Izgatottan kezdett fészkelődni apró termetével a fából készült széken, míg ajkaiba bele-bele harapott türelmetlenül. Kíváncsi volt, hogy a másik milyen fajta mókát is talált ki számára, hisz mi tagadás, hiába volt tizenhét éves legbelül még naiv kisgyerek maradt.

Louis Tomlinson: Miféle játékról lenne szó?

Harry Styles: Azt csak akkor mondom el, ha igen a válaszod.;)

Lou egy pillanatra hezitálni kezdett, hiszen mégis csak egy vadidegennel beszél, bármennyire is kedves hozzá minden egyes szava. Ám, ha most megfutamodik ugyan az a gyáva nyúl lesz, aki azelőtt volt, s Niall bizony tovább fogja rágni a fülét. Mély levegőt vett, és elkezdte lepötyögni a választ:

Louis Tomlinson: Benne vagyok.:)

Harry Styles: Ezt örömmel hallom, kis tündér. De mielőtt bele vágnánk, vannak szabályok amiket, ha megszegsz büntetés jár.

Louis Tomlinson: Miféle büntetés?

Harry Styles: Nos, ez attól függ, melyik pontot szeged meg. Reménykedjünk benne azonban, hogy erre nem kerül sor.;)

Nagyot nyelt most félelmében, ahogy a sorokat olvasta és kezdte úgy gondolni, talán még sem volt jó annyira igent mondani.

Harry Styles: Ó, és mielőtt még meggondolnád magad, elmondom, hogy ebből a játékból nem lehet kiszállni, csak ha én azt mondom.

Homlokát egyenesen az asztal lapjának döntötte, mi hangosan koppant, ám szerencsére senki sem figyelt rá. Egy "Remek"-et suttogott maga elé, s idegesen kezdett dobolni lábával, várva a következő üzenetet, miközben elkönyvelte magát a legostobább embernek és már gondolkozott, hogy hogyan fogja szőke barátja nyakát kitekerni, amiért ekkora slamasztikába hozta.

Harry Styles: Készen állsz, angyalka?

Louis Tomlinson: Fogjuk rá..

Harry Styles: Olvasd figyelmesen az írottakat és jól jegyezd meg őket.;) Okos fiú vagy Te, tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni.

Az első szabály: Senkinek sem beszélsz arról, ami itt történik és legfőképp nem mutatod meg.

A második: Soha senki nem érhet hozzád, még a játékon kívül sem. Ha mégis, akkor azonnal szólsz nekem.

Harmadik: Nincs titkolózás, mindent őszintén el kell mondanunk egymásnak, bármilyen kínos helyzetről is legyen szó.

Negyedik: Azt teszed, amit mondok; kötekedés és egyéb szófogadatlanság nélkül.

Az ötödik és egyben az utolsó: A játék közben csak is kizárólag Apucinak nevezhetsz.

Louis szemei most kiugrani készültek helyükről, miközben azon gondolkodott, hogy vajon ki rendelkezik ilyen beteg elmével. Bár furcsállta az egészet, mégis jobbnak látta mindezeket nem megszegni, hiszen nem akarta, hogy bárki is bántsa Őt, de főleg azt nem, hogy Harry legyen az a személy, kit már igencsak megkedvelt ezzel a kis defektjével együtt.

Harry Styles: Érthető voltam?

Louis Tomlinson: Igen.

Harry Styles: Igen, ki?

Louis Tomlinson: Igen, apuci.

Harry Styles: Ügyes vagy, drága. Látom felfogtad a dolgokat.;)

Harry Styles: Most viszont nekem mennem kell és ne feled: Senki nem érhet hozzád. Te csak is enyém vagy. Később beszélünk, baby!;)

Louis Tomlinson: Nem fogom és megértettem.

Louis Tomlinson: Szia..

Becézést már direkt nem írt a végére, hisz már nem tudta, melyik szólítást is kellene használnia. A csengő pedig épp ebben a pillanatban szólalt meg, jelezve az óra végét. Kezeivel sietősen kezdte holmijait összepakolni, majd táskáját hátára véve hagyta el a termet. A gondolatok összezsúfolódtak fejében, és kezdte elveszteni a józan ítélőképességét. Találkozott már furcsa emberekkel, de Harry eddig mindegyiket felül múlja. Bár még sosem látta, mégis érzi azt az aurát ami körül lengi őt, s abban erős dominancia emóció lebeg. Nem értette mire megy ki ez az egész, de kíváncsi volt, így nem hagyhatta annyiban az egészet, azt viszont sajnálta, hogy mind ezt nem oszthatja meg Niallel, kinek eddig mindent titkát gondolkodás nélkül elmondta.

Louis igyekezte kerülni az embereket, mind a szünetekben, mind az órákon, hiszen félt, hogy valami miatt, majd meg fog megszegi egy szabályt. Már épp a szabadságot nyújtó kapu felé sétált, amikor megpillantott a jól ismert szőke üstököt, amint épp cipője orrával egy kavicsot görget.

- Lou, hol voltál egész nap? Alig láttalak..- kérdezte csalódottan, mihelyst oda ért hozzá az említett személy.

- Csak nem volt ma kedvem az emberekhez, ne haragudj..- sóhajtott egy nagyot, ezzel visszafojtva a valódi történéseket, tekintetét pedig merően a földre szegezte.

- Semmi baj, haver. Megértem, néha én is legszívesebben kerülnék mindenkit.- rántotta meg vállát, halkan felkuncogva.- Na, de gyere menjünk..- emelte fel karját, mit átlendített barátja vállán, ám az ijedten rezdült össze és húzódott el.

- Ne..nem most nem lehet. Ne-nekem mennem, majd holnap találkozunk!- intett egyet, s úgy futott, mintha csak az élete múlna rajta.

Tüdeje égett a levegő hiánytól, azonban Ő csak futott és futott a világ elől, míg el nem érte biztonságot nyújtó szobáját, s mint minden nehéz napon, most is paplanja biztonságát választotta, még vért pumpáló szerve le nem nyugodott, és végre bőven jutott oxigénhez. Szemeiben könnyek gyűltek, bánta, hogy így otthagyta barátját és, hogy menekül előle. Fejébe vette; ezt meg kell beszélni Harryvel és engedélyt kér legalább arra, hogy ha kell, akkor legalább legjobb barátját ölelhesse meg. Hirtelen kapta elő telefonját, mi épp abban a minutumban kezdett el rezegni.

Harry Styles: Haza értél? Minden rendben ment?

Louis Tomlinson: Igen, persze nem volt semmi baj. Csak kissé elfáradtam..

Harry Styles: Pihenj, kis bogyóm. Remélem betartottad a szabályokat. Apuci nem szeretne megbüntetni máris..

Lou tudta, hogy most játszania kell, de mihelyst szabad kezet kap, engedélyt fog kérni, nem számít milyen következményei lesznek, Niall igenis fontos neki.

Louis Tomlinson: Igen, Apuci. Mindent betartottam.

Harry Styles: Ügyes az én babám. Ezért jutalmat érdemelsz.;)

Louis Tomlinson: Miféle jutalmat?

Harry Styles: Olyat, ami örökké a szemed előtt fog lebegni és sóvárogni fogsz utána, akárcsak a legfinomabb nyalánkságért.

Harry Styles: Fényképet küldött.

Hatalmasat kellett nyelnie a kép láttán, hisz szemei nem hazudtak; Harry teste tökéletes volt és csábító, még egyben gyönyörű is. Ezzel pedig sikeren még inkább elvarázsolta őt, kicsi szíve pedig egyre ütemesebben kezdett verni.

Harry Styles: Tetszik amit látsz, hercegnő?;)

Harry Styles: Vagy csak elvitte a cica a nyelved?

Egyik kezével,- mi szabad volt -, letörölte az épp lecsöppenni készülő nyálcsíkot és próbálta összeszedni a szavakat, miket most bepötyögött.

Louis Tomlinson: Tetszenek a tetoválásaid. Meg a szemeid, igazán szép zöldek.

Harry Styles: Ezek szerint elnyertem a kívánt hatást.;)

Harry Styles: Viszont most te jössz.

Harry Styles: Bódítsd el a gondolataim, ha tudod.

Incselkedőek voltak a szavak, mik Louisra igen nagy hatással voltak. Egyből szekrényéhez ugrott, a ruhakupacok között kezdett matatni, míg nem megtalálta egyik kedvenc felsőjét. Egy barna és fehér pulcsi volt, minek kapucniján maci fülek helyezkedtek el, s mit csak akkor vett fel, mikor otthon volt és senki sem láthatta tiszta gyermeteg lelkét. Gyors mozdulatokkal bújt bele az említett textil darabba, majd telefonját időzítőre állította, és a padlón helyezte kényelembe magát, miután megtalálta a tökéletes pózt.

Louis Tomlinson: Fényképet küldött.

Louis Tomlinson: Ezt a pulcsimat, még senki sem látta.

Harry Styles: Basszus..

Harry Styles: Hihetetlenül édes vagy, hercegnő ebben a cuccban.

Harry Styles: De tudod mi tetszene még jobban apucinak?

Louis Tomlinson: Nem. Micsoda?

Harry Styles: Ha levennéd..