Halihó~

A következő utáni részben már megkezdjük a támadást a NEPSA ellen. A mai részben pedig igazából Félixet menekítem ki, és egy kicsit begyakorlok a következő fejezeti nagy jelenetre;) de ne aggódjatok, megpróbálom nem elrontani^^

Addigis, élvezzétek a szünet további részét és készüljetek a szilveszteri bulira!;) sajnos idén nem leszek netközelben, úgyhogy nem tudom pont éjfélkor felrakni, de szerintem nem lesz baj, ha még szombaton kikerül;)

- Ki az? – húzódott oda Marinette, ahogy Bridgette egyre jobban elsápadt. Nem tudta, hogy kivel beszél az unokatestvére, de nem kaphatott jó híreket.

- De hát miért? ... Aha, értem ... Jólvan, te tudod ... Hol? Jó, rendben. Szia! – azzal a lány kinyomta.

- Ki volt az? – kíváncsiskodott tovább Marinette. Bridgette eltolta őt az útból és lekapcsolta a harsányan tiltakozó Plagg-et és Tikkit. – Félix. Lebukott. Megpróbálták elkapni, de lelépett.

- Tessék?! – Marinette érezte, hogy összeugrik a gyomra. Rájöttek volna a titkukra? Akkor megint menekülniük kell, ki a városból, messze innen... különben megtalálják és megölik őket...

- Adrien! – villant a lány agyába. – Adrient minél előbb figyelmeztetnem kell, hiszen ő a legfáradtabb közülünk.

- Csak ő bukott le. Hamarosan mindenki tudni fogja, hogy Félix életben van, és valószínűleg körözést adnak ki ellene – magyarázta. - Mivel a házatokat bezárták, oda ment, és távolabb leparkolta az autót, amit elkötött a NEPSA-tól. Oda kell mennünk érte – magyarázta, ahogy a zsebébe süllyesztette a chipeket.

- Mennünk? Nekünk? – kérdezte Marinette. Nem lenne egyszerűbb, ha minél kevesebben lennének?

- Azt mondta, hogy a ház nem biztonságos. És hogy valamit el kell mondania – a lány kinyitott egy táskát és kotorászni kezdett benne. - A nappaliban van egy lehallgatókészülék, ne kérdezd, Félix honnan tudta meg. A lényeg, hogy jobb lesz, ha máshol találkozunk. Szólj Adriennek! – adta ki a parancsot, és Marinette már indult is. Meglepő módon Bridgette bármikor átvedlett édes kislányból komoly kiképzőtiszté; ez valószínűleg Félix nyomásának köszönhető.

És amikor Marinette arra gondolt, hogy Félix helyett esetleg Adrient kapták volna el, összeszorult az ökle és megszaporázta a lépteit. Bridgette-nek igaza van; mindenkire szükség lesz.

*******

- Mikor azt mondtátok, hogy a bátyám elrejtőzött valahol, nem gondoltam, hogy a Dupain-Cheng pékségnél lyukadunk ki – morogta Adrien miközben kiszállt a kocsiból.

- Félix igenis jól döntött. Olyan helyre ment, ami túl egyértelmű. A NEPSA nem fogja egykönnyen megtalálni – magyarázta Bridgette erélyesen és becsapta az ajtót.

- Nem is tudom, a NEPSA nekem tűnik olyan idiótának, hogy ilyesmiket ne gondoljon át és a legegyértelműbb helyeken keresse először – vonta meg a vállát fáradtan Adrien, de csendesen követte a lányokat az üzletbe.

- Félix? – suttogta Bridgette, ahogy körbenézett a lesötétített helységben. A fiú arca azonban jól kivehető volt, megvilágította a telefonja.

- Á, hát itt vagytok – Adrienhez fordult. – Megszereztem a hologram nagy részét, de a földalatti lemaradt.

A fiú csak legyintett. – Ott csak a kísérletezőrészleg van, meg néhány üres járat. Nem oszt nem szoroz – zsebredugta a kezét és leült a kiszolgálópultra. – Inkább azt magyarázd el, hogy a fenébe buktál le.

Félix maga elé meredt. Amíg Bridgette-ék nem értek ide, volt ideje átgondolni a történteket. Valószínűleg már a belépésétől kezdve megfigyelték... a kis látogatása Dupain-Cheng-éknél csak rontott a helyzeten, és utána pedig szigorúan bizalmas információkat töltött le. Túl sok támadási felületet hagyott.

Ráadásul tudta, hogy futni hagyták. Amikor kiütötte a kapitány kezéből a gépfegyvert, majd a fejéhez fogta és túszul ejtette a mélygarázsig, sejtette, hogy túl egyszerű. Meg sem próbálták megállítani, de nem tudta, hogy miért.

Hiszen tudták, hol van a szolgálati lakása. Tudták azt is, hol van az Agreste rezidencia. Akkor mégis mit akartak, hova vezesse őket? Félix szerint azt akarták tudni, van-e a fertőzötteknek új bázisuk a városban.

És ha csak ennyi a probléma, akkor igazán nem kellene idegeskednie, hiszen amennyire ő tudta, a Kaptárt eddig senki sem tudta helyettesíteni.

- Az csak a kisebb gond – sóhajtotta. – Van még valami – belenézett az öccse szemébe és megpróbált nem túlságosan bűntudatosnak látszani. – Szerintem figyelnek engem.

Adrien nem úgy fogadta, ahogy várta volna; elfordult és az ablakhoz lépett. – Szerintem nem – Marinette-re nézett. – Te láttad, hogy követi a mi kocsinkat egy másik? – a lány megrázta a fejét. – Na látod, Félix. Nem követ senki.

- Nem titeket, engem – mutatott magára az idősebbik. Adrien most szórakozik vele?

- Gondolom, azt akarták, hogy elvezesd őket a szövetségeseidhez. Ez esetben itt lennének, illetve követtek volna minket is, hogy hova jövünk, egy, az Agreste rezidenciát elhagyó autó azért elég feltűnő lehetett.

Félix úgy bámult, mintha pofánvágták volna. Hát persze! Nem valahova, hanem valakikhez kellett elvezetnie a NEPSA kommandósait.

Nevezetesen a saját családjához.

- De mivel minket sem követtek – tárta szét a karjait Adrien – és ittkint sem látok senkit – bökött a háta mögé, ahol épp leparkolt egy NEPSA-kocsi, és pattogtak ki belőle az emberek -, ezért úgy gondolom, hogy teljesen fölösleges a... - egy lövés dördült, úgyhogy mindenki lebukott.

A töltények kitörték az ablakot és a szemközti falról pattogtak le. Mindenki lebukott, és úgy döntöttek, ideje lesz biztonságos helyre húzódni.

- Még hogy nem követtek – morogta Félix, ahogy átmászott a pékség sütő részébe. Négykézláb követte Bridgette, Marinette és Adrien is, aki hasonlóan átkozódott magában.

Amint beértek a konyhai gépek nyújtotta fedezékbe Félix hátrafordult. – Külön kell válnunk!

- Miért is? – kiáltott vissza Marinette, akinek nem tetszett az ötlet. Az ilyen különválós tervek tapasztalata szerint mindig rosszul végződnek.

- Mert ezek itt lőnek mindenre! – bökött a fal felé, ahol még mindig gőzerővel pattogtak a lövedékek, óriási zajt csapva.

- Jó! Marinette és én megyünk a mi kocsinkkal! – egyezett bele Adrien, majd megragadta a lány csuklóját és továbbra is négykézláb húzni kezdte a hátsó ajtó felé.

- Gyere Brie – hívta a barátnőjét Félix, ugyanis kiváló rejtőzködési helyet talált a mélyfagyasztó mögött. – Ezt még egy ideig nem lyuggatják ki.

- Sejthettem volna – nyafogta Bridgette, ahogy behúzódott mellé. – Eszembe juthatott volna, hogy csapdát állítottak neked. Ezeknek nincs semmi lelkiismeretük!

- Ne aggódj – mormolta Félix, és beindította az óráját. – Pár percen belül leállnak, és akkor szabad lesz az egérút.

- Honnan tudod? – kíváncsiskodott a lány, és nézte, ahogy Félix elfordítja a szerkezetet.

- Onnan – morogta a fiú, és felhúzta a megjelenő képernyőt -, hogy a kommandós egyenruha nagy részét én terveztem – kacsintott a lányra.

*******

- Erre – húzta Marinette Adrient az egyik ajtó felé.

- Az nem az utcára nyílik? – kérdezte a fiú, de azért követte.

- Egy keskeny sikátorra, amit csak a különleges alapanyagok szállításánál használunk – magyarázta a lány, és előkotort egy kulcsot a lábtörlő alól. A zár nagyon nehezen nyílt ki, hiszen Marinette keze remegett, de egyszer csak megnyugtatóan kattant egyet.

- Hála az égnek – suttogta a lány, majd kikukkantott; sehol senki. A NEPSA feltehetőleg nem szánt annyi időt a támadásra, hogy rájöjjön, egérutat hagy.

A két fiatal kiosont az utcára, és megkeresték a kocsijukat. Két kommandós várakozott a sarkon, de tekintve, hogy nem keltettek feltűnést, észrevétlenül betudtak szállni a kocsiba.

- Ez azért meleg helyzet volt – mormolta a fiú, és beindította a motort. Pillanatokon belül elindultak, de Marinette nem tudott megszabadulni a rossz érzéstől, és ez most nem amiatt volt, hogy a fiúnak nincs jogsija.

- Adrien... Adrien, lehetséges, hogy egy körzeti rendőrkocsi véletlenül követ minket? – a lány hangja megremegett.

Adrien megigazította a tükröt, hogy feltűnésmentesen megfigyelhesse a mögöttük haladó autókat.

- Attól tartok, le kell ráznunk őt, különben társaságot kapunk – a fiú aggódva rápillantott. – Be vagy kötve?

Marinette bólintott. Valahogy nem tetszett neki Adrien merész sebességváltása.

Szinte azonnal felgyorsultak százra, és kilőttek az Arc de Triomphe felé. Marinette érezte, hogy belesüpped a székbe. – Adrien! Ez túlzás! Így magunkra fogjuk vonni a járőrök figyelmét...!

- Ne nyafogj ott az anyósülésen! – dörrent rá a fiú épp egy erős jobbkanyar előtt.

Marinette lebiggyesztette a száját. Ha ez így fog menni, akkor perceken belül meghalnak. A lány tüntetőleg kinézett az ablakon, és pont észrevett egy új rendőrkocsit, amint kikanyarodik egy mellékutcából, és utánuk indul. Marinette felhúzta a térdeit és megfordult a széken. Ha már többen is követik őket, akkor valószínűbb, hogy valaki eléjük kerül és elzárja a menekülőutat...

- Marinette! – ordított rá Adrien. – Azonnal ülj vissza! A végén még... - egy hatalmas csattanás, valakik karamboloztak.

Adrien arrébbrántotta a kormányt, így kikerülték a kocsikat, viszont egy mellékutcán száguldottak végig. Marinette nem mert hátranézni, de Adrien ideges sebességváltásából arra következtetett, hogy még nincs vége.

Ráfordultak a de Marigny sugárútra, és a lánynak körvonalazódni kezdett.

- Te rá akarod vinni őket a Pont Alexandre III-ra? Megőrültél? Figyelj, kanyarodjunk le a Cours-nál, aztán majd...

- Kuss! – hallgattatta el Adrien, és ráhajtott a hídra.

- A Szajnában fogjuk végezni – villant át Marinette agyán a gondolat, de mielőtt ezzel az ötletével is az őrületbe kergethette volna Adrient, egy hatalmas robbanás hallatszott mögülük.

A lány megfordult, és tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy egy járőrkocsi lángok közt a levegőbe röpül. A mögötte lévő autók befékeztek, így az üldözőik is kénytelenek voltak.

- Mi a...? – Adrien is tátott szájjal hátra figyelt. Nincs semmiféle racionális, fizikai magyarázat arra, miért robban be önmagától egy autó...

- Az utat figyeld! – nyúlt át Marinette a váltón és elrántotta a kormányt, mielőtt belemehettek volna a kamionba. Valahogy átsodródtak a másik sávba.

Amint leértek a hídról, a fiú könnyedebb vezetési stílusra váltott és már nem nyomta annyira a gázt. A váltás nagyon hirtelennek hatott az őrült kocsikázás után, de Marinette hálás volt, hogy már nem kell az életéért aggódnia, habár így felidéződött benne, hogy a fiú milyen csúnyán leordította az előbb. Úgy tűnt, Adrien észre sem vette, nyugodtan vezetett tovább. Normális tempóban köröztek a városban, amíg végül egy elhagyatott, szűk kis mellékutcát nem találtak. A fiú beállt oda, és addig ment, amíg a téglafal engedte.

- Ha egy ideig itt maradunk, talán feltűnésmentesen el tudunk húzni innen – mormolta Adrien, és leállította a motort.

Marinette csak összeszorított szájjal bólintott – nem akart újra veszekedést kezdeményezni. Adriennek joga van hozzá, hogy leszidja, ráadásul oka is volt rá, tény, hogy hülyeséget csinált...

- ...de ez nem jelenti azt, hogy nem érzem magam megint feleslegesnek – a lány legszívesebben összegömbölyödött volna valahol. Semmit sem tud rendesen csinálni! Adriennek sokkal jobb lett volna, ha Chloé-t válassza; ő legalább tudja, mit kell tenni krízishelyzetekben. És kétségtelen, hogy gyönyörű... még ha youtube-os videókból is szedte a sminktippjeit.

- Jól vagy? Megsebesültél? – fordult felé Adrien és kikapcsolta az övét. Azt hitte, a lány valamilyen rejtett sérülés miatt hallgat, és amiatt néz ki ilyen sápadtnak.

- Sajnálom – Marinette inkább a téglafalat bámulta, semmint a szemébe nézzen. – Tudom, hogy csak bajt okozok. Hogy elrontom a terveidet és a lakásodban élek – érezte, hogy a szemébe könnyek gyűlnek, de nem akart sírni. – Tényleg, nagyon-nagyon sajnálom, hogy mostanában csak a figyelmedet terelem el, és hogy nem vagyok a csapat rendes tagja. De néha... igazán, csak néhány alkalommal, visszafoghatnád magad. Rosszul esik, ha ezt még az orrom alá is dörgölik – a könnyek akaratlanul is jöttek, úgyhogy a lány kénytelen volt sűrűn pislogni. – Nem azt mondom, hogy hunyj szemet a hibáimon, csak kérlek... egy kicsit kedvesebben tálald a véleményed... - a lány inkább gyorsan befogta a száját; még néhány szó, és tényleg elbőgi magát, akármilyen szánalmasnak is tűnik vele.

Adrien azonban nem érte be ennyivel, átnyúlt a sebességváltó felett és maga felé fordította a lányt.

- Te tényleg azt hiszed, hogy egy teher vagy? – kérdezte hitetlenkedve.

Marinette összeszorította a szemeit és hevesen megrázta a fejét. – Tudom, hogy az vagyok – préselte ki magából. Adrien megemelte a lány állát, de a csukott szemek miatt nem látta, hogy komolyan gondolta-e.

- Marinette. Amióta a csapat tagja vagy, minden összedől. De nem csak a mi oldalunkon, hanem a NEPSA-nal is. Pár héttel ezelőtt, ha valaki azt mondja nekem, hogy meg akarom támadni a NEPSA központját, körberöhögöm. De te már itt vagy, és ez mindent megváltoztat...

Adrien elakadt. Életében először eszébe jutott a szeretlek szó – most kimondhatná. Ki kéne mondania... hiszen Marinette biztosan értékelné. Akkor talán megértené, hogy mennyire fontos neki. Habár Adrien maga is megrémült, ha erre gondolt; túlságosan fontos.

Mire a gondolat végére ért, már csókolta a lányt. Marinette olyan halványan reagált, mintha nem is hinné el, hogy megtörtént. Olyan aranyos volt, hogy Adrien elvigyorodott, és hirtelen felindulásból végighúzta a kezét a lány combján.

Marinette elégedetten sóhajtott és átkarolta Adrien nyakát. A fiú keze még lejjebb csúszott és megemelte Marinette csípőjét – áthúzta a lányt a saját oldalára és az ölébe ültette, amire egy újabb sóhaj volt a reakció.

- Adrien... - nyöszörögte a lány, és olyan elemi erővel esett neki a fiú ajkainak, mintha az előző bizonytalansága csak múló kétely lett volna.

Adrien kezei most a hátára csúsztak, és szorosan magához préselte a lányt. Egy újabb nyögés, és Marinette csípője mozgolódni kezdett, mire a fiú úgy érezte, csillagokat lát. Ha a lány továbbra is folytatja, akkor fogalma sem lesz, meddig bírja, míg valami olyat tesz, amit később megbánhat.

Adriennek azonban meg kellett kérdőjeleznie ezirányú gondolatait. Hiszen amikor ő csinálta ezt, akkor Marinette leállította, és azt mondta, nem áll készen.

- Most vagy készen áll... vagy egy igazi kis fúria – tűnődött magában.

Marinette pedig – mintegy meggyőzésképpen – megszakította a csókot és levegőért kapkodott. Adrien épp meg akarta kérdezni, hogy a lány meghozta-e a döntést, amikor Marinette újra lehajolt, és apró harapásokat kezdett hagyni a nyakán.

- Fenébe – Adriennek úgy tűnt, mintha tűzijátékok pattognának a szeme előtt... Marinette apró kis fogai, ahogy a bőrébe vájnak... a combjai szinte satuba szorították az ágyékát...

- Megőrülök – gondolta magában Adrien. – Komolyan mondom, megőrülök...

- Adrien – kuncogta Marinette a bőrének. – Fejezd be ezeket a hangokat! Elbízom magam – azzal tett egy újabb, körző mozdulatot a csípőjével.

Adrien felhorkant. Hangokat adott volna ki? Észre sem vette. Csak Marinette számított, és az, hogy ő mit csinál.

- Megőrjítesz, bogaram – mormolta, és esélyt sem adva a válaszra újra megcsókolta a lány. Most, hogy tudta, Marinette készen áll, minden más volt; végre benyúlhatott a pólója alá és végigsimíthatta a lány hasát, újabb elégedett sóhajokat préselve ki a belőle.

Már azon volt, hogy lehúzza róla a nadrágot, mikor valami rezegni kezdett a zsebében. Elszakadt a lánytól, majd elmormolva néhány káromkodást kihúzta a zsebéből és felvette.

- Mivan?! – szólt bele, habár látta, hogy Félix hívta.

- Mi már itthon vagyunk, hol a francban vagytok?! – üvöltött vele a bátyja, aki kifejezetten kétségbeesett, hogy nem találja otthon a kisöccsét.

Adrien grimaszolt; semmi energiája nem volt kitalálni egy kifogást. Főleg úgy nem, hogy Marinette lehajtotta a fejét a mellkasára, és pillekönnyű csókokat hagyott a kulcscsontján.

Vajon Félix elfogadja azt a magyarázatot, hogy épp egy előjáték közepén vannak?

- Mindjárt ott vagyunk – mormolta, és már előre bánta a pillanatot, amikor ki kell szállni a kocsiból. Habár, most, hogy belegondolt, Marinette-t kiparancsolni az öléből sem lesz piskóta.

- Ki volt az? – érdeklődött a lány, még mindig pihegve.

- Félix. Hazamegyünk – mormolta Adrien, és akaratlanul is végigsimított a lány hátán. – Szerintem mutogatni akarja a drága hologramját.

Marinette felemelkedett egy kicsit, és megtámasztotta az állát Adrien mellkasán. – Üljek vissza a helyemre...? – egy bólintás volt a válasz.

- Bármennyire is szeretném, hogy itt maradj, nem igazán tudnék vezetni. Vagy bármi mást csinálni, rajtad kívül – tette hozzá. Marinette kelletlenül feltápászkodott és visszahuppant a helyére. Adrien szótlanul beindította a motort, és elindult; mint kiderült, öt percnyire voltak az Agreste rezidenciától, ahol már ott parkolt egy félig szétlőtt NEPSA-s autó.

- Szerinted ez...? – kérdezte Marinette, és félve a fiúra nézett.

- Remélem, még élő embereket találunk odabent – mormolta Adrien, és behajtott. Nem hagyta legelöl a kocsit, hogy ne legyenek túl feltűnőek, hanem elment egészen a ház széléig, ahol a magas betonkerítés takarásában voltak.

Mielőtt kiszálltak volna, Adrien megragadta Marinette kezét és összekulcsolta az ujjaikat. – Az előző témára visszatérve, bogaram... eszedbe ne jusson mégegyszer, hogy teher vagy nekem – nagy levegőt vett, hogy legyen elég bátorsága folytatni. - Te vagy nekem a legfontosabb ebben az egész mizériában.

Marinette mélyen a szemébe nézett, majd halványan elmosolyodott és bólintott. Ha Adrien tényleg így érez...

Amint kiszálltak a kocsiból, a fiú mellé szegődött és megfogta a kezét. Így bandukoltak fel a lépcsőn.

Az előszobában nem volt senki, de a televízió hangjai ide is kiszűrődtek, épp Nadja Chamack hadart valamit izgatottan. Marinette félve kukkantott be a nappaliba, és örült, hogy Adrien még mindig fogta a kezét, ugyanis lehet, hogy elájult volna.

Félix üldögélt, kezét az arcába temetve, mellette Bridgette, aki szomorúan simogatta a fiú hátát. Már egyikük sem nézte a tévét.

- Mi... történt? – préselte ki magából Marinette, előre félve a választól.

Bridgette felpillantott, és nyugtázta, hogy a hiányzó páros már hazajött. – Előre kell hoznunk a támadást, holnaputánra.

- Mégis miért? – Adrien közelebb lépett, hogy lássa a tévét, és a kezénél fogja jött Marinette is. A képernyő nem volt valami érdekes; Nadja Chamack, a háttérben pedig a NEPSA központja, messziről fotózva.

- Azért – jelentette ki Félix, ahogy rájuk nézett -, mert a NEPSA holnapután hajnalban kivégzi az összes rabot.

A következő rész tartalmából: Így rengeteg életet megmenthetnénk, és térdre kényszerítenénk a NEPSA-t! Nemzetközileg! - Lázadás törne ki Amerikában és Kínában is – mormolta Adrien maga elé. - Ez az! – csapott az öklébe Bridgette, majd a barátjához fordult. – Sikerülhet?