Oké, mostantól visszatérek a rendes kerékvágásba.

Komolyan, jövő héttől újra a már megszokott szerda+hétvége felállásban fogjátok kapni a részeket, így nem fogok többé csúszkálni... főleg amikor olyan részek vannak, mint pl. a mostani, ahol Macska véglegesen leteperi Katicát...

...nem ér előreolvasni!:D

Illetve, az az este illetve éjszaka, ami most elkezdődik nagyon-nagyon hosszú lesz. Főleg akcióval fogom teletömni, és lesz egy nagy veszekedés, lehet tippelni, kik között. És hamarosan jön az első akuma, jéj!

Adrien úgy érezte, zúg a feje. Ha a teste normálisan működött volna, akkor valószínűleg már a kezelőpultra dőlve aludt volna. Azóta egy szemhunyásnyit sem aludt, amióta Chloé megrázó kijelentése befészkelte magát a fejébe.

Félix életben lenne?

A kérdés úgy zakatolt benne, mint egy vonat, amit végre a jó sínre állítottak rá. Ha a bátyja életben van, az mindent megváltoztat. Nem kell egyedül vezetnie a többieket. Talán az a hatalmas felelősség, ami a vállát nyomja, megoszlik majd kettejük között. Vajon a bátyja milyen állat lesz?

Adrien ugyanis nem tudott más okot kitalálni arra, hogy a bátyja miért tűnt el, minthogy ő is megfertőződött. Valószínűleg azért hagyta rá az injekciók összeállításának módját is, hogy ő itt rejtőzhessen el. Sejthette, hogy ha Gabriel elvesztette az egyik fiát, nem fogja hagyni, hogy a másik is meglógjon.

Lehet, hogy az ellenszeren dolgozott. Ha szerencséjük van, talán el is készült vele, és hazahozza. Adrien ugyanis egy percig sem kételkedett benne, hogy ha Félix életben van, fel fog bukkanni. Nem fogja az öccsét egyedül hagyni egy olyan városban, ahol vadásznak rá.

Talán sok információ, amit Félix megosztott vele a papírokon keresztül nem arra volt jó, hogy életben maradjon, és másokat is életben tartson... hanem, hogy felkészítse őket valami másra. Valami nagyobbra.

*******

Marinette nagyon próbált másra gondolni, amíg átváltozott. Az injekciókat használva nem fájt annyira az átalakulás, de még így is szorosan össze kellett szorítania a száját, hogy néha fel ne sikítson.

Macskán járt az esze. A betonlap alatt azt mondta, hogy ma elkezdődik a „kiképzése", akár vállalja az apparent-es tagságot, akár nem. A lány nem is tagadhatta volna, hogy mennyire izgul. A lábai még átváltozás után is remegtek, és Marinette-nek várnia kellett egy kicsit, mire rá mert állni.

A Kaptárban alig voltak, sőt, ahogy a lány körbenézett, mindössze egy, a mosdóba igyekvő békaszerű fiút látott, aki rögtön el is tűnt az ajtó mögött. Maga az épület azonban teljesen máshogy nézett ki, mint amire a lány emlékezett. A babzsákok, amiken a többiek azt a fura filmet nézték, a falhoz voltak tolva, a helyükön több kiselejtezett sulis tornamatrac hevert. Ahogy a lány felnézett, jópár kötél lógott a tartógerendák egyikéről.

- Aha. Szóval egy tesióra lesz – Marinette megvonta a vállát. Attól tartott, hogy valami különlegeset várnak tőle. Ha csak annyiból fog állni az edzés, hogy köteleket másznak, akkor ő akár minden nap bejön.

Azonban, mivel teljesen egyedül volt, Marinette úgy döntött, nem esik neki rögtön a köteleknek, hanem inkább beszól az adminisztrátornak, hogy itt van. Ő nem késett, a többiekkel ellentétben.

Megpróbált visszaemlékezni, hogy melyik ajtót nyitotta ki Mézi, amikor Macskát keresték, majd próba-szerencse alapon lenyomta a kilincset.

*******

Adrien felkapta a fejét, nehogy úgy tűnjön, hogy aludt. Tényleg nem szunyókált el, egyszerűen csak lehajtott fejjel és csukott szemmel gondolkozott a következő lépésen...

Kit akart áltatni? Elképzelte, milyen lesz, amikor találkozik a bátyjával.

Félix biztos nagyon büszke lesz rá. Egy teljes városnyi gyereket vezet a felnőttek és csapdák közötti útvesztőben, ráadásul megtalálta a bogarát.

- Macska? – ezt a félénk lányhangot ezer közül is felismerte volna.

- Szia bogaram! – már fél négy lett volna? Adrien az órára pislantott. Lehet, hogy tényleg elaludt...

- Csak gondoltam szólok, hogy itt vagyok... - Katica egy pillanatra megállt, mintha nem lenne biztos, hogy folytathatja-e. – Tulajdonképpen hol vannak a többiek?

- Később jönnek – Adrien felállt, és nyújtózott egyet, a csontjai jólesően ropogtak. Talán jót fog tenni neki, ha egy kicsit eltereli a gondolatait Félixről.

- Miért? – a lányon látszott, hogy eléggé tart a választól. Adrien sóhajtott.

- Mert ők nem kezdők – ahogy kiment az ajtón, megborzolta Katica haját. – Na gyere!

- Nem kezdők? Azt akarod mondani, hogy én vagyok az egyetlen új állat a csapatban? – a lány lábai túlságosan hangosan csattogtak a lépcsőn. Adriennek figyelmeztetnie kellett magát, hogy majd ne felejtse el a lopakodást is megtanítani neki.

Ma azonban nem. Mára egészen mást tervezett. - Túl sokat kérdezel – csípőre tett kézzel megállt a fegyverfal előtt. Melyikkel is szokták kezdeni...? Nagyon régen nem képzett ki újakat...

- Ha válaszhatok, akkor valami kicsi és fájdalommentes... - cincogta a lány mögüle, mintha megérezte volna a bizonytalanságát. Adrien megrázta a fejét és levette a botot.

- Ez jó is lesz – azzal odahajította a lánynak. Úgy tűnt, Katica nem volt felkészülve erre, így ahelyett, hogy elkapta volna, ellépett előle. A bot nagyot csattant a matracon.

- Héj! – kiáltott fel megkésve a lány.

- Látod, ez a te bajod – Adrien halkan mögé lopakodott. – Nem vagy felkészülve a támadásra – azzal egy kézzel meglökte a lányt. Katicát teljesen felkészületlenül érte a mozdulat és fejjel előre esett a bot után. A kezeire érkezett, és egy fájdalmas nyögéssel gördült a hátára. Rendesen beütötte a könyökét. – Csoda, hogy még életben vagy! – Macska fölé tornyosult és úgy tett, mintha egy láthatatlan pisztollyal lelőné a lány.

- Érdekes, valahogy nekem is ez jutott eszembe – mormolta a lány. – Ha annyire béna lennék, mint állítod, halottnak kéne lennem – halk kuncogás. Macska rendkívül jól szórakozott.

- Elfelejted, hogy én mindig ott voltam, hogy megvédjelek – a fiú kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse. Marinette úgy döntött, itt az ő esélye. Egészen a társa alkarjáig nyúlt fel és ahelyett, hogy felállt volna, lerántotta magához a fiút.

- Aú! – Adrien meglepve tapasztalta, hogy átverték. A tekintete Katica arcára tévedt, amin egyre jobban látszott a visszafojtott kuncogás. Ahogy figyelte, érezte, hogy ő sem bírja sokáig tartani, és mindkettőjükből kirobbant a nevetés.

*******

Fél óra alatt nagyon sok minden történhet. Marinette fél órányi edzés után meglepve tapasztalta, hogy mindkét kezén megkeményedett a bőr, holtfáradt volt, és ráadásul a lába is sajgott. Az egyik ütés miatt meghúzta a bokáját, de nem lett belőle baja, viszont néha fájdalmasan megrándult.

Ennek ellenére a tréning megtette a hatását: a lány a végére egész jól blokkolta Macska csapásait, habár a közelébe sem ért a fiúnak. Ha nem ismerte volna, akár azt is hihette volna, hogy a fiú szándékosan bántani akarja.

- Szép – jegyezte meg Adrien, ahogy a lány az egyik baloldali támadását is kivédte. Katica csak megvonta a vállát.

- Kétkezes vagyok – hogy bebizonyítsa párszor átdobta a botot az egyik kezéből a másikba. Adrien elégedetten bólogatott.

- Nagy hasznát fogod venni harc közben – meg az édes kis pofikájának is, amitől az ember megkérdőjelezi, hogy egyáltalán elbír-e egy Thompson-t... A fiú kissé megrázta a fejét. Furcsa gondolatok. Amíg azonban elkalandozott, a lány kihasználta az alkalmat és a saját fegyverével rontott rá, a meglepetés erejével.

Adrien nem számított erre, megijedt és talán a kelleténél erősebben csapott rá a lányra. Katica a karjaival kapálódzva zuhant hátra, magával rántva a fiút is.

- Aú! – kiáltottak fel egyszerre.

- Asszem ezt megérdemeltem – nyöszörögte Adrien.

- Én támadtam rád – a lány kezei Adrien hátára csúsztak. A fiú meglepetten könyökölt fel. – Talán túlságosan is jó tanár vagy...

Adrien meglepetten állapította meg, hogy a lány megcsókolta. Soha nem hitte volna, hogy azután, amit a betontömb alatt műveltek, kezdeményezésre számíthat. Lehet, hogy Katica is érzi azt a furcsa kisülést, mintha szikrázna köztük a levegő...?

A gondolat újult erőt adott neki, teljes erőből csókolta vissza a lányt. Katica elégedetten túrt bele a hajába és mozgolódott alatta. A lábai lassan felcsúsztak oldalt, körbeölelve Adrient. Mindketten próbáltak dominánsak lenni a csókban, ami azt eredményezte, hogy apró szüneteik maradtak csak a levegővételre. Lassan mindkettejük tüdeje égni kezdett, és Adrien kényszeríttette magát, hogy elhúzódjon.

- Hűha – foglalta össze Katica egy szuszban az élményt. Adrien nem tudta megállni, a vigyora máris megjelent.

- Hűha – visszhangozta. – Szóval jó tanár vagyok – tényként hangzott a szájából, és pillanatokon meg is lett erősítve.

- Eszméletlen jó tanár vagy – a lány ujjai önkéntelenül tovább siklottak a karján. – Bármikor tanúskodom melletted – a vigyorból kuncogás lett. Adrien hozzányomta a homlokát a lányéhoz.

- Majd gondolok erre, ha szükségem lesz rá – újból megszüntette a távolságot kettejük között és megcsókolta. Marinette ujjai visszatértek Macska hajába és csak húzták magához.

- Khm... - a békaszerű srác, akit Marinette az érkezésekor látott, újból a mosdó felé igyekezett, és egy helytelenítő pillantást vetett rájuk. Macska lassan lemászott a lányról és egy furcsa grimaszt vágott, ami nagyjából az „Itt nem történik semmi" nonverbális megfelelője volt. – Csak szólok, hogy a többiek bármikor itt lehetnek.

- Kösz – Macskán látszott, hogy legszívesebben fejbe verné magát. Utána pedig a srácot is. Amint a fiú eltűnt a mosdóban, Marinette feltornázta magát ülőhelyzetbe.

- Mondhatsz nekem bármit, tuti leskelődött – Macska tágra nyílt szemekkel fordult felé. Néhány másodpercig még magukban tudták tartani, de megint kirobbant belőlük a nevetés.

*******

Chloé beviharzott az adminisztrációs szobába, és lecsapta az álmodozó Macska előtti gép tetejét.

- Azonnal követelem az apparent-elést! – visította. Macska rémülten pislogott rá.

- Mivan? – a fiú értetlenül rázta a fejét és megpróbálta újra felnyitni a gépet, de Chloé keze még mindig lent tartotta.

- Katicabogár! – nem lehetett nem észrevenni, hogy a lány szinte remeg a dühtől. – Tudnunk kell, ki ő.

- Tudnunk? – Adrien felállt a székből és farkasszemet nézett a lánnyal. – Mióta vagy te itt a vezető? És engem mikor távolítottak el a posztomról?

- Alapító tagként jogom van... - sziszegte Chloé, de Adrien védekezően felemelte a kezeit.

- Alapító tagként? Chlo, hallod miket beszélsz? – a fiú fáradtan dörzsölgette a homlokát. – Attól még, hogy az elsők között voltál a kísérletben, még nem jelenti, hogy akármit kérhetsz...

Az ajtó csapódására elvette a kezeit a szeme elől. Chloé már nem volt a szobában. Adrien csak visszaroskadt a székbe és úgy döntött, hogy ez után igenis megérdemel egy szünetet.

*******

Az ég egy hatalmas zivatarral kecsegtetett, de a szőkeség nem bánta. Próbált elfeledkezni arról a problémáról, ami valószínűleg már most a fejük felett lebeg. Talán, ha jobban a sarkára állt volna Adriennel szemben...

Újra könnyek gyűltek a szemébe, és eldobta az okosleolvasót. A szerkentyű hatalmas csattanással csapódott a falnak és zuhant a földre. A fiúnak fogalma sincs, hogy mit utasított vissza! Ha ezek az információk valódiak, lehet, hogy hatalmas bajban vannak.

Chloé szipogva törölgette a könnyeit. Mindegy, ha szerez egy DNS-mintát Katicától, talán tisztázhatja a lányt. Talán még nincs minden veszve...

Az ajtó egy nyikordulással kinyílt. – Chloé, hercegnőm, attól tartok, itt van pár ember, aki beszélni szeretne veled valamiről. A NEPSA-tól jöttek.

A lány felkapta a fejét, de gyorsan pókerarcot erőltetett magára. A könnyeket majd betudják valami ostoba tini-drámának. Mit nem adna most egy átlagos tinédzser problémáért!

A két ellenőr megállt az ajtóban, és megvárták, amíg Mr. Bourgeois kitessékeli önmagát. Az folyosóról beszűrődő fény eltakarta az arcukat, de amint az ajtó becsukódott, mindannyian újra jótékony homályba vesztek.

Az egyikük közelebb lépett Chloé-hoz, de nem szólalt meg. A lány szeme a számsorra siklott, amit kötelezően viseltek a mellkasukon.

M3-671068

A következő rész tartalmából: - Akkor elrendeli a bevetésüket? – kérdezte a doktor nyilvánvaló vágyakozással. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, aki megkapta a hőn állított karácsonyi ajándékot. - Igen. Méghozzá most rögtön.