Itt már elkezdődik a magyarázat^^

Tényleg, ez után a fejezet után már minden meglesz a történet végének összerakásához, tessék hát figyelni;)

(najó, kit akarok átverni, ezután kezdődik a mentőakció:P)

Szorítsunk Adriennek!^^

- Mr. Agreste? Önnel beszélek? – kérdezte egy ismeretlen hang. Félix érezte, hogy a gombóc összeszorítja a torkát; most, hogy Gabriel és Adrien meghalt, ő lett „Mr. Agreste".

- Igen, itt Félix Agreste – a fiú kimászott Bridgette alól és gyengéden visszahelyezte a lányt a kanapéra. – Ismerjük egymást...?

- Nem, attól tartok, személyesen még nem. Én vagyok annak a katonai kórháznak az egyik orvosa, ahová az öccsét szállították. Egészen pontosan: az öccse orvosa – magyarázta a férfi magabiztosan.

- Értem. Adrien orvosa – Félix körbe-körbe mászkált, és megpróbált nyugodt maradni. Most tényleg felhívta a pasas, hogy ezt közölje vele?

- Nem, azt hiszem, nem érti – a férfi olyan hangnemben beszélt, mintha ő tenne szívességet Félixnek. – Adrien... nos, a hulla... nem olyan, mint kéne lennie. Ne értsen félre, nem az öccsére akarok megjegyzéseket tenni...

Félixnek kezdett elege lenni, és minél előbb be akarta fejezni a beszélgetést. – Igen, persze, nos az öcsém hátborzongató hasonlóságokat mutat egy macskával – jelentette ki szkeptikusan. – Ez azért van, mert ő félig egy macska.

A vonal végén egy ideig csend volt. - Még mindig nem érti. Nem ez a probléma – egy nagy sóhaj, úgy tűnt, maga az orvos sem tudja megfogalmazni, amit mondani akart. – Azt hiszem, jobb lenne, ha be tudnának jönni a kórházba. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a saját szemükkel is látnák.

Félix tétovázott. Nem akart ezzel az orvossal találkozni, aki egy közönséges házimacskát sem ismer fel, ha az ott fekszik előtte, viszont a halottszemlére úgyis azonosítania kell a holttestet, és jobb lenne mielőbb túlesni rajta... ráadásul most még Marinette egész nap alszik, neki nem is kell tudnia, hogy elmentek.

- Rendben, küldje el a címet. Odamegyek – válaszolta Félix, habár Bridgette kihallotta a hangsúlyából, hogy legszívesebben ő küldené el egy bizonyos címre a másik felet.

Amint kinyomta a hívást, a lány felült. – Ki volt az?

- Elmegyek egy félórára Brie édes. Egy kis probléma...

- Adódott a holttesttel – fejezte be a lány a mondatot. Félix rápillantott és kérdőn felhúzta a szemöldökét. – Olyan hangosan beszéltetek, hogy hallottam. Személyesen kell megnézned.

Félix bőszen bólogatott, és már indult, hogy megkeresse a személyes iratait. Valószínűleg igazolnia kell majd magát, és az összeset a bőröndjeiben hagyta.

- Félix! – kiáltott utána a lány, majd felpattant a kanapéról és kihámozta magát a takaróból. – Te is tudod, hogy ez mit jelent!

A fiú öntudatlanul is kimenekült a szobából. A lelke mélyén benne is felmerült a gondolat, de nem akarta hamis reményekkel álltatni magát...

- Lehet, hogy az nem Adrien! – kiáltotta utána a lány, ahogy kirohant a hallba. Bridgette izgatottan figyelte Félix reakcióját. Próbálta kitalálni, mire gondol a fiú, és remélte, hogy nem akar semmi butaságot csinálni. Ki tudja, milyen sokkot jelentene visszakapni az öccsét!

Félix legszívesebben a fülére tapasztotta volna a kezét, de azzal nem tudta volna elhallgattatni a belső hangjait, amik már egy ideje mondták neki a magukét.

Hiszen nem változtat semmin, ha az nem Adrien holtteste. Akkor nincs meg holttest. Látták, milyen közel volt az épülethez. Nem élhette túl. Látták, ahogy kirohan, és elemésztik a lángok. Ha ez más holtteste, az nem változtat semmin... Nem változtat...

- Félix... - suttogta Bridgette és magához ölelte a fiút. Félix észre sem vette, hogy összekuporodva fogja a fejét.

- Nem akarom megint elveszíteni... nem akarom... - és sírni sem akart, de azt már nem merte kimondani. Akkor lehet végleg összeomolna.

*******

Amikor valaki már csak a sötétséget és a hideget érzékeli, akkor halt meg.

- Hallod ezt, Sabrina? Egy új definíció született a halálra! – kiáltott fel Gabriel. A vidámság csak tettetett volt, a férfi valójában csak azt akarta, hogy a lány hagyjon fel a tükör bámulásával. Attól még nem lesz szebb, ha órákig az arcát fikszírozza.

- Magának könnyen meg. Minden úgy sikerült, ahogy akarta – dünnyögte a lány. – De én... - a lány elfordította az arcát, így láthatóvá vált a sav által lemart, vöröses-barnás elkorcsosult rész is. – Én már túl sok mindent vesztettem.

Gabriel magában vigyorgott. Hogy szereti játszani az áldozatot!

- Sabrina, amint lelépünk New Yorkba, kaphatsz egy új arcot. A legjobb plasztikai sebészeket bérlem fel neked, Bradley Calobrace-t vagy Gustavo Galante-t. Csak a legjobbakat – biztosította a férfi, és felemelte a kémcsövet. Ez már a harmadik volt délután, és tele volt folyadékkal. Pontosan olyan vörös volt, mint az emberi vér, de ahogy ülepedni kezdett, a színe lassan átváltott halványzöldre.

- Ó igen – vigyorgott Gabriel. – Rendkívül gazdagok leszünk...

*******

Félix zsebre tette a kezét, hogy ne látszódjon, mennyire remeg. Titokban nagyon hálás volt Bridgette-nek, hogy eljött vele.

Féloldalasan a lányra pillantott, aki átvette a vezető szerepét. Olyan magabiztosan lépdelt a kórház folyosóján, mint aki készenáll bármelyik ápoló fejét leüvölteni, ha csak szórakoztak velük.

És ennek a fiú kimondhatatlanul örült.

- Á, maguk azok – igazgatta meg a szemüvegét egy bajszos, fehér köpenyes orvos, és szemügyre vette őket. Bridgette, talán akaratlanul, közelebb lépett Félixhez.

- Igen, mi vagyunk. Ha esetleg elmagyarázná, hogy miért kellett idejönnünk... - támadott azonnal a lány, de az orvos ezt egy legyintéssel elsöpörte.

- Ha szavakkal ki lehetett volna fejezni, akkor elmondtam volna a telefonban is – jelentette ki, majd elindult a folyosón. Félixék követték. – Ezt látniuk kell ahhoz, hogy elhiggyék!

Félix csaknem megbotlott, mire Bridgette rápillantott. Úgy tűnt, mindketten ugyanarra gondolnak, de a lány nem akart hiú reményeket táplálni benne.

- Elnézést, uram. Adrien életjeleket produkált...? – tette fel a kérdést, amire mindenki kereste a választ. A doktor csak a fejét rázta, majd belépett egy kórterembe, ahol csak egy valaki feküdt.

Bridgette rögtön megragadta a fiúja karját, hogy megtartsa, ha netán elájulna. Az ágyon Adrien volt, csak most a sötétvörös-barna-fekete teste méginkább hangsúlyos volt a hófehér lepedők és halványzöld csempék mellett.

A lány rápillantott Félixre, de úgy tűnt, a fiú nem akar elájulni, habár elég sápadtnak tűnt. Összeszorított szájjal fordult vissza az orvoshoz, és legszívesebben felpofozta volna. Miért kellett megint a lelkükbe gázolni?! Még jó, hogy Marinette nincs itt!

Az orvos azonban már a holttest mellett állt, és felemelte az egyik karját.

Ezzel nem lett volna semmi baj, de a kéz elvált a testétől.

Félix azonnal elfordult, ő még nem látott halált ilyen nyilvánvaló, undorító formájában. Ehhez Bridgette volt hozzászokva, de ő égett a haragtól. Mégis miért mutatja meg az orvos a...

A lány egy nagyot nyelt. Ő is észrevette azt, amire az orvos megpróbálta felhívni a figyelmüket.

Lehetséges volna, hogy azok ott...?

*******

Marinette zsebre dugott kézzel dőlt neki a falnak. Már vagy fél órája álldogált ott, de még mindig meg tudták lepni.

A tömeg, amit figyelt, hullámok módjára mozgolódott és módosult. Emberek jöttek, emberek mentek, és ha a lány két percig nem figyelt oda, teljesen más látvány fogadta. Az egyetlen, ami soha nem változott, az az általános öröm volt; mindenki vidáman ecsetelte, hogy mennyivel jobb lesz majd ezután és hogy visszakapták a gyerekeiket.

- Igen – gondolta magában keserűen a lány. – De milyen áron...!

Ha elmondhatná valakinek, hogy Adrien halott... ha beszélhetne róla Alya-val vagy Nino-val, minden más lenne.

Bár beszélhetne valakivel őszintén!

A kívánságokkal vigyázni kell, nehogy valóra váljanak.

Marinette nem is tudta, hogy valaki most épp rágondol, és meg akar vele valamit beszélni. Ráadásul, nem is akárki...

*******

Bridgette ismerte már annyira Félixet, hogy tudja, hol találja meg egy ilyen helyzetben. Ahogy sejtette, a fiú felmenekült a tetőre, hogy megnézze a naplementét és gondolkozzon.

A lány nem tudta hibáztatni. A mai nap tele volt gondolkozásra alapot adó eseményekkel. Először a tény, hogy Marinette és Adrien lefeküdtek, aztán a támadás, Adrien halála, és most ez...

Ő már összerakta a történetet, de Félixnek vajon sikerült-e? Vajon rájött-e, hogy azok a fémes drótok az öccse karjában mit jelentenek...?

Bridgette nem volt benne biztos. Ahogy a hosszú kabátjában magányosan álldogáló fiút nézte, nem mert volna megesküdni, hogy gondol egyáltalán bármire.

- Félix... - lépett oda a fiú mellé, és ránézett.

Félix némán figyelte, ahogy a nap lemegy. Még mindig nem dolgozta fel, hogy tényleg úgy volt, és Bridgette-nek volt igaza.

- Emlékszel, amikor a NEPSA raktárában megpróbáltam megfojtani Katicát? Meséltem róla – suttogta, de még mindig nem nézett a lányra. – Akkor... azt hiszem, akkor már tudtam, hogy újraindították a Hasonmás Projectet. A lelkem mélyén rettegtem attól, hogy ő...

- Tudom – Bridgette megérintette a fiú vállát. – De most sietnünk kell. Tudod, hogy ez mit jelent: Adrien lehet, hogy életben van!

Félix horkantott. – Biztos, hogy életben van! Az apám nem indította volna be csak úgy azt a Projectet, ha nem ez volt a terve kezdetektől.

A fiú előhúzta a kezeit a zsebéből és összekulcsolta őket a lányéval. - Már csak azt kell kitalálnunk, vajon hol lehetnek.

A következő rész tartalmából: Persze nem csináltam semmit, ami a csapatnak árthatna... na mindegy. A lényeg, hogy ma is felléptem a NEPSA rendszerére, hát mit látok, összeomlott az egész, csak egy apró kis szerverecske maradt meg, ami Párizs külvárosában van.