Jéj, újabb probléma!

Nos, ez kicsit kevésbé volt sejthető, de akik figyeltek a raktárkirablós résznél, azokban felmerülhetett, hogy vajon miért is indult be az a riasztó... szóval ja, Adrienék mostmár Félixékkel karöltve nyomoznak.

És a rész közepén eluntam magam, úgyhogy úgy döntöttem, pörgessük fel egy kicsit ezt a sztorit, és tartsunk egy házibulit. Miért is ne?;)

Úgyhogy megint beindítottam a problémaágyút:D

Adrien úgy érezte, kiesik a telefon a kezéből. Mégis miről zagyvál itt össze Félix?

- Tudom, hogy lehetetlennek tűnik. De... - Félix egy kis szünetet tartott, amíg párat kattintott a gépén. – Eddig is sejtettük Bridgette-el, de mostmár biztos. Tudod, amikor a NEPSA raktárát kiraboltátok, beindult a riasztó. Na, visszanéztem az aznapi bejegyzéseket, és az a két őr, aki abba a terembe volt beosztva, lesérült. Valaki megtámadta őket, hogy bejusson.

Adrien visszament a kanapéjához és leült, Marinette utána. – Ez biztos? – kérdezte, pedig tudta, hogy Félix nem dobálózna ilyen nagy szavakkal, ha nem lenne biztos a dolgában.

- Teljesen – a fiú újabb szünetet tartott, amíg a gépen dolgozott. – Épp most megyek át egy kamu dolgozói profilra, hogy meg tudjam nézni, ki volt az.

- Rendben, megvárom – mormolta Adrien, majd letakarta a telefont és Marinette-hez fordult. – Valaki beindította a riasztót, amikor a NEPSA raktárában voltunk.

A lány szája tátva maradt, ahogy visszaemlékezett arra a kellemetlen éjszakára. Ő is nagyon megijedt, amikor a sötét folyosók hirtelen vörösen kezdtek világítani, hát mi lehetett a többiekkel, akik bennvoltak a sűrűjében? És valaki ezt előre eltervezte...

- Itt vagyok – jelentkezett újra Félix. – Megtaláltam az aznap esti kamerafelvételt... most belepörgetek.

- Várj, kamerafelvételek? Az lehetetlen. Max kikapcsolta mindet – Adrien gyorsan kihangosította a készüléket, hogy Marinette is hallhassa őket.

- Maxot elkapták, és ez azelőtt történt, hogy a fiú véglegessé tehette volna. Minden felvétel megvan – magyarázta Félix.

- De... de akkor látszik, hogy... - dadogta Marinette. – Tudják, hogy két Macska van.

- Persze hogy tudják, hogy két Macska van – oktatta ki a lányt Félix, aki a kihangosítás révén őt is hallotta. – Már előtte is tudták. A dupla Katicáról is tudnak, hála a Kaptár ledöntésekor készített felvételeknek – Adrien és Marinette egymásra néztek -, tudjátok, azt hiszik, hogy valaki újraindította a hasonmás projectet. Ezért kötelezték az apádat a hatnapos bevonulásra.

- A mire? – egyenesedett ki Adrien.

- Hatnapos bevonulás. Azt jelenti, hogy a NEPSA... tulajdonképpen fogva tartja – magyarázta Félix. – De ne aggódj, nem bántják... ó, itt is van! – lelkesedett be Félix, ahogy a videó megfelelő részéhez ért. – Oké, mehet.

- Mit látsz? – kérdezte Marinette, és közelebb húzódott a telefonhoz, mintha így láthatná, amit Félix is.

- Teljesen átlagos minden, a két őr a helyén van... aha, na most. Az ajtó szétnyílik. Valaki bejön... a fenébe. Túl sötét van, hogy látszódjon ki az.

Marinette és Adrien fájdalmasan pillantanak egymásra. Mennyivel egyszerűbb lett volna minden, ha tudják, ki húzta meg a riasztót...

- Azannya – kis híja van, hogy Félix füttyent egyet. – Szépen elintézte őket. Élőben sosem láttam még a Chuck Norris-féle pörgőrúgást.

- Azt legalább tudjuk, hogy fiú-e vagy lány? – kérdezte Marinette. Azért ezt csak meg lehet állapítani, nem...?

- Teljesen sötét. Ha akarod, megnézheted a felvételt, amikor behozlak a szüleidhez. Sajnos elektronikus kütyüket nem használhatok a gép mellett, ezt a telefont is leárnyékoltam, nehogy érzékelje.

Adrien gondolkodóba esett. Valahogyan csak ki lehet találni, hogy ki volt az az illető... érezte, ahogy a gondolatai összeállnak, mint mindig, amikor egy nagyobb problémát kellett megoldania.

- Félix... nem tudnád... nem is tudom, leszűkíteni a kört.

- Leszűkíteni? Hmm... nos, ha az ajtók rendesen működtek, akkor csak azok közül lehetett valaki, akik bent voltak – az öccse hallgatása elég időt hagyott neki, hogy rájöjjön, mi a terv. – De Adrien! Nem zárhatsz ki önkényesen embereket! És ha a szellőzőn keresztül jöttek, mint a kis barátnőd?!

Adrien Marinette-re pillantott, de a lány csak a fejét rázta. – A szellőzőben rajtam kívűl nem volt senki. A legapróbb nesz is hallatszott bent – magyarázta.

- Félix, Alix összehívott egy találkozót. Ha az apám úgysem lesz itthon, talán meghívhatnám a csapatot egy házibuliba. De Nathalie nem fogja megengedni, hogy fél Párizst meghívjam. Az feltűnő – Adrien egyre jobban belelendült. – Összegyűjtjük őket, leitatjuk, aztán egyikük majdcsak vallani fog – rámosolygott a vele szemben üldögélő lányra. – Én meg Marinette elintézzük. Neked csak neveket kell mondanod.

- Nem! Nem – tiltakozott az idősebb Agreste. – Ez... nem, Adrien.

A fiú elszontyolodott. Azt hitte, a bátyja örülni fog egypár javaslatnak, de úgy tűnt, tévedett.

- Ketten nem tudjátok levezetni. Brie és én is átmegyünk.

Szavakkal nem lehet leírni, Adrien mennyire villanyozódott fel.

*******

Nathalie ledobta a táskáját Gabriel székére, és csípőre tett kézzel körbenézett a munkaadója irodájában. Ez hat napig csak az övé.

Hat napja van, hogy megreformálja itt a munkamorált, a Projecteket, átdolgozza a napirendet... hat nap után a NEPSA rá sem fog ismerni erre a részlegére.

- De a sok tennivalót ki kell válogatni – a nő ellapozott a tabletjén. – És az el is kell kezdeni valahol...

Például Gabriel fián.

*******

- Adrien? – lépett be a nő a szobába. A fiú hirtelen felpattant a kanapéról, és mintha a szokásosnál is idegesebb lett volna.

- I-Igen? – kérdezte kérdő hangsúllyal.

- Apádnak sajnos üzleti ügyek miatt bent kell maradnia egy hétig. Addig én foglak felügyelni – magyarázta a nő, felvéve a főnöke száraz hanghordozását.

Adrien megdörzsölte a tarkóját. – Hát ez... nem is olyan rossz hír – eresztett meg egy olyan mosolyt az asszisztens felé, amit a modellek is megirigyelhettek volna. – Pont most beszéltem a srácokkal, hogy egy jó kis házibulit kéne tartani. Nem lehetne...?

Nathalie összeszűkült szemekkel meredt a fiúra. Azzal a gondolattal jött be hozzá, hogy egy kicsit szigorít a rendszereken, de ez egy új ötletet adott neki. Ha a fiú el lenne foglalva a vendégekkel, akkor talán ő titokban megnézhetné, hogy vajon Gabriel tényleg...

- Felőlem – mondta, a számára „lazának" tűnő hanghordozással. – De éjfélig mindenki érjen haza.

Habár ez egy kifejezetten szigorú szabály volt, a fiú vigyorogva bólogatott. Nathalie felhúzta az orrát, majd az ajtót becsapva elhagyta a szobát.

- Huh – engedte ki a levegőt Marinette, aki az ajtó mögött bújt el. – Azért ez elég közel volt.

- Nekem mondod – túrt bele a hajába Adrien. – Franc gondolta volna, hogy idejön bejelenteni ezt a hatnapos bevonulás-izét – ledobta a telefont, majd megnyugtatásképpen lefeküdt az ágyra is. Marinette melléült, és kedveskedve végigsimította a karját.

- Nézd a jó oldalát. Le van beszélve a házibuli – próbálta felvidítani, sikerrel, Adrien elvigyorodott.

- Életem első házibulija. És ráadásul ott lesz a bátyám is – úgy tűnt, számára ez jelenti a legnagyobb elismerést.

Csak Marinette lógatta egy kicsit az orrát. Ő azt hitte, hogy Adrien az „és ráadásul ott leszel te is" mondattal fejezi be.

*******

- Nino – énekelte Alya, ahogy lassan kinyitotta a barátja lakásának ajtaját.

- Á, Alya. Nino a szobájában van – magyarázta a fiú édesanyja, miközben a konyhában ügyködött valamit.

- Köszönöm, Mrs. Lahiffe – azzal a lány az újabb ajtóhoz lopózott, majd azt is hasonlóan tárta ki. – Nino – dúdolta ugyanazzal a hanghordozással.

- Hali, Al – a DJ az íróasztalánál üldögélt, és buzgón írta a beadandóját. – Remélem, segíteni jöttél.

- Pontosan – a lány úgy, ahogy volt, kabátban az asztalhoz lépett, és kikapta a fiú tolla alól a papírt. – Segítek, hogy egy kicsit elszakadj ettől a... - úgy tett, mintha megnézné a címet – dögunalomtól.

- Al! – Nino megpróbálta visszaszerezni a papírt. – Muszáj tanulnom! A megbeszélés után már nem lesz idő megírni a...

- Nincs semmiféle megbeszélés. Az egészet áthelyeztük a Trocadéro-ról az Agreste-ékhez, egy házibulival egybekötve! – vigyorgott.

- Házibuli – morogta Nino, majd visszaült a székébe, ami ettől hátracsúszott. – Na ne röhögtess! Persze, majd Gabriel megengedi az ilyesmit!

Alya lebiggyesztette a száját. Nem ilyen reakcióra számított.

- Hát jó – fordult meg. – Akkor én megyek is.

- Ne, várj – kapott Nino utána. Alya arcán újra elterült a vigyor.

- Benne vagy? – kukkantott át a válla fölött.

- Persze – Nino hangja őszintén csengett. – Hol találkozzunk?

*******

- Alix is visszajelzett, hogy jönne – jelentette ki Adrien a Skype-ablakokon figyelő Félixnek és Bridgette-nek, illetve a szobában fel-alá járkáló Marinette-nek. A lány nem tudta eldönteni, Adrien melyik ruháját vegye fel a buliba.

- Adrien... tényleg biztos vagy benne, hogy jó ötlet...? Ennyi ember előtt kiteregetni a kártyáinkat, aztán várni, hogy az áruló lebuktatja magát...?

- Igen Félix! – Bridgette határozottan Adrien pártján volt. – Poirot is így csinálja!

- Najó, de nem feltétlen százéves könyvekből kéne elcsennünk a módszereinket – morogta a fiú, mivel látta, hogy kisebbségben van.

- Ne aggódj. Ha tényleg hozzátok a szuperkütyüket, tuti, hogy ebből a házból meg sem lóg – kacsintott bele Adrien a kamerába. Mostanában egyre fotogénebb lett.

- Persze – Félix elkezdte kipakolni a gép elé a dolgait. – Három minikamera, hogy szemmel tartsuk a folyosókat, néhány zár, amiket gombnyomásra működésbe lehet léptetni, egy könnygránát...

- Könnygránát?! – háborodott fel Bridgette.

- Egy köteg dinamit és egy pár okosóra. Ugye a kommunikáció miatt – aggódva belenézett a kamerába. – Valami különleges kívánság?

- Jó lesz – legyintett Adrien. – Mikor jöttök át? – kíváncsiskodott.

- Nekem még be kell mennem a NEPSA-ba... - esett gondolkodóba Félix. – De Bridgette átugrik olyan hét körül.

- Rendben, várjuk. Elintézem, hogy akkor ne legyen útban Nathalie – fejezte be a szervezés utolsó fázisát Adrien.

Minden készen állt az áruló csapdájához.

*******

- Szerinted... - Adrien megemelte a két fölsőt. – Legyen a sima fekete rövidujjú vagy a zöld ing? – Marinette felpillantott az ágyról de rögtön vissza is puffant.

- Kösz a segítséget – mormolta Adrien, és mindkét ruhadarabot a forgószékére nyomta.

- Én nem tehetek róla – mormolta Marinette a párnába, majd felemelte a törzsét – hogy neked minden jól áll.

- Dehogy áll minden jól – hárított a fiú. Marinette látványosan a szemét forgatta, majd a hátára gördült és úgy figyelte a fiút.

- Na persze, te szupermodell. Ha egy rózsaszín tütüt vennél fel egy hozzáillő bolyhos táskával... na, még akkor is megfordulnának utánad a lányok – a lány felült, és a szerkényhez lépett.

- Mit csinálsz? Mégiscsak az én ruhatáramból öltözöl, és nem Alya-éból?

- Mhm – a lány vigyorogva előhúzott egy fehér inget, majd a kupacra dobta. – Nem, csak segítek neked valami normális ruhát találni.

- Nos, azt hiszem, ketten mégiscsak többre megyünk, mint egyedül – vonta meg a vállát. Marinette már készen állt az újabb csípős válaszra, de megakadt benne, tudniillik Adrien ezt a pillanatot használta fel arra, hogy levegye a pólóját, majd tovább kutasson a szekrényében.

- Aaa... - Marinette úgy érezte, mintha az agya nem akarna tovább funkcionálni.

- És ha egy farmer lenne azzal a felsővel...? – bökött vissza a fiú a székén tornyosuló ruhakupacra, egyáltalán nem téve nyilvánvalóvá, hogy melyikre is gondolt éppen. Mivel választ nem kapott, újra Marinette-hez fordult.

- Mari...? Ne izélj már, mindjárt átjön Alya egypár cuccal, amit te is fel tudsz venni – értelmezte félre a lány buta arckifejezését. Marinette azonban még mindig nem reagált, így kénytelen volt megfogni a lány kezeit és megszorította őket: - Na, Mari. Te is nagyon csinos leszel, nekem elhiheted. Hmm – újra rápillantott a ruhakupacra. – Talán nem kéne ennyit a ruhákon gondolkozni...

A lány lassan elhúzta a kezeit, hiszen mégsem maradhattak így. Sürgősen ki kell kerülnie ebből a szobából, mielőtt még valami butaságot csinál. Teszemazt megcsókolja Adrient.

- Biztos vagy benne, hogy... - kezdte a fiú, de ebben a pillanatban leesett neki. Még Adrien sem volt annyira hülye, hogy ilyen nyilvánvaló jeleket ne vegyen észre.

Sajnos azonban ez a pár másodperc pont elég volt arra, hogy Marinette védelme teljesen leomoljon, és a tarkójánál fogva magához rántsa a fiút. Adriennek pedig esze ágában sem volt tiltakozni; Marinette rövid időn belül a tükörnek szegezve találta magát.

Adrien nem bírta sokáig. Szinte felrobbant a tüdeje. Nyöszörögve húzódott el, de pillanatokon belül folytatta. Esélyt sem adott Marinette-nek, hogy belegondoljon, hogy mégis mit csinálnak most.

Marinette először is szeretett volna szólni, hogy a tükör hideg, de pillanatokon belül felhevült. Adrien tökéletesen elfelejtetett vele mindent, még azt is, hogy mennyire kényelmetlen is a helyzetük.

Újra szétszakadtak a levegőhiány miatt. Marinette megpróbált normálisan lélegezni, de ez rossz ötlet volt – Adrien újra megcsókolta, így az égető érzés újra visszatért a tüdejébe. Habár, ha jobban belegondolt, még erről is hajlandó lett volna megfeledkezni.

- Hmm... hogy a fenébe csinálja ilyen jól...?

És amíg Marinette képes lett volna a fiú karjaiba olvadni, addig Adrien kezdte visszanyerni az öntudatát, és rájött, hogy már megint elbénázott valamit.

- Fenébe – eltolta magától a lányt, aki egy elégedett sóhajjal nyugtázta, hogy újra kap levegőt.

Adrien azonban most érezte úgy, hogy nem kap levegőt. Marinette gyönyörűbb volt, mint valaha. Ezért elmormolt egy bocsánatot, és elsietett a fürdőbe.

*******

Marinette kissé megremegett, mikor a fiú elengedte, de nem veszítette el az egyensúlyát. Azonban nagyon közel került az ájuláshoz, mivel, mikor kinyitotta a szemét, Adrien nem volt sehol, és ahogy körbefordult a szobában, látta, hogy becsapódik a fürdőszobaajtó.

A lány megpróbálta lenyelni a torkában növekvő gombócot, de a rossz érzéstől nem tudott szabadulni.

Mi a baja vele Adriennek...?

*******

A szőkeség becsapta az ajtót, és a lábai szinte azonnal felmondták a szolgálatot, és a csempén landolt. Miért kell mindig elbénáznia a fontos dolgokat?

Most is... egy veszélyes estére készülnek – házibuli ide vagy oda – el akarják kapni azt, aki eladta őket a NEPSA-nak, és ő mit csinál? Egyre közelebb kerül Marinette-hez, magával húzva őt is a célkeresztbe, ami rá, mint Főnökre irányul.

Adrien maga alá húzta a lábait és megpróbált tisztán gondolkodni. Marinette-t nem szabad kitenni az ilyen veszélynek. Sajnos így akaratlanul is eszébe jutott Alix vádaskodása.

„- Biztonságban kellett tudnom Katicát. (...)

- És feláldozol helyette minket?! Az egész csapatot?! Ahogy Maxet is feláldoztad?!"

A fiú a hajába túrt. Kezdett megijedni magától, ugyanis a gondolatai egyáltalán nem egy vezető gondolatai voltak, sokkal inkább... nos egy szimpla gyalogé.

Ha Marinette és a csapata élete közül kellene választania, fogalma sem lenne, hogy döntsön. Ráadásul, ha még az idő is szorítaná, valószínűleg a lányt mentené meg.

Senki sem sejtheti meg, hogy a lány ilyen fontos neki. Akkor robbanna csak ki az igazi háború.

A következő rész tartalmából: - Dettó – Alya fölhúzta az orrát, és a következő szavait Adriennek címezte. - Úgy tűnik, nektek, Agreste srácoknak, egyforma a zsáneretek.