Egy ismeretlen személy, kivel még csak írásban kommunikáltál és látni is csak képen láttál elkezd hívni téged. Ilyen helyzetben talán elgondolkozik az ember azon, hogy felvegye-e. Louis azonban nem gondolkodott tisztán, elméje valahol a fellegekben járt a rózsaszín, bolyhos felhők között, mik körbelengték őt a kielégülés utáni sóvárgás útján. Kék íriszei sötéten ragyogtak az éj mélységében, arca piros volt, akár a mesében lévő mérgezett alma. Bőre felhevült, ajkai kiszáradtak, hiába próbálta nyálával nedvesíteni azokat. Légzése nehéz volt, mintha ólomsúly nehezedne tüdejére, miközben farka fájdalmasan lüktet egyre inkább vágyva a Mennyországra. Ha tudott volna józanul gondolkodni, talán elutasítja a hívást és hagyja, hogy készüléke addig rezegjen, míg nem a másik személy meg nem unja a monoton csengést és ki nem nyomja. Ám a fiatalabb most nem vágyott másra, csak a magát Harrynek nevező személy érintésére és hangjára, mi eddig ismeretlen volt neki; legalább is addig, még lihegve rá nem nyomott a zöld kis ikonra, ezzel belecsöppenve egy igen érdekes és vágytól fűtött beszélgetésbe. 

- Itt vagy drágah?- hangzott el a kérdés, mire Louis teste megborzongott, hallva azt a mélyen reszelős hangot, mire akaratlanul is egy kisebb nyögés szaladt ki ajkai közül; akárcsak a másik személynek.

- Itt vagyokh, apucih..- válaszolta nehezen, mélyeket lélegezve, ezzel próbálva kicsikarni magából a szavakat. 

- Már a hangodra is megrándult a farkam..- mondta, enyhe nevetéssel hangjában.

- Nekem ish a tiédre...- nyögte ki ismét nehezen a választ, közben kezével észrevétlenül ismételten izgatni kezdte magát apró érintések kulcsán, s kitüremkedő bimbója által. 

Egy erőteljesebb nyögés hagyta most el Harry torkát, ki szintúgy épp azon volt, hogy átlépje az orgazmus gyönyörrel teli kapuját a játék által, ám mielőtt ezt megtehette volna, eldöntötte magában; Louis élvezettel teli sikolya nélkül, miként nevét nyögi, nem megy sehová. 

- Mond el nekem Louis, mit szeretnél?- kérdezte a készüléken keresztül, hangját még mélyebb szintre száműzve. 

- S-segíts apucih..- dadogta, majd egy nagyot nyelve folytatta.- Taníts meg mindenre..- szedte kicsit összébb gondolatait, ám szavai így is suttogásként voltak csak jelen. 

- Ahogy szeretnéd, hercegnőm. Segítek neked és ígérem, felejthetetlen élményt nyújtók számodra, még ha csak a hangom is hallod.

- Nekem márh az is elégh..- nyögött egy erőteljesebbet, mire halkan hallotta, ahogy a másik felnevet. 

- Markold meg a farkad és szép lassan húzd le a bőrt róla.- csengett a mondat határozott. 

Lou szinte már szégyenlősségét elfelejtve tette azt, amit a másik mondott, mind addig, még végül makkja meg nem csillant, s egy kéjes nyögés ki nem szabadult ajkai fogságából. 

- Jó fiú. Most pedig, először csak vontatottan kezd el fel-le húzgálni a kezed rajta.

Kezei serény munkába kezdtek, ezzel mámorító érzést keltve teste molekuláiban. Nem sietett el semmit, ám türelme is véges volt és egyre gyorsabb és gyorsabb tempót kezdett magán diktálni. Sóhajainak száma sokszorozódtak, fülébe mégis belekúszott a másik mély tónusú nyögése, mi szintén egy újabb szikrát eredményezett számára, belegondolva abba, hogy Harry is bizony épp az Ő hangjára veri ki. Elégedett mosoly suhant át arcán, s egy újabb sikerként könyvelte el azt, hogy valaki rá gerjed. 

Az egyik momentumban azonban hirtelen valami megváltozott; egy anonim érzés futott át egyre nagyobb hullámokba testén, agya köré ismét vattaszerű felhők kerültek, akárcsak lehunyt szemei elé. Többre vágyott, kezével egyre gyorsabb tempót diktált, míg a mocskos hangok vegyültek a szájából kiszökő artikulálatlan hangokkal. 

- Ha..Harrehh..márh nem bírom...sokáigh..

- Még nem mehetsz el.- dörrent rá, mire Louis egy pillanatra megszeppent, kezei is megmerevedtek a kijelentés hallatán.

- Deh..nagyon kellh..- nyöszörgött könyörgően, s tovább folytatta félbehagyott tevékenységét. 

- Mindjárt édesem, már nem kell sokat várnodh..- hallatszott a kéjes nyögés a túl oldalról, mire Louis vágya ismételten felkorbácsolódott, s már nem volt visszaút egyikőjük nem sem. 

Igyekezte minél inkább visszafojtani hangos nyögéseit, ajkát marta fehér fogaival, ezzel szinte véresre sértve őket. 

- Hallani, akaromh a hangod..

- Harreh...

- Ihgen tündérke?

- Már nemh bírom..Harreh..

- Én semh..- adta meg magát.- Gyerünk szépségem, élvezz el apuciknak..

Csillagok kezdtek táncolni az égen, akárcsak Lou szemei előtt, amint belépett a mámor pillanatába. Testén egy áram szerű érzés hasított végig, míg élvezete szabad csapódott szét testén és az ágyat fedő textilleken. Úgy kapkodta a levegőt, mint aki éppen megfulladni készült, izzadságtól nedves tincsei homlokára tapadt, még homályos tekintetével végig nézett élvezettől áztatott kezén. Sikolya mellett hallotta, amint a másik is átlép a csillagoktól fénylő határon, s egy erőteljesebb morgás kíséretében mindent eláztat fehéren virító nedvével. Csak a fáradt lélegzetvétele vokála maradt és némán hallgatták egymást, míg testük végre le nem kezdett nyugodni, agyuk pedig ismét képes nem lett normál és tiszta gondolkodásra. 

- Hihetetlen vagy, angyalka. Alig várom, hogy egyszer élőben is kényeztethesselek..- törte meg végül Harry a csendet, halk szöszmötölés kíséretében. 

- Te sem panaszkodhatsz. Sosem volt még ilyenben részem..- válaszolta bátran egy mosoly kíséretében, mit ugyan a másik nem látott, ezzel saját magát is sikerült azonban meglepnie. 

- Ez vegyem úgy, hogy máskor is szeretnél velem telefon sexelni?

- Igen, vedd úgy.- adott egyenes választ, majd elkezdett felülni és a fürdő felé vette az irányt. 

- Hová mész?- tette fel érdeklődően kérdést a kíváncsi göndör.

- Koszos lett a kezem, muszáj lemosnom.- mondta, letéve a készüléket a mosdó kagyló szélére.

- Küldj képet.

- Mi? Minek?- kérdezett vissza kissé ingerültebben, hisz semmi kedve nem volt még egy képet is lőnie ragacsos kezéről. 

- Nem azt mondtam, hogy feleselj vissza, hanem azt, hogy mutasd meg.

- Nem is feleseltem, csak megkérdeztem, hogy..

- Louis!- hallotta meg nevét, mire összerezdült, hisz most Harry hangja cseppent sem volt lágy vagy épp kedveskedő; utasító és követelőző volt, mitől kissé megijedt. 

- Rendben van, csak tegyük le előbb.- válaszolta remegéssel hangjában, mire a másik egy elégedetlen morgással letette a hívást. 

Louis Tomlinson: Fényképet küldött.

Louis Tomlinson: Most már boldog vagy?

Harry Styles: A legboldogabb, főleg látva azt, hogy mi lett az eredményem;)

Louis Tomlinson: Remek..

Harry Styles: Valami gond van?

Louis Tomlinson: Semmi gond nincsen, Harold..

Harry Styles: Mire véljem ezt a megnevezést, hm?

Harry Styles: Elfelejtetted a szabályokat?

Louis Tomlinson: Nem vagyok a tulajdonod..

Harry Styles: Ó, szóval most már gúnyosak is vagyunk. Vigyázz a szádra..

Harry Styles: Kezded elveszteni a sulykot, Louis.

Louis Tomlinson: Igazán? 

Louis Tomlinson: Bocsánat, hogy nem tetszik, hogy parancsolgatsz. 

Harry Styles: Utoljára figyelmeztetlek..

Louis Tomlinson: Juj, apuci elfog fenekelni? 

Louis Tomlinson: Bekaphatod, Harold..

A kék szemű mérgelődve dobta vissza telefonját a porcelán szélére, miközben egy elégedetlen morgással neki kezdett tisztálkodni. Bosszantotta Harry modora és a parancsolgatása, persze tudta; Ő ment bele a játékba, ám nem akarta, hogy bábként játszanak vele és madzagon rángassák, bármennyire szeretett volna magának barátokat. 

Persze ekkor még mit sem sejtett arról, hogy milyen következményeket fog maga után vonni tette, s az, hogy ignorálja a másikat..