Elérkeztünk a végéhez...

Vagyis nem teljesen. Egy fejezet még lesz, ami egy picivel később játszódik (két hónappal mindössze), ezt a szokásos időben, szerdán fogom feltenni.

És... remélem, elég nagyszabásúra sikerült írnom a végét, nagyon igyekeztem. A hamisíthatatlan „boldog vég"-et meg majd szerdán megkapjátok, utána pedig következik a köszönetnyilvánítás és az eljövendő sztorik ismertetése.

Illetve, nem tudom mennyire vettétek észre, de ebben a könyvemben is a történet végén kerül elő a cím, csakúgy, mint az előző könyvemben, a Macska Bogarában.

Patthelyzet állt fel. Félix komoran bámulta a gyűrűjét, és lassan forgatta az ujján. Nem úgy nézett ki, mint aki lépne bármit egyhamar.

Adrien közben úgy állt ott, mint egy oszlop; összeszorított száj és öklök, nehogy ő szólaljon meg előbb. Arra várt, hogy a bátyja hozzon meg egy döntést, ami mindannyiuk számára megfelelő lesz.

Marinette meg tudta értenie mindkettőjüket. Ő és Adrien most tudták csak meg, hogy a fertőzés egy halálos betegség. Eddig nem is igazán gondoltak bele, hogy a betegségüknek ilyen jellegű hátrányai is lehetnek.

- Vagy hogy egyáltalán, ez tényleg egy betegség – Marinette lehunyta a szemét. Tulajdonképpen ezt is úgy fogták fel, mint a NEPSA egyik hazugságát; vagy mint egy fegyvert, amivel a nevezett szervezetet legyőzhetik. Fertőzöttnek lenni jó dolog volt, egy kiváltság, ami, amennyire ők tudták, nem mindenkinek adatott meg. Félix pedig... ő már régen tudhatott róla, és kereste az ellenszert. Próbálta úgy megmenteni az öccsét és Párizs fiataljait, hogy ők közben nem is tudták, hogy meg kell őket menteni. Éveket pazarolt a munkára, és most oda kell adnia az öccsének, úgy, hogy rendesen még nem is volt tesztelve. Érthető volt a habozása, és Adrien visszafogott idegessége is.

Amíg ők hárman arra vártak, hogy a másik lépjen, Bridgette egy sóhajjal lecsapta a táskáját a kezelőasztalra, amin az előbb még Adrien feküdt és kotorászni kezdett benne. Biztos, hogy eltette, de egy ekkora táskában soha nem lehet semmit megtalálni...!

- Megvan! – sikkantott fel, és a magasba emelte a fülbevalókat. Odalépett a tétova Marinette-hez és a kezébe nyomta őket, egy jelentőségteljes pillantást vetve Félixre. – Tessék, Marinette. Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Úgyis jól kijöttök Tikkivel...

Félix egy sóhajjal lehúzta a gyűrűt és Adrien kezébe nyomta. – Tessék öcsi. Majd... próbáljuk meg néhányszor átnézni azért – tette hozzá bizonytalanul.

Adrien mosolyogva bólogatott – egy pillanatra tényleg megijedt attól, hogy Félix megtagadja tőle Plagg-et.

- És akkor nincs más hátra, mint... - csapta össze a kezeit Bridgette, ahogy a fertőzöttek felvették az „ékszereket", de a hangját elnyomta egy gép zúgása.

- Ez mi? – kérdezte Marinette, de senki nem hallotta rendesen. A zúgás valahonnan fölülről jött, úgyhogy a lány, mivel mást nem nagyon tehetett, odament az erkélyhez, kinyitotta az üvegajtót és kilépett, hogy megnézze, mi van a tető fölött, ami ennyire nagy zajt csap.

Ez persze nem volt valami jó ötlet, ezért Adrien is vele ment.

Marinette a ház felé nézve, lábujjhegyre állva próbálta meghatározni a zaj forrását, így neki tűnt fel először a potyautas.

Ellenben Adriennek meg sem kellett fordulnia, mert őt lenyűgözte az a tömeg, ami a NEPSA előtt gyülemlett fel. A fiú megérintette Marinette vállát, hogy felhívja a figyelmét a barátaikra, de a lány nem reagált. Egészen pontosan; valaki más reagált Marinette helyett.

- Helló Párizs! Hiányoztam?! – kiáltotta Chloé integetve.

- Aztarohadt – kuncogott Marinette. Sejtette, hogy a szőkeség valami látványos bevonulást akar, de egészen másra számított... mondjuk egy fehér lovas vágtára.

- Semmiképpen nem egy repülő landolására a NEPSA utolsó álló bázisa tetején – vélekedett a lány. Chloé közben abbahagyta az ugrálást és lenézett rájuk.

- Hé, Adrien! – intett le a lány, és köszönetképp Marinette-re vigyorgott. Adrien nem élte volna túl, ha csak rajta múlt volna az élete, de így, hogy szólt Marinette-nek, a fiú élt és virult.

Miután megbizonyosodott róla, hogy a gyerekkori legjobb barátja életben van, Chloé visszament a repülőgéphez és kihúzta a legfelső bőröndöt. Még vagy nyolc volt a gépben, de ő nem szándékozott mindegyiket egyszerre felhasználni.

Kezében a bőrönddel odament a tető széléhez és kinyitotta azt. Még szerencse, hogy Alya felhívta, így tudott nekik szólni, hogy idejöjjenek a NEPSA-hoz... a lány belemarkolt a talizmánokba. Ez állati jó lesz.

- Tudjátok, miért vagytok itt, igaz? – kiáltott, ahogy felállt.

Miután elmondta Alya-nak, a lány az összes fertőzöttet értesítette, hogy mindannyian halálos betegek, és azt is, hogy megvan az ellenszer. Ezért Párizs összes gyereke és rengeteg felnőtt is ott gyülekezett a megadott címen.

A tömeg felmorajlott. Marinette és Adrien egy pillanatra összenézett (ők nem tudták, mit akar Chloé), majd újra a tetőn parádézó lányra figyeltek.

Chloé pedig magasba emelte a kezét és elhajította a talizmánokat. Az ékszerek fényesen úsztak a levegőben, majd a gravitáció elkezdte őket lefelé húzni. A szőkeség nevetve figyelte, ahogy a barátai, osztálytársai és teljesen ismeretlenek vetik utána magukat.

De ez így nagyon sokáig fog tartani... úgyhogy Chloé meg fogta a bőröndöt és az egész tartalmát a levegőbe hajította.

Marinette ámulva nézte. – Szétosztja a talizmánokat – figyelte a tömeget, amint vigyorogva kapkodják fel az ékszereket, keresik a sajátjukat és odaadják a másiknak, ha felismerték, hogy az az övé lesz. Minden darab valamilyen állatra utaló jelet hordozott... Chloé nagyon ügyesen gyártatta le őket. Azok a gyerekek, akik már megkapták a sajátjukat, felpróbálták és vidáman beszélgettek a kwamijaikkal. Azok azonban, akik még nem kapták meg őket, egyre türelmetlenebbül figyelték Chloét.

A lány újabb és újabb bőröndök tartalmát öntötte ki, így a türelmetlenek száma egyre csökkent, a szemét száma viszont nőt; rengeteg talizmán volt valamilyen csomagolásban, nehogy az út alatt tönkremenjenek, ezektől pedig gyorsan megszabadultak a fiatalok, mindent, ami nem kellett nekik, a földre szórtak.

- Micsoda takarítás lesz itt holnap – nyafogott Marinette.

Adrien vigyorogva ránézett és összefonta a kezüket a korlát alatt. – Szerintem megéri.

A lány egy pillanatra teljesen ledermedt, hiszen a fiú nem is a talizmánosztást nézte, hanem őt. Marinette visszamosolygott rá, majd nekidőlt és a vállára hajtotta a fejét.

- Túléltük – suttogta.

*******

Bridgette elhúzódott Félixtől és a vállába fúrta a fejét. Képtelen volt elhinni, hogy vége.

- Köszönöm, hogy odaadtad Adriennek Plagg-et – suttogta. – Helyes döntést hoztál, Félix.

- Néha a helyes döntést a legnehezebb meghozni – mormolta a fiú. – Azért tovább fogom fejleszteni a talizmánokat – hagyta, hogy a lány lejjebb csússzon a kezei között és összenyomta a homlokukat. – Most, hogy a NEPSA teljesen eltűnt, és Marinette megölte az apámat, én leszek a szervezet új főnöke, és újra beindítom a Project: Miraculous-t. Továbbfejlesztjük a talizmánokat, kiküszöbölünk minden mellékhatást, és vigyázunk az új generációra.

Bridgette érezte, hogy elvörösödik, és nagyon örült neki, hogy Félix nem látta.

A fiú végig többesszámot használt.

*******

Marinette tudta, hogy be kéne fejezni a csókot, mielőtt Alya ennél is sikamlósabb megjegyzéseket kiált fel nekik. Ezért kelletlenül Adrien és a saját mellkasa közé csúsztatta a kezeit és eltolta a fiút.

- Ugye tudod, hogy ennyivel nem úszod meg? – kérdezte Adrien, és nem volt hajlandó kiengedni az öleléséből.

- Persze... de ha Párizs egy Fekete Macskát és Katicabogarat akar, akkor kénytelenek vagyunk megadni nekik – bökött a lány az üvöltöző tömeg felé. A teljes apparent-es banda már percek óta követelte a bemutatót, hogy hogyan lehet a talizmánok segítségével átváltozni.

Adrien elhúzta a száját. – Ha nekem van jelzőm a nevem előtt, neked miért nincs? – kérdezte, de azért hátrább lépett, készen az átváltozásra.

- Nyugodtan szólíthatsz Ügyetlen Katicabogárnak – vigyorgott Marinette, miközben bekapcsolta Tikkit.

- Marinette! Hiszen ez csodálatos! Bridgette átengedett neked? – kérdezte a vidám kis kwami és megölelte a lányt. Marinette megsimogatta a katica fejét, amit odalent többen is utánoztak, akik szintén előhívták a kwamijaikat, habár a lények nem érezték az érintést.

Adrien elvigyorodott. – Mit szólnál a Csodálatos-hoz? – Marinette értetlenül nézett fel rá, mire korrigálta a kijelentést. – Csodálatos Katicabogár. Na, mit mondasz?

A lány elvigyorodott. – Azt, hogy nem igaz.

- Szerintem igen – kardoskodott Plagg, aki épp megjelent.

Marinette tüntetőleg sóhajtott egyet, majd megigazgatta magát. – Mehet? – ignorálta a macskakwamit és a gazdáját.

- Tikki...

- Plagg...

- ...pöttyöket fel!

- ...karmokat ki!

*******

Egy rózsaszín és egy zöld fénysugár vonta be a NEPSA épületének falát, és hamarosan egy teljesen új Katica és Macska állt a fiatalok helyén.

Katica egész testét pöttyök takarták, a szárnyai teljesen eltűntek, és olyan volt, mintha egy testhezálló latexruhát viselne. Macska szintén, de neki azért több macskás kiegészítője megmaradt, mint például a fülek vagy a farok.

- Király! Új kinézet! – öklözött be alattuk Kim a levegőbe.

Marinette tátott szájjal figyelte az ujjait, majd Adrienre nézett, aki szintén teljesen máshogy nézett ki. A fiú akaratlanul is elnevette magát.

- Szóval ez történik, ha a valódi hordozó veszi fel a talizmánt – kuncogott.

A tömegből többen is elkezdtek beszélgetni a kwamijaikkal, hogy minél előbb fel tudják használni a frissen szerzett információt. Páran már meg is tudták a szükséges kifejezésüket, és színes fénysugarakkal változtak át.

Alya fellendítette a kezét és egy nagyot sikoltott. - Éljen Katica és Macska, Párizs szuperhősei! – ezt a tömeg is megismételte, mire Marinette megilletődve Adrien mellkasába temette az arcát.

A fiú levigyorgott Alya-ra, majd a barátnője álla alá nyúlt és megemelte azt. – Hé, bogaram... menni fog neked ez a szuperhősködés? Még csak nem is vagy apparent-es! – húzta közelebb magához.

Marinette tétován felnézett rá. – Dehogynem vagyok apparent-es... - erre Adrien felvonta a szemöldökét, mire a lány az épület felé biccentett. – Halálfej. „Kiütöttem." – emlékeztette a fiút a két héttel ezelőtti beszélgetésükre.

A fiú elégedetten bólintott és összeérintette a homlokukat. – Tényleg... akkor mostmár teljes tag vagy. Talán még szuperhős is lehetsz velem.

Marinette bólogatott. – Nincsen Macska...

- ...Katica nélkül – fejezte be Adrien és megcsókolta.

És egyiküket se érdekelte, hogy a tömeg tombol alattuk, Chloé pedig még mindig szórja a talizmánokat.

A következő rész tartalmából: - Már ha egyáltalán felveszi – morgott magában Marinette. - Nem is tudom, melyikőtök a szebb – jelentette ki egy ismerős hang.