Panna Morgen szemszöge

-Jó reggelt Payton-mondtam hátra se fordulva, láttam a sütőben, hogy ő van itt. Éppen a konyhában voltam és reggelit készítetem magamnak és a többieknek.
-Viszont-morogta barátságtalanul.
-Ugyan, Moormeier. Miez a barátságtalan hang nem?-fordultam felé mosolyogva. Azt a kurva, de helyes.
-Vajon mi lenne? Elraboltál!-ült le a bárszékre
-Attól függetlenül nem kéne így beszélned velem-mondtam neki lágy hangon-jobb ellátást kapsz mint egy szállodában-lépek hozzá közelebb. Szeme valahol eltévedt a kivágot felsőm teteje körül (Lorettaaa0 ne röhögj!xdd).
-Igazad lehet-mondja. Na ez igazán meglepet.
-Na láttod-érek mostmár teljesen elé és felnézek rá ugyanis magasabb nálam-nem lesz itt olyan rossz-pipiskedem egy kicsit így szánk majdnem össze ér. Láttom rajta, hogy erre nem számított, de a játékom lényege, hogy tönkretegyem magamal. Majdnem megcsókolom, de elhúzódom.
-Most pedig rakj ki egy szelfit instára mintha minden jó lenne, ott ahol vagy. De ne adj jelet arról, hogy nálunk vagy és segítségre lenne szükséged. Jó?-simítom meg az arcát amit láthatóan élvez.
-Jó-mondja majd elvette a felé tartot telefonom ahol megvolt nyitva az insta bejelentkezés, hogy könnyen menjen neki.