Oké, kezdjük ott, hogy nem ér előreolvasni;)

Igen, tudom, hogy a rész vége az izgi jelenet, de higgyétek el, hogy a közepén egy-két fontos dologról is szó esik, például megtudjátok, mit rejt a NEPSA mozaikszó, illetve Sabine érdekes felfedezést is tesz... és igen, tudom, hogy rövid lett, de  következő epizódban kaptok egy kis LadyNoirt, és nem is akármilyet. Ráadásul hamarosan Chloé-t is eltávolítom az útból (khm szó szerint;)).

- Jézusom! Chloé, ez egy férfivécé! – Adrien egyáltalán nem tudta elrejteni a meglepettségét. Mit keres itt Chloé, és miért pont egy férfivécében akar tárgyalni vele?

- Hallottam, mi történt tegnap – a lány közelebb lépett és átkarolta önmagát. Adriennek akaratlanul is feltűnt, hogy Chloé... mennyire nincs a topon. A lány szemei alatt sötét karikák húzódtak, ráadásul egy kicsit ki is voltak vörösödve. – Mondták, hogy visszafelé sült el az akció, és végül ki kellett halászni téged a suli alól. Téged, és egy másik lányt is – tisztán hallható volt a hangjában a vád. Másik lány. Miért volt Adrien valaki mással, amikor ő nem volt ott? Hiszen azért maradnak egymás közelében a csaták alatt, mert így érzik helyénvalónak, akkor Adriennek nem kellene... nem szabadna...

- Chlo, Katica újonc. Felmászott a tetőre. Rövid ideig beszélgettünk és beomlott alattunk a talaj – Megcsókoltam. Újra megakarom. Őt kerestem, nem téged.

Chloé – habár nem hallotta a kimondatlan szavakat – úgy nézett a fiúra, mintha pontosan tudna az egészről. Mintha Adriennek ki sem kellene őket mondania, a homlokára van írva az összes, és még több is.

- Jól van – a lány fáradtan nekidőlt az egyik ajtónak. – Ha te nem vagy velem őszinte, akkor majd én kezdem – a fiú szemébe nézett. – Tudok a füzetről.

*******

Sabine egy sóhajjal csípőre tette a kezét. A lánya szobájának a közepén állt, és csak nézte a rendetlenséget, amit teremtett.

Már egy ideje furcsa érzése van, amikor Marinette a közelében van. Még önmagának sem tudja megmagyarázni, de mintha valami lógna a levegőben. Nem feltétlen rossz, csak furcsa, mintha egy árny telepedne a hangulatra, amikor együtt vannak, és nem tudja eldönteni, hogy egy szellem-e, vagy csak egy kósza árnyék. És, sajnos minél jobban próbálkozik megfejteni az árny kilétét, annál jobban elhomályosodik előtte.

- Sabine? – a csapóajtó nyikorogva feljebb emelkedett. Tom értetlenül nézett körbe a szobában, és nem tudta mire vélni a kupit. Marinette általában rendes volt, és a szobájában eddig maximum tinédzsertől megszokott rendetlenséget teremtett, ez a kupleráj neki új volt. – Keresel valamit...? – kérdezte félve a feleségétől. A válasz mindössze egy sóhaj volt.

- Később elmondom – jelentette ki Sabine, miután látta, hogy a férfi nem akar kimenni. Tom dörmögött valamit a nőkről majd eltűnt a lyukban.

Sabine a furcsa érzést ezután csak a mosás közben érzékelte. Mindig átnézi a nadrágok zsebeit, nehogy egy ottfelejtett zsebkendő tönkretegye a friss ruhákat. Ahogy a lánya farmerében turkált, a kezébe akadt egy papírcetli.

Vakcina

Lappangó sejtek

Orvosi vizsgálat

Iskola

A nő szemei elkerekedtek. Fogalma sem volt, hogy mit talált, de a megérzése soha nem hagyta cserben. A megérzése pedig most azt mondta, hogy nagyon nagy a baj.

*******

Miközben Marinette és Alya viccelődve hazafelé indultak, Adrien és Chloé idegesen kukkantott ki az iskolából. Szerencséjük volt; Nino ma a Kaptárban őrködik, Alya-t pedig Marinette lefoglalja. Így viszonylag nyugodtan el tudtak tűnni az iskola területéről, és az Agreste-villa felé vehették az irányt.

- De mikor találkozott veled? – úgy tűnt, Adrien még mindig nem tudja felfogni. Amióta Chloé elárulta neki, hogy mindent tud, csak ez a kérdés járt a fejében. Miért a lánynak mondta el, miért nem neki?

- Meglátogatott. Az eltűnése előtt pár nappal – Chloé próbálta ugyanolyan gyorsan szedni a lábát, mint a társa, de így is folyton lemaradt. Ha felidegesítették, Adrien hajlamos volt gyorsabban menni a tartható tempónál. A lány ezt is csak egy újabb Macska-tulajdonságként fogta fel. – Megmutatta a füzetet is, és mondta, hogy elrejtett dolgokat a szobájában – már a ház közvetlen közelében jártak, az utolsó jelzőlámpa azonban megállította őket. Chloé Adrien felé fordult. – Azt is mondta, hogy képtelen nézni, ahogyan Gabriel önmaga alatt vágja a fát...

- Az apám?! – a fiúnak tátva maradt a szája. – Mi köze volt hozzá? Úgy értem... - visszapörgette az agyában a feljegyzéseket. – Róla egy szót sem írt!

- Lehet, hogy írt – indult el Chloé, ahogy zöldre váltott a lámpa. – Csak te nem tudod, hogy az az apádra vonatkozott.

Ahogy beértek a villába, Gabriel jelent meg a lépcső tetején, és nem kicsit volt ideges. Egy pillantásra sem méltatta Chloét, rögtön Adrienhez fordult.

- Mire véljem a késést, Adrien? És miért nem a kocsival jöttél? – kérdezte a száraz hangján.

- Adrien velem jött, uram, mivel közös projectet kaptunk az iskolában – felelte merészen Chloé, mielőtt Adriennek ki kellett volna találnia valamit. Sokat dolgoztak együtt, tudták, milyen hangulatban van a másik, és a lány most érezte, hogy Adrien nem akar most az apjával foglalkozni, legalábbis nem élőben. Ha viszont a füzetben tényleg találnak valamit Gabrielre vonatkozóan...

- Értem. Adriennek hattól programja van – elfordult, és elindult az irodájába. – Örülnék, ha addigra végeznétek – azzal hangosan becsapta az ajtót.

- Fene a nyavajáját – a két fiatal felsprintelt a lépcsőkön és Adrien szobája felé vették az irányt. Chloé nem sokszor járt itt, hiszen az apjának így is elég dolga akadt a NEPSA-val, és a lány általában úgy tett, mintha nem érdekelné „az a sok buta baromság, amivel az apja foglalkozik". Valószínűleg ezért is lepődött meg annyira a hermetikusan lezárt ajtókon és a szkenneres leolvasókon.

- Ezek utoljára nem voltak itt – mormolta, ahogy beléptek Adrien szobájának folyosójára. – Hogy tudsz innen annyi infót kilopni? – pillantott kétkedéssel vegyes csodálattal a fiúra.

- Nem olyan nehéz – Adrien előreengedte a szobájába a lányt. Amint becsukódott az ajtó, folytatta. – A szobákban nincsenek kamerák. Tudod, így csak a folyosókat kell megoldanom – előkereste a titkos rejtekhelyekről a dokumentumokat.

Chloé lehuppant az ágyra, és elkezdte sorba rakosgatni kronológia szerint. A leveleket szétválogatta aszerint, hogy küldték vagy kapták, tekintettel a furcsa nyelvekre, mint például a japánra.

- Ez mi? – kérdezte, ahogy megemelte a japán levelet. Adrien megvonta a vállát.

- Mi lenne? Egy levél – közelebb hajolt, hogy elolvassa a címzést – Aoki Yumától.

- Japánul van – jelentette ki Chloé, ahogy megfordította. – Japán nincs benne a NEPSA-ban – a lány összeszorította a szemét, ahogy felidézte magában a NEPSA pecsétjét. – New York... valami kínai városka...

- Ezhou – segítette ki Adrien. – Onnan indult az egész. Illetve Párizs.

- New York-Ezhou-Paris Safety Agreement – Chloé széthajtogatta a levelet. – Japán nem fertőződött. Akkor miért levelezett ezzel az Aokival?

Adrien közelebb húzódott. Ez eddig neki sem tűnt fel, annyira csak a füzetre koncentrált. Nem is gondolta, hogy a levelek is hasonlóan fontos üzeneteket hordozhatnak.

- Talán tudott valamit, amit mi nem...

- Vagy inkább volt valamilye, ami nekünk nem – a lány átfutotta a levelet. – Talán ő rejtette el.

- Elrejtette? Mit? – Adrien összezavarodott.

- Nem mit! Kit! – a lány szeme dühösen megvillant. A költői kérdés, amit feltett, megállította a vért Adrien vénáiban és teljesen megszédítette a fiút.

- Soha nem is gondoltál rá, hogy a bátyád életben lehet?!

A következő rész tartalmából: - Nem kezdők? Azt akarod mondani, hogy én vagyok az egyetlen új állat a csapatban? – a lány lábai túlságosan hangosan csattogtak a lépcsőn. Adriennek figyelmeztetnie kellett magát, hogy majd ne felejtse el a lopakodást is megtanítani neki.