Késő estére járt már, mikor Louis kételyek között vergődött puha ágyában, s csak az elmúlt napok történése járt a fejében. Büszke volt magára, - efelől semmi kétség nem merült fel benne -, hiszen képes volt egy idegennel szóba állni, sőt- még fényképet is küldött neki, miután megbizonyosodott arról, hogy Harry igencsak magának való fiú és ami az övé, az az övé és, ha kell kézzel lábbal harcol érte, hogy megvédje. Azonban a barna hajú fiú butaságnak tartotta a szabályokat, mik kigátolni kezdték őt néhány dologban, persze mersze még nem volt ahhoz, hogy ezt el is mondja a másiknak. Nem akarta magára haragítani, sem megbántani, de beszélni akart vele erről, hisz legjobb barátját semmiképp nem szerette volna még inkább megsérteni. Fontos volt neki, és be kellett látnia; egyenlőre még mindig csak Niall az egyetlen igaz barátja.  

Hirtelen ült fel az ágyban, miközben erősen beszívta a szoba édes illatát, mit az épp erdei gyümölcs aromájú füstölő biztosított. Még édesanyjától kapta a mi nap, amikor épp együtt fogyasztották el vacsorájukat és beszélgettek az élet apró dolgairól. Louis imádott minden kis dolgot, amit kapott, még ha az másnak lehet értéktelen is volt; számára a felbecsülhetetlen kincset jelképezte. Szülőjének még nem mesélt az idegen fiúról, nem akarta, hogy féltse őt és aggódjon érte. Úgy vélte; így is épp elég baja van anyukájának, nem akart még eggyel többet okozni neki. 

Telefonját türelmetlenül markolta meg, mi akkor épp a kis éjjeli szekrényén pihent. Szélsebesen oldotta fel a zárat és lépett be az üzenetei közé, mielőtt meggondolná magát és az a hirtelen jött bátorsága elszállna. Tudta; most nem fognak játszani és ezt már a szólítással is éreztetni fogja.

Louis Tomlinson: Harry, beszélnünk kell.

Harry Styles: Mondjad, drága.

Harry Styles: Mi nyomja azt a patyolat tiszta lelked?

Lou arcán egy halvány mosoly jelent meg a mondatok olvasása közben, ám szemeit lehunyva próbálta összeszedni gondolatait és igyekezett vissza térni valódi tervéhez.

Louis Tomlinson: A szabályokról lenne szó...

Harry Styles: Azt hittem mindent érthetően leírtam velük kapcsolatban..

Louis Tomlinson: Igen, nem is ezzel van probléma..

Louis Tomlinson: Csak... lenne egy kérdésem az egyikkel kapcsolatban..

Harry Styles: Hallgatlak. 

Louis Tomlinson: Azt mondtad, hogy senkihez sem érhetek hozzá..

Harry Sytles: Ez így van. Ahogy más sem érhet hozzád.

Louis Tomlinson: De ott van a legjobb barátom és..

Harry Styles: És?

Louis Tomlinson: És néha szeretném őt megölelni, főleg, ha rossz napom van. Nem akarom folyton eltaszítani őt, és titkolózni előtte. 

Louis Tomlinson: De mielőtt félreértenéd, Niall csak egy barát, semmi több.

Louis Tomlinson: Igazából az egyetlen barátom..

Harry Styles épp ír...

Kékségeivel merően a képernyőt bámulta, miközben idegesen harapdálta ajkait és csak reménykedett abban, hogy most a másik nem épp dühtől fortyog. Bár maga sem érette miért, de úgy érezte tisztáznia kell Harry előtt azt, hogy Niall csak egy barát, semmi több. Telefonja egy aprót rezgett, mire ijedtében megugrott, majd lehunyva szemeit elmondott egy imát, s olvasni kezdte a kapott üzenetet.

Harry Styles: Figyelj, Louis..

Harry Styles: Tisztázzunk valamit. 

Harry Styles: Ameddig valaki barátilag akar megérinteni, addig nem zavar. Nem akarom, hogy miattam rosszba legyél a barátoddal, ki ha jól értelmeztem, igen csak fontos neked. 

Harry Styles: Szóval csak, hogy tiszta legyen: nyugodtan megölelheted vagy épp átkarolhatod.

Harry Styles: Természetesen csak addig, amíg mind ez baráti és nincs vele semmi hátsó szándéka.

Louis majd kicsattant a boldogságtól, testét pedig a megkönnyebbülés járta át. Boldog volt, hogy Harry nem akadt ki és, hogy ilyen kedves volt vele, nem mellesleg megértő is, mi ismételten egy jó pontnak számított nála. Azonban néhány sor nem igazán volt neki tiszta. 

Louis Tomlinson: Köszönöm, most egy nagy kő esett le a szívemről.

Louis Tomlinson: Ja és Harry..

Harry Styles: Nem kell félned semmitől, nyugodtan kérdezhetsz bármit. 

Harry Styles: Igen?

Louis Tomlinson: Imádlak.:)

Harry Styles: Én is téged, angyalom.;)

Louis Tomlinson: Mit értettél az alatt, hogy csak addig, amíg nincs hátsó szándéka? Niall sosem ütne meg vagy bántana engem..

Harry Styles: Reménykedtem benne, hogy nem bántana. 

Harry Styles: Emeltek már rád kezet?

A kérdés olvasása közben Lou egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni, hisz oly sok mindent tudott volna erre válaszolni. Volt, hogy napi szinten verték meg és kapott erőteljes pofonokat, vagy épp mérhetetlen erejű rúgásokat, de volt, hogy a hajánál fogva ráncigálták meg és alázták meg. Mindezt persze soha senkinek nem mondta el szőke barátján kívül, hiszen szégyellte, hogy képtelen megvédeni magát. De mégis úgy érezte, hogy muszáj lesz Harryvel őszintének lennie, bármennyire is szerette volna eltitkolni az egészet.

Louis Tomlinson: Igen. Elég sokszor.

Harry Styles: Miért? 

Louis Tomlinson: Mindig azt mondták, hogy azért, mert egy selejt vagyok, aki soha senkinek sem fog kelleni és akinek meg sem szabadott volna születnie..

Írta le nehezen, szemeit a könnyek kezdték ellepni a fejében újraéledő emlékek miatt. 

Harry Styles: Akkor azt kívánom, bárcsak minden ember olyan selejt lenne, mint Te. 

Harry Sytles: Na jó, ez szörnyen hangzott.

Harry Sytles: Figyelj Lou, szerintem te egy csodálatos fiú vagy, aki tele van rejtett értékekkel és kétlem, hogy bárkinek is van olyan makulátlan lelke, mint amilyen a tiéd. 

Louis sírt. De most nem a fájdalomtól, hanem a Harrytől kapott gyengéd szavak miatt, miktől úgy érezte; a boldogság egy szikrája fellobban szívében. 

Louis Tomlinson: Köszönöm, Harry.

Louis Tomlinson: Soha senki nem mondott még nekem ilyen szépet..

Harry Styles: Örülök, hogy meg melengettem a szíved. 

Harry Styles: Tőlem csak a legjobbat kapod. 

Harry Styles: És, ha ez megfelel neked, akkor talán azt is elmondom, hogy mit takarnak a nem baráti érintések.;)

Harry Styles: Mit szólnál egy kis játékhoz?

Louis Tomlinson: Rendben, apuci.

Louis Tomlinson: De előtte elmondod, mit értettél az érintések alatt?

Harry Styles: Jobb ötletem van.

Harry Styles: Inkább megmutatom.