Sziasztok!^^

Ma a karácsonyi rész mellé kaptok egy Project részt is;) és igen, tudom, nem lett olyan nagyon durva, de azért mégiscsak egy probléma közepén vagyunk, nem lehet hajnalig bulizni;)

A következő fejezetben pedig kissé latolgatom az árulók személyének a lehetőségét, így lehetőséget adok nektek is, hogy kitaláljátok, ki az;) (segítség: meg lesz említve a neve)

- Mari! – Alya viharzott be az Agreste lakás halljába, és úgy nézett ki, mint aki most jött a Glamour-napokról.

- Alya! – sikította a lány, aki épp most jelent meg a lépcsők tetején. A két jóbarátnő egymás felé rohant, és a lépcsősorok találkozásánál ölelkeztek össze.

Alya szorosan tartotta a barátnőjét. Hiszen utoljára az iskolai ellenőrzésekkor látta, és utána a lány eltűnt – szinte egy teljes napig azt hitték, hogy elkapta a NEPSA. Nem csoda, hogy annyira örültek egymásnak.

- Annyira hiányoztál csajszi – suttogta érzelgősen Alya a barátnőjének.

- Te is nekem – Marinette eltolta magától a lányt és csacsogni kezdett. – El sem hiszed, micsoda megkönnyebbülés, hogy itt vagy. Ha Adrien ruhatárából kell öltözködnöm, elsüllyedek szégyenemben – kezdte el vezetni a barátnőjét a szoba felé. – Mármint persze, nagyon menő cuccai vannak, de azért én mégsem vehetem fel őket!

- Teljesen megértelek – Alya megemelte a zacskókat. – Ezért hoztam neked cuccokat.

Marinette meglepve kukkantott bele az egyikbe. – Te jó ég, Al. Csak nem vettél nekem...?

- Igenis megérdemled csajszi. És különben is – meglóbálta a pénztárcáját. – Fullos a bankkártyám! – hirtelen izgalomba jött. – Nem is meséltem még neked! Nino véletlenül átváltozott nálunk, tudod, mire anyuék meg akarták tiltani, hogy vele járjak. Úgyhogy lebuktattam magamat előttük – úgy nézett ki, mint aki kész átvenni egy Nobel-díjat.

- Ez komoly? – rémült meg Marinette, de gyorsan le lett nyugtatva.

- Jaj, ne ijedj meg. Nem vették annyira komolyan – a lány elgondolkodott – habár az elején eléggé nehezen viselték, de aztán pár óra alatt egész jól elfogadták – tért vissza a szokásos vigyor az arcára.

Közben elérték Adrien szobájának ajtaját, de mielőtt bármelyikük is kinyithatta volna, az ajtó kivágódott és a fiú rohant ki rajta, a száját fogva. Köszönés nélkül rohant végig a folyosón, és el is tűnt a következő kanyarban.

Alya újságíróösztöne nyomban szagot fogott. – Mari...?

De a lány csak gyorsan a szobába menekült, és ha Alya válaszokat akart, kénytelen volt utána menni.

- Marinette... - kezdte megint, de a lányt túlságosan elfoglalta, hogy Adrien ruháit hajtogassa össze.

Alya tépelődött magában. Egyrészt nem akart a barátnője magánéletében vájkálni, hisz neki semmi köze Marinette kapcsolataihoz, nagylány már a barátnője. Másrészt viszont... nem tudta nem észrevenni a jeleket.

„Mit csináltak utána? Úgy értem... még előttük volt az egész este... ha így történt, akkor fogalmunk sincs Marinette motivációjáról, és eddig egyedül az jöhet számításba, hogy ő és Adrien..."

Juleka okfejtése sem hagyta nyugodni. Habár akkor erősen tiltakozott, és biztos volt benne, hogy a barátnője nem tette meg, most megingott. Hiszen Adrien tényleg nagyon helyes... és Marinette... Marinette odavan érte Macskaként és amúgy is...

Elnézve a gépiesen rakodó lányt, csak méginkább nőtt benne a kellemetlen érzés.

- Marinette. Lefeküdtetek Adriennel? – bökte ki a kérdést, mielőtt még visszafoghatta magát.

Marinette egy pillanatra megdermedt, de aztán ugyanúgy pakolt tovább.

- Nem... - nyújtotta el a szót. Lesimította a lepedőt, és csípőre tette a kezét. – Nos, kezdhetjük – váltott témát diszkréten.

Alya egy aprót bólintott. Értette a célzást.

- Nos, sok jó ruhát hoztam – húzott ki egy rövid feketét. – Kirakjuk az ágyra, vagy felakasszam valahova...?

- Az ágy jó lesz – a lányok kipakolták a ruhákat, és elkezdtek válogatni közülük. Alya kritikus nézőközönségnek bizonyult; ráadásul a ruhái fele nem is volt jó Marinette-re. A lánynak még nem volt meg az a csípője, amire Alya már olyan büszke volt.

- Nos, szerintem ezeket el is pakolhatjuk – dobott félre egy adag ruhát, majd elkezdték kiválogatni azokat, amik egyáltalán ráférnek Marinette-re.

*******

- Öhm... hahó! – kiáltott fel Bridgette, de nem érkezett válasz. A lány már ezerszer elképzelte, milyen lesz, ha a barátja gyerekkori házába belép, de akkor Félix is vele volt, és büszkén bemutatta őt a teljes családjának, mint a... nos, menyasszonyát.

Bridgette boldogan gondolt arra a kis aranygyűrűre, ami most is a közös lakásukban pihent, és ami feltehetőleg az ő ujján fogja megtalálni a helyét... már csak ki kell várnia, hogy Félix összeszedje a bátorságát egy eljegyzéshez.

Az álmodozás persze most nem segít, és, mivel senki sem jött neki segíteni, letette a nagy csomagokat a hallban és elindult megkeresni a konyhát, ahova elrejtheti őket.

Felment a lépcsőn, és elkanyarodott jobbra, aztán megint jobbra, aztán balra... maga sem tudta, pontosan merre megy, így arról sem volt fogalma, hogy honnan jött.

- Gratulálhatsz magadnak, Brie – morogta. Szépen eltévedt!

Elindult hát vissza, amerről jött, és összetalálkozott Adriennel.

- Szia Bridgette! – úgy tűnt, a fiú meg sem lepődött, valószínűleg tudott arról, hogy Bridgette meg fog érkezni. – Már eltettem a zacskókat a hűtőbe. Jó sok mindent vettetek.

- Nekem is ez az első házibulim – magyarázta a lány, ahogy megkönnyebbülten követte a fiút. Adrien szerencsére tudja, merre kell menni.

- Tényleg? Azt hittem, Félix elvitt téged ilyen szórakozóhelyekre meg ilyesmi – hátrafordult és a lányra mosolygott. – Ne vidd sértésnek, régebben el sem tudtam volna képzelni, hogy a bátyámnak barátnője lesz, és remélem, jól bánik veled.

Bridgette el volt varázsolva. Hogy ezeknek az Agreste fiuknak micsoda bájuk van!

- Ne aggódj, próbálkozik ő. És nagyon sok mindenen keresztülmentük ketten – a lány elgondolkodott. – Például egyszer bombát rejtettek a futópadjainkba, ami rémes volt, mégis csodásan összekovácsolt kettőnket!

- Itt is vagyunk – a fiú kinyitotta a szobaajtót és betessékelte Bridgette-t.

- Szóval nem azt akarom mondani, hogy Félix nem elég... Ööö... - a lány farkasszemet nézett a meglepett Alya-val. A vöröske ide-oda kapkodta a fejét közte és a fürdőszobaajtó közt, majd felkiáltott.

- Mari! – szinte rögtön jött a válasz.

- Igen? – kissé tompán hallatszott, tekintve, hogy az ajtó be volt zárva, de ez Marinette hangja volt. Alya Bridgette-ez fordult, hogy magyarázatot követeljen, de Adrien átlátta a helyzetet.

- Alya, ő itt Bridgette, a bátyám barátnője – tette a bemutatott lány vállára a kezét. – Bridgette, ő pedig itt Alya, a csapatom egyik legkiválóbb tagja, és Marinette legjobb barátnője.

- Ö-Örvendek – dadogta Bridgette.

- Dettó – Alya fölhúzta az orrát, és a következő szavait Adriennek címezte. – Úgy tűnik, nektek, Agreste srácoknak, egyforma a zsáneretek.

Adrien fülig vörösödött, közben pedig Brie próbálta értelmezni a hallottakat. A lány az előbb arra utalt, hogy Marinette és Adrien...?

A helyzetet végül Marinette mentette meg, aki óvatosan kilépett a fürdőből egy miniben. – Al, ez így milyen?

- Mintha egy kicsit nagy lenne... öhm... itt vállban – magyarázta. Adrien nagyokat nyelt; vissza kell fognia magát.

- Szerintem nem is jó a szabása, neked nem állnak jól a homokóra fazonúak. Legyen inkább... - Bridgette az ágyhoz lépett, és elkezdte válogatni a ruhákat. Úgy tűnt, nagyon jól meg fogja magát érteni a lányokkal.

- Én... Én akkor most... Jó – azzal Adrien kimenekült a szobából.

Ő inkább fogadja a többieket.

*******

- Hahó! – Kim nyitott ajtót, és betessékelte a kissé kétkedő Juleka-t és Rose-t. A lányok nem nagyon akarództak eljönni, hiszen egy házibuli nem volt olyan jó ötlet egy ilyen feszült helyzetben, de mivel a megbeszélés is most volt, úgy döntöttek, eljönnek.

Kim is észrevette a kényelmetlen helyzetet, így megpróbálta kicsit bátorítani őket. – Ne aggódjatok, nem olyan durva a buli. Ha Adrienen múlt volna, még alkohol sem lett volna, de szerencsére én és Aurore voltunk olyan előrelátóak, hogy hozzunk egy kis innivalót!

- Ez holtrészeg – állapította meg Juleka. Rose bőszen helyeselt.

- Sziasztok lányok! – Mireille lépett oda hozzájuk, és a kezénél fogva húzni kezdte Rose-t. – Gyertek beljebb nyugodtan, akármit mondott ez az idióta, egyáltalán nem olyan durva. Ha nem esztek és nem isztok semmit, garantáltan józanul mentek haza – azzal betolta őket a nappaliba.

A társaság egyáltalán nem volt ismeretlen számukra, hiszen mindenki fertőzött volt, és a Kaptárban már jól összeismerkedtek velük. Páran a behozott asztalok mellett álldogáltak, vagy az ablak mellett beszélgettek, a tévé előtt volt azonban a legnagyobb tömeg, valószínűleg a JustDance párbajok miatt.

- Látjátok? Nem is olyan vészes – tárta szét a kezeit Mireille vigyorogva, majd elrohant a tévés közönség felé. Sajnos azonban a dübörgő zene miatt nem értették, hogy mit mondott; az Agreste ház falai kiválóan voltak hangszigetelve, így odakintről semmi sem hallatszott, de a nappaliban viszont meg lehetett süketülni.

- Nézd, ott van Alya! – mutatott Rose az osztálytársára. – Menjük oda hozzá!

Juleka ha akart volna, se tudott volna válaszolni.

- Sziasztok! – intett Alya, majd készült, hogy bemutassa Bridgette-t.

- Szia Alya, szia Marinette – Rose körülnézett. – Jó a buli!

A vöröske megpróbálta magában tartani a kuncogást miközben helyeselt. Még szerencse, hogy Bridgette ért franciául, hiszen most kénytelen eljátszani Marinette-t.

Ez egy érdekes buli lesz.

*******

Marinette óvatosan kikémlelt a folyosóra. Adrien már egy ideje ide-oda mászkálva telefonált, és a lány kezdett aggódni. Lassan a fiúhoz oldalazott, aki épp eltette a készüléket a zsebébe.

- Valami... baj van? – kíváncsiskodott. Adrien csak a fejét rázta.

- Nem érem el Félixet, pedig már rég itt kéne lennie – frusztráltan beletúrt a hajába.

- Történhetett vele valami? – kérdezte a lány félénken.

- Nem tudom – morogta Adrien. Mindketten tudták, hogy Félix jelenléte elengedhetetlen, hiszen ő hozza az alapvető felszerelést, és lelki támaszt nyújt Adriennek. Szükség van rá!

- Most mit csináljunk? – fonta össze a karjait. A népet már idecsődítették, és egy házibulival álcázták a megbeszélést. Muszáj lesz kihúzni belőlük valamit, különben egy újabb nap kárba vész.

- Nem tudom... komolyan mondom, nem tudom... - mormolta Adrien, és közben csukott szemmel próbált gondolkozni.

*******

- Na és, Marinette? Most, hogy Adrien befogadott, gondolom, fölpörögtek az események – vigyorgott Kim, és még kacsintani is merészelt.

Bridgette legszívesebben szemközt öntötte volna az italával, de nem tette, mert a.) valószínűleg ezt Marinette sem tenné, és b.) igazából fogalma sem volt arról, hogy tényleg... mármint persze, Marinette és Adrien már egy ideje együtt lakhattak, de vajon tényleg...? Hiszen olyan fiatalok...!

A lány egyre idegesebb lett. Milyen nehéz eljátszani, hogy ő Marinette! Miért is nem jelentette ki az első alkalommal, amikor összekeverték őket, hogy ő valójában nem is Dupain-Cheng-ék lánya? És mégis hol a francos fenébe van Félix?

Legszívesebben elbújt volna Adrien szobájában, de még mindig fogalma sem volt hogy merre kéne mennie, teljesen elveszett volna. Valamiért meg volt győződve róla, hogy ha már így alakult a helyzet, nem lenne szerencsés felfedni magát.

Csak jönne már el érte valaki! Félix, Adrien vagy Marinette, teljesen mindegy, csak vigyék már el ebből az álcázott szerepből...!

Vigyázni kell, mit kívánunk, mert a végén még teljesül. Kamatostul.

A bejárati ajtó nagyot csapódott, és egy viharvert Félix támolygott be a nappaliba, egyik kezében egy aktatáskával. Mindenki felé fordult.

Közben Adrien is bejött a nappaliba. – Jól van, srácok, akkor... - ekkor azonban meglátta a bátyját.

A tömeg mostmár teljesen megzavarodott. Ide-oda nézegettek a két srác között. Bridgette pedig kettejük között állt, és a fejére csapott.

Most aztán magyarázkodhatnak.

A következő rész tartalmából: - Á, hát itt vagy – Nathalie közelebb lépett, és elővett egy poharat. – Marinette, igaz? – kérdezte, miközben töltött magának. Bridgette meg se mert mozdulni. – Adrien egyik közeli barátja vagy?