Senki sem gondolta volna soha a kék szemekkel megáldott angyalkáról, hogy bujasága csak egy álca és képes lesz egyetlen hazugságot is kiejteni ajkai közül. Megrontották őt vagy talán mindig is ilyen volt, csak épp nem volt kinek ezt megmutatnia, s senkivel sem tudott beleharapni a bűnösnek vélt gyümölcsbe. Kezét a magasba emelte, miközben a tanár folyamatosan zenélő hangja abba maradt, ujjával pedig szemüvegjét tolta feljebb, még szemöldökét kérdően vonta fel. 

- Mit parancsolsz, Louis?- kérdezte kételkedéssel hangjában. 

- Tanárnő kérem, nem érzem magam valami jól. Lemehetnék az orvosiba?- arcjátéka tökéletes volt, akárcsak begörnyedt testtartása, mintha hasát fájlalta volna.

Az idős hölgy pár percig hezitál, felméri szabad szemmel a látható állapotot, de mivel nem orvos, szabad kezet ad a fiúnak, ki felkapva táskáját játssza tovább szerepét, még ki nem lép az ajtón. A terem elhagyása előtt Niallre pillantott, ki aggódva nézett rá, ám szavak nélkül is biztosította barátját afelől, hogy nem vészes állapota. Pedig nagyon is súlyos állapotok uralkodtak nadrágjában, ágyéka táján a dudor egyre csak nőtt, míg szervezete merően sóvárgott újra átélni azt az élményt, amit előző este a göndör nyújtott neki. És lám, Harry szavai valóra váltak, hatással volt Louisra és tettére, ám bevallani ezt sosem fogja az öntelt zöldszeműnek, kivel nem sokára ismét huncutkodhat kicsit, hogy kiengesztelje sértődött lelkét. 

A kihalt folyosó az ürességtől csengett, lépteit sietősen szedte, még el nem ért a fehér festékkel beborított ajtóhoz. Mimikáit ismételten megváltoztatta, mintha épp a tegnapi ételt akarná gyomra kiadni. Mutató ujját begörbítve kopogtatott párat a fán, majd választ sem várva, begörnyedve lépett be a steril szaggal borított szobába. Legjobb színészi tehetségét ismét elővéve adta el magát, mit a fehér köpenybe bújtatott férfi el is hitt és szigorú pihenésre utasította, influenza gyanújában. Louis elégedett mosollyal az arcán bugyolálta be magát a fehér takaróba, mi az orvosi szobában lévő ágyon terült el. A hatás kedvéért még köhögött és szipogott párat, majd mihelyst magára hagyta az orvos határozatlan időre, gondosan bezárta maga után az ajtót és már kezdődhetett is a játék. 

Louis Tomlinson: Itt vagyok, apuci. 

Harry Styles: Minden rendben ment?

Louis Tomlinson: Igen, csak egy gond van..

Harry Styles: Mi a baj, édes?

Louis Tomlinson: Áll a farkam, mint a cövek.:(

Harry Styles: Ezen könnyen segíthetünk.;) 

Harry Styles: Hol vagy most?

Louis Tomlinson: Az orvosi szobában. Beadtam, hogy nem érzem jól magam és lejöttem, az orvos pedig pihenést írt elő, majd elhagyta a szobát. 

Harry Styles: Mindig képes vagy engem meglepni. Talán mégsem vagy olyan ártatlan, hm? 

Louis Tomlinson: Hát, ezt könnyen kideríthetjük.;) 

Louis Tomlinson: Mond, mit kívánsz én drága apucim?

Harry Styles: Engesztelj ki, Louis. 

A göndörnek nem kellett kétszer kérnie,- bár nem láthatta -, Lou villám sebességgel vetkőzött egy száll alsóra, ruháit a padló magányába száműzve. Merevedése kellemetlenül feszített a szürke anyag fogságában, s csak arra várt, hogy Harry szavaitól ismét a fellegekben érezhesse magát. Kezét érzékien csúsztatta a szövet szorító gumija alá, ám mielőtt bármit is tett volna, bizonyítékot készített. 

Louis Tomlinson: Ahogy parancsolod.;)

Louis Tomlinson: Fényképet küldött. 

Harry Styles: Az istenit, baba...

Harry Sytles: Alig várom, hogy egyszer végre megízlelhesselek. 

Louis Tomlinson: Arra még várnod kell, de ami késik nem múlik.;)

Harry Sytles: Ne kísérts, mert mindent itt hagyok és addig nem nyugszom még meg nem talállak. 

Louis Tomlinson: Sosem tenném, apuci. 

A készüléket egy kicsit félredobva bujtatta elő ágaskodó gyümölcsét, s immáron az utolsó ruhadarab is a földön terült el. Makkja már fényesen csillogott az előváladéktól, pedig még csak hozzá sem fogtak igazán, ám ez volt a másik hatása. Elérte, hogy a kék szemű minden apró porcikája kívánja őt és képtelen legyen nélküle létezni. Gyorsan kezdte a levegőt tüdejébe sűríteni, ahogy elkezdte a tegnap tanult mozdulatokat ismét elsajátítani magán. Mindent úgy csinált, ahogy azt a másik tanította neki, semmit sem kapkodott el, nyögései kezdték bezengni az eddig néma teret. Maga elé képzelte, amint Harry is ugyan úgy tesz, ahogy Ő. Kényezteti magát rá, erre a gondolatmenetre és a képzelt képekre egy erős vágy hullám vonult végig, már így is felhevült testén. Elhomályosult tekintettel nézett végig a szobán, szeme megakadt azon a fehér köpenyen, ami ott lógott árván a gurulós szék karján. Egy újabb ötlet fészkelte magát fejébe és mindent megszakítva állt fel és öltötte fel magára az említett textilt. Huncut mosolyra szaladt szája, a kamerát beállítva pedig ismét elkészített magáról egy pikáns képet, mit gondolkodás nélkül küldött el a várakozó személynek. 

Harry Styles: De ez még édes kevés nekem. 

Louis Tomlinson: Akkor remélem ezzel többet tudok nyújtani. 

Louis Tomlinson: Fényképet küldött. 

Harry Styles: Ahh, basszus.

Harry Styles: Már ettől a képtől is képes lennék elélvezni. 

Harry Styles: El sem tudod hinni, milyen jó rád verni a farkam..

Louis Tomlinson: Kérlek apuci, küldj te is képet..

Louis Tomlinson: Éhezem a látványodra. 

Harry Styles: De csak mert ilyen szépen kérted és, mert jó fiú vagy.;)

Harry Styles: Fényképet küldött. 

Louis nyáltermelődése egyből a kétszeresére nőtt a kép látványától, farka figyelmet követelve magának rándult meg fájdalmasan a saját alhasához csapódva. Sietve mászott vissza a kissé kényelmetlen ágyba és kezdte elölről a betanult mozdulatokat, azzal a különbséggel, hogy most cseppet sem volt türelmes. Perceken belül markát hímtagja köré fonta és vontatott mozdulatokkal kezdte magát kényeztetni, míg ujjaival mellbimbóját csipkedte egyre merészebben. Messziről már látta a vattacukorszerű felhőket, ám vágya egyre csak nőtt és nőtt, még azon nem kapta magát, mindez kezd neki kevés lenni. A tempót tovább diktálta magának, másik kezébe a készüléket kezdte szorongatni és intézte kérését a másik felé. Tudásra szomjazott, azt akarta, hogy az Ő apucija megtanítsa mindenre és megmutasson neki minden létező olyan dolgot, amivel elérheti a kívánt mámort. 

Louis Tomlinson: Ez annyira csodálatos apuci, imádom azt, amit megtanítottál nekem..

Louis Tomlinson: De többre vágyom..

Louis Tomlinson: Taníts engem, apuci! 

Harry Styles: Az őrületbe kergetsz, Lou..

Harry Styles: Meg csináltad azokat, amiket tegnap tanítottam? 

Louis Tomlinson: Igen, minden lépést követtem, de nem elég. 

Harry Styles: Tetszik az éhséged.;)

Harry Styles: De vajon készen állsz?

Louis Tomlinson: Teljesen! Csak rád vágyok, apuci és a szavaidra. 

Harry Styles: Most nem tudlak felhívni bogaram, de talán így is megfogod érteni, hisz okos fiú vagy te. 

Harry Styles: Figyelmesen olvasd el az utasításaim és ígérem, nem fogsz semmiben hiányt szenvedni. 

Louis Tomlinson: Értettem. 

Harry Styles: Jó fiú. Akkor izgasd magad tovább, a másik kezeddel pedig lassan haladj lejjebb addig, még el nem éred a feneked. 

Harry Styles: Ha elértél oda, az egyik ujjaddal kezd a heréid cirógatni, de csak óvatosan, még egy másikkal finoman simogasd résed. 

Harry Styles: Ne kérdezz semmit, csak bíz bennem!;) 

A kócos memorizálva a kapott szöveget kezdett neki a műveletnek, mikben valóban voltak furcsa dolgok, de bízott a másik szavaiban. Megszabadítva kezét a készüléktől indult neki a feladatnak. Marka egyre ütemesebben dolgozott, még szerényen megérintette első ujjával feszes heréit, s az eredmény nem maradt el. Az inger csak nőtt és nőtt, az i-re a pontot pedig az utolsó érintés tette fel, mit résénél tett meg. Hangos sikoly szakadt fel torkából, elméje már a fellegekben lebegett, még az őt érő ingerek elhatalmasodtak rajta, s egy utolsó mozdulattal kelt szabadjára fehér élvezete, mi mindent beborított, akárcsak azok a rózsaszín felhők. Levegő után kapkodva kezdett szervezete lenyugodni, azonban az előbb elért gyönyör hatását még mindig érezte testén és hirtelen fáradság telepedett rá. Gyönyöre beborította mellkasát, egy kicsi még az eddig tiszta lepedőre is jutott, így gyorsan letisztította magát, eltüntetve ezzel minden bizonyítékot. 

Louis Tomlinson: Egy Isten vagy, Harry. 

Harry Styles: Milyen volt, kedvesem? 

Louis Tomlinson: Mennyei. Csodálatos vagy. 

Harry Styles: Ezt örömmel hallom.;)

Louis Tomlinson: Remélem sikerült kiengesztelnem téged és nem haragszol rám, amiért engedetlen voltam tegnap..

Harry Styles: Ó, ne aggódj baba. Nem csak neked volt kielégítő az előbbi helyzet.;)

Harry Styles: Sosem tudnék rád haragudni, angyalom. 

Louis Tomlinson: Szeretlek, apuci..

Gépelte le az utolsó szavakat, majd magára öltve ismét ruháit nyomta el az álom, meg sem várva a másik válaszát. Mélyen úszkált az álmok tengerén, hol a göndör, zöldszemű szépséggel kalandoztak és élvezték egymás társaságát. Louis alig várta, hogy eljöjjön az a pillanat, mikor végre élőben láthatja ártatlanságának megrontóját és vele együtt élhesse át a csillagok táncát. 

Ám ekkor még nem sem sejtette, hogy a sarkok mögött ott bujkálnak a sötét árnyak, akik csak arra várnak, hogy a kezeik közzé kaparintsák őt és törhessék össze mindenével együtt..