Új rész^^

Most, hogy végre túlvagyunk a nagy leleplezésen, egy pár jelenet erejéig nyugodt mederben folyik a sztori... nagyjából ennek a fejezetnek a harmadáig;) Utána azonban egy új problémával szembesülünk... és megkezdődik az utolsó felvonás:D

És hajrá az új nyomozásban;) kíváncsi vagyok, rájöttök-e, hogy a rész függővégéből mi... vagyis ki fog kisülni;)

- Uram! – Nathalie lassan tipegett a magassarkújában. A legutóbbi megbeszélésen megszavazták, hogy a titkárnőknek mostantól magassarkút kell hordani. Nathalie ezt nem kívánta kommentálni.

- Igen? Van esetleg valami híred? – kérdezte Gabriel szárazon, miközben a gépén kattintgatott.

Nathalie megállta, hogy a szemét forgassa. – Uram, a NEPSA a Project: Akuma által okozott károk miatt küldött egy figyelmeztetést, illetve szeretnék életbe léptetni a hatnapos bevonulást is – teljesen jogosan, tette hozzá magában a nő.

A hatnapos bevonulást mindig úgy tűntették fel, mintha a cég egy különleges lehetőséget biztosítana a számukra a munka tökéletesítésében. Ezek persze csak hangzatos szavak voltak, valójában mindenki tudta, mit jelent az, ha valakit bevonulásra köteleznek.

Büntetést.

- Micsoda?! – Gabriel ökle az asztalon landolt. – Hogy merészelik... hiszen... hiszen... - a férfi ordítani kezdett. – Az Akuma segítségével tudták meghatározni, hogy hol van a Kaptár! Eltűntek gyerekek, sikerült őket kifüstölnünk a városból!

- És több, mint egy tucat ember halálát okozta – tette hozzá szárazon Nathalie.

- Nem beszélhetsz így velem... - sziszegte Gabriel, de az akták hangosan csattantak az orra előtt.

- Mostantól te nem beszélhetsz így velem – tegezte le a nő, és volt ebben valami félelmetes. – A Project: Akuma-t leállítom. Itt az idő, hogy valaki kézbe vegye a dolgokat.

Gabriel soha nem gondolta volna, hogy Nathalie fogja kipenderíteni az irodájából. Pedig megtörtént.

*******

Adrien és Marinette teljes transzban léptek ki a DM üzletből, és szálltak be a kocsiba. Ettől függetlenül a kettejük közti érzelmi kapocs jól látszott; öntudatlan érintések, és az egymást bámulások, amikor a másik másfelé nézett.

Úgyhogy a kamera bőszen kattogott, és Nathaniël többször ellenőrizte a képek minőségét. Minden bizonyítéknak tökéletesnek kell lennie.

Amint az autó elhajtott, a fiú feljelentkezett a hálóra.

Színeshajú kollégája már bizonyára várta a jelentést.

*******

Alix vigyorogva gördítette le a kommenteket.

Annyi de annyi visszajelzés érkezett, hogy az hihetetlen! Mindenki egyetértett abban, hogy támadni kell, végső harc, legyűrni a NEPSA-t, és valamelyik idióta még egy „világbékével" is elkezdett zsonglőrködni a hozzászólások között.

- Gyertek csak, gyertek – gondolta magában vidáman a lány. – Minél többen, annál jobb!

*******

- Félix életben van – nyöszörögte maga elé Adrien. Marinette felnézett az olvasmányából.

- Igen, Félix életben van – hagyta rá a fiúra. Egy félórája esett le komolyabban Adriennek, hogy mi is történt a raktárban, és kezdte magát túltenni rajta... csak nagyon lassan.

- A bátyám...

- Igen.

- Életben van – morogta újra a fiú. Marinette összecsapta a könyvet és Plagg chipjéért nyúlt. Szeretett volna valakivel végre normális párbeszédet folytatni.

- Félix...

- Igen – a lány figyelte a felvillanó zöldes fényeket, majd a megjelenő alvó macskát.

- Szép napot, Marinette! – Plagg körbekukkantott. – Hát a töketlen barátod merre van?

- ...életben van – meredt maga elé még mindig Adrien. Plagg egy félreérthetetlen tekintetet lövelt Marinette felé, de a lányt nem izgatta. Egész jól el tudott utána beszélgetni a kis kwamival, Plagg vicces kommentárjai feldobták Adrien „Félix... életben van..." mormolásait.

Egy idő után azonban ezek a megjegyzések elmaradoztak, és Adrien szépen-lassan túltette magát élete nagy traumáján.

- Félix életben van! – pattant fel a fiú, és előhúzta a feljegyzéseket tartalmazó zacskót. Könyékig beletúrt, úgy keresett valamit.

Marinette felhúzott szemöldökkel figyelte a társa munkáját. – Mit csinálsz? – kérdezte, miután elfogyott a türelme.

- Félix életben van. Tehát el tudja magyarázni, hogy mit jelentenek azok a feljegyzések, amiket én nem tudtam megfejteni – egy óriási papírkupacot dobott az ágyra. – Hatalmas fejlődési ugrást fogunk tenni a következő pár napban.

Előhúzta azt a füzetet, amit Félix ráhagyott, és oldalakat kezdett mutogatni a lánynak. – Ezek gépeket, és különböző oldatokat vagy hasonlókat ábrázolnak.

Marinette felületesen rápillantott a rajzokra, meg a különböző bonyolult szénláncos konstitúciós képletekre, de aztán Adriennek szentelte a figyelmét. A fiú olyan komolyan nézegette a füzetet, mintha valami mestermű lenne. Bizonyára nagyon tiszteli Félixet.

De az az állvonal... és ahogy összeráncolja a szemöldökét, ahogy olvas...

- Megint bámulsz... - mormolta a fiú és lapozott.

Marinette pirulva elfordult. Miért ilyen jó megfigyelő a barátja...

Vagy egy órán keresztül rendezgették a papírokat, kiválogatva azokat, amiknek – szerintük – Félix a hasznát veheti. Marinette úgy érezte, szétszakad a feje, annyi csúnya írást kellett elolvasnia, csoda, hogy Adrien az évek alatt nem bolondult bele.

Végül szépen leredukálták a papírok számát két tucatnyira. A lány szerint még ez is nagyon sok, de Adrien elégedett volt az eredménnyel.

- Fél perc alatt átnézi, nekem elhiheted – biztosította a lányt. – Csak kiválogatja azokat, amikkel még tud dolgozni, és már tehetjük is vissza a feleslegeseket a többi közé.

Mintegy végszóra, Félix telefonja jelezte nekik, hogy üzenet érkezett.

- Hűha – Marinette a kijelzőt Adrien orra alá dugta. – Mond ez neked valamit...?

A fiú a beérkezett üzenetre nézett. Bridgette küldte, és egyetlen számsorból állt.

4357

- Nem tudom... - mormolta Adrien, de érezte, hogy az agya kattogni kezdett.

*******

A lány vigyázzállásban várta, hogy a férfi megérkezzen. Tudni akarta, hogy most mi legyen. A fő feladatát nyilván elveszítette.

A férfi hagyta, hogy az ajtó hangosan becsapódjon, ahogy megkerülte a lányt, és leült a hatalmas székbe. Mindketten csendben várták, hogy a gép bekapcsolódjon, de amint bejelentkezett a rendszerbe, a férfi megszólalt.

- Bevonulásra kényszerítettek – jelentette ki szárazon. A lány magában elraktározta az információt. – Az új Főnököd hivatalosan Nathalie, aki a szerepemet tölti be az elkövetkező hat napban.

A lány továbbra is hallgatott. Nem akart nyilvánosan szembeszegülni a NEPSA-val, de a véleményét ki akarta mondani.

- Ez egy hiba volt – jelentette ki tisztán.

- Ebben egyetértünk – morogta Gabriel. A számítógépén végigfutatta a lehetséges jelöltek számát, de az volt az érzése, hogy már most megtalálta a tökéletes jelöltet.

- A legtöbb beépített ember teljesen alkalmatlan a feladatra. Önzőek, a piti kis életüket féltik, vagy egyszerűen nem elég rátermettek – gördített lejjebb a névlistán.

- Tesztelje őket, uram, és úgy egyszerűbb lesz kiválogatni – tanácsolta a lány. Gabriel szája sarkában mosoly bujkált; a lány vagy tisztában van a terveivel, vagy nagyon ügyes kis manipulátor.

- Sajnos, mint azt te is tudod, a hatnapos bevonulásra kényszerítettek nem létesíthetnek kapcsolatot senkivel a vele egyenrangúakon kívűl – jelentette ki szárazon.

- Nem tudtam, uram.

- Szeretném, ha te jelentenél nekem ez alatt a hat nap alatt. Jó okom van azt hinni, hogy fertőzöttek keze van a dologban...

- És egy áruló... - kezdte a lány, de Gabriel befejezte helyette a mondatot.

- Mindent megold. Így van – a férfi kitett két teljesen egyforma mobiltelefont, és rájuk mutatott. – Ezek a készülékek árnyékoltak, tehát nem fogják tudni érzékelni, hogy nálad van egy.

- De uram – fakadt ki a lány. – Csak nem azt akarja kérni, hogy...

Gabriel legyintett egyet. – Hidd el, az árulásod kifizetődő lesz. Ez alatt a hat nap alatt rendszerezem a bizonyítékokat, utána pedig nyilvános kivégzést tartunk. Nyugodj meg, te nem leszel a halálra ítéltek között.

A lány nyelt egyet. Valahogy ez nem nyugtatta meg.

- Szeretnék biztosítékot kérni – szólalt meg a lány kissé bátran. – Hogy velem... ne történhessen meg ez.

- Mindet el fogok rendezni – ígérte Gabriel fel sem pillantva. Ez azt jelentette, hogy a beszélgetést le kívánja zárni.

A lány felhúzta az orrát, de nem akart veszekedni, így csak elvette a baloldali telefont, majd az ajtón keresztül távozott.

Gabriel elvigyorodott, ami nagyon nem állt jól neki, túlságosan ijesztő arca lett így. A terve azonban tökéletesen működni látszott, úgyhogy volt oka az örömre.

Már csak egyetlen gondolata maradt.

- Chloé...

*******

- Hűha. Ki gondolta volna, hogy ez ilyen egyszerű? – vigyorgott Marinette, amint Adrien feloldotta Félix kijelzőjét.

- Logikus volt, hogy a telefonja kódját küldi el. Így majd el tudjuk őket érni, ha esetleg beszélni akarnánk velük – magyarázta a fiú.

- Ezeknek az Agreste fiúknak tényleg egyszerre jár az agyuk – a lány lehuppant az ágyra, és az éjjeliszekrényen heverő chip-ért nyúlt.

Adrien magában vívódott. Bemenjen-e a galériába vagy ne? Kíváncsi lett volna, hogy Félix miket fotózott – valószínűleg különböző kísérleteket – de őt érdekelte volna a Bridgette-el való kapcsolata is. Mennyire lehet komoly? Vannak-e olyan bohókás randiszelfijeik, mint minden normális párnak?

Mintha csak hallotta volna a gondolatait, a telefon elsötétült egy pillanatra, majd a képernyőn megjelent a kiírás: bejövő hívás Brigette-től.

- Ez mi? – ült fel Marinette, ahogy meghallotta az ismerős csengőhangot.

- Szia – vette fel a fiú a telefont, és megfordult, hogy az ablakhoz siessen. Marinette utána, a féltékenységtől elvakultan.

- Adrien, hála az égnek – úgy tűnt, Félix nagyon nyugtalan. – Elértelek.

- Van... valami baj? – kérdezte a fiú, sejtve, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Miaz? – állt oda elé Marinette, akinek fogalma sem volt, hogy miről van szó. Adrien csak a lány vállára tette a kezét, és ellépett mellőle.

- Eddig is sejtettük... de mostmár biztos – jelentette ki Félix. – Adrien... áruló van köztetek.

A következő rész tartalmából: Eddig is sejtettük Bridgette-el, de most már biztos. Tudod, amikor a NEPSA raktárát kiraboltátok, beindult a riasztó. Na,visszanéztem az aznapi bejegyzéseket, és az a két őr, aki abba a terembe volt beosztva, lesérült. Valaki megtámadta őket, hogy bejusson.