Halihó!

Nem fogjátok elhinni, mit találtam: ugye Tikki egy fél yin yang jelet köp fel vagy tüsszent Marinette-nek a La Befana elején (aztán a lány nyakláncot csinál belőle). Na, egy tökugyanilyen jel van Myléne nyakában is! Csak mondjuk az zöld.

Ti mit gondoltok erről? Lehet, hogy a lány kapcsolatba került egy kwamival? És vajon melyikkel?

Lehet hogy ez sok mindent megváltoztat;) A Project-ben is beindulnak a dolgok: hamarosan kaptok egy kis visszatekintést, utána pedig a fertőzés kezdeti fázisaiból is lesznek flashback-ek. És hamarosan elérkezünk a felvonásunk végéhez; ígérem, előtte fogtok kapni egy részt, amiben elmagyarázok mindent, a kwamikat, a fertőzést, és hogy pontosan mi is történt a NEPSA raktárában azon az éjszakán;)

Az ajtó többször megrázkódott, de nem akart engedni a külső nyomásnak. Ki gondolta volna, hogy Mr. Démoklész ennyire ad a biztonságára?

Marinette-nek azonban jól jött az a plusz perc, amit az ajtóval nyert, ugyanis, miután kimászott az ablakon, rájött, hogy elhasználta az utolsó átváltoztató injekcióját is!

- Francba, francba, francba... - morogta, ahogy arrébb araszolt, hogy ne látszódjon az ablakból. Túlságosan is magasan volt, Marinette-ként nem élne túl egy ilyen zuhanást, Katica pedig úgy tűnt, nem fog felbukkanni.

Ezért szorosan a falhoz lapulva eloldalazott az ereszcsatornáig, és megpróbált valami tervet kieszelni.

- Főnök! Ó, te jó ég itt meg mi történt? – hallatszott ki az ablakból.

Marinette a fogát csikorgatva megragadta az ereszcsatornát és lecsúszott rajta. A végén már szinte leesett, a tenyerén feljött a bőr és a nadrágjából egy részen kikopott a szín, de összességében a műveletet sikeresnek lehetett elkönyvelni.

Annak ellenére, hogy ő aztán soha többé nem fog ilyet csinálni!

Aztán már csak a rohanásra emlékezett, hogy amikor az egyik kommandós kihajol az ablakon, csak a nyílt utcát lássa, néhány ártatlan civillel.

*******

- Alya Césaire! – szólt az asszisztens utasítása, a lány pedig felállt, és magabiztosnak tűnő mozgással elindult. A doktornő mindössze egy felhúzott szemöldökkel jelezte, hogy a lánynak olyan merev a mozgása, mintha egy műanyag Barbie baba lenne.

- Figyelem! Az épületet azonnal kiürítjük. Kérjük, mindenki nyugalomban, de haladéktalanul induljon kifelé! – recsegte a hangosbemondó.

- Ó, a fenébe. Pedig pont sorra kerültem volna! – Alya úgy tett, mintha nagyon bánná az evakuálást, de a vigyor az arcán elárulta. Az asszisztens csak a szemét forgatta.

- Mindenki szép nyugodtan induljon el a hozzá legközelebb lévő kijárat felé! – kiabálta. Alya az elsők között volt, de aztán szép lassan el kezdett lemaradozni, hogy egy szőke srácnak legyen ideje beérni őt.

- Na, hogy sikerült? – kérdezte meg az idegesnek tűnő Adrientől. Körülöttök a diákok is az eredményeket tárgyalták, így senkinek nem volt feltűnő, hogy ők is erről beszélnek. Legalábbis látszólag...

- Nem jutottam be. Nino viszont szemben volt, vele szerintem végeztek is, elég régen hívták be – a fiú nem túl látványosan körülnézett. – Hol van Marinette?

Alya csak mindentudóan elvigyorodott és megvonta a vállát. – Nem tudom, messze voltunk egymástól. Miért érdekel annyira?

- Riadót fújtak – magyarázta Adrien, majd egy kicsit elcsendesedett, amíg elmentek.

- És? – kérdezte Alya aki nem volt tisztában az összefüggésekkel.

- Eddig mindig, ha valahol riadót fújtak, Marinette a baj közepében volt, jó mélyen. Ezért egy kicsit izgulok, hátha most is megtartja a jószokását – magyarázkodott.

- Srácok! – Nino a kezét lengetve ért oda hozzájuk, de rögtön meg is torpant. – Hol van Marinette? – kérdezte és a választ meg sem várva folytatta. – Nem veled volt?

Alya-t mélyen megrázta a gyanúsítgatás. - Miért lett volna velem? – háborodott fel. – Külön szektorba kerültünk, nem emlékszel? – kopogtatta meg a homlokát, hogy mutassa, mennyire rossz ötlet volt.

- De... amikor már végeztem, beültem a termünkbe. Kicsivel később láttam, hogy Marinette elment a folyosón, de és azt hittem, máshova mentetek be. Követtem, de mire kiértem a folyosóra, már nem volt ott – hadarta. – Ezért azt gondoltam, hogy a lányvécében pletykáltok vagy valami hasonló...

- Aha, mert mi olyan pletykások vagyunk – úgy tűnt, Alya menten veszekedést kezdeményez, de aztán mintha eszébe jutott volna valami. – Várj, miért mászkált Marinette az emeleti folyosón?

- Hát ez az – Nino keresztbefonta a kezeit.

- Adrien az előbb azt mondta, hogy ahol Marinette van, ott van a baj is. Igaz, Agreste? – fordult hátra Alya megerősítésért, de csak ismeretlen diákokat látott. – Adrien? – a lány körbeforgott, de mindenhol csak az összemosódott diáktömeget látta.

- Adrien?!

*******

Fél óra alatt Marinette kiköpte a tüdejét. Fél óra alatt átrohant a városon, kétszer kellett elbújnia egy sikátorban, nehogy a járőrök meglássák, és hagyta el majdnem a táskáját.

Fél óra alatt kiveszett belőle minden remény. Hiszen hova is mehetne? Nem kockáztathatja meg, hogy a szüleit elvigyék, Adrien háza kész erődítmény, ráadásul Gabriel miatt az oroszlán barlangja – hiszen a férfi alapítótagja volt a NEPSA-nak! És más szóba sem jöhetett, Marinette senki biztonságát nem akarta kockáztatni, így viszont patthelyzetbe került.

- Fenébe! – a lánynak újra be kellett húzódnia a sikátorba, ugyanis az utca túloldalán megint feltűntek a járőrök. Halkan beljebb húzódott és próbált valamiféle rejtekhelyet találni.

Valami megmozdult mögötte. Marinette megfordult; nem egyszerű sikátorban volt, a falak mellett tömb nagyméretű kuka volt elhelyezve. És az egyik mögött állt valaki.

Marinette gyorsan végiglatolgatta a lehetőségeit. Kiléphet az utcára, és egyenesen a NEPSA járőreinek karjaiba rohanhat, vagy még beljebb nyomul a sikátorba. A lány úgy döntött, inkább az ismeretlennek vág neki.

Alig tett pár lépést, az illető megmozdult és néhány konzerv elgurult.

- Ki van ott? – ismerős volt a hangja, pont olyan volt, mint...

- Alix? – Marinette-nek elszállt minden félelme, és megkerülte a kukát, hogy szembenézhessen az osztálytársával. A rózsaszín hajú lány a falnak dőlve szipogott. – Alix, mi a baj? – nagyon megrémítette, hogy sírva látja a lányt. Mindig is úgy gondolta, hogy ő az egyik legerősebb tagjuk, és ha már őt is ennyire megijeszti a helyzet, akkor tényleg nagyon nagy bajban lehetnek.

- Én... én... - szipogta a lány. Marinette egy ideig hallgatta a dadogás, de aztán elege lett belőle. Megragadta Alix-ot a vállainál fogva és lehajolt, hogy a lány szemébe tudjon nézni.

- Ne kéresd magad, Alix! Mi van már?! – szorította meg a lány vállait.

- Nathaniël... a NEPSA kínozza Ivant és Max-et... - a lány nem tudta magában tartani, kitört belőle a zokogás. Marinette nyugtatgatta volna, de a járőrök épp előttük mentek el, és a lány nem kockáztathatta meg a lebukást. Ezért megragadta Alixot, visszahúzta a kuka takarásába és befogta a száját, biztos ami biztos alapon.

Egy ideig csendben várták, hogy rájuk támadjanak, de nem történt semmi. Aztán Alix megrándult. Majd megint és megint.

- Alix? – Marinette megpróbálta lefogni a lányt, de egyre nehezebb volt; Alix testét rázta a görcs. Aztán elkezdődött az átváltozás.

*******

- Te átnézed a Saint-Lazarét... és mindenki azonnal nekem jelenti, ha megtalálja. Nekem! – Adrien ki akarta nyomni a csoportos videóhívást, de a vezetői énje megakadályozta. – Van valakinek kérdése?

Fejingatás és nemleges válaszok. Így már volt elég bátorsága ellapozni az oldalt.

- Biztos vagy benne, hogy jó ez így? – kérdezte a tarkóját dörgölve Nino. Adrien egy sóhajjal a hátsó zsebébe süllyesztette a telefont.

- Nem tudom, de ez minden, amit tehetek. A csapat fele így is azt gondolja, hogy a halálba vezetem őket, nem panaszkodhatok annak a felének, aki még mellettem van – a fiú az órára pillantott. – Én már indulok is.

- Jó... és ha megtaláljuk, hova vigyük? – kérdezősködött Nino.

- Mindenki a saját lakására. De ezt mondtam a legelején, nem figyeltél – Adrien visszafordult és összeszűkült szemmel méregette a barátját.

- Jaj, bocs, én... én tényleg figyeltem, csak... - Nino, ahogy szokott, ha ideges, belezavarodott a mondandójába.

- Aggódsz Alya miatt? – Adrien visszajött és a barátja vállára tette a kezét. – Biztos vagyok benne, hogy a „családi krízist" is megoldja – utalt a lány mentségére.

- Nem igazán... - a fiú láthatóan viaskodott magával, hogy elmondja-e a barátjának. – Tudod, tegnap délután átváltoztam Alya hálójában. És, szóval én még soha nem változtam át injekciók nélkül... eléggé fájt. Ráadásul megjöttek közben a szülei...

- Ó – végre Adriennek is leesett, mire akar kilyukadni a barátja. - ...tudják?

- Eléggé kiakadtak – Nino zsebre dugta a kezét. – Később beugrom hozzájuk bocsánatot kérni, de Al azt mondta, előtte egy kicsit lenyugtatná őket.

- De azért segítesz a keresésben ugye? – riadt meg Adrien. Miután Nino mesélt nekik Marinette folyosói sétájáról, a fiú összeszedte minden bátorságát és otthagyta Alya-t és Nino-t, hogy az egyik kommandóstól tudakolja meg, hogy mi történik, természetesen az Agreste-befolyást használva. Ekkor tudta meg, hogy egy diák megtámadott egy kommandóst, és a helyzet súlyosságára való tekintettel ürítik ki az épületet. A fiúnak pedig rögtön leesett, hogy az a diák nem lehetett más, mint az ő bogárkája.

- Persze haver. Nem hagylak cserben – bólogatott Nino. Adrien, habár próbálta nem mutatni, megkönnyebbült. Még mindig rosszul érintette, hogy a csapatja le akarta váltani, és jó lesz, ha Nino ott lesz mellette „villámhárítónak".

- Köszi. Tényleg – azzal a fiúk elindultak a megadott irányba.

*******

- Alix! Te jó ég, Alix, mégis mi történik veled! – sziszegte Marinette, ahogy megpróbálta lefogni a görcsöktől rángatózó lányt. Legszívesebben kiabált volna vele, de nem kockáztathatta meg, hogy a zajra a járőrök bemerészkedjenek a sikátorba.

Alix azonban meg sem hallotta. A háta ívbe megfeszült és megtántorodott, odapréselve Marinette-t a falhoz.

- Alix... - nyöszörgött Marinette, mivel meglepő módon a lány elkezdte kinyomni a levegőt a tüdejéből. Hátborzongató volt; úgy tűnt, a rózsaszín hajú lány minden pillanattal egyre erősebb lesz. Marinette meglepve fedezte fel, hogy az osztálytársa fogai mintha egyre nagyobbak lettek volna...

- Aú! – Marinette elrántotta a tenyerét Alix szájától, mivel úgy érezte a lány metszőfogai belemélyedtek.

Alix – vagyis mostmár inkább egy rózsaszín szervál – több lépést tántorgott előre, mire sikerült megtalálnia az egyensúlyát, majd visszafordult és dühösen Marinette-re vicsorgott.

- Van ott valaki? – lépett be valaki a sikátorba.

Marinette rémülten elkapta a szervál karját és visszarántotta a kuka rejtekébe. – Csendben maradsz! – sziszegte neki, és két kézzel lefogta a lányt.

A lépések mintha egyre közelebbről hallatszottak volna. Egy kattanás követte őket; valaki kibiztosított egy fegyvert.

A fenébe.

A következő rész tartalmából: Valaki megpróbálta lekapcsolni a gépeket üzemeltető generátort, de megrázta az áram, és az egész terem szikraesőben fürdött.