Halihó!

Nos, nem ez lett a leghosszabb fejezetem, de hé! A követezőben igazi Mission:Impossible-s akciójeleneteket fogtok látni, egy régi ismerőssel;) Ráadásul az kifejezetten hosszú és részletes lesz.

Illetve, hamarosan jön egy újabb durranás... és bizony az iskolai ellenőrzésekre is sor fog kerülni, néhány titkot leleplezek... tudjátok hogy megy ez:P Mindenesetre szerdán kirakom a kövi részt is, jöjjön aminek jönnie kell!

- Szóval ő az a nagyon-fiú, akiről beszéltél – kurjantotta Plagg. – Örvendek a találkozásnak. Még mindig nem értem, miért volt Marinette olyan biztos benne, hogy a te tulajdonod vagyok, de mindegy.

Adrien továbbra sem mozdult meg. Csak tágra nyílt szemekkel bámulta a kis macskát, még a kinyújtott mancsot sem fogadta el.

- Hahó – Plagg integetni kezdett a fiú arca előtt, majd, mivel erre sem kapott reakciót, Marinette felé fordult. – Szerintem ki kéne cserélni az elemet a barátodban.

- Ez... lenne a döntő bizonyítékod? – kérdezte Adrien szkeptikusan.

- Várj, nem hallottad a teljes sztorit – a lány letette Plagg-et az íróasztalra, amitől a kis kwami eldőlt és sipákolni kezdett. – Amikor megérkeztem a raktárba, találkoztam veled. Vagyis akkor azt hittem, hogy te vagy az. De te megpróbáltál megölni.

- Én soha... - kezdte Adrien, és hirtelen déja-vu érzése támadt. Ma reggel már eleget bizonygatta, hogy miket nem csinált, hogy észrevegye, most is ez történik.

- Hát ez az! - csattant fel a lány. - De van még több is. Tegnap elmentem a Kaptárba, hogy megszerezzem a Szemléhez szükséges injekciókat, és tudod kivel találkoztam? – Adrien válaszát meg sem várva folytatta. – Katicabogárral.

A fiú ledöbbent. – De... de nem te vagy...? – zavarodott össze.

- Dehogynem! És önmagamat láttam, hát nem érted? – Marinette elkezdett mutogatva magyarázni. – Az, hogy Álmacska felbukkan a raktárban és megpróbál megfojtani, még nem bizonyíték, hiszen nem láttalak titeket kettőtöket egyszerre az alatt az idő alatt. De ha önmagammal találkozok!

- Héj! Én is itt vagyok! – vinnyogott Plagg.

- Ha visszakeressük a Kaptár tegnapi felvételeit, nyilvánvalóan látszani fog, hogy kettő van belőled – Adrien megölelte a lányt. – Ó bogaram, hiszen te egy zseni vagy! Szinte látom magam előtt: a Kaptár felvételein szereplő kettő Katicával győzzük meg őket, hogy létezik a Kaptár felvételein látott Álmacska is, aki helyettem kirabolta a főhadiszállást! Micsoda királyság!

- Várj... van egy kis gond – Marinette elhúzódott, és a füle mögé tűrte az egyik tincsét. – A Kaptár... szóval tegnap csak úgy tudtam elmenekülni az Álkatica elől, hogy a NEPSA jött és ledöntötte a Kaptárat.

Adriennek kellett egy pár pillanat, amíg felfogta, hogy mit jelentenek a lány szavai. – De hiszen akkor nincs is kézzelfogható bizonyítékunk! – túrt bele frusztráltan a hajába. – Ahjj!

- Hát, hacsak nem számítjuk Plagg-et annak.

- Plagg-et? – a fiú kétkedve nézett a holomacskára.

- Igen, Plagg-et! – Marinette felkapta a kwamit. – Ugyanis a másik Katica Plagg-et kereste. Plagg pedig azt mondta, el kell juttatni a jogos tulajdonosához.

- Höhőj! Az nem egészen úgy volt szépségem! – hőbörgött Plagg, de senki sem figyelt rá.

- Ezt kereste? – Adrien átnyúlt a macskán.

- Igen. Ezért kutatott a Kaptárban – a lány megsimogatta a kwamit. – Kellett neki egy kwami.

- Minek kell neki egy kwami? – értetlenkedett Adrien.

- Állj! Ne hordjatok itt össze mindenféle baromságot! Főleg ne a jelenlétemben! – Plagg már olyan hangosan kiabált, hogy végre meghallották. – Először is, én annak engedelmeskedem, akinél a létfenntartó készülékem van!

- A micsodád? – kiáltottak fel egyszerre.

- A létfenntartó készülékem! – ahhoz képest, hogy Plagg csupán egy gép, nagyon ideges is tudott lenni.

- Várj! – Adrien előkotorta a füzetet. – Van itt valami, ami pont olyan, mint...

- Az az! – a kwami arcán földöntúli öröm tükröződött, hogy végre meglátta a régóta keresett gépezetet. Adrien magasra emelte a füzetet, hogy mindhárman megcsodálhassák a bonyolult szerkeztésekből és Félix nagy, jellegzetesen vastag vonalaiból összeálló...

- ...de hiszen ez egy gyűrű!

*******

Az amatőr videón jól látszott, ahogy a NEPSA bulldózerei először körbeállják az épületet, majd ütemezett támadást hajtanak végre; először több helyre is beledöntötték fémgömböket, majd valószínűleg utána akarták végleg szétdönteni az épületet. Erre azonban nem volt szükség, a harmadik gömbeső után az épület magától összedőlt; túl sok volt neki az akuma és a NEPSA rombolóterve egymás után.

- Van ezeknek lelkük? – Rose a sírás határán állt. A mondat végét a csengő miatt senki sem értette.

- Ezek után még tényleg azt gondoljátok, hogy Adrien és Mari is benne volt? – kérdezte Nino, amíg Alya bezárta az ablakot.

- Szerintem Max cserbenhagyása után ezek ketten bármit megtennének, csak hogy ne gyanakodjunk rájuk – fonta keresztbe a karjait Alix.

- Fogd be! – szól rá Nino és Alya egyszerre.

- Nem tudom, ti mit gondoltok... - kezdte Kim –, de engem meggyőztek – tette a karjait a tarkójára. – Adrien soha nem tette volna tönkre a bázisunkat. Nem ilyen brutális módon!

- Mondod te! – kiáltott fel Alix, és kiviharzott a teremből.

- Nem biztos, hogy tudtak róla... - gondolkodott hangosan Juleka.

- Döntsünk gyorsan – Nino keresztbe fonta a kezét és nekidőlt a tanári asztalnak. – A NEPSA holnap leellenőriz mindannyiunkat, és eddig csak Adrien tudott nekünk szerezni injekciókat.

- A Kaptár már nem létezik többé. Ahol eddig el tudtunk rejtőzni és a felszerelést is tároltuk... nem létezik többé – lépett Alya Nino mellé. – Adrien viszont tud nekünk segíteni.

- Megbízunk még benne? – tette fel a leglényegesebb kérdést Nino.

Az osztályra csend ereszkedett. Mindenki a válaszon gondolkozott.

*******

- Uram... - az asszisztens félve lépett be az irodába. – Beérkezett egy újabb Szemlekérés a kutatórészlegről és...

- Nekem mi közöm ehhez? – kérdezte a férfi egyhangúan.

Az asszisztens előrébb lépett és letette az aktát az asztalra. – Ennek a lánynak a családját hívtuk be. Az ehavi ellenőrzésekor egyszer sem volt otthon, és a Kaptár melletti DM üzlet kamerái többször rögzítették az arcát. És ez még nem minden – kinyitotta az aktát a megfelelő oldalon. – A Kaptár lebontásakor is ott volt. Egy ugyanolyan lánnyal, mint önmaga.

- Tessék? – úgy tűnt, mintha a férfi arcán érzelem tükröződött volna. – Van egy hasonmás programunk is?

- Nincs, uram. A NEPSA-t túlságosan leköti a Project: Kwami, a Project: Akuma és az újonnan francia támogatással gyorsított Project: Miraculous is – az asszisztens lapozott. – Lekértük a new yorki, az ezhoui és a japán adatokat, és ezt az adatlapot kaptuk – bökött rá a vigyorgó lány arcával ellátott adatlapra.

A férfi intett, hogy kimehet, mire az asszisztens elhagyta a helyiséget. A férfi a kezébe vette az aktát, és figyelmesen tanulmányozni tette.

- Érdekes – simított végig a lány arcán. – Mintha... mintha láttam volna már valahol ezt az arcot...

*******

- Mondod te! – ahogy Alix kiviharzott az osztályteremből, érezte, hogy a könnyek már végig folytak az arcán. Nem értette, hogy az osztály miért nem képes együttérezni vele. Szeret egy fiút, akit elkapott a legnagyobb ellenségük.

Csoda, hogy ennyire Adrien ellen van?

- Alix! – az ajtó mellett Nathaniël támaszkodott a falnak.

- Mi az? – kérdezte ingerülten a lány, és közben a szemeit törölgette. Kis híján a sírás határán volt, még az sem tűnt fel neki, hogy onnan, ahol a fiú állt, mindent tökéletesen lehetett hallani, ami a teremben történt.

– Szükségem van a segítségedre! – kezdte a fiú, és a kezeit a lány csuklójára kulcsolta. - Kérlek! – azzal húzni kezdte az iskola kijáratához. – Én... én nem tudom egyedül végig csinálni...

- Engedj el! – Alix egyedül akart lenni. Ki kell találnia valamit, hogy kihozza Maxet a NEPSA karmai közül. Nem hagyhatja, hogy a fiúnak bármi baja essen, még akkor sem, hogyha ő csak egy barátnak gondolja.

Nathaniël azonban továbbra is erősen szorította a lány karját, és kihúzta az épületből. Mégis mikor lett ez a srác ennyire erős?

- Alix, holnap lesz a NEPSA ellenőrzése – a fiú a lépcsők tetején megállt és maga felé fordította a lányt. – Tudom, hogy fertőzött vagy, és azt is, hogy nem fogod tudni elrejteni magad. Viszont segítségre van szükségem... kérlek!

A lány teljesen lefagyott. Túl sok információt hallott egyszerre. – És mégis mit kellene csinálnom? – kérdezte végül.

- A NEPSA behívott engem egy nyílt napra. Szeretnék, ha a köztudatban jobb színben tűnnének fel – a fiú habozott, látszott, hogy viaskodik, hogy megosszon-e valamit a lánnyal. – Tudod, én besúgó vagyok, akárcsak Alya. Azonban mostanában jópár besúgó téves infókat adott le nekünk, ezért jogunk van azt hinni, hogy mások kezére játszanak. Szeretnénk új tagokat toborozni – a fiú erősebben szorította meg a lány vállait. – Mondjuk téged.

Alix hezitált. Nem akarta besúgni a csapatát, de ha arra kerülne a sor...

Hiszen nem azért imádkozott, hogy legyen egy terve, amivel kihozhatja Max-et? Nathaniël és a NEPSA tálcán kínálták fel neki a megoldást!

A lány végül komoran az osztálytársa szemébe nézett, és bólintott egyet.

A következő rész tartalmából: Amint az ajtó becsukódott, a férfi megfordult és a zsebébe süllyesztette a telefonját. - Marinette Dupain-Cheng – mormolta és közelebb sietett. – El sem tudod hinni, milyen régóta várok erre a pillanatra.