed, hogy felolvasnád... - lépett mellé Weisz.

- Face cream - követte az utasítást a két társához lépő Ádám, a feliratot szépen magyarosan felolvasva, pont úgy, ahogy le volt írva.

- A logika... - oltotta le a fiatalabbik Pásztort Leszik, majd pár perc múlva azon kaptátok magatokat Elizával, hogy a maradék 14 fős csapatotok teljes létszámmal bevonult a kis szobátokba, „szépítkezni”. Ugyan kicsit szűkösön, de annál nagyobb röhögések közepette áltatok neki a nem mindennapi szépségszalon megnyitóhoz.

- Kinél van a kézkrém? - kérdezte Barabás.

- A Richternél volt utoljára - adta meg a választ az éppen a te hajadat befonó, vagyis barátnőd tanácsait követni próbáló Szebenics.

- Nálam nincs! Én tovább adtam Lesziknek - tette hozzá István, miközben a kezein dörzsölte össze a krémet.

- Nincs ubi valahol? - forgatta a fejét egyidőben Kolnay.

- Csaknem szendvicset akarsz csinálni! - röhögött fel Csele.

- Akar a franc. De nem szoktatok ilyen uborkakarikát tenni a szemetekre? - nézett felétek érdeklődve a fiú.

- Én még életembe nem raktam fel ilyen pakolást - mutattál az arcodra, amin a fekete trutyi díszelgett.

- Fhú, hát én múlt hónapban csináltam, de most nincs sajna - szontyolodott el Lizi.

- Menjünk le a konyhába, hátha onnan kapunk - vetette fel az ötletet Csele.

- Jó - egyezet bele Kolnay, majd ezek ketten lementek a menzára uborkát csórni.

***

- Pedig bizony, hogy felrakom! - futott a szobátokból kisiető Boka után Eliza, mögötte pedig a telefonjaikkal videózva röhögő osztálytársaitok.

Kacagva nézted a Zrínyi seregét megszégyenítő kirohanást, majd nevetve dőltél le az egyedül veled bent maradó Áts mellé az ágyadra.

A fiú féloldalt feküdt, és a saját maszkja alól vigyorogva figyelte, ahogy a lendület következtében a babahajaid és a végül Szebenics által be nem font, inkább laza konyba felkötött hajzuhatagod néhány tincse az arcodba, pontosabban a trutyiba hullik.

- Várj, várj, segítek! - mondta föléd hajolva, te pedig akaratlanul is becsuktad a szemed.

A következő pillanatban Feri ajkait érezted a sajátodon, miközben egyik kezét a derekad alá csúztatta, a másikkal pedig gyengéden beletúrt a lazán feltűzött hajadba.