Na, eléggé elkanyarodtam...
Mindegy, megyek össze-vissza, mindig arról fogok írni, ami eszembe jut😂

Hihetetlen, a mai világban mennyire lenézik azokat, akik szeretnek olvasni.
Nekem például a mindenem az olvasás, mert egy másik világba kerülök, egy olyan világba, ahol vagy minden tökéletes, vagy ponthogy semmi sem az. Ugyanakkor a főszereplő helyzetébe is kerülök, teljesen átélem a dolgokat, én is velük együtt sírok, nevetek.
Elképesztő, engem mennyire el tud magával vinni egy könyv. Elvarázsol. Egy olyan világot teremt, ami nem mindennapi. Hiszen minden könyvnek van valami beindító cselekménye, valami bonyodalom.

,,stréber"

Gondolom ti, akik szerettek olvasni, és erről a környezetetek is tud, jó párszor megkaptátok már ezt a jelzőt. Én is... Ahogyan sok mást is, de ez megint egy másik téma. A lelki bántalmazás. Hehe... Kedvencem...

Szerintem a világon az egyik legjobb dolog az olvasás. Nemcsak a szókincsünk fejlődik, hanem  megtanulunk fogalmazni is. (Megjegyzem, én amióta az eszemet tudom, olvasok, és körülbelül két éve kezdtem el írni, de minden egyes nap fejlődök). Illetve minden egyes könyv egy új élet, tehát tulajdonképpen aki olvas, az rengeteg életet él meg.

Biztos vagyok benne, hogy mindenütt probléma az olvasás téma. Valakit leköt egy könyv, valakit nem. De én biztos vagyok benne, hogy mivel mindenkinek megvan a saját érdeklődési köre, így minden embernek lenne minimum egy darab könyv, aminek csak úgy falná a lapjait.

Sokszor, mikor megemlítem, hogy nagyon szeretek olvasni, az emberek furcsán néznek, összesúgnak a társukkal, visszatartott nevetéssel tekintenek végig engem, stb...
Szerintem akik soha nem vettek a kezükbe egy könyvet (iskolain kívül), azoknak fogalmuk sincs róla, milyen izgalmas tud lenni egy cselekmény. Ciki vagy nem, én ha a végére érek egy könyvnek, és tudom, hogy nincs tovább, képes vagyok vagy egy órán keresztül sírni😂 Hát na, de ha egyszer annyira jó! Sajnálom, hogy vége van a könyvnek, hogy nem élek át több kalandot a szereplőkkel, hogy egyszerűen kiesik az életemből. Olyan, mintha egy személyt veszítenék el. Mondjuk tulajdonképpen így is van, hiszen egy társaságot veszítek el egy könyv végén, akik számomra olyanok, mintha együtt élnék velük addig, amíg ki nem olvasom a könyvet, mert utána kiszakadnak az életemből.
Oké, talán túlreagálom. Talán csak nekem nincs ilyen szinten életem🤔😂

Ööö, hirtelen ennyi jutott eszembe erről a témáról. De ha még valami beugrik, akkor leírom, szóval bocsi az értesítésekért😂
Köszönöm, ha elolvastad, sziasztok❤❤❤