Kasugi városa ébredezett.
Szokásosan már kora reggel halhatóak voltak az első madár csiripelések, jelezvén a civilizációnak - ideje a mai napot elkezdeni.Egyre több ember lepte el az utcákat, valaki munkába indulván a reggeli buszjáratokhoz igyekezett. Volt aki most is lekéste - volt aki szerencsésnek mondva magát, még ülő helyet is tudott szerezni a tömegben.
Persze volt aki volánnal próbált közlekedni de Kasugi pont egy olyan kisváros volt, ahol sokszor előfordult, hogy valaki kora reggel dugóba keveredett.A diákok, még iskolakezdés előtt betértek a boltokba, hogy az aznapi reggelijüket megvásárolják, de ez sem mindenkinek sikerült. Az idő senki barátja. Iskolák előtt rengeteg fiatal várakozott, beszélgetett, volt akinek semmi életkedve nem volt, volt aki izgult, nehogy ő legyen az aki ma felelni fog, így a vakáció előtt. Szürke unalmas diák élet. Csak a sok fantáziálás, csak az a tudat, legyen vége.

Az üzletek hamar kinyitottak.
Az éttermek, a bankok, a hivatalos szervek. Elindultak a villamosok, elindultak a vonatok. A város felébredt, beindult az élet. Egy végtelen körfogás újabb napja.

Persze voltak kivételek. Saeki Yuriko-nak egy 18 éves cserediáknak éppen az első órájára kellene sietni, ami kereken húsz perc múlva kezdődik a Futtsu egyetemen.
Yuriko talán nem volt tisztában a helyzet súlyával, amikor Takaso tanár úr figyelmeztette:
- utolsó esélye van a javításra, vagy sajnos megbuktatja. Yuriko mai lány volt, így persze minden fontos dolgot háttérbe szorítva, az utolsó pillanatokra hagyott, így a múltéjjeli virrasztásának a gyümölcse nem csak a felkészületlenség volt,de még valószínűleg el is fog késni az órájáról.
Íróasztalán, a kinyitott tanfüzeten, tolltartón, - szunyókálva békésen - még a nyála is rácsordult a füzetlapra, amikor hirtelen a macskája (aki egy teljesen fekete bundát, és egy komor fekete szemet birtokolt) nyávogva felugrott mellé az asztalára.
Asago (ez volt a cica neve) egyre hangosabb nyávogása ébreszteni kezdte, a felelőtlen lányt.
-Hmmm... Asago.. csönd legyen...
A macska természetesen nem hagyta abba, mintha ő maga is érezte volna, hogy sajnos gazdája bizony nagy bajban lesz!
----Erősödő macska nyávogás---
-Hmmm........hmm...As-agooo....hagyál már!
Yuriko a fejére húzta az éppen csukott szemével kézbe kapott kedvenc képregényét, ezzel elbújva a kinti beszivárgó hideg reggeli napfény elől.
Körülbelül öt másodpercre mozdulatlan volt.Mintha az idő is megállt volna körülötte.Aztán hirtelen (mint aki nem csak két órát aludt múlt éjjel) kitört mint egy vulkán!
-TE JÓ ISTEN! ELALUDTAM! MENNYI AZ IDŐ?!
Gyorsan a telefonjához nyúlt.
-TIZENÖT PERC MÚLVA NYOLC ÓRA???!!!! LEFOGOM KÉSNI TAKASO TANÁR ÚR ÓRÁJÁT!!!
Elkezdte (az amúgy is kupis szobájába) dobálni a ruháit, miközben a szekrényében kereste az iskolai uniformisát!
-MEG FOGOK BUKNI! MEG FOGOK BUKNI! YURIKO TE IDIÓTA!! - szidalmazta magát.

Asago természetesen halál nyugodtsággal nézte végig, ahogy gazdája, azt sem tudja hol áll a feje. Néha megnyaldosta mancsát.

Yuriko nem törődve külsejével, gyorsan felöltözött, bedobált minden szükséges holmit a táskájába, (még olyat is amire tuti nem lesz szüksége az iskolában - képregény) és már futott is lefelé az emeletről.
Odalent az üres konyhában, a reggelije várta egy kis üzenettel, amit édesapja írt neki mielőtt elment dolgozni.

-- Kis csibe remélem szereted a tükör tojást! Hagytam egy kis költőpénzt neked a pulton, de ne hülyeségre költsd! Jó legyél és el ne kés! Este jövök! Puszi Apa!--

Mivel ideje már nem volt reggelizni, megmarkolta a pénzt, és már futott is a közeli buszmegállóba!
-Ha ha... Minden... jól .. jól megy... elérem.. a legközelebbi buszt... hu hu! -lihegve, futás közepette biztatta magát.
A busz már bent állt, amikor ő befordulva az utcán futni kezdett felé.
-VÁRJON MEG! KÉREM!!!!
A sofőr látta a sprintelő lányt, így befékezett.

A szerencse mintha rá mosolygott volna, de éppen hogy sikerült neki elérnie a buszt, és bár tudta jól, alig készült a mai órára, ez a siker kicsit önbizalommal töltötte el.
-Kösz... köszönöm!! Pfú.. - levegő után kapkodva.
A buszsofőr morgott valamit, aztán becsukta az ajtókat, és elindult.Mivel ilyenkor már sokkal kevesebben voltak a buszon, Yuriko letudott ülni hogy kifújja magát! Vele szembe egy mogorva öreg néni ült, aki undor fejjel nézett a lányra. Yuriko rá mosolygott, hátha ez enyhíti a kínos pillanatot, de az öreg hölgy ugyan úgy bágyadt arccal bámulta, így inkább tekintetét, a kinti elterülő városra szegezte. Persze gondolatban most sem Takaso tanár úr óráján töprengett, hanem éppen a képzeletbeli világában sárkányok ellen küzdött, és az ártatlanokat védelmezte.
Elképzelte milyen az, amikor egy igazi sárkánnyal néz szembe! Ahogy emberfeletti mágiával teríti le a hatalmas gyíkot! Mindig vágyott egy ilyen kalandra. Képzelete határtalan világába szeretett volna örökre ragadni. Egy hős akart lenni! Akit mindenki szeret! Akit tisztelnek, és aki a gonoszt örökre elnyomja a sötétségébe!
--Yuriko a hős!--

Ezt a gondolat menetet, a busz erős fékezése szakította félbe. A sofőr megállította buszt kinyitotta az ajtókat, majd dühösen így szólalt meg.
-Senki sem tud időben megérkezni a megállóba??!
Ekkor egy hosszú hajú fekete srác szált fel a buszra, szintén lihegve.
-El..Elnézést, de hosszú sor állt a jegypén..pénztárnál.
-Ne magyarázkodjon, menjen menjen!...Még ilyet..
A fiú megindult a busz hátsó részébe, és miközben ülő helyet keresett magának, egy pillanatra egymásra pillantottak a lánnyal.
-Ki ez a fiú? Még sosem láttam őt, pedig már kettő éve ezzel a busszal utazok minden nap - elmélkedett magába Yuriko
A buszmegálló kb tíz perc sétára volt az iskolától, és amint megállt Yuriko eszeveszetten futni kezdett a suli felé. Még a mogorva nénit is meglökte.
-HALLATLAN! - szólalt meg az öreg hölgy.
A srác csak végignézte, ahogy a lány, fáradhatatlanul az iskola felé szalad.
-Milyen sietős ma neki....-gondolta magában.

-Még van három per-...hu hu percem hogy be.. beérjek!! - biztatta magát a lány a nagy futás közben.
Már a suli kapujánál járt, amikor hirtelen elé állt három srác a bejárattal szemben, akik ott beszélgettek, és hangosan nevetgéltek.

-HÉÉÉÉ HÉÉÉÉ!! Hova hova kislány? Állj csak meg! Hehe!
-Kopj le Yawata! Erre most nincs időm!
-Naaa hát szabad így beszélni egy régi barátoddal? Hehee! Csak nem késésben vagy?! - Háttérben nevetések hallatszanak, a többiektől.
-Soha nem voltam a barátod! EL AZ UTAMBÓL! El fogok késni miattad te barom! - próbálja kikerülni őket.
-Hé te kis szajha! Nem beszélhetsz velem így! Tudod te ki vagyok?! - visszarántja Yurikot a kezénél fogva.
-Igen tudom! Egy beképzelt majom, akinek az apja kő gazdag, így neki mindegy hogy bejár-e az órákra, vagy nem hisz apuka úgy is elintézi máshogy! ERESZ!!
Rászorít a lány kezére még jobban, és közelebb hajolva hozzá így szól halkan -
- Saeki Yuriko azért mert az apád rendőr, még ne hidd, hogy úgy beszélhetsz velem ahogy akarsz. Utolsó figyelmeztetésem a számodra! - elengedi a kezét a lánynak. - Én a helyedbe vigyáznék magamra!
Yuriko mintha nem is hallotta volna Yawata fenyegetését, berohant az iskolába. Még a távolba hallotta, ahogy a srácok kinevetik, de most ez sem érdekelte. A matematika óra már sajnos elkezdődött, és Takaso tanár úr, éppen az egyenleteket írja a táblára. Mikor elkészült, leteszi a krétát, és összedörzsöli a kezét. A krétapor a levegőbe szál.
-Nos! Tíz percet adok ezeknek az egyenleteknek a megoldására! Nem többet! Lássatok neki!
Csönd szált a tanteremre, az úr pedig a diáknaplót kezdi el lapozgatni.
-Hiányzik valaki?
Az első padban egy stréber lány szólal meg büszkén, akit Hanira Ikami-nak hívtak.
-Saeki Yuriko megint késik tanár úr, pedig megmondta neki hogy utolsó esélye a javításra!!
-Igen igen emlékszem, majd számolok vele. Köszönöm Ikami.
Ikami büszkén maga elé tekintve visszaül a helyére.
Ekkor már a folyóson lehetett hallani a futás hangot, ami egyre hangosabban volt hallható a tanteremben. Mindenki felkapta a fejét.Ekkor nyílt az ajtó és Yuriko lépett be, de alig bírt megszólalni, annyira kimerült a futástól.
-Bo.. bocs... bocsánat tanár úr, én igyekezt..- nem tudta befejezni mert Takaso félbeszakította -
-Ne magyarázkodj Yuriko, ülj le a helyedre, és láss neki a feladatnak, óra után beszédem van veled.
Miközben a helyére igyekezett a lány, az első padban a klikkes lány banda egymásra nézett, majd halkan vihogni kezdtek.
-Milyen lúzer! Hihi!
Az úr összehúzta szemöldökét.
-Csendet lányok, az első padba! Mi ilyen nevetséges?! A feladattal foglalkozzatok!

Az óra végéig semmi lényeges nem történt. Megszólalt a csengő, és mindenki reflex szerűen, pakolni kezdett.
-HÉ! Álljon meg a menet! A csengő a tanárnak szól fiatalok! - állította meg a pakoló diákokat Takaso - Majd én szólok ha vége az órámnak! Ikami szedd össze a füzeteket!
-Máris tanár úr! - pattan fel az egoista lány.
E-közben Yuriko padtársa, és egyben legjobb barátnője halkan oda súgja neki -
-Ugye tudod hogy most nagyon pipa rád?
Igen tudom Ayame, de nem tehetek róla! Az a seggfej Yawata feltartott a suli előtt.
-Több mint egy óráig? - fura fejjel néz rá Yurikora
-Jó jó, el is aludtam! Az én hibám.
-Jaj a fenébe Yuriko! Most tuti meg fog buktatni, és akkor lőttek a közös nyárnak! Miért nem tudsz egy kicsit felelősségteljesebb lenni? Nem gondoltál ránk? A nyárra?Ha megbuksz, apád nem enged majd el a táborba, és akkor engem sem fog az anyám, és akkor nem találkozhatok azzal a sráccal. Köszi!
-Melyik sráccal egyáltalán? Olyan sokról mesélsz.
-Jaj tudod te....mindegy. Próbáld meg valahogy ezt megoldani kérlek!
Takaso még írt egy pár mondatot a osztály könyvbe, majd felállt, és így szólt!
-Na fiatalok MOST lehet menni! Szép nyarat kívánok mindenkinek!

A diák csapat elkezdte elhagyni a termet. Amikor a két lány lépet volna ki a tanteremből, Tamako így szólt.
- A-A te egyenlőre nem Saeki Yuriko. Kugetsu Ayame kint megvárhatod a barátnődet.
Yuriko gyere ide, beszédem van veled.
A lány a tanár asztal elé állva, kissé félve várta, hogy vajon, most mi lesz a sorsa.Tanár úr az ablakon kifelé tekintve közbe a diák sereget nézte, ahogy futva elhagyják az iskolát, mint egy madár sereg, akik végre kiszabadultak a kalitkából.
-A fiatalság örök.Hm. Na! Meghallgatnálak, hogy miért késtél megint 10 percet az órámról Yuriko, de már olyan sok verziót hallottam hogy sajnos nem tudnám már elhinni neked.
-Én.. Én....
-Mint mondtam felesleges. Eltekintek ettől a tíz perctől, mert bizonyára készültél a felelésedre ugye?
-Tanár úr.. én... - egy könny kezdett kicsordulni Yuriko szeméből - felelőtlen voltam....
-Akkor ezt vegyem úgy hogy nem készültél? - húzta le a szemüvegét a Tamako
-Nem készültem...
-Nem készültél..de mintha tisztáztam volna veled valamit. Utolsó esélyed. Mit fog majd szólni az apád hogy megbuktatlak? Mert nem engedhetlek át ilyen jegyekkel. Miért nem gondolsz fontos dolgokra? Mi van veled Yuriko? Miért álmodozol?
-Sa..sajnálom tanár úr! - szipogott a lány.
-Hát én is, mert sajnos ebben az esetben, találkozunk a pótvizsgán. - Ezzel fogta a táskáját, és elindult a tanterem ajtójához. Visszanézve a lányra, így szólt.
-A felelőtlenség ára Yuriko!
Ahogy távolodott, egyre halkabban lehetett hallani bőrcipőjének kopogását, majd egy erős vas ajtó csapódás törte meg a csendet. Yuriko a tanterembe maradt, maga elé tekintve.
-Mit mondok majd apának?....